1. fejezet
Múltbéli életünk utolsó éjszakája

– Annyira örülök, hogy itt vagy! Van itt valaki, akit már nagyon vártam, hogy megismerjen.

Hermione éppen csak befejezte a kabátja felakasztását, amikor Shannon egy pohár pezsgőt nyomott az egyik kezébe, a másikat pedig megragadta. Végigvezette őt a zsúfolt házon, miközben folytatta a monológját.

– Ő nagyon okos. Vicces, de merev. Olyan édes, de megölne, amiért ezt mondom. Nem beszél sokat, de amit mond az mindig fantasztikus. – Hátrapillantott a válla fölött, hogy Hermionéra vessen egy jelentőségteljes pillantást. – És piszkosul jóképű.

Hermione elnézően megforgatta a szemét. Shannon mindig kerítőt játszott a körülötte lévő emberekkel. Furcsa módon ez a szokása nem tette őt komolytalanná vagy felszínessé Hermione szemében, mint mondjuk Lavender vagy Parvati. Shannon jó ízléssel rendelkezett, és jó emberismerő volt, ráadásul Hermionét már csecsemőkora óta ismerte. Még sosem próbálta azonban Hermionét felültetni, és őszintén kíváncsi volt arra a fickóra, aki annyira izgatottá tette barátnőjét.

Persze randizni egy muglival különleges kihívásokkal járt. Nem igazán tudta kitalálni, hogyan lehetne olyan kapcsolatot kialakítani valakivel, ami megérné a Titoktartási Alaptörvény megszegésének kockázatát, amikor először hazudnia kellene az élete nagy részéről. Az igazat megvallva, nem igazán adott esélyt senkinek, akivel eddig találkozott. És nem minden kapcsolatnak kellett ilyen komolynak lennie. Régen volt már… talán csak…

Ez a gondolatmenet félbeszakadt, amikor a konyhába értek, amely egyértelműen Shannon célállomása volt. Több ember szétszóródott, italokat készítettek és beszélgettek. Egy magas, tejfölszőke hajú férfi a konyhaszigetnek támaszkodott, háttal nekik. Shannon elengedte Hermione kezét, hogy inkább megragadja a vállánál fogva, és céltudatosan a férfi elé vonult.

– Draco – kezdte Shannon izgatottan, magára vonva a férfi figyelmét. – Ő az a barát, akiről meséltem neked. – Elengedte Hermionét, és oldalra lépett, gesztikulálva közöttük. – Hermione, ő itt Draco.

Hermione bámulta. Érezte, hogy a döbbenet az arcának minden vonásába beleivódott, de nem tudott uralkodni magán. Draco Malfoy egy mugli konyhában állt, a mugli barátaival körülvéve, fekete farmerben és szürke pulóverben, és teljesen otthonosan érezte magát. Az a tény, hogy a lány meglepettsége egyértelműen tükröződött a saját arcán, nem sokat vigasztalta.

A haja más volt, mint amikor utoljára látta. Oldalt rövidebb, felül hosszabb volt; oldalra és hátra, a homloka alá söpörve hordta. Az arcvonásai is kiteljesedtek. A fiatalkori éles arcvonala mostanra teljesen kisimult egy szögletes állkapoccsá. A magas arccsontok, amelyek a hatodik évük során az állapota romlásával oly feltűnővé váltak, most büszkén ültek egy teltebb, egészségesebb arcon. De a lány látta a szemében a háborút. A jeges szürke írisz színe ugyanaz volt, de az ezüstös sugarak, amelyek korábban huncutságtól és gonoszságtól csillogtak, most visszafogottnak tűntek. Úgy tűnt, most egyre beljebb húzódnak, a lány tekintetét a férfi pupilláinak kettős fekete lyukai felé vonzva, mintha örökre beleeshetne ebbe a sötétségbe. Igen, még mindig kibaszottul gyönyörű volt.

Hermione hirtelen rájött, hogy túl sok idő telt el, amíg ő és Malfoy csak bámulták egymást. Shannon zavartan pillantott ide-oda közöttük.

– Ti ketten ismeritek egymást? – kérdezte végül Shannon Hermionét.

– Igen – válaszolta Hermione lassan, tekintete nem hagyta el Malfoy arcát. – Együtt jártunk iskolába.

Shannon álla meglepetten húzódott hátra.
– Mi? A bentlakásos iskolában? Gyerekkorotok óta együtt jártatok iskolába?

– Igen. – Hermione bólintott. – Hét évig.

– Hat – javította ki Malfoy.

A hangja megtörte a varázslatot, és Hermione gyorsan Shannonra pillantott.

– Igaz, hat év.

– Na, várjunk csak egy percet – fújt egye Shannon, végigsimított mézszínű hullámain, és láthatóan zaklatottnak tűnt. – Jól elboldogulok az összehozásban - a legjobb vagyok -, és nektek kettőtöknek előnyt kellett volna szereznetek. – Amikor Hermione és Malfoy továbbra is csak bámulták egymást, folytatta: – Miért nem voltatok együtt a suliban?

Hermione ijedt kis nevetést eresztett meg, hirtelen eszébe jutott az ok, amiért Shannon igyekezett bemutatni őket egymásnak. Malfoy megdöbbent arckifejezése laza érdeklődéssé halványult, és a kérdésre összevonta a szemöldökét. A tekintete annyira emlékeztetett fiatalabb önmagára, hogy Hermione azon kapta magát, hogy összehúzott szemmel néz rá. Válaszra nyitotta a száját, mire a férfi úgy billentette meg a fejét, mintha enyhén kíváncsi lenne a válaszára.

– Én… nem voltam az esete.

A lány szavaira lassan vigyor terült szét a férfi arcán. A boszorka továbbra is a varázslóra szegezte keskenyre húzott tekintetét, megpróbálva szavak nélkül is érzékeltetni, hogy nagyon is tisztában van mindazzal a számtalan dologgal, amiben a férfi alsóbbrendűnek tartja: vérségi helyzet, középosztálybeli neveltetés, kinézet, személyiség…

– Nem, nem erről van szó. – Shannon a mutatóujját az ajkára koppintotta, és alaposan végiggondolta.

– Már megbocsáss – mondta Hermione, és hitetlenkedve bámulta a barátnőjére.

– Nem ez az oka – erősködött Shannon egyszerűen, most Malfoyt figyelve. – Te határozottan az esete vagy.

A boszorka elfojtott egy gúnyos fintort, amikor Malfoy először fordította szúrós tekintetét Shannonra. Hermione, aki eddig eléggé magabiztos volt az esti, szűk ruhaválasztásában, most meglehetősen kiszolgáltatottnak érezte magát. És ahogy Shannon és Malfoy csendben kommunikáltak majdnem egy méterrel a feje fölött, úgy érezte magát, mint valaki nevetséges kishúga. A szavak elkezdtek kicsúszni a száján:
– Nem, nem, sajnálom, Shannon, de ez… úgy értem, nem… nem hiszem, hogy…

– Ne aggódj! – Shannon egy gyors mosollyal szakította félbe a tapogatózást. – Majd a végére járok a dolognak. – Rákacsintott, amit Hermione teljesen alkalmatlannak érzett az adott helyzethez. – De egyelőre – folytatta, visszapillantva Malfoyra –, hagylak titeket, hogy utolérjétek magatokat.

Elment, mielőtt Hermione még egy szót is szólhatott volna.

– Mit keresel te itt? – kérdezte nyersen.

– Én is örülök, hogy látlak, Granger – húzta ki magát, és kortyolt egyet a kezében tartott whiskyből.

– Ezek muglik – jegyezte meg ostobán.

– Tíz pont a Griffendélnek. – Átvetette egyik lábát a másikon, ahol a pultnak támaszkodott.

Az ajka összeszorult, ahogy végignézett a férfi laza tartását.
– Komolyan mondom. Mondd el, mit keresel itt!

– Merlin, el is felejtettem, milyen főnökösködő vagy.

A nő keresztbe fonta a karját.
– Ó, tényleg?

A varázsló ismét elvigyorodott, és az egyik vállát lusta rándítással mozdította meg.
– Nem, de úgy tűnik, egy kis távolság eltúlozta a hatást.

Kérdőn felvonta mindkét szemöldökét, amikor a férfi nem folytatta. Draco megforgatta a szemét.

– Ó, hát csessze meg, Shannon meghívott engem. – Homályosan gesztikulált abba az irányba, amerre a lány távozott.

– Honnan ismered Shannont?

– Az egyik haverom felesége.

– Honnan ismered Thomast?

– Egy osztályba járunk.

Ez megdöbbentette.
– Egy osztály? Milyen osztály?

– Nos, bármennyire is szórakoztató volt a húsz kérdés Grangerrel, szükségem van egy újratöltésre. – Kihörpintette a pohara maradékát, és ellökte magát a pultról. Hermione még mindig túlságosan meg volt döbbenve az egész interakciótól ahhoz, hogy félreálljon az útból, és a férfi kénytelen volt elsurranni mellette a tömegbe.

– Viszlát! – mondta a varázsló halkan a lány feje búbjának intézve, miközben a mellkasán lévő, lehetetlenül puha kasmír a boszorka csupasz karját súrolta. Meleg, fűszeres illat áradt belőle.

– Rendben… viszlát! – köszönt el erőtlenül, miután a férfi már elment. Két kortyban lehajtotta az eddig érintetlen pezsgőspohár tartalmát.

Ez így jó volt. Teljesen rendben volt. Töltött még egy pohár pezsgőt, és ugyanolyan gyorsan kiitta, mint az elsőt. Nincs azzal semmi baj, hogy egy mugli partin van Draco Malfoyjal. Shannon megpróbálta összehozni őket. Ez sem volt semmi gond. Malfoy objektíven nézve jóképű, és nyilvánvalóan Shannon csak nem ismerte őt túl jól. Vagy egyáltalán nem ismerte. Édes? Azt mondta, hogy édes. Ettől tulajdonképpen egy kicsit jobban érezte magát.

Nyilvánvalóan Shannon szinte semmit sem tudott róla. Töltött még egy pohárral, most már felháborodottan, ami sokkal jobb volt, mint pánikba esni. Shannon mesteri házasságközvetítő hírneve nyilvánvalóan teljesen téves eredményt hozott. Tényleg felelőtlenség volt összehozni embereket, ha alig ismerte őket. Kedvesnek tartani őket, amikor határozottan… nem voltak kedvesek. Félúton a pohárral a szája felé tartva megállt. Volt rá esély, hogy Draco Malfoy kedves? A muglikhoz? Felhorkant, és megrázta a fejét egy ilyen képtelen ötletre.

Hermione hirtelen rájött, hogy a semmibe bámult, miközben pezsgőt kortyolgatott, és a döbbenet és felháborodás apró hangjait adta ki magából. Kiment a konyhából anélkül, hogy szemkontaktust létesített volna bárkivel is.

***

Draco átvágott a folyosón, és kiment a hátsó ajtón. A verandán egy kis csoport cigarettafüstfelhőbe burkolózott, de senki sem törődött vele, amikor lebotorkált a lépcsőn, és megkerülte a ház sarkát. Hátradőlt a durva téglának, és lehunyt szemmel többször mély levegőt vett.

Kibaszott Granger.

Tudta, hogy ez túl jó volt ahhoz, hogy sokáig tartson. Tudta, hogy előbb-utóbb jönni fog valaki vagy valami, és tönkreteszi a békés oázist, amit a varázsvilágon kívül talált. Nem érdemelte meg a békét, nem érdemelte meg Thomast és Shannont. És most itt volt a kibaszott Hermione Granger, hogy emlékeztesse erre. Istenem, ahogy a lány ránézett – ahogy az orrát felemelte, mintha ő minden muglit, akit csak látott gyilkos átkokkal akart volna súlytani, ha nem állítják meg.

Végigdörgölte az arcát az egyik kézével. Nem, ez így rendben volt. Meg tudta csinálni. Hónapok óta barátok voltak a párral, és eddig még sosem hozták magukkal Grangert. Biztosan csak évente egyszer látogató típusú barát lehetett. Csak valaki, akit az ünnepekkor láttak. Csak kerülnie kell őt, átvészelné az éjszakát, és aztán minden visszatérne a régi kerékvágásba.

Elégedetten a helyzetértékelésével, Draco elindult vissza a ház felé. Shannon szavainak hirtelen felidézése azonban megállította menet közben.

„Ő az a barát, akiről beszéltem neked.”

Annyira megdöbbentette Granger, így észre sem vette, amikor Shannon bemutatta neki. Tudta, hogy Shannon személyes küldetése az életben az, hogy minden szerencsétlennek találjon valakit, akit ugyanolyan szerencsétlenül szerethet, és már hetek óta emlegetett egy barátot, akivel szerette volna, ha találkozik. Nem nagyon figyelt oda, és nem is mutatott nagy lelkesedést az ötlet iránt. Kész csoda volt már az is, hogy még nem bukott le a barátai előtt; kizártnak tartott bármiféle kísérletet egy muglival való randizásra anélkül, hogy elszólta volna magát.

De Granger volt a barátja? Shannon úgy gondolta, jól összeillenek? Majdnem hangosan felnyögött. Az univerzum kurva kegyetlen volt.

Hogyan írta le Shannon a nőt? Zseniális, szorgalmas, szexi és szórakoztató. Horkantott egyet. Nem hitte, hogy a Roxfortban bárki is viccesnek írta volna le Grangert. Nem, túlságosan lefoglalta a zsenialitás és a szorgalom ahhoz, hogy szórakoztató legyen. De Shannon csak nyáron ismerte volna őt, az iskolán kívül. Volt rá esély, hogy Hermione Granger szórakoztató volt? Erősen kétkedett benne. Szexi azonban…

Lassan elindult vissza az ajtó felé, és a fejében forgatta a beszélgetés további részét.

„Nem voltam az esete.”

A pokolba is, kegyetlen egy pöcs volt, de nem tudta, hogy megérdemelte-e ezt a büntetést. Tényleg meg tudta volna úszni, ha Granger a szemébe mondja, hogy azért nem voltak együtt az iskolában, mert nem az esete. Shannon egyértelműen elvesztette a fonalat.

***

Az a baj azzal, ha szándékosan próbálsz elkerülni valakit, akkor tisztában kell lenned azzal, hogy az illető hol van, hogy olyankor máshol lehess. Nem bízhatod a véletlenre, és nem remélheted, hogy nem keresztezed az útját. Ezért sok időt kell töltened azzal, hogy keresed azt a személyt, akit el kellene kerülnöd. Persze Hermionénak bőven volt tapasztalata Draco Malfoy figyelésében. Inkább csak nézelődött. Őt kereste. Bár, ha már egyszer megtalálta, bizonyára nem ártott, ha egy kis időt töltött a megfigyelésével. A mardekáros kígyók hajlamosak egy pillanat alatt elslisszolni, ezért bölcs dolog folyamatosan nyomon követni a mozgásukat. Az arca hirtelen lángba borult a gondolattól, hogy Malfoy a dekoltázsa közelébe kerül. Ó, Jézusom, de részeg volt.

Hermione becsukta a fürdőszoba ajtaját, és néhány mély lélegzetet véve nekitámaszkodott. A mosdókagylóhoz lépett, és jéghideg vízzel megmosta a kezét, miközben olyan őszinte távolságtartással szemlélte a tükörképét, amilyen csak a részegséggel jár. A fürtjei még mindig kezelhetőek voltak; nem elmosódott el a szemceruza. Elismerően bólintott, mielőtt néhányszor kísérleti jelleggel megpaskolta az arcát. Hmm, egy kicsit zsibbadt. De nem teljesen zsibbadt, gondolta, miközben elindult, hogy megkeresse a házigazdákat.

***

Az alacsony embereknél az a bosszantó, hogy nehéz megtalálni őket a tömegben. Amikor már kiszúrtad őket, és az ezüstszínű, bájos ruhájukat, akkor valami óriási köcsög lép eléjük, és máris kezdheted elölről az egészet. Különösen Hermione Granger keresésében az a legrosszabb, amikor véletlenül odapillantasz, hogy megnézd, ott van-e még, ahol hagytad, valószínűleg pont rád néz. És az a baj azzal, amikor Granger úgy figyel, ahogyan te őt, és ettől egy kibaszott óriási görénynek érzed magad, miközben valójában csak egy rohadt bulit próbálsz túlélni, ami után minél hamarabb visszatérnél a normális életedbe. Bár amikor látod, hogy Granger felvesz egy kabátot, és észreveszed, hogy az nem takar el semmit abból a nevetségesen csodás lábból, amit december ellenére mutat, kénytelen leszel elgondolkodni azon a lehetőségen, hogy valójában csak egy kibaszott óriási görény vagy.

Draco a nappaliból figyelte, ahogy Granger kisurrant a ház hátsó ajtaján. Próbált észszerűen a megkönnyebbülés érzésére koncentrált, hogy a lány nem a kabátját vette fel, hogy távozzon. Azzal érvelt, miszerint csak azért aggódott, mert Thomas és Shannon biztos feldúlt lett volna, amiért ilyen korán távozik. A barátai voltak, és azt akarta, hogy élvezzék a bulijukat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy még többet kell foglalkoznia Granger kerülgetésével. Ez tényleg elég önzetlen volt tőle. Ilyen érzés Szent Potternek lenni?

***

Hermione Thomasra és Shannonra egy csapat emberrel együtt talált rá, egy tűzrakóhely körül a hátsó kertjükben.

– Hermione, drágám, tökéletes időzítés! – kiáltotta Shannon, amikor meglátta közeledni. – Éppen körbe akartunk menni, és megosztani a legjobb dolgot, ami idén történt velünk. Ez egy kis hagyomány.

– Ó, persze – mondta Hermione, és az agya azonnal elborult. Szerencsére valaki a vele szemben lévő körben önként jelentkezett, hogy elkezdi. Lecsúszott a padra Thomas mellé. Az első szónok előlépett. Valakinek unokahúga született. Az egyik pár eljegyezte egymást, és Hermione tisztában volt azzal a ténnyel, hogy tudta, Shannon mutatta be őket; néha muszáj volt jól csinálnia. Shannon és Thomas egyetértettek abban, hogy a házvásárlás volt a csúcspontjuk. Aztán mindenki Hermionéra nézett. A kurva életbe, elfelejtett valamit kitalálni. Vett egy kortyot a pezsgőből, húzta az időt, és kibökte az első dolgot, ami eszébe jutott.

– Újra láttam a szüleimet.

Shannon szomorú, tudálékos mosolyt küldött felé, és átnyúlt Thomas felett, hogy megnyugtatóan megszorítsa a térdét. Thomas átkarolta a vállát, és röviden hozzáhajolt. Hermione kijelentése senki másnak nem lehetett érthető a csoportból, de úgy tűnt ez, senkit sem zavart. A mellette ülő lány már egy ázsiai hátizsákos kirándulásról beszélt.

Hermione kissé lehangoltnak érezte magát. Csodálatos volt újra látni a szüleit, de egyben rendkívül nehéz és felzaklató is. Képtelen volt visszaállítani az emlékeik nagy részét, így bár tudták, hogy ki ő, nagyrészt arra támaszkodtak, amit ő mesélt nekik a korábbi életükről. Istenem, tényleg ez volt a legjobb része az évének? A tanulás és a levelező tagozatos RAVASZ vizsgák letétele visszatérést jelentett a normálishoz, de meglehetősen lehangoló volt. A minisztériumi munkakezdés jól sikerült, de semmiképpen sem a legjobb dolog az évben. Egy-két erőtlen első randi, és sajnálatos egyéjszakás kaland biztosan nem volt az. Mit csinált egy éven át?

– És mi történt veled, Draco? Persze azon kívül, hogy találkoztunk – csicseregte Shannon sugárzóan.

Hermione felkapta a fejét, és valóban, Malfoy ott ült velük szemben a tűz mellett. A lángok fénye mintha a szemének adott volna némi ragyogást, amire a lány emlékezett a korábbról.

A férfi kiitta az utolsó korty whiskyt a poharában, és vigyorogva nézett Shannonra.
– Valószínűleg éppen az, hogy kiszabadultam a börtönből.

Hermione körülnézett. A tűznél mindenki más is nevetett ezen. Shannon megrázta a fejét, ami egyértelműen azt sugallta, hogy klasszikus Draco.

Amikor Hermione visszanézett rá, Malfoy őt figyelte. Kortyolgatta a pezsgőjét, hogy legyen mit csinálnia. Persze tudta… a férfi az Azkabanban volt. A Reggeli Prófétában követte néhány halálfaló perét. Oké, követte Draco tárgyalását. Közvetlenül a roxforti csata után feladta magát, és három hónapig az Azkabanban várta a tárgyalást. Egy év letöltendő időre ítélték, és májusban szabadult. A kiskorúsága alatt elkövetett bűncselekmények részleteit titkosították, de a vádak nyilvánosak voltak: kínzás, gyilkosságra való felbujtás, gyilkosságban bűnrészesség, gyilkossági kísérlet és gyilkosság.

A kör végigment, mert az emberek felálltak, és eltávolodtak a tűztől. Hermione érezte, hogy Thomas megszorítja a vállát, amikor Shannonnal elindultak vissza a ház felé. Nem tudta levenni a szemét Malfoy arcáról. A változó fény és árnyék olvashatatlanná tette az arckifejezését, de figyelmesen nézte őt.

Természetesen kíváncsi volt a vádakra. Tudta, hogy a gyilkossági kísérlet és az összeesküvés vádja valószínűleg abból eredt, hogy kudarcot vallott Dumbledore elleni merényletben, és segített a halálfalóknak bejutni a kastélyba azon az éjszakán, amikor az igazgatót megölték. A bűnrészességnek is volt alapja, valószínűleg számos gyilkosságnál jelen volt. De vajon tényleg arra is kényszerítették, hogy megöljön valakit?

Malfoy először a tekintetét sütötte le. Előrehajolt, könyökét a térdére támasztotta, és mindkét kezével az üres pohár köré fonta. Amikor hátradőlt, és újra a szájához emelte, két ujjnyi borostyánszínű folyadék volt benne.

Elhaladt a tűz mellett, mire észrevette, hogy felállt.

***

Draco nem lepődött meg, amikor Granger leült mellé. Éveken át katalogizálta a lány arckifejezéseit, és bár nem volt különösebben hozzászokva, hogy a fogadó oldalon álljon, a féktelen kíváncsiságot sugárzó tekintete félreérthetetlen volt. Amikor a lány mély levegőt vett, hogy feltegye az első kérdését, a férfi ismét az ajkához emelte a poharat, amivel elrejthette a vigyorát. Homályosan elgondolkodott azon, vajon több időt töltött-e a boszorka tanulmányozásával, mint bármely más tantárggyal a Roxfortban. Talán McGalagony tiszteletbeli RAVASZ-t adna neki. Vajon kiérdemelhetne egy kettest Grangertől? Ó, a kurva életbe, részeg volt.

– Szólt már neked valaki a börtönvonal miatt?

Egy pillanatig a nyelvén tartotta a whiskyt, hagyta, hogy egy kis valóságot égessen vissza belé. Volt egy terve. El kellett volna kerülnie Grangert. A haja miatt volt olyan jó illata?

Durván nyelt egyet.
– Ha valaki elhitte, nem keresett meg, hogy a részletekről beszélgessünk.

A szeme sarkából látta, hogy a lány bólint, és néma visszaszámlálásba kezdett. Öt, négy, három, kettő, egy.

– Milyen volt?

Feléfordította a tekintetét, és elővarázsolta magából a fanyar, szarkazmus minden tárházát, amit csak tudott.

– Kicsit sivár télen, de Azkaban tavasszal kel igazán életre.

Erős meglepetésére a lány erre hátravetette a fejét, és hangosan felnevetett. A férfi csak bámult rá. Azonnal elszakadt az örömtől, hogy megnevettette őt, és a pánikszerű felháborodástól, amiért rosszul számította ki a reakcióját. Nyilvánvalóan további tanulmányokra volt szüksége.

– Megérdemeltem – mondta még mindig mosolyogva, és enyhén megrázta a fejét. – Micsoda kicseszett, hülye kérdés.

– Az első három hónap volt a legrosszabb.

A mosoly azonnal lehervadt az arcáról.

Visszanézett a tűzre.
– A tárgyalásom előtt, amikor még esély volt rá, hogy örökre ott maradok – folytatta a varázsló –, az volt a legrosszabb. – Miért mondta ezt el neki?

– Amint megkaptam a szabadulásom dátumát, kezelhetőnek éreztem. Én csak… eltöltöttem az időt. – Mert még senki sem kérdezte tőle, milyen volt a börtön.

– Hogyan? – A hangja halk volt, de egyenletes.

A férfi vállat vont.
– Főleg tanultam a RAVASZ vizsgákra. A gyakorlati részeket nyilván nem tudtam elvégezni a mágiám elfojtása miatt. Azokat azután végeztem el, hogy kikerültem.

– Én is egy levelező tanfolyamot csináltam végig.

A férfi visszanézett a lányra.
– Nem akartál visszatérni a Roxfortba?

A fájdalom egyértelműen kiült az arcára.
– Nem, nem lett volna ugyanaz… – A lány a könnyek küszöbén állónak tűnt.

Persze, Potter és Weasley egyenesen az aurorképzésre mentek.
– Igaz, hogyan is térhetne vissza Potter a barátnője nélkül a régi dicsőség színhelyére?

A lány nem válaszolt, de az ajkai összeszűkültek, és az arca rózsaszínre pirult.

– Hogy van a Megváltó és a segédje? – bökte ki a férfi. – Feltételeztem volna, hogy ez az a fajta családi összejövetel, amit velük töltesz.

A lány végigsimított a fürtjei tetején, amivel felborzolta őket.
– Jól vannak. Láttam őket karácsonykor.

Többet nem mondott. A férfi összeszűkítette a tekintetét. Váratlan volt ez a visszafogottság a szerencsétlen férfitársai körül. Ez nem tetszett neki.

– Tehát semmi köze a Prófétában keringő pletykákhoz, miszerint egy mocskos szerelmi háromszög szétszakítja az Aranytriót?

A nő elvörösödött, és a keze olyan hevesen rándult meg, hogy majdnem kiöntötte az italát. A férfi érezte, hogy a szín eltűnik az arcáról. Bassza meg, ez az igazság.

A nő ekkor a férfi felé kapta a fejét.
– Ez nem tartozik rád – köpte ki a szavakat.

Merlin, vajon hangosan mondta ki az utolsó részt? Gyorsan félrenézett.

Weasley egyértelműen Granger megszállottja volt az iskolában, és nem tudta elképzelni, hogy Pottert zavarta volna, ha összejönnek. Elvégre Potter együtt volt a Weasley lánnyal. Ez azt jelentette, hogy Potter és Granger biztosan… Weasley-t kirekesztette. A féltékenységi düh ismerős lángja, amit már évek óta nem érzett, hirtelen fellángolt a zsigereiben. Összeszorította a szemét.

Kibaszott Potter. Rohadt Szent Megváltó Potter. A pöcs, aki túlélte, meghalt és újra élt. A köcsög, aki kétszer túlélte. Milyen tökéletesen költői. Mi lehetett volna jobb jutalom az egész varázslóvilág megmentéséért, mint hogy Potter megkapja az éleseszű boszorkányt? Draco rosszul érezte magát.

– Hol van akkor? – kérdezte élesen a férfi.

– Ki?

Fanyar pillantást vetett rá.
– Potter. Miért nincs itt veled?

A lány őszintén zavartnak tűnt a felvetésre.
– Ginnyvel van Párizsban. Az eljegyzésüket ünneplik.

Draco érezte, hogy tátva marad a szája. KIBASZOTT POTTER. Az a kibaszott hülye idióta dobta Grangert, és visszakússzon a Weasley lányhoz? Persze tudta, Granger az agya a műveletnek, de feltételezte, hogy Potternek legalább két agysejtje lehet, amit összedörzsölhet. Nyilvánvalóan nem volt.

Visszapillantott Grangerre. Nem csoda, hogy úgy nézett ki, mint akit totálisan elhagytak és becsaptak. Megdörzsölte a kezét a szeme fölött. Ez az egész beszélgetés kolosszálisan elcseszett volt. Belekortyolt az italába, és keresett valamit, amivel megmenthetné a zűrzavart. Csak álljon fel és menjen el. Kezd el kerülni a nőt. Még nem késő a tervhez.

– Klasszikus irodalom. – Ó, a francba.

A lány felnézett a következetlenségre.
– Micsoda?

– Az óra, amit Thomasszal hallgatunk – tisztázta Draco. – Ott találkoztunk. Klasszikus irodalom. Ókori görög és római művek.

A nő egy pillanatig csak bámult rá, és a férfi visszatartotta a lélegzetét. Az egyetlen hang a mellettük lévő tűz pattogása volt. De aztán… Ott volt. A szemöldökei közötti ránc, a szája enyhe jobbra billentése. A boszorkány kérdése előtt lélegzetet vett, és kifújta a levegőt.

– Mit keresel egy mugli egyetemen?

– Van egy új részleg a Minisztériumban, amely segít a varázslói iratokat mugli iskolákhoz szükséges dokumentummá átalakítani. Ők intézik az azonosítást, az átiratokat, a vizsgajegyeket, mindent.

– Igen, tudom – mondta a lány, és egy apró mosolyt küldött a férfinak. – Ott dolgozom.

– Hát persze, hogy ott dolgozol – szólt a férfi a szemét forgatva. Tudta, hogy a boszorkány munkát vállalt a mugli összekötő hivatalban… a trió tagjai aligha mehettek el villásreggelizni anélkül, hogy ne kerültek volna címlapra. Azt azonban nem tudta, hogy melyik osztályra osztották be.

– De miért jársz egy mugli egyetemre? – A lány kutatóan nézett rá. Nem tudta, mit keres, de hirtelen kétségbeesett, hogy megtalálja az arcán.

– Tovább akartam tanulni.

Megkönnyebbült, amikor a boszorka látszólag megértette azt a kimondatlan feltételezést, hogy lenyűgöző bizonyítványa és teszteredményei ellenére nem tartották volna alkalmasnak egyik rangos, felsőfokú tanulmányokat folytató varázslóakadémiára sem.

– Egy kis környezetváltozással – mondta könnyedén a lány.

– Valami ilyesmi.

– Úgy tűnik, jól boldogultál velük. – A lány a ház irányába billentette a fejét.

Kuncogva rázta a fejét a földre szegezve.
– Eleinte rettegtem. Azt hiszem, egy tucat szót sem szóltam Thomashoz az első hónapban, amikor megismertem.

– Egyre könnyebb lesz…, de a fájdalom sosem szűnik meg.

Erre felnézett. A konyhaablakot figyelte, amelyen keresztül jól látható volt, hogy a parti javában zajlik. A szeme lágy volt, csillogott a gyenge fényben. A szája nyugodt volt, a szomorú mosoly szelleme még mindig ott lappangott benne. A feje enyhén megdöntött, állkapcsának lágy íve eltűnt a fürtök takarója alatt. Igen, ő is ismerte ezt a tekintetet. Vágyakozás, nosztalgia és egy egészséges adag sajnálat. Amikor a férfi egy perc múlva sem válaszolt, a nő felé fordult.

– Hogy hazudsz nekik.

Draco lassan bólintott, megemésztve a szavait. Sajnálatos módon az első összefüggő gondolat, ami felmerült benne, az volt, hogy Granger kétségtelenül nem egy évente egyszeri látogatásos típusú barátja a párnak. Ezt szorosan követte a felismerés, hogy talán ez volt a legrosszabb, amit valaha is elrontott, amikor egy saját tervéhez ragaszkodott. És hogy egy díjnyertes idióta. És hogy rábasztak.

Hirtelen a ház hátsó ajtaja kitárult, és a partizók kiözönlöttek a gyepre. Shannon állt az élre, és azt kiabálta:
– Még egy perc!

Granger káromkodva talpra ugrott, Draco pedig követte, és azon tűnődött, mi folyik itt. Végignézte, ahogy a ház kiürül, mielőtt szembefordult vele.

– Öhm, mennyit tudsz a mugli újévi ünnepségekről?

Zavarba jött.
– Nem sokat. Úgy értem, igazából semmit. – Megvonta a vállát. – Nekem ez az első.

– Értem. – Ismét visszanézett a tömegre. Aztán le a lábára. Bárhová, csak a férfire nem.

– Még harminc másodperc!

– Ó, a francba. – Megforgatta a szemét, és felhajtotta a maradék italát. Az üres poharat letette a padra, és amikor visszafordult a férfi felé, úgy tűnt, mintha kissé zihálna.

A tekintete végigfutott a lány arcán, próbálta elhelyezni ezt a tekintetet. Határozottság. Határozottan valami griffendéles vakmerőség. És… hőség?

Hirtelen az jutott eszébe, hogy a lány is hasonló arckifejezést viselt, közvetlenül azelőtt, hogy harmadévesen pofon vágta.

– Tíz, kilenc…

A lány tekintete mindkettőjük között megvillant, majd a férfi ajkára esett. Kényszeredetten megnyalta őket. Akkor ennyi volt? Szájba akarta vágni?

Vadul körülnézett, hogy lássa, mit csinálnak a többiek. A mugliknál biztosan nem volt újévi hagyomány, hogy pofon vágják egymást!

A nő egyenesen odalépett hozzá, és ő majdnem hanyatt esett a padon. Vajon elvárnák tőle, hogy visszaüsse Grangert? Mi a fene folyik itt?

– Kettő, egy! Boldog új évet!

Lassan felemelte a karját, és átvetette a férfi vállán. Ujjai belecsúsztak a varázsló tarkójánál lévő hajába, és gyengéden magához húzta. Draco a döbbenettől megbénulva figyelte, ahogy a nő szétnyitja az ajkait, lehunyja a szemét, és megcsókolja.

Úgy tűnt, a teste körülbelül három másodperccel azelőtt felfogta, hogy Hermione Granger csókolja, mielőtt az agya rájött volna. Megmagyarázhatatlanul átkarolta a lányt, a kezei a hátára simultak. A nő válaszul eltolta az egyik kezét, és előrehúzta, hogy végigsimítsa a férfi állát. A boszorkány nyelve könnyedén simult az ő nyelvére, aki szorosan magához húzta őt. A lány sóhajtott egyet a varázsló ajkán, és baszd meg, olyan íze volt, mint a pezsgőnek, és olyan illata, mint a vaníliának, és ki kellett derítenie, hogy milyen más mugli ünnepekhez tartozik még ez a fajta csókolózás, mert ez tényleg csak az új év beharangozásához illett.

Mielőtt még ideje lett volna befejezni a gondolkodást, vajon a húsvét is számításba jöhet-e, amikor egy fénycsík és egy varázslat robbanása történt közvetlenül mellettük. A férfi elszakította a száját Granger ajkától, és maga mögé lökte a lányt. Épp időben rántotta elő a pálcáját, hogy egy újabb sárga fénysugarat lásson feléjük közeledni. Kétségbeesetten kereste a támadót, szabad kezével még mindig Grangert szorongatta. A mellkasa zihált, a füle csengett, és semmit sem tudott kivenni az udvar sötét sarkában. A következő robbanás pattogó zöld csillagokkal világította be az egész éjszakai égboltot, és ő felbámult rá.

Tűzijáték. A szomszéd tűzijátékot lőtt fel.

Megpróbálta lecsendesíteni a szívét, ami a torkában dobogott, de túl száraz volt a szája. A buli zaja visszaszűrődött, és az udvaron lévő vendégek mindannyian éljenezték a fényjátékot. A padra rogyott, és elengedte Granger kezét, amikor észrevette, hogy az övé is izzad. Csak egy röpke pillanatig volt ideje értékelni a saját pánikjának tükörképét, amely a lány arcára volt írva. Csak egy másodpercebe telt, hogy megkönnyebbüljön, hiszen nem ő volt az egyetlen, aki félreértette. Örülni, amikor a lány is elővette a pálcáját, mielőtt elfordult tőle és elrohant.

hozzászólások: 2

by Neola @ 2024 Apr 09

Annyira, de annyira hasonló ízlésünk van! Nagy tetszik eddig. Biztosra veszem jó kis sztori lesz belőle. És megint egy érdekes történet. Kíváncsian várom a folytatást! :)
Szuper vagy!
Üdv.: Neola
Ui: Mindegy ki mennyire ragaszkodik a frissítéshez ne terheld le magad. Olyan tempóban haladj, ahogy jól esik.

by Nyx @ 2024 Apr 10

Jajj ennek igazán örülök Már az első fejezettel megfogott a történet. Nagyon jónak tartom, hogy eleve egy semleges területen találkoztak. Szerintem tetszeni fog a folytatás. Köszönöm szépen!
Ui.: Köszönöm! Ezért igyekszem nem teljesen leterhelni magam Igen, igen fontos a saját tempó és a saját élet, néha nem mindig van meg a kellő idő, de nincs is ezzel semmi gond. Azért készülök azzal a bizonyos frissítéssel