24. fejezet
Újraírni a szabályokat

Hermione idegesen rágta a hüvelykujjakörmét, miközben Draco átnézte a dokumentumokat. Figyelte, ahogy a férfi tekintete végigszalad a szövegsorokon, és elmozdult a kanapén, próbált nem beleolvasni a varázsló szemöldöke között mélyülő ráncba. Próbált nem arra gondolni, hogy ez mennyire lehetetlenül tökéletes lehet. Nem akart reménykedni. Lehet, hogy még mindig nem fogadja el.

Amikor befejezte, hátradőlt a székében, és végighúzta a kezét az arcán.
– Jézusom, Granger – kezdte Draco, és a mugli kifejezésen elmosolyodott. – Te tényleg nem vagy ellene a hosszú játéknak.

A lány aprót vállat vont.

– Mióta tervezel valami ilyesmit?

– Nagyjából az egész idő alatt.

Kieresztett egy kemény szuszogást, ami nem volt egészen nevetés.
– Beleértve egy új osztály létrehozását a minisztériumban?

– Ez volt az első lépés – mondta Draco. – Valami, amit egyedül is meg tudnék csinálni.

A füle mögé tűzte a haját.
– És te aligha vagy az a fajta, aki hosszú távról beszél – folytatta kissé felháborodva. – Mióta tervezted, hogy megdugsz engem?

A férfi elvigyorodott, és visszatologatta a papírokat egy rendezett kupacba.
– Nem feltétlenül nevezném tervezgetésnek. Inkább szüntelen fantáziálásnak, világos út nélkül, de értem, mire gondolsz.

Visszafordította a legfelső lapot. Figyelte, ahogy a férfi újra olvasni kezd, és nem tudta visszafogni magát.

– Nos – mondta, és visszahúzta a hüvelykujját a fogai közé. – Mit gondolsz?

A férfi visszanézett rá.
– Szerintem merész.

A nő bólintott.

– Ez példátlan.

Egy kicsit kisebb bólintás.

– Nagy visszatetszést fog kiváltani.

Leeresztette a tekintetét. Tudnia kellett volna…

– Szerintem ez rohadtul zseniális.

Visszanézett, hogy a férfi széles vigyorral nézzen rá.

– Komolyan mondod? – kérdezte Hermione, a hangjában sűrű volt az érvényesítés igénye.

– Igen, komolyan – mondta a férfi bólintva.

– Akkor segítesz nekem?

Visszapörgette a lapokat.
– Minden, ami a törvényhozáshoz kell, itt van.

– Igen, de az én szakterületem a mugli közigazgatási rendszerekkel való kapcsolattartás. Nem értek a jogszabályok megírásához. És ahogy mondtad, sok ellenállás lesz. Tökéletesnek kell lennie. Vasbiztosnak.

Ismét bólintott.
– Persze, segítek a keretezésben, a megírásban, de… nem igazán ezért van rám szükséged, ugye?

Előrehajolt, és a könyökét a térdére támasztotta. Egyszerre volt áldás és átok, hogy végre olyasvalakivel randizik, aki talán tényleg okosabb nála.
– Szükségünk lesz a befolyásodra a Wizengamotban – mondta halkan.

Draco szűkszavúan mosolygott rá.
– Hermione, drágám, nekem nincs helyem a Wizengamotban – közölte édesen lekezelő hangon.

A lány összeszorította az ujjait.
– De igen, van. Te vagy a Malfoy-szék örököse. Csak éppen nem töltöd be.

Lassan bólintott. Amikor megszólalt, a szavak elnyújtottan hangzottak, mintha azon gondolkodott volna, miért mondják ki azokat a tényeket, amiket már mindketten tudtak.
– Persze, mert bűnöző vagyok. Nem tehetem.

A nő egy pillanatig a férfira nézett.
– És ha mégis megtehetnéd?

A férfi szeme összeszűkült.
– Mire készülsz?

– A háború vége óta egyetlen szívességet sem kértem.

Megrázta a fejét, és hátradőlt.
– Granger… – sóhajtott.

– Nem, hallgass meg – mondta gyorsan Hermione, és felemelte a kezét. – Nincs szükségem szívességre, hogy bejuttassalak, azt majd magadtól is megteszed. Az egyetlen szívesség, amire szükségünk van, az az, hogy szavazásra bocsássuk.

Figyelte, ahogy a férfi összeszorította az ajkát, és elgondolkodott a szavain.

– Meg fogják szavazni, hogy megerősítsenek téged – folytatta. – Hány helyen ülnek a régi családok? Csak egyszerű többségre van szükségünk egy képviselőházi helyhez.

A férfi tekintete végigvándorolt a lány arcán, majd vissza a dokumentumokra, amelyek még mindig ott hevertek előtte a dohányzóasztalon. Megdörzsölte a kezét a homlokán.

– Tudod, nem tudtam nem észrevenni, hogy a segítségemre való igényed hirtelen úgy változott, hogy az üdvöske a közmondásos súlyával dobálózik, hogy megkerüljön egy szabályt, ami távol tartja az elítélt barátját a Wizengamotból.

Hermione megvonta a vállát. Számított erre az ellenvetésre. Tudta, hogy a férfi nem fogadná el egykönnyen, hogy a befolyását az ő javára használja fel.

– Ez a törvényjavaslat halott ügy, ha nincs egy tisztavérű bajnok a bíróságon – mondta őszintén. – Nem tenném meg, ha nem lenne rá szükségem.

– Ó, akkor sem tennéd meg, ha szépen kérném? – vigyorgott a férfi, miközben a szempilláin keresztül felnézett rá.

A lány érezte, hogy kissé elpirul, és viszonozta mosolyát.
– Oké, nem tettem volna meg, mielőtt elolvastam volna az írásodat, de… – Egy pillanatra elakadt a szava, és a mosolya elhalványult. Szüksége volt rá, hogy a férfi megértse, mit jelent számára a helyzete. Azt a lehetőséget, amit együtt elérhetnének. – Draco, te vagy az igazi. Te vagy a tisztavérű politika jövője. Szükségünk van rád.

A hangja egy csapásra kijózanította a férfit. A férfi bólintott.
– Oké, szóval a pályán vagyok, és aztán mi lesz?

– Akkor azt csinálod, amihez a Malfoyok a legjobban értenek – mondta mosolyogva Hermione. – De ezúttal a jó oldalért.

Figyelte, ahogy a férfi mérlegelve visszanéz a fedőlapjára. Aztán a kezére támasztotta az állát, és felnézett rá.

– Egy nálam cinikusabb fickó aggódhatna, hogy ez az egész kapcsolat csak egy darabka volt a mestertervedben. – Megkocogtatta az ujját az előtte lévő százoldalas köteten. – Nem mintha hiányozna az előrelátás.

– Nem is tudtam, hogy vannak nálad cinikusabb pasik – mondta a lány a férfi hangneméhez igazodva. – Ez egy igazán aljas terv lett volna, de túl sok hitelt adsz nekem.

A férfi hirtelen felharsant egy nevetés és a lány hátradőlt.
– Micsoda? – kérdezte kissé megdöbbenve.

– Semmi, te csak… – Draco megrázta a fejét. – Épp most emlékeztettél az utolsó emberre, akiről azt hittem, hogy valaha is az leszel.

A lány rápislogott, de a férfi leintette.
– Érted, miért gyanakodhatok. Velem együtt ott van Pansy, Blaise és Theo. Három extra tisztavérű, mardekáros, régi családtag.

– És az anyád – mondta vigyorogva Hermione.

– Ez nem nyugtat meg, Granger.

Sóhajtott egyet, fájdalmas arckifejezést öltve magára.
– Nézd, ha továbbra is észbontó szexet kell folytatnom, hogy előmozdítsam ezt az ügyet, nos, én semmi vagyok, hanem elkötelezett.

– Vigyázz a szádra, vagy levágom a fejed – mondta, és felemelte a figyelmeztető ujját.

A lány keresztbe tette a lábát, hagyta, hogy a szoknyája szuggesztíven felhúzódjon.
– Ó, szívesen megnézném, ahogy megpróbálod.

– Csak így tovább, boszorkány – mondta a férfi, felállt, és fölé hajolt. – És így is lesz.

A lány megragadta a nyakkendőjénél fogva, és keményen megcsókolta. Megkönnyebbülés és izgalom futott át rajta. Tényleg meg akarták csinálni.

– Mondtam már, hogy zseniális vagy? – kérdezte a férfi, a homlokát az övéhez támasztva.

– Igen – sóhajtott fel a lány. – De ezt sosem lehet megunni.

A férfi újra megcsókolta.
– Hát, az vagy.

A nő a férfi ajkára mosolygott.
– Ahogy te is.

– Szerintem nagyon jó csapat leszünk.

– Tudom, hogy azok leszünk – mondta a lány, elengedve a férfi nyakkendőjét, hogy megsimogassa az arcát. – De még egy játékost be kell toboroznunk.

Draco megforgatta a szemét, és felsóhajtott.
– Amíg az én nevem az övé előtt szerepel a számlán.



***



– Ó, baszd meg, igen! – kiáltott Theo, amikor befejezte a javaslatot. – Hermione, te zseniális, csodálatos, boszorkány, meg tudnálak csókolni!

– Kérlek, ne tedd – mondta Draco, és feltartotta a kezét.

– Szerinted ez jó? – kérdezte Granger a korsóját szorongatva.

– Jónak? Szerintem zseniális. Ez ihletett. Ez… Már mondtam, hogy zseniális, igaz?

– Szóval segítesz? – tudakolta Granger.

– Igen, természetesen – felelte Theo őszintén. – Bármiben, amire szükséged van.

A lány rámosolygott a férfira.
– Csodálatos.

– Szóval, mikor mondjuk el nekik? – kérdezte Theo lelkesen.

A lány és Draco egy pillantást vetettek egymásra.

– Addig nem, amíg nem lesz minden hivatalos – mondta Draco komolyan.

– Ezt jól kell csinálnunk, Theo. Lehet, hogy egy év vagy még több is, ha egyáltalán sikerül –tette hozzá Granger.

– De egy év vagy több a normális embereknek, nem igaz? – mondta Theo. – Amilyen tempóban ti ketten dolgoztok, az alig néhány hónap!

hozzászólások: 0