18. fejezet

– Most tartsd csukva. Ne leskelődj!

– Be vannak zárva, Granger.

– Oké, egy perc.

Draco különböző hangokat hallott Granger tapogatózásából. Valamit rendezgetett az előtte lévő asztalon, de az is úgy hangzott, mintha a fal mellett valamivel babrálna. Az utasításnak megfelelően csukva tartotta a szemét.

– Oké – mondta a nő. Aztán: – Ne! Ne nyisd ki!

– Azt mondtad, hogy oké – érvelt a férfi.

– Én csak úgy értettem, hogy oké, jöhet következő rész.

– Nos, hány rohadt rész van még?

– Csak még egy, te barom. Most pedig dehoppaláunk, de tartsd csukva a szemed.

– Dehoppanálunk? – ismételte meg. – Honnan tudjam, mikor kell kinyitni őket, ha te eltűntél?

– Majd meglátod. Nos, hallani fogod – mondta a nő, és kuncogott a magánviccén.

– Mi… – kezdte Draco, de hallotta a lány eltűnésének hangját, mielőtt befejezhette volna.

Néhány másodpercig csukott szemmel állt egyedül, és úgy érezte magát, mint egy díjnyertes idióta. Éppen ki akarta nyitni őket, amikor egy magas hang visszhangzott a szobában.

A szemei kinyíltak, és azonnal az előtte lévő asztalon lévő, becsomagolt dobozra esett. Körülbelül akkora volt, mint egy cipősdoboz, és egyértelműen ez volt a zaj forrása. Megpróbálta felemelni, de rájött, hogy csak egy fedél takarja alatta az ajándékát.

Elmosolyodott, és felemelte az ajándék felső felét.

– Halló?

– Boldog születésnapot! – Granger a vonal másik végéről szólt.

– Ki beszél? – kérdezte vigyorogva.

– Draco! – mondta elkeseredetten.

– Nem, sajnálom, itt Draco beszél. Kivel beszélek?

A férfi vigyora vigyorrá szélesedett, amikor meghallotta, hogy a lány azt mormolja:
– …a rohadt szemétláda.

Hirtelen Granger hangját felváltotta egy zümmögő hang, és újra megjelent előtte.

– Azt hiszem, azt akartad mondani, hogy köszönöm – mondta a karját keresztbe fonta.

Letette a telefont, és ölelésbe vonta a lányt.
– Köszönöm, drágám, ez zseniális.

A boszorkány elpirult a becéző kifejezésre, és ügyetlenül megcsókolta a férfit.
– Erre neked is szükséged lesz.

Átnyújtott neki egy szép bőr jegyzetfüzetet, és a férfi átlapozta, hogy megnézze, hova töltött be néhány nevet és számot.

– Vettem a bátorságot, és hozzáírtam a közös barátainkat, hogy ne kelljen mindannyiuktól elkérned a számukat – mondta mosolyogva. – Csak nyomd meg a gombokat sorban, és a program fel fogja hívni őket. Nagyon egyszerű.

– Ez a tiéd? – kérdezte a férfi, és a Granger, Hermione melletti „G” lapon lévő számjegyekre mutatott.

– Ez én vagyok – bólintott a lány. – Erről a számról hívtalak az előbb. Nálam csörög.

Bólintott, és lapozgatta a könyvet. Észrevette, hogy a lány számjegyeket töltött ki az „M” oldalon a Malfoy, Draco mellett.

– Ez én vagyok? – kérdezte.

– Igen – mondta a lány. – Ezt a számot tárcsáztam az imént a házamból. Itt csörög a telefon. Ha azt akarod, hogy valaki fel tudjon hívni, csak add meg neki ezt a számot. Úgy hivatkozol rá, hogy „a te számod” vagy „a te telefonszámod”.

Ismét bólintott.

A nő odament a falhoz, és a férfi meglátta, hogy mit babrált. Egy hosszú fehér zsinór kötötte a telefont a falhoz.

– Több ilyen csatlakozója is van a lakásban – mondta a nő, és a műanyag tányérra mutatott. – Bármelyikbe bedughatja a telefont, ha máshol szeretné, például a hálószobájában.

– A hálószobában tartod a tiédet? – kérdezte, és eszébe jutott, amikor a lány pizzát rendelt.

– Van egy a földszinten is – mondta a lány. – Egyszerre csöngenek. Ha valaki hív, bármelyiket felvehetem.

– Köszönöm – szólalt meg ismét Draco, és lenézett a telefonra. – Köszönöm, hogy megtanítottál.

A lány ragyogóan elmosolyodott.
– Örömmel.

Felvonta a szemöldökét.
– Na, ez aztán a hálám kimutatásának ötlete.

A lány játékosan a fogai közé húzta az alsó ajkát, miközben a férfi felkapta.

Tíz perccel később Draco éppen azon volt, hogy lelkesen megköszönje az ajándékot Grangernek a kanapé háttámlájára hajolva, amikor a kandalló életre kelt.

– Meglepetés!

Draco rémülten bámulta, ahogy Blaise, Pansy és Theo kirajzottak a tűzben. Mindhárman tátott szájjal bámultak vissza. Granger is meglepődhetett, mert nem mozdult, de Draco csak a tarkóját látta.

Hirtelen észrevette, hogy Granger mellei teljes egészében a kanapé háttámlája takarása nélkül díszelegnek, és a kezével eltakarta.

– Hé! – Pansy tiltakozott. – Még nem fejeztem be a nézegetésüket.

Blaise megsajnálta őket, egymáshoz illő takarókat varázsolt, és odadobta őket. Granger elkapta őket, és az elsőt a hóna alá rendezte, hogy Draco levehesse a kezét a melléről. A másik takarót a dereka köré tekerte, és szokatlanul hálásnak érezte magát, amiért a kanapé deréktól lefelé mindent eltakart.

– Segíthetek valamiben? – kérdezte Draco hidegen, inkább folytatva a forgatókönyvet, amit legutóbb, amikor meztelenül találkoztak.

– Ma van a születésnapod! – mondta Theo vidáman, mintha az imént semmi rendkívüli nem történt volna.

– Igen, és ha nem vetted volna észre, elég alaposan megünnepeltem, mielőtt ti megjelentetek volna.

– Mennem kéne! – mondta Granger félénk mosollyal. – A barátaiddal kellene lenned.

Megragadta a lány távolodó karját, és a kanapéra irányította.
– Szó sem lehet róla. Ha ezek tényleg a barátaim lennének, akkor most nem farkasszemet néznének velem.

– Ó, nyugodtan folytathatod – tanácsolta Blaise vigyorogva. – Ilyen barátokkal, mint ezek…

– Mit akartok?!– kiáltott fel Draco.

– Ünnepelni akarunk, természetesen! – mondta Pansy.

– Hát, ma van a születésnapom…

– Ó, azt már nem ünneplem meg, haver – mondta Blaise, lezuhant egy karosszékbe, és keresztbe tette a lábait. – Hivatalosan is azt ünneplem, hogy most már láttam az üdvöske üdvöskéit.

– Vigyázz a szádra, Zabini! – figyelmeztette Draco, vádló ujjal mutogatva.

Meglepetésére Granger kuncogást eresztett meg a kanapéról. Lenézett, és látta, hogy a lány a melleit fedő takarót szorongatva kuporog.

– Tényleg senki sem hívja őket így, ugye? – kérdezte vigyorogva Blaise.

– Ne nézz ilyen meglepettnek, Granger – mondta Pansy a szemét forgatva. – Biztos vagyok benne, hogy ötödik óta ők a mardekár nem hivatalos kabalafigurái.

Granger dühösen elpirult, de nem ejtette le a kezét.

Theo szóra nyitotta a száját, mire Draco figyelmeztetően felemelte a kezét.

– Nyugi, Draco drágám, csak azt akartam megkérdezni, mit csinálunk ma este.

Draco elengedte a kezét, Theo pedig hozzátette:
– Egy ilyen fogásnak különleges ünneplésre van szüksége.

Draco egy párnát küldött Theo fejébe, amikor Granger azt mondta:
– Buli lesz a Crown and Anchorban.

A négy mardekáros bámult rá.

– Granger… – kezdte Draco, és grimaszolva zuhant a kanapéra.

A másik három körbeállta őt.

– Nem hívtál meg minket a szülinapi bulidra?! – Pansy felsikoltott.

– Őszintén, Draco, te nem csinálsz Hop-hívásokat, nem bagolyozol – folytatta Blaise.

– Soha többé nem látunk téged! – nyafogott Theo.

– Én szombaton láttalak titeket! – vágott Draco vissza.

– Ja, és az nagyon jó móka volt – duzzogott Pansy.

– Nézzétek, sajnálom – szabadkozott Draco. – Nem én terveztem ezt a bulit. Ez igazából, tudjátok, ez muglikkal lesz.

Nyugtalan pillantást vetett Grangerre, mire a lány a szemét forgatta.
– Ez nem sértő kifejezés, Draco. Én is így hívom őket.

– Hát ez tökéletes! – mondta Theo, és összecsapta a kezét. – Már régóta szeretnénk találkozni a muglikkal.

– Na, látod, mit tettél? – Draco Granger felé fordulva nyögött fel.

– Biztos vagyok benne, hogy kibírnak egy éjszakát anélkül, hogy megidéznének egy baziliszkuszt, vagy ősi vérátkot tennének a barátainkra – mondta szárazon a boszorkány.

– Nekem tetszik – jelentette ki Blaise, mire Draco ismét felnyögött, amikor Granger a szemöldökét rángatta.

– Szeretném, ha nem felejtenéd el, hogy ez a te ötleted volt – morogta. – Ha leleplezik az álcádat, amit egy évtizeden át őriztél, senkit sem hibáztathatsz majd, csak magadat.



***



Hermione sosem vallaná be, de fájdalmasan ideges volt amiatt, hogy meghívta a mardekárosokat a partira. Tudta, hogy mindannyian elég okosak, de ők is tisztavérűek voltak, akiknek semmi tapasztalatuk nem volt a muglik világában. Csak remélni tudta, hogy az esetleges botlásokat meg lehet magyarázni a részegséggel. Feltéve, ha nem hajtottak végre tényleges varázslatot… A gyomra felfordult az aggodalomtól.

A bárpultnál állt Shannonnal és Janelle-lel, amikor négyen beléptek. Örült, hogy Draco úgy gondolta, velük együtt érkezik. Ez megkönnyítené a bemutatkozást.

– Ó, Istenem – lelkendezett Janelle, és a karjába kapaszkodott. – Ők azok!

– Ó, igen, elfelejtettem említeni – hazudta Hermione. – Draco legjobb iskolai barátai is csatlakoznak hozzánk.

– Szent szar – mondta Shannon, amikor meglátta őket. – Miféle iskola is volt ez?

Hermione belekortyolt az italába.

– Boldog születésnapot! – Shannon és Janelle együtt sipítoztak, amikor Draco közeledett a többiekkel. Mindketten megölelték egyik oldalról, és egy-egy puszit nyomtak mindkét arcára.

– Köszönöm, hölgyeim – mondta Draco, amikor elengedték. – Engedjétek meg, hogy bemutassam…

– Várjatok! – szólalt meg Shannon, miután visszanyerte a nyugalmát, és visszaváltott párkereső üzemmódba. – Hadd találjam ki…

Shannon sorban a mardekárosokra mutatott, és Janelle-re vetett egy éles pillantást.
– A Szemfüles, a Vogue modell és a Magas, Sötét, Jóképű?

– Blaise – mutatkozott be a férfi, és kezet nyújtott.

– Pansy – csatlakozott a lány, amikor Blaise befejezte.

– Én maradok a Magas, Sötét és Jóképűnél – mondta Theo, megfogta Janelle egyik kezét, és megcsókolta az ujjperceit. Janelle olyan erőteljesen elpirult, hogy Hermione aggódott a teste többi részének vérellátásáért.

– Theo… – mondta Janelle gyengén, és felbámult a férfira.

– Én is örülök, hogy újra látlak, Janelle – üdvözölte udvariasan a varázsló, még mindig a kezét szorongatva.

– Oké, nos… italok? – Hermione megkínálta a csoport többi tagját, miközben figyelték az interakciót.

– Azt hittem, sosem kérdezed meg, Granger – sóhajtott Pansy, és a bárpult felé vette a vállát.

Shannon is megfordult, de Hermione látta, hogy csillog a szeme, amikor visszanézett Theóra és Janelle-re. A szó gyakorlatilag az arcára volt írva.

Párbaj.



***



Hermione sokkal jobban szórakozott Blaise-zel és Pansyvel ivás közben, mint gondolta volna. Pansy majdnem olyan csúnyán terrorizálta, mint Draco, de most, hogy sejtette, mit érzett iránta, amikor még iskolába jártak, azon tűnődött, vajon Pansy mérgének mekkora része származott a féltékenységből. Ez persze nem mentette fel, de valahogy kisebbnek tűntette fel.

Ettől függetlenül Hermione teljesen felkészült arra, hogy félretegye a nézeteltéréseiket, és összeszorítsa a fogát Draco születésnapja kedvéért, de nem volt rá szüksége. Szerette látni, ahogy a férfi a legrégebbi barátaival érintkezik. Ők ugyanolyan kíméletlenül cukkolták, mint ő őt, és örömmel állapította meg, hogy a fiú akkor is imádnivaló volt, amikor dühös volt.

– És a karácsonyi báli ruha! – Pansy felkiáltott. – A kurva életbe, legszívesebben letéptem volna a saját fülemet, hogy ne kelljen hallanom róla.

– Valahogy úgy vagyok vele most, hogy én is szeretném – mondta Draco, és a saját füléhez emelte a kezét.

Hermione elpirult az itala mögött, amikor Shannon rávillantott.

– Pans volt a randid, haver – jegyezte meg Blaise tisztességesen. – Legalább találhattál volna valaki mást, akinek járathatod a szádat emiatt.

– Lehet, hogy ő volt a randim, de ha jól emlékszem, te voltál az, aki a fagyöngy alatt smárolt vele – egyenlített Draco felhúzott szemöldökkel.

Blaise és Pansy is elvigyorodott.
– Bocsáss meg, hogy valami izgalmasabbat szeretnék csinálni, mint Granger szörnyű keringőzését nézni – mondta Pansy. – Ne vedd sértésnek – tette hozzá felhúzott orral.

– Ez tényleg nem az én táncom – vallotta be Hermione vállat vonva.

– Ki volt a partnered, Hermione? – kérdezte Thomas.

– Ó, nem! – Pansy felkiáltott.

– Ne már megint kezdődik! – kiáltott fel Blaise is.

– Nem voltam olyan rossz! – Draco tiltakozott.

– Átkozott Viktor Krum – mondta Pansy Draco vonóhangját utánozva.

– Túl öreg volt Hermionéhoz – tette hozzá Blaise.

– Olyan nagydarab, tagbaszakadt fickó.

– Mit láttál benne?

– Csak azért, mert egy nemzetközi kvi… – Hermione gyorsan rátaposott Pansy lábára.

– Khm… kötőbajnok – fejezte be Pansy egy grimaszolással.

– Egy kötőbajnok? – Shannon miközben megismételte, és tanácstalanul nézett.

– Mm – hümmögte Hermione komoly bólintással. – Nagyon fürge ujjai vannak.

– Huh – mondta Thomas a fejét billegtetve.

Draco a kezébe ejtette a fejét.

– Rendben, azt hiszem, egyelőre elég volt a nosztalgiázásból – mondta Hermione szigorú pillantást vetve a mardekárosokra. – Talán nekünk kellene… ó, te jó ég.

A többiek követték a tekintetét oda, ahol Janelle és Theo a bárpult és a fal közötti sarokba húzódtak. Egész este alig szóltak máshoz. Janelle az egyik bárszéken ült, Theo pedig a térdei között állt, és egyik kezét lassan végighúzta a karján, miközben beszélt.

Ahogy a csoport figyelte, mindketten nevettek, és a homlokuk majdnem összeért, ahogy egymáshoz hajoltak. Theo feljebb vitte a Janelle karján lévő kezét, hogy egy hajszálat a füle mögé tűrjön.

– Bassza meg – mondta Blaise zavartan. – Ez gyors volt.

Shannon önelégülten kortyolt az italába.

– Honnan tudtad? –kérdezte tőle Hermione. – Csak tíz másodpercig találkoztál Theóval.

– Csak úgy meg tudom mondani – magyarázta Shannon egy vállrándítással. – Néha ez nyilvánvaló.

Hermione és Draco egy pillantást vetettek egymásra.

Shannon elmosolyodott és bólintott.
– Még anélkül is, hogy együtt láttalak volna titeket.

Hermione érezte, hogy kiszárad a szája.

– Olyan jól ismerlek, Hermione, hogy amikor találkoztam Dracóval, egyszerűen tudtam. Azonnal.

Thomas álmodozó arckifejezéssel nézett Shannonra, de Blaise és Pansy feszülten figyeltek.

Hermione igyekezett nem megmozdulni Shannon tekintetének súlya alatt. Nem igazán hitt a párosításban. Janelle és Theo csak részegek voltak, csak flörtöltek. Ő és Draco csak… csak véletlen egybeesés volt. A baráti társaság kényszerítette őket arra, hogy kapcsolatba lépjenek egymással. Önbeteljesítő jóslat volt.

Draco megérintette a lány kezét, és mintha áramütés ment volna át közöttük. A lány felkönyökölt, és felnézett a férfira. A férfi összefűzte az ujjaikat, és megszorította.

– Menjünk innen.

A boszorka térde majdnem megadta magát a varázsló forró tekintetétől, bólintott, teljesen megfeledkezve a többi pár közös vigyoráról.

A „Boldog születésnapot!” és a „Jó éjszakát!” és a „Jó szórakozást kettesben!” kórusban sétáltak ki a kocsmából.

Amikor Draco lakásában landoltak, a férfi azonnal magához húzta őt. A kezei végigterültek a lány hátán, az egyik máris felcsúszott a blúza alá. Hermione átkarolta a férfi nyakát, és az orrán keresztül sóhajtott fel, miközben belesüllyedt a csókba.

Ez volt a legjobb fajta: kemény, mély és fájdalmasan lassú. A férfi úgy kutatta a lány száját, mintha nem bírná ki, hogy ne kóstolja meg minden porcikáját. A nő végighúzta a körmeit a varázsló tarkóján a puha haján, úgy, hogy tudta, ő felnyög majd és szorosabbra fogta a derekát, Hermione már érezte, hogy keményen nekifeszül a férfinak. Ez volt a kedvenc része. Amikor a csók forróvá vált, és durván lehelték egymás ajkát. Amikor a nyelvük szorosabban összepréselődött, és a fogaik keményebben haraptak. Amikor a férfi kezeinek szorítása a bőrén a várakozástól nedvessé tette a lányt.

– Van még egy ajándékom számodra – motyogta a nő.

A férfi nem lassított a csókon, miközben a kanapéra vezette a lányt.
– Őszintén remélem, hogy befejezzünk, amit korábban elkezdtünk.

Hermione felnyögött, miközben a férfi a kulcscsontja feletti érzékeny pontot szopogatta.
– Igen, de van még más is.

A férfi hátrahúzódott, és ránézett.
– Több? – mondta, a hangja mély és érdes volt az izgalomtól.

A nő elmosolyodott.
– Találkozunk a szobádban.



***



Draco az ágya szélén ült, miközben Grangerre várt, és kétségbeesetten próbálta elfojtani a mellkasában felgyülemlő ideges izgalmat. Felkapcsolta a mellette lévő lámpát, majd egy pillanat múlva vissza is kapcsolta. Tudta, hogy össze kell szednie magát. A korábban megkezdett, félbeszakadt szex, az a tény, hogy előtte majdnem egy hete nem szexeltek, és bármi „több”, amire a nő most készül, komolyan azzal a veszéllyel fenyegette, hogy zavarba hozza magát. Talán a szekrény felől jövő fény jobb lenne – akkor nem láthatta volna olyan jól a nőt. Egy ujjcsettintéssel felvillant.

Ekkor kinyitotta a szobája ajtaját, és amint megpillantotta a lányt, gyorsan rájött, hogy ez egy többfordulós helyzet lesz. Elvégre a születésnapja volt. Visszakapcsolta az éjjeli lámpát.

A lány ott állt előtte, ami csakis az karácsonyi báliruhájának kicsinyített, fehérneműs változata lehetett. A szűk fűzős felsőrészt vékony ujjak díszítették, a pici szoknyát pedig lebegő fodrok rétegei. A szoknya alatt combig érő harisnyát viselt, amelyet a szoknya alá kapcsolt, és egy pár rendkívül magas sarkú Mary Janet. Mindez halványlila színben.

A lány lassan odasétált, hogy megálljon előtte, és amikor végre elszakította a tekintetét a lány testéről, látta, hogy a lány a haját elegáns csavarba fogta a tarkójánál.

– Gyönyörű vagy – sóhajtotta a férfi.

A lány rámosolygott, és megfogta az egyik kezét. Az ajkához emelte, és miközben beszélt, könnyedén végigcsókolta a férfi ujjbegyeit.

– Mit tettél volna, ha aznap este így egyedül maradok veled?

Draco felnevetett.
– Hmm, lássuk csak. Szívrohamot kaptam volna, elájultam volna, és a nadrágomba élveztem volna. – Egy pillanatra gondolkodási szünetet tartott. – Nem feltétlenül ebben a sorrendben.

– Okééé – mondta Hermione, elhúzva a szót, miközben a mosolya kiszélesedett. – Mit akartál volna akkor csinálni, ha meg tudtad volna oldani?

A férfi egy pillanatig mérlegelte, mielőtt a derekára tette a kezét, és finoman meglökte, hogy a lány hátráljon tőle egy kicsit. Hagyta, hogy a tekintete végigsimítsa a lány minden egyes centiméterét.

– Rád akartam volna nézni.

A nő bemutatkozó mozdulattal végighúzta a kezét a testén, mire a férfi felállt. Elmosolyodott, amikor rájött, mennyivel közelebb kerültek egymáshoz. A sarkuk majdnem hat centi lehetett.

– Minden porcikádat látni akartam volna – folytatta. – Minden szögből. Mindent, amit eddig nem láthattam.

Lassan körözött a lány körül, minden részletet megvizsgálva. A vállai között, ahol a bőrét általában a haja takarta, szeplők mintázata megtört. Egyenként felemelte a karját a feje fölé, és figyelte, ahogy a mellei a mozdulattól megemelkednek a szűk fűzőben. Behajlította a könyökét, és a szemével követte az ujjbegyeit, ahogy végigsimítottak a haján. Leguggolt előtte, és széttárta a lány lábát, térdéről felnézett rá. Felállt, és megdöntötte a boszorka állát, a gyenge fény visszatükröződött az arca bronzos almáin. Az ujjait hirtelen perzselőnek érezte a lány bőrén, és újra a lány mögé lépett, gyengéden előre nyomta, amíg az ágyra nem kúszott.

– És mindent meg akartam volna érinteni, amit láttam.

Ahogy a lány négykézláb térdelt előtte, a férfi könnyedén végigsimította ujjbegyeivel a lábszárának hátsó részét. Végigsimította a vádliját, a combját és a feneke ívét, ahol a fodrok alig takarták. A lány feje sóhajtva lehajtotta a fejét, amikor a férfi végigsimította a halványlila tanga szélét.

Megfogta a csípőjénél fogva, és úgy fordította, hogy a hátára feküdjön. Az ágyra térdelt, föléje hajolt, és a kezét végigcsúsztatta a boszorkány testén. Végigsimított a harisnyája tetején, a fűzőn, majd a karján, amíg a feje fölé nem tűzte. A szíve úgy érezte, mintha egyenesen a torkában dobogna. Vajon megszokja-e valaha is, hogy a lány így van alatta? Úgy tűnik, még nem. Egyik kezét a lány mindkét kezébe fogta, a másikat pedig az arcához emelte. Végigsimította az ajkát és az arcát, az állkapcsa alatt, a torkán, majd újra felfelé.

– Megengedted volna? – kérdezte Draco, miközben a hüvelykujját a lány ajkára nyomta.

– Igen – mondta Hermione, és megfogta az ujját, amikor szóra nyitotta a száját. Erősen megszívta, miközben bólintott.

Az érzés hatására forróság futott át rajta, és hátradőlt, hogy újra felálljon, magával húzva a lányt. Kezét a nyaka köré kulcsolta, hüvelykujjával felfelé nyomta az álla alá.

– Meg akartalak volna csókolni.

A lány hagyta, hogy hátra döntse a fejét, és a férfi rájött, hogy nagyon is tetszik Hermionénak a csók gondolata, amikor ő így fölémagasodik. Draco próbálta elképzelni, hogyan tette volna akkor először, bár a nővel szemben állva – egyáltalán így megérinteni őt – szinte elképzelhetetlen lett volna.

Belenézett a szemébe, és figyelte, ahogy Hermione visszanéz rá. Közelebb húzta, és látta, hogy a lány ajkai ösztönösen szétnyílnak. Kinyitotta a száját, és teljesebb magához húzta őt, amíg az orra meg nem érintette az arcát. Érezte, hogy a lány pulzusa felgyorsul a keze alatt. Megdöntötte a fejét, és néhány másodpercig az ajkát az övéhez szorította, mielőtt elhúzódott volna. A lány szemei újra kinyíltak, és a férfi azt bámulta, ahogy az ajkai csillognak.

– Valószínűleg én is ezt tettem volna.

A nő szinte észrevétlenül bólintott.

– És akkor én többet akartam volna.

A férfi ismét az ajkát az övére zárta, de ezúttal nem fogta vissza magát. Miután minden ideges tétovázás eltűnt, megőrült volna a kéjtől. Kétségbeesett volna a vágytól. Uralkodott volna a lány szája felett. Hagyta, hogy mindez átjárja, miközben szorosabbra szorította a szorítását, és a saját ajkával megnyitotta a lány ajkait. Büntető ritmusban dolgozott az állkapcsával, nyelvét újra és újra az övéhez nyomta. A boszorka a szájába nyögött, és tudta, hogy a kezét becsúsztatná a lábai közé, akkor nedves lenne.

Elfojtott egy mosolyt a gondolatra, hogy a lány nedvesnek éreztetése valószínűleg „a nadrágomba élvezés” pillanata lett volna, ha tényleg tizennégy évesen történt volna. Szerencsére már nem volt annyi idős.

Durván elhúzódott, és élvezettel nézte, ahogy a lány szemei őt figyelik, miközben előre dőlt. Az ajkai kipirultak a csók miatt.

– Határozottan szerettem volna egy kicsit megparancsolni neked – mondta a férfi.

– Hogyan? – kérdezte a lány, még mindig lélegzetvisszafojtva.

A férfi megvonta a vállát.
– Semmi különös, talán csak annyit, hogy „térdre”.

A lány azonnal térdre ereszkedett előtte, és a farkát riasztóan megrándította a látvány.

– Merlin, Granger – motyogta, miközben a nadrágján keresztül tapogatta magát.

– Mi más? – kérdezte a lány, és sötét szemekkel nézett fel rá.

A pulzusa lüktetett az ereiben, ahogy gondolkodott, és ez lett volna a szívroham pillanata.

Készen, várakozva, készségesen bámult a lányra. Pontosan tudta, mit akart volna, mit mondott volna. Elképzelte, hogy később, még aznap este, amikor a lány még mindig a köntösében volt.

– Nyald meg az ajkad – szólalt meg reszelősen.

A nyelve előbújt, és körbe nyalta az ajkait, amíg azok csillogtak. Melegség lobbant fel a nyakán.

– Nyisd ki a szádat.

A lány leengedte az állkapcsát, amíg a férfi egyenesen a torkára meredt. Őrült ujjakkal tépte fel az övét és a nadrágját, miközben Hermione várt. Kihúzta magát, és figyelte, ahogy a boszorkány anélkül nyelt, hogy becsukta volna a száját. Keményen megragadta a farkának tövét, és úgy lélegzett, mintha maratont futott volna, majd a nyelvére nyomta a hegyét.

– Szopd le a farkam!

A nő lehunyta a szemét, miközben magába szívta őt, aki nagyon hálás volt ezért. Annyira hálás, hogy nem látta az arcát, ahogy a parancs szörnyű gúnyos visszhangot váltott ki az agyában.

Szopd le a farkam, sárosvérű!

A szája olyan meleg volt, olyan nedves, és az ajkai olyan szorosan a férfira tapadtak.

Szereted a tisztavérű farkat, sárvérű?

Majdnem felnyögött, amikor a gyomrában kavargó undor a gyönyör rándulásával találkozott, amikor a lány keményen a torkába szívta a férfit. A szemei összeszorultak.

Negyedik év… mondta volna. Nem gondolta volna komolyan – már kételkedett, és bizonyára már nem undorodott a lány gondolatától, de a gyűlölet olyan erős volt. Azért mondta volna, hogy fájdalmat okozzon neki, hogy megbüntesse, amiért megkívánta őt.

Ő mondta ki. Gondolatban. Amikor elképzelte a nőt azon az éjszakán térdelve, ahogy magába fogadja, kimondta.

Kinyitotta a szemét, és lenézett Hermionéra. A feje tökéletes ritmusban mozgott, olyan erősen húzódott lefelé, hogy szinte elzsibbadt a gyönyörtől. Fogalma sem volt róla, hogy milyen beteges, torz fantáziában játszik szerepet. Ott állt és nézett le a nőre, akit… Durván nyelt egyet. Valaki, akivel törődött, és azt képzelte – nem emlékezett rá –, hogy így szólítja.

A Sötét Nagyúr csupán egy régi előítélet felbujtója volt. Te vagy az eszköz. Mindig is az voltál. Erre teremtettek téged.

Sírni támadt kedve.

Veszélyes vagy rá nézve.

– Ezt utáltam volna – mondta Draco anélkül, hogy hangosan ki akarta volna mondani. A lány a férfi szemére emelte a tekintetét, de nem állt meg.

– Gyűlöltem volna, hogy milyen tökéletes vagy, milyen jól érezted volna magad.

A lány nyelve keményen a férfiasságához nyomódott, és ő felnyögött.

– Gyűlöltem volna, hogy minden másodpercét imádtam volna.

A nő éppen csak annyi időre húzta el a száját, hogy két szót ziháljon.

– Mondd ki.

Hermione v, és a varázsló állta a tekintetét, amikor megszólalt.

– Gyűlöltelek.

A nő nyögdécselt körül, miközben a férfi érezte, hogy szorosan összehúzza magát.

– Gyűlöltelek, Granger.

A nő a feneke húsába vájta a körmeit, ahogy a szorítás a szakadék szélén lebegve hagyta.

– Gyűlöltelek volna, és… ettől elélveztem volna.

Érezte, ahogy a lány nyelt a várakozásban, és elvesztette a fejét. A lélegzete egy gurgulázó nyögéssel hagyta el, amikor érezte, hogy az első impulzust, mint egy sokkot, ami végigvonul a gerince tövén. A nő ismét nyelt egyet. Ujjai szorosan megragadták a férfit, miközben ő a boszorka szájába nyomult, és lüktetést lüktetés után élvezett.

Draco szégyellni akarta magát. Azt kívánta, bárcsak megbánást érezne. De csak a gyönyört érezte, amely olyan intenzív volt, hogy elmosódott a látása, és az azt követő boldog nyugalmat.

Homályosan érzékelte, hogy a nő feláll, és megrántja a nyakkendőjét.

– Granger, én… – kezdte erőtlenül, de a lány egy csókkal azonnal elhallgattatta.

– Ne tedd! – mondta élesen a férfi ajkára nyomva. – Ne mondd, hogy sajnálod.

Ujjai durván tapadtak a férfi mellkasára, őrjöngve, ahogy kigombolta a mellényét.

– De…

– Ne is gondolj arra, amire most gondolsz. – A nő újra megcsókolta a férfit, keményen beleharapott az alsó ajkába. – Nekem is ugyanúgy szükségem volt erre, mint neked.

A varázsló bámulta a nőt, miközben a nő egy-egy ruhadarabot letépett róla.

– Minden csavaros fantázia, minden mérgező gondolat – folytatta, és újra találkozott a férfi szemével, amikor az már kilépett a nadrágjából és a nadrágjából. – Nekem is megvoltak.

Gondolatai mintha ködöt szitáltak volna. Neki is voltak ilyen gondolatai?

– Tudom, mit mondtál volna, hogyan hívtál volna.

Érezte, hogy lassan megremeg a feje. A nő megragadta, hüvelykujjai keményen az állkapcsába nyomódtak.

– És én mégis akartam.

– Nem… – Érezte, ahogy a levegő elhalad az ajkai mellett.

A nő bólintott.
– Térdre ereszkedtem volna, és élvezettel kényszerítettelek volna arra, hogy a tisztavérűként a mocskos kis számba élvezz.

A férfi felnyögött, miközben a farkát önkéntelenül megrándította a lány szavai. Lenézett, és észrevette, hogy a nő határozottan simogatja. Még mindig fájdalmasan kemény volt.

A másik kezével megragadta a férfi haját, és visszahúzta a fejét.

– Még mindig így érzel irántam? – kérdezte a nő.

– Nem, a…

– Szólítanál még egyszer így?

– Istenem, nem, soha…

– Jó – mondta határozottan Hermione, és erősen megszorította a férfit. – Akkor dugj meg úgy, ahogy most is tennéd.

A férfi egy pillanatig csak bámulni tudta a nőt, ahogy a szavai megemésztették. A lány feszülten nézett fel rá, tekintete a varázsló tekintetén cikázott, miközben várt valamire.

Aztán rájött. A lány megmutatta neki. Minden kétséget kizáróan megmutatta neki, hogy egy cseppnyi gyűlölet sem maradt benne. Nem Hermione iránt.

Hogyan fogja most megdugni? Imádni fogja. Minden mozdulatát az ő örömére tenné. Soha nem bántaná vagy büntetné őt, hacsak nem ő kérné.

A megértés biztosan látszott az arcán, mert a nő ismét bólintott.

– Biztonságban vagyok veled – suttogta.

Veszélyes vagy számára.

A férfi elmosolyodott, miközben megragadta a derekát, és magához húzta.

– Biztonságban vagy. Itt vagy nekem.



***



Hermionénak valószínűleg rá kellett volna jönnie, hogy a karácsonyi bált idéző fehérneműje képes arra, hogy valami sötét helyre vigye őket. Úgy gondolt rá, mint egy szórakoztató lehetőségre, egy fantáziaváltozatra arról, hogy együtt töltötték azt az éjszakát.

De ugyanolyan könnyen belefeledkezett abba, hogy elképzeli, hogyan is lett volna akkor valójában közöttük, mint a férfi, és nem volt felkészülve arra, milyen érzéseket vált ki belőle.

Olyan mélységesen megkönnyebbült.

Ahogy Draco ott állt előtte, és lehámozta róla az összes perzselő réteget, minden nyomát annak az időnek, a szemében nem volt más, csak tiszta rajongás. A kontraszt, hogy milyenek voltak az akkori fantáziái, és az, amit most éreztetett vele, olyan éles volt, hogy szinte szégyellte, hogy egy ál-szerepjátékra volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön.

De bármi is kellett hozzá, annyira örült, hogy végre ott lehetett. Annyira örült, hogy ott lehetett vele, hogy mindketten levetkőzték a félelmeket, amikhez mindeddig ragaszkodtak. Meztelenül a szeretetükben.

Egymás ajkaihoz mormolva dicséreteket cseréltek, miközben a férfi visszafektette a nőt az ágyra.

– Olyan gyönyörű vagy.

– Olyan jó vagy hozzám.

– Annyira tökéletes vagy.

– Olyan csodálatos érzéssel töltesz el.

A férfi hitetlenkedve felnyögött, amikor a kezét a lány lábai közé vezette. A vállához szorította a fejét, és a fülébe beszélt.

– Mondtam, hogy nekem is szükségem van rá.

Draco végigsimított a fogaival a lány nyakán, és lassan belecsúsztatta az egyik ujját, aki közben belegörnyedt a matracba, miközben ő olyan erősen csókolta és szívta a torkát, hogy úgy érezte, mintha a bőrén keresztül lopná el a lélegzetét.

A lány felnyögött, ahogy a férfi végigvándorolt a testén. Az érzés, ahogy a szája a mellbimbójára zárult, olyan volt, mintha olvadt láva járta volna át az ereit. A nyelve olyan nedves volt, olyan forró, olyan durva az érzékeny bőrén. A lány a férfi szájába nyomódott, és zihált, ahogy a benne lévő ujj tüzet gyújtott benne. Reflexszerűen összeszorult, vonaglott a lehetetlen forróság alatt.

A férfi lecsúszott az ágyról, hogy letérdeljen előtte, kihúzta az ujját, és lapos tenyerét a szeméremajkak között csúsztatta végig. A lány átázott. Érezte, ahogy a varázsló keze végigcsúszik a csiklójára, aki megismételte a mozdulatot, és Hermione majdnem elbódult. A forróság… hogy lehetett ilyen forró?

– Ez… ez egy melegítő bűbáj? – sóhajtotta Hermione, miközben a férfi tovább dörzsölte őt.

– Tetszik? – kérdezte halkan Draco. A lány hallotta a vigyort.

– Bassza meg, ez… ez olyan forró… olyan jó érzés.

– Mmm, igen, nagyon – mondta varázsló, és visszacsúsztatta az ujját a belsejébe.

Magas hangú nyögést adott ki, nem is törődve azzal, hogy gyakorlatilag nyöszörgött, ahogy a férfi az ujját begörbítette. A meleg, a nyomás és a mozgás olyan jó volt, hogy Hermione majdnem spontánul felgyulladt, amikor Draco lehelete végigsuhant a csiklóján.

– Mit gondolsz, Granger? El tudnál élvezni csak egy nyalással?

– Ó, bassza meg – zihálta, és összeszorította a szemét. Annyira akarta ezt a nyalást. Éreznie kellett. Lehet, hogy meg is halna nélküle. – Valószínűleg – rebegte.

A férfi kuncogott felette, és a lány majdnem elájult.

– Mondd meg, mikor.

A lány bólintott, és a férfi ujjának csúszására koncentrált. Csak egy nyalást kapott; tökéletesnek kellett lennie.

A hasa alatt minden a forróság, a nedvesség és a feszülő nyomás ködében volt. Minden kilégzés a csiklója fölött a gyönyör halk zümmögését küldte át rajta – egy ugratást arra, ami jönni fog, amikor kérte.

A férfi mozgása benne olyan jó volt, de várnia kellett, biztosra kellett mennie. Beleolvadt az ütésekbe, érezte, hogy a bizsergés minden egyes nyomással erősödik.

Hirtelen valami végtelenül kicsi mozdult el, és ez tökéletes volt. Élvezte a pillanatot, amikor megtudta. Meg fogja kapni a nyalást, csak kérnie kellett. Várta az egyik ütést, aztán a másikat, aztán a harmadikat…

– Most.

Amint a szótag elhagyta az ajkait, a férfi a nyelve a csiklójára nyomta. Lassan felfelé gurította, miközben ajkai pazar csókba zárultak a nő körül.

A lány felsikoltott, ahogy a remegés átcsaptak rajta. A csípője elszakadt a matractól, de a férfi továbbra is rászorította az ajkait, és csak enyhén szopogatta, miközben a boszorkány felfelé nyomult a férfiba. Hullám hullám után gördült át rajta, miközben a férfi ujja simogatta, kihúzta, amíg az intenzitás el nem alábbhagyott.

– Jó kislány.

A lány fojtott lélegzetet eresztett, megragadta Draco karját, és felhúzta, amíg maga mellé nem zuhant az ágyra. Hermione úgy gurult át, hogy a férfi hátán feküdjön, és még mindig utórezgésekkel visszhangzott benne.

Draco felnyögött, ahogy Hermione átcsúszott rajta, egyetlen mozdulattal már benne is volt, miközben az ő keze végigsimított a lány fenekének ívén, és a lány mély remegést érzett, ahogy a férfi megszorította, hogy előre ringassa. Hirtelen felindulásból hátranyúlt, és ismét érezte, hogy nedvessége nyomait. Előrehajolva megfogta az egyik kezét, és a feneke közepére helyezte.

– Érints meg – mondta a boszorka a férfi ajkai ellen.

Draco lassan felfelé csúsztatta az ujjbegyeit, szétterítve a nevességüket, és együtt nyögtek fel, ahogy a könnyű nyomás hatására a nő összeszorult a férfi körül. A férfi az ujjait és a tenyerét a nőre fektette, és húzta. Eksztatikus kiáltás hagyta el a lány ajkait, ahogy a gyönyör ismerős, halk dübörgése felerősödött a hüvelyében.

– Istenem, igen, így – lihegte, miközben a férfi a kezével nyomta, újra és újra előre ringatta.

A bőre énekelt, ahogy élvezte, ahogy Draco körülveszi őt. A férfi mindenhol ott volt. Belül, rajta, alatta.

– Olyan jó érzés – lihegte a lány.

A férfi a száját az övéhez szorította, dühösen csókolta, miközben a lány megfeszült.

A feszültség hirtelen elszakadt, mint egy elpattanó húr, és a boszorka keményen rávetette magát a férfira, amikor elélvezett. A varázsló az ajkaira nyögött, és a lány érezte, ahogy Draco lüktetése csatlakozik a sajátjához.

A férfi kezei végigsiklottak a lány testén, lassan mozgatva őt rajta, ahogy mindig is tette. A lány hagyta, hogy a homloka a férfiéra támaszkodjon, és ujjaival könnyedén beleszitált a hajába.

Annyi mindenre gondolt, amit abban a pillanatban mondani akart. Ez hihetetlen volt. Köszönöm. Remélem, ez így rendben volt. Azt hiszem, mindkettőnknek szüksége volt erre. Jobban érzem magam, mint valaha. Remélem, te is jól vagy.

De csak annyit mondtam, hogy:
– Boldog születésnapot, Draco!

hozzászólások: 0