9. fejezet
Az az átkozott zsupszkulcs


Finom selyem köntös suhogó hangja hallatszott a kihalt folyóson. Hideg tekintetű férfi haladt végig rajta lendületes léptekkel. Arcizmai megfeszültek és örül neki, hogy az, aki az imént megzavarta, nem volt az ajtó előtt. Ebben a pillanatban bárkit képes lett volna darabokra tépni puszta kézzel akárkit. Draco próbált hűvösséget magára erőltetni több-kevesebb sikerrel. Hamarosan elérte a nappalit, ahol egy öreg köpcös varázsló fogadta.
- Nagyon örülök, hogy újra látom Malfoy úrfi!
- Én nem különben Moris- válaszolt kimérten és biccentett az öreg felé.
- Elnézést, hogy megzavartam!- hajtotta le a fejét az öreg.
- Nem történt semmi, de mondja el, miért kellett idejönnöm?
- Egy hölgy keresi önt.
- Kicsoda? Egyáltalán ki tudja, hogy itt vagyok?- kérdezte Draco.
- Nem árulta el a nevét, de azt mondta, hogy beszélni akar önnel.
- Leellenőrizted ugye?
- Természetesen, nincs nála semmi más csak a pálcája, de azt a dolgozószobájában úgyse használhatja.
- Dicséretre méltó a körültekintése, majd szólok apámnak, hogy duplázza meg a bérét.
- Ahogy kívánja uram- hajolt meg a férfi.
- Oh és a feleségemnek vigye fel az egyik manó a vacsorát!- intézkedett Draco.
- Rendben van. - Draco lement a földszintre, majd benyitott az egyik díszes tölgyfaajtón. Kicsi helyiség volt, amiben rengeteg könyv, néhány fotel és egy hatalmas íróasztal foglalt helyet. A függöny mellett egy fekete taláros női alak állt. Kecses kézmozdulattal érintette meg a nehéz bársonyfüggönyt, s a szobába beszökő fény megcsillant a gyűrűsujját ékesítő gyémánton.

A férfi összehúzta magán a selyem köntöst, majd megköszörülte a torkát. A nő ezt hallva megfordult és levette a csuklyáját. Hosszú mézszőke haja laza kontyba volt fésülve és néhány smaragd pillangó formájú csattal ékesítették. A nő szeme halványkék árnyalatú volt, arca fehér, akár a frissen hullott hó, az ajkai pedig vérvörösen pompázott, akár egy drága porcelánbabának. Draco visszataszítónak találta ezt a vörös színt, egyáltalán nem illett a lányhoz. Gyanakodva nézett a lány szemébe, és már tudta, hogy valami rosszban sántikál.
- Margaret - szólalt meg színtelen hangon.
- Oh Draco végre megtaláltalak - mondta kétségbeesetten és közelebb próbált menni, de Draco elfordította a fejét, majd leült az íróasztal mögötti székre.
- Hogy találtál meg?
- Ez most nem fontos.
- De igen is az.
- Van egy ismerősöm, aki a zsupszkulcsok...
- Akkor már értem- vágott a szavába. - Mit akarsz tőlem?
- Nem számítottam rá, hogy ilyen hűvösen fogadsz.
- Mégis mit vársz?- kérdezte Draco nevetve.
- Azt hittem... Sajnálok minden.
- Margaret, ha jól emlékszem, akkor otthagytál az oltár előtt- elékeztette a férfi.
- Nem így akartam, hidd el, csak tudod...
- Minek jöttél?- vágott a szavába ismételten Draco
- Hogy talán, hogy esetleg lehetne köztünk még valami- habozott a lány.
- Oh, szóval a nagy szerelmed nem elégít ki rendesen.
- Nem ilyen házasságra számítottam- buggyant ki egy hatalmas könnycsepp a szeméből.
- És te feldúlnád az enyémet?
- Nem lehetsz boldog egy sárvérűvel- nevette el magát a lány. - Neked egy aranyvérű nő kell.
- Ide figyelj! Ne merj így beszélni a feleségemről! Lehet, hogy kényszerházasság a miénk, de méltóbb a Malfoy névre nálad. Tudod nagy szívességet tettél nekem.
- Miért? Hiába mondod azt, hogy mennyire méltó a nevetekre, akkor is egy sárvérű marad.
- A Sötét Nagyúr vére is kering az ereiben, a pártfogoltja, és ha továbbra is ilyen hangon beszélsz róla, még a fülébe is juthat. Nem akarsz ugye kegyvesztett lenni?- mosolygott rá ördögien Draco.
- Engem az érdekel, hogy elfogadod-e az ajánlatomat?
- Természetesen nem.
- Miért?
- Mert undorodom tőled és kérlek, távozz!- rivallt rá a lányra.
- De...- kezdte a lány. Draco megfogta Margaretet a karjánál fogva és kiráncigálta a folyosóra. Nem akart vele túlságosan durván bánni, épp csak annyira, hogy nyomatékot adjon szavainak és többet ne lássa a lányt. Nem sajnálta egy percig sem.

Az ifjú Malfoy kitárta a hatalmas bejárati ajtót, majd kilökte a volt menyasszonyát rajta, és a hatalmas ajtó durván bevágódott. Draco sátáni mosollyal az arcán indult visszafelé az emeletre. Valahogy könnyebbnek érezte magát, végre sikerült elégtételt vennie és ez szinte az egekig röpítette.

Lendületes léptekkel haladt végig a kongó folyosón egészen a hálószobáig. Szíve majd' kiugrott, amikor meglátta feleségét a baldachinos ágyon feküdni egy selyemtakaró alatt. Hermione békésen szuszogva aludt és Dracónak nem volt szíve felébreszteni. Inkább ő is odafeküdt mellé és megpróbált elaludni.

***

A nap már magasan fent járt az égen, amikor az ifjú házasok ébredezni kezdtek. Hermione nagyot nyújtózkodott, és észrevette, hogy Draco karja a dereka köré volt fonva. Elmosolyodott és megcirógatta a fiú orrát, aki ettől furcsa, de nagyon aranyos fintort vágott. Mintha valamit mormogott is volna, viszont azt Hermione nem értette.

Kicsit lejjebb csúszott az ágyban, hogy közelebb legyen férjéhez. Milyen különös?- gondolta. Nem olyan rég legszívesebben felkötötte volna az első fára Malfoyt, most meg itt fekszik mellette és várja a csókjait. Pedig a mentális betegségek nem voltak gyakoriak a családjában, legalábbis ő így tudta. Az vesse rá az első követ, aki nem használná ki ezt a helyzetet és nem keresnék a boldogságot többévnyi száműzetés után. Kicsit bűntudata volt, hogy hibát követ el.

Továbbra sem volt szerelmes a szőkeségbe, csak próbált valami élvezetet is találni a házasságában. Nagyon sóhajtott, amikor arra gondolt vajon barátai, mit szólnának ehhez, de sajnos most más idők jártak. Voldemort vére keringett az ereiben, karján ott volt a kígyót formázó heg, ami talán soha sem fog eltűnni. Valamilyen módon kiválasztott lett és egy belekerült egy olyan játékba, aminek nem ismerte a szabályait. Tulajdonképpen talán jót is tett vele Voldemort. Többet nem kell bujkálnia és mindene meglesz élete végéig, csupán egy dolog volt, ami aggasztotta: a szerződés.

Abban lehet valami, ami biztos nem fog neki tetszeni, ezt a zsigereiben érezte, de Dracót nem tudta rávenni, hogy mutassa meg neki. Talán valahogy mégis csak sikerülne és akkor egy ideig teherbe se kellene esnie. De ahogy a dolgok állása mutatta az ifjú Malfoy nagyon igyekezett, hogy véghezvigye a szerződés ezen részét. Csak ezek az állandó megzavarások eddig mindig meghiúsították az akciót.

Hermione finoman végigsimította Draco arcát, aki egy kicsit megemelte a fejét, a lány közelebb húzódott hozzá és lágyan megcsókolta. Jól esett neki ez az érzés. Úgy érezte most először tartozik igazán valakihez.
- Jó reggelt!- ébredezett Draco.
- Neked is jó reggelt!
- Mit álmodtál?- érdeklődött.
- Azt, hogy lefejeztettek téged- vigyorgott a lány.
- Nagyon vicces kedvedben vagy ma reggel.
- Miért kellett elmenned tegnap?- tudakolta kíváncsian.
- Hívatlan vendégünk volt- ásított egyet a férfi.
- Kicsoda?
- Miért vagy ilyen kíváncsi?
- Azt mondtad „vendégünk” és nem azt, hogy „vendégem”. Szóval ki volt az?
- A volt menyasszonyom.
- Aki otthagyott az oltárnál?
- Az- mondta hidegen.
- Okos lány- viccelődött. – Bár nekem is megadatott volna.
- A szeretőm akart lenni- vetette oda egyszerűen Draco.
- Akkor mégis csak buta. És mit mondtál neki?
- Nemet, aztán kidobtam.
- Ugyan miért?
- Mert van nekem egy kis feleségem, meg egy szemét szerződésem és azt hiszem ennyi bőven elég indok, hogy kidobjam azt a ribancot. Az ördögbe is, még mindig haragszom rá.
- Oh, milyen kötelességtudó férjecském van- adott egy cuppanós puszit Draco arcára, majd hozzátette-, három üres szobámban se találnék ilyen férjet, mint te.
- Ugye ezt most bóknak kéne vennem?
- Vedd, aminek akarod- legyintett a lány nevetve.
- Én mást akarok.
- Mit akarsz?
- Kávét és cigit- nyögte fáradtan.
- Cigit nem kapsz.
- Miért?
- Egészségtelen.
- És akkor mi van?- kérdezte Draco.
- Nem tesz jót neked. Bár ha beteg akarsz lenni, csináld.
- Gonosz nőszemély, ugye az örökségemre fáj a fogad?
- Csak is.
- Nem kapsz egy knutot se belőle. Mind a gyerekeinké lesz.
- Még egyet se hoztál össze édesem- nevetett a lány.
- De ez még változhat- mondta Draco és közelebb húzta magához a lányt.
- Meglehet.
- Miért jöttél hozzám?- kérdezte hirtelen.
- Mert kényszerítettél?
- De dönthettél volna úgy, hogy inkább meghalsz.
- Akkor megölik a családodat- mondta Hermione. - Nem vagyok gonosz és elég volt a vérontásból.
- Ez igaz. És ha kényszer nélkül kértelek volna meg?
- Beléd meg mi ütött?
- Nem tudom- sóhajtott Draco. - Sok mindent érzek, gondolok, teszek, de nem tudom te jól fogod-e érezni magad így.
- Ez a végzetünk, a sorsunk vagy hívd, aminek akarod- sóhajtott Hermione. - De nem bánkódom miatta. Vagyis próbálom elfogadni.
- Sajnálom- szólalt meg halkan Draco.
- Mit?
- Hogy elfogtalak az erdőben.
- Magadnak fogtál el- nevetett a lány. -Lásd be a Nagyuradnak irtó fekete a humora.
- Vén kígyó.
- Hogy beszélsz a pártfogómról?- nevette el magát Hermione.
- Csak ne hívd apának, mert menten elhalálozik.
- Olyan gonosz vagy.
- Családi örökség- vonta meg a vállát Draco.
- Áh értem már, ez mindent megmagyaráz.
- Nagyon megváltoztál Roxfort óta- tűnődött a férfi.
- Sok választásom nem volt- mondta a lány. - Néha az embernek fel kell adnia pár elvét, hogy élni tudjon.
- Van benne valami- szólt Draco és végigsimította a lány kígyót formázó sebén a kezét. - Mi szeretnél ma csinálni?
- Nem azt mondtad, hogy tovább utazunk?
- Attól még csinálhatunk ezt-azt- mondta huncutul és megcsiklandozta a lány oldalát.
- Most ne.
- Miért ne?
- Mert most nincs kedvem- mondta a lány és felkelt az ágyból, majd elindult a fürdőszoba felé. - Draco egy hatalmasat sóhajtott, aztán fáradtan temette arcát a párnájába.

***

A kandallóban vidáman lobogott a tűz, de teljesen feleslegesen, legalábbis első látásra így tűnhet egy külső szemlélőnek. Draco egy pohár vörösborral a kezében járt fel s alá. Homlokán gyöngyöztek az izzadtság cseppek. Az órájára nézett, és mérgesen hajtott fel egy újabb kortyot. Lassan kinyílt az ajtó, majd belépett rajta Hermione.
- Hát itt vagy?
- Aha- mondta egykedvűen és kiürítette a borospoharat.
- Ne igyál annyit!
- Nem csoda, hogy iszom, elvettelek feleségül.
- Nagyon szellemes vagy. Tulajdonképpen mire vársz?
- A zsupszkulcsunkra- vetette oda idegesen, majd újra megnézte a karóráját.
- Akkor most mégis tovább megyünk?
- Hát persze, mondtam én ilyet hogy nem?
- Jól van, jól van, ne húzd fel magad, inkább nézz utána dolgoknak vagy valami.
- Rendben- morogta durcásan és szórt némi hop-port a kandallóba, majd egy nő arcképe jelent meg a tűzben.
- Zsupszkulcs Felügyeleti Osztály, miben segíthetek?
- Zsupszkulcs foglalásunk volt Malfoy névre, két személyre, mára, és nem érkezett meg a kellő időpontban- mondta Draco mérgesen.
- Azonnal kapcsolom az Utazási Osztályt.
- Rendben.
- Utazási Osztály. Miben segíthetek?- kérdezte egy fiatal gyakornok, akinek elég vékonyka hangja volt.
- Zsupszkulcs foglalásunk volt Malfoy névre, két személyre, mára, és nem érkezett meg a kellő időpontban- ismételte meg újból Draco.
- Szabad a nevét?- tudakolta a hölgy.
- Draco Malfoy.
- Sajnálom Mr Malfoy, de a foglalását törölték.
- Ugyan ki?
- A felesége.
- Miért nézel rám így?- kérdezte Hermione, nem értett semmit sem az egészből.
- Miért kell neked folyton szabotálni a terveimet?- förmedt rá Draco.
- Semmi közöm nincs ahhoz az átkozott kulcshoz oké. Higgadj le!- csitította Hermione.
- Oh, nyilvánvalóan nincs.
- Elvette a bor a maradék józan eszedet is? Mikor lett volna lehetőségem ezt művelni? Ott feküdtem melletted egész éjjel.
- Ezt csak azért mondod, hogy mentsd magad!
- Uram, ha megnyugodna egy percre, megbeszélhetnénk egy más időpontú zsupszkulcsot.
- Magának pedig kuss legyen! Ha nem látná, a drága feleségemmel beszélek.
- Olyan fafejű vagy Malfoy!- morogta Hermione.
- Te meg egy önfejű liba, aki folyton megakadályoz abban, hogy végre túl legyünk azon az átkozott nászéjszakán- förmedt rá Draco.
- Még, hogy én akadályozom meg. Nem az én ismerőseim és volt vőlegényeim zavarnak meg téged. - Ment hozzá közelebb a lány és szemeivel szinte ölni tudott volna.
Eközben a kandallóban a segítő szándékú hölgyet, már csak percek választották el attól, hogy elnevesse magát.
- Elegem volt- sziszegte Draco ingerülten.
- Azt hiszed nekem belőled nem? Olyan korlátolt és hülye vagy, hogy arra már szavakat sem találok. Miért nem hiszel nekem?
- Én...én... fogalmam sincs.
- Akkor vésd már bele a kis fejedbe, hogy nem én voltam, nem is akartam lemondani- magyarázta tagoltan és lassan Hermione
- Pedig nem akartál jönni.
- Az istenért hozzád se akartam menni, mégis a feleséged lettem.
- Az egészen más.
- És szerinted melyik nő nem akar elmenni Hawaiira erről az istenverte helyről?- tette csípőre a kezét a lány és Draco erős gondolkodásra késztette az előbbi mondatával.
- Igazad van, hiszek neked- adta be végül a derekát.
- Hála Merlin szent nevének, hogy végre valami értelem is felszikrázott abban a sötét agyadban- nézett rá gyilkos pillantásokkal Hermione.
- Ha tovább szemtelenkedsz, akkor bezárlak a boros pincébe- sziszegte Draco és összehúzott szemöldökkel meredt a lányra, aki egy szikrányi ijedséget sem mutatott. Hermione jelentőségteljesen hátradobta göndör fürtjeit és szúrós szemmel nézett Dracóra.
- Puhány vagy te az ilyesmihez.
- Majd csak figyeld meg, hogy nem.
- Akkor elbúcsúzhatsz attól a gondolattól, hogy büszkén a Nagyurad elé állj egy örökössel- bökte meg az ujjával a fiú mellkasát.
- Megbeszélhetnénk ezt később?- ajánlotta fel Draco, most már kicsit lecsendesedve.
- Rendben.
- Akkor szeretnénk egy zsupszkulcsot igényelni- fordult a kandalló felé.
- Természetesen- sóhajtott egy hatalmasat a nő és azonnal neki látott a munkának.
Hermione még mindig paprikás hangulatban ült kanapén. Már elege volt ebből az egész helyzetből. Egész eddig mást sem csinált csak szenvedélyes, erős vággyal várt végre arra, mikor fogja beteljesíteni férje a házassági kötelezettségeit. Aztán belegondolt, mit szólnának a régi barátok, ismerősök, ha most hallanák. Egy pillanatra kirázta a hideg. De hát maga is beláthatta nincs más lehetősége.

Viszont az a vágy, amit Draco iránt táplált egyre erősebb és elsöprőbbé vált. A harag, a büszkeség és az utálat már sehol sem volt. A régi ellentétek közül egy sem jutott volna az eszébe. Csak egy férfit látott Draco Malfoyban és nem egy halálfalót. Miért ne használhatná ki a kínálkozó lehetőséget? Már nem kellett szenvednie, állandóan félnie. Új élet és lehetőségek várnak rá.

Miután Draco befejezte a társalgást, de még mindig szúrós szemmel nézett feleségére. Hermione megforgatta a szemeit és így szólt:
- Még mindig azt hiszed én voltam igaz?
- Nem hinném, hogy több nőt is elvettem volna, úgyhogy te vagy a feleségem- kötötte még mindig az ebet a karóhoz Draco.
- Mit akarsz? Igazságszérumot vegyek be, hogy végre higgy nekem? Miért nem tudsz legalább egy cseppet bízni bennem?- kérdezte vádlón.
- Máskor is keresztbe tettél már nekem.
- Most egészen más helyzetben vagyunk.
- Veszélyesebb kiszolgáltatott helyzetben.
- Akkor miért nem akartad inkább azt, hogy a szél fütyüljön a talpad alatt? Szerinted nekem olyan kellemes veled lenni?- érvelt a lány.
- Még fiatal vagyok a halálhoz. Te meg pár órája egyáltalán nem panaszkodtál miattam- mondta érzelemmentes hangon.
- Miért egyeztél bele egyáltalán ebbe a képtelen játékba?- szegezte Dracónak a kérdést Hermione.
- Mert csak így maradhatok életben és néha jól jön egy nő, hogy melegítse a hátam.
- Áh, szóval most már humorizálsz is. Én azt hittem dühös vagy.
- Az is vagyok!- mondta durcásan.
- Feltételezhetnéd egyszer azt is, hogy nem én voltam?
- Akkor ki?
- Nem tudom talán valamelyik volt szeretőd vagy menyasszonyod, vagy valami meleg barát vagy fogalmam sincs.
- Nincsenek meleg barátaim!- mordult fel. - Én a nőket szeretem
- Tényleg? Akkor...
- Ne kezd megint ezt a nászéjszakás dolgot, mert esküszöm, nem állok jót magamért- jött a figyelmeztetés Dracótól.
- Mit csinálsz? Végre befejezed, amit már milliószor elkezdtél?- gúnyolódott a lány és kihívóan nézett a szürke szemekbe.
- Fogd be a szádat, vagy én fogom be!
- Úgysem fogod megtenni- hergelte a lány továbbra is Dracót.
- Befejezhetnéd végre!
- Majd akkor, ha nem engem gyanúsítasz.
- Akkor kire gondolhatnék?
- Mondjuk a Mary vagy Meredith vagy Margaret vagy milyen nevű exnődre - mondta ki undorodva.
- Mi van csak nem féltékeny vagy?
- Én dehogy, de ha van nő, aki nagyon keresztbe akar neked tenni, akkor az ő.
- Igazad van-mondta egy kis hatásszünet után Draco. - Ne haragudj!
- Végre- sóhajtott a lány. - Mikor is érkezik az az átkozott zsupszkulcs?
- Fél óra múlva- morogta Draco és felvette az asztalról a Reggeli Prófétát, majd egy fotelben kényelmesen elhelyezkedve olvasni kezdte.
- Remek- mondta a lány és elindult kifelé a nappaliból.
- Hová mész?
- Vissza a hálószobába.
- Menjek én is?- kapott az alkalmon hirtelen Draco és rögtön elfelejtette az előbbi veszekedést.
- Várd inkább a zsupszkulcsodat- vetette oda neki Hermione. Draco értetlenül nézett rá, de Hermione nem törődött vele, sarkon fordult és határozott léptekkel elhagyta a helyiséget.

***

Fél óra múlva Draco egy ronda olajoskannával a kezében indult Hermione keresésére. Mogorva képe elárulta, hogy rangon alulinak találja ezt a zsupszkulcsot és teljesen biztos volt benne, ezért még reklamálni fog. No meg kifizetteti a drága fehér ingét, ami tiszta olaj lett. Homlokán kidudorodtak az erek, és mikor végigsimította szőke haját, még mérgesebbé vált. Pláne ha látta volna az arcát, ami szintén tele volt olajnyomokkal.

Mikor beért a hálószobába, nem szólt semmit csak karon fogta Hermionét, aki meglepetésében egy árva szót sem tudott szólni, még a különös olajfoltot se tudta szóvá tenni a férje hajában és az arcán. A zsupszkulcs működésbe lépett. Szörnyű egy utazás volt. Valamiféle harmadosztályú zsupszkulcs lehetett, legalábbis Draco így gondolta. Még egy fekete pontot hozzáírt a listához, amit szándékában állt el is küldeni az ügyvédjének. Szédültek mind a ketten. Hermione aléltan kapaszkodott Dracóba, aki szintén nem nézett ki túl jól. De próbálta megtartani feleségét.

Hamarosan elkezdett körvonalazódni az úti cél. Draco először azt hitte rosszul lát, de aztán amikor egyre közelebb értek, tudatosult benne, hogy ez nem valami vízió. Gyorsan a pálcáját kezdte el keresni, de nem volt elég gyors. Egy hatalmas kiáltással körítve landoltak a mocsárban és derékig belesüppedtek.
- Oh, hogy az a sárkányhimlős, jó kurva anyját annak, aki ezt a tetves kulcsot megcsinálta- dühöngött Draco.
- Ne mozogj!- szólt rá Hermione, aki elég közel volt hozzá.
- Nekem te ne parancsolgass!- sziszegte Draco.
- Használod is azt az átkozott pálcát vagy csak dísznek van a kezedben?- mordult rá mérgesen.
- Jajj fogd már végre be a szád! Gondolkodnom kell.
- Felőlem- mondta Hermione és próbált nyugton maradni, nehogy még lejjebb süllyedjen.
- Most meg miért nézel rám így?
- Mert nem csinálsz semmit. - Draco újfent mérgesen nézett, majd kilőtt pár szikrát a pálcájából, mire Hermione megcsóválta a fejét.
- Nem vagy a túlélés mestere igaz?
- Miről beszélsz? Éppen most kértem segítséget.
- Varázsló vagy az isten áldjon meg! Nem tudnád valahogy kiszabadítani magunkat innen?
- Most nincs hozzá kedvem.
- Menj ám a jó büdös francba Draco Malfoy a hülye vicceiddel! Mi van, ha senki nem vette észre a jelzést?
- Valaki csak észrevette.
- Te tényleg ekkora barom vagy, vagy csak teteted?
- Mit akarsz tőlem? Gőzöm sincs róla, hogy milyen varázsigét használjak, ami mindkettőnket kihúz innét. Sajnálom, de ez van.
- Jaj te buggyant, akkor miért nem szólsz? Add ide a pálcádat!
- Eszemben sincs- vágta rá Draco.
- Nem vagyok vevő a humorodra, de ha egyszer innen kikerülünk, akkor elevenen megnyúzlak- közölte hidegen Hermione.
- Nincs is nálad kés.
- Találékony nő vagyok. Add ide a pálcád!- szólította fel ismételten
- Persze aztán lelépsz, engem meg itt hagysz.
- Igen aztán én magyarázkodjak az édes, kedves Nagyuradnak, hogy miért is fulladtál bele a mocsárba?
- El voltál vele nagyon az esküvőn.
- Csak táncoltunk és elmesélte, hogy Nagini hamarosan anyai örömök elé néz.
- Mi van?- kérdezett vissza Draco
- Megbuggyant.
- Az a fogatlan kígyó előbb fog meghalni, mint szaporodni.
- A jelen helyzetben a fogatlanságot kivéve ez rád is igaz- csipkelődött Hermione.
- Hagyd már abba!- sziszegte Draco ingerülten.
- Akkor add ide a pálcád!
- Nesze vidd!
- Oh, bocsáss meg, hogy meg merem menteni a sárkánytrágyát se érő életedet.
- Ne jártasd a szádat asszony, hanem csináld az azt átkozott bűbájt, mert visszaveszem a pálcám és azt nem úszod meg szárazon!- Hermione szúrós szemekkel nézett Dracóra, majd elmondta a varázsigét. A férfi várakozóan nézett a lányra, aki csak sejtelmesen elmosolyodott. Nem sokkal később mozogni kezdett a sártenger és egy hatalmas robbanás kíséretében az ifjú házaspár felszállt a magasba. Ám a földet érésük ebben az esetben, már sokkal jobb helyen történt, mint az előző alkalommal. Az óceán kék vízébe pottyantak mind a ketten. Draco és Hermione fuldokolva jött a felszínre, majd miután magukhoz tértek az első sokkhatás után mindkettőjük elnevette magát.
- Ügyes voltál kislány!- mondta Draco.
- Köszönöm a dicséretet Mr Malfoy- nevetett Hermione. -A férfi magához ölelte a feleségét és a nap legszenvedélyesebb csókjával jutalmazta meg. Most már mind a ketten biztosak voltak abban, hogy elment a józan eszük. Csak ez az aprócska tény nem zavarta őket. Hermione egész testében remegett és nem csupán a hűvös víztől. Mindkettőjüket hatalmába kerítették érzéseik. Egymás homlokát összeérintve mosolyogtak egymásra. Már nem érdekelte őket a veszekedés, az az átkozott zsupszkulcs sem, ami megtréfálta őket.

A párost körülölelték az azúrkék hullámok, amik a part felé irányították őket. A nap ragyogó fénye megcsillant a vízfelszínen és mintha folyékony arannyá változtatta volna az olykor zabolázatlan óceán habjait. A távolban zene szólt és édes virágillatot hozott magával a lenge szél.

hozzászólások: 0