Nyx oldala

Fejezetek

írta: morriganmercy

8. fejezet

8. fejezet
Hadd találgassak

Draco megítélése szerint ő és Granger meglehetősen sikeresen váltottak át a barátok szerepébe. A pénteki italozást már nem szakították félbe az üvöltözős meccsek, feldöntött bútorok vagy kiöntött poharak. A férfi nem tudta megállni, hogy ne nyomogassa egy kicsit a lány gombjait, de Hermione nyugodtan vette a kötekedését, és nem habozott, ha alkalma nyílt rá, lekicsinylődött, amikor csak tehette.

Igaz, most már látta a nőt majdnem meztelenül. És azóta már több tucatszor elképzelte őt teljesen meztelenül. De ez nem volt újdonság. Összerezzent, és úgy döntött, nem tölt túl sok időt azzal a vitával most, hogy hivatalosan is barátok lettek, ez még hátborzongatóbb-e.

Különösen akkor nem, amikor új barátja éppen vele szemben ült, és egy különösen ragacsos karamellás keksz utolsó falatját fogyasztotta el. Granger bólogatva, figyelmesen hallgatta Janelle történetét, és öntudatlanul szopogatta a maradék karamellás sütit az egyes ujjairól. Draco figyelte, ahogy a lány kinyitja a száját, egy ujjpercét a nyelvére helyezi, majd lassan kihúzza. Ahogy a nyelve hegye előrenyúlt, hogy különös figyelmet szenteljen az egyik hüvelykujj párnájának, a férfi kénytelen volt elmozdulni a székében, és elfordítani a tekintetét.

Hermione oldalt ült a kanapéra, Janelle-lel szemben, keresztbe tett lábakkal, és sajnos pont ezt a pillanatot választotta ki, hogy előrehajoljon, és a tányérját a dohányzóasztalra tegye. Miközben ezt tette, a blúza felhúzódott, és felfedte a hátának alsó részén a sima bőr széles szakaszát. Tragikus módon ez magában foglalta a gerince tövénél kiálló gödröcskéket is. Draco, aki eddig csak elölről látta a nőt majdnem meztelenül, leginkább azzal volt elfoglalva, hogy vajon milyen lehet a feneke az apró rövidnadrágban. Most úgy tűnt, lesz egy új vonása, amit megszállottan szemügyre vehet. Tudod, ahogy a barátok szokták.

– Rendben, ideje játszani! – jelentette be Thomas nyögések kórusára. Úgy tűnt, hogy ő nem tántorodott el. – Veletek mindig ugyanez a helyzet, senki sem akar játszani, aztán a következő pillanatban már egymás torkának estek.

– Nem, az csak Hermione – mondta Shannon félvállról.

Granger felháborodottan nézett.
– Nem csak én vagyok az!

– Senki más nem mászott még át a dohányzóasztalon – mutatott rá Thomas.

Granger felszisszent, és visszatolta a fürtjeit a vállára.
– Az csak egyszer volt.

– Amíg nem vagyok Hermione csapatában – vágott közbe Nick, aggódó tekintettel.

– Ó, őszintén – csattant fel a lány, és megforgatta a szemét.

– Legutóbb te pofoztál meg! – ellenkezett Nick.

– Hát, ez a te veszted – mondta Granger gőgös tekintettel, és nem fáradozott azzal, hogy tagadja a fizikai bántalmazás vádját. – Bizonyára emlékszel, hogy Hermione csapata mindig nyer.

Draco hirtelen kétségbeesetten kíváncsi lett, milyen játék az, amiben Granger asztalokon mászik át és embereket pofozgat.

– Játszottál már korábban, Draco? – kérdezte Thomas, és felemelt egy dobozt.

Draco megvizsgálta a borítót, bár a választ már tudta.
– Nem.

– Akkor Hermione csapatában leszel. Könnyebb, ha van valaki, aki jól ismer téged – mondta Thomas.

– Remélem, keményen szereti – mormolta Nick az italába, miközben Carl kuncogott.

– Biztos vagyok benne, hogy elbánik vele – mondta Shannon kacsintva.

Granger megint a szemét forgatta. Aztán a férfi meglepetésére felállt, és intett neki, hogy kövesse ki a folyosóra.

– Stratégiai megbeszélés – szólalt meg Granger Thomas kérdő pillantására.

Amint hallótávolságon kívülre kerültek, a nő megkereste a férfit, és gyors monológba kezdett.

– Jól van, figyelj, ez egy találgatós játék. Húzol egy lapot, ami fordítottja van feléd, így nem láthatod, hogy mi van ráírva, de a csapattársaid látják. A csapat támpontokat fog mondani, amiből kitalálhatod, mi van a kártyára írva. Kiabáld be, ha tippelsz, a rossz válaszokért nem jár büntetés. Amint megvan a helyes válasz, akkor letesszük félre, hogy lépj a következő kártyára. Körönként egy perc áll rendelkezésedre, és a cél az, hogy ennyi idő alatt minél több kártyát találj ki, tehát olyan gyors legyél, amilyen gyorsan csak tudsz. Érted?

Draco bólintott, és a nő folytatta.

– Most pedig lesznek olyan utalások, amiket reménytelen lesz kitalálnod: Mugli technológia, filmek stb. Ha látom, hogy valamelyik felbukkan, így jelezni fogom, hogy kihagyhatod.

Szoros körben megforgatta az egyik kezét, demonstrálva a mozdulatot.

– Gyakorlatilag minden kihagyásért egy pontot kellene leadnunk, de ez a csoport egy rakás nyuszi, és nem fognak kihívni engem ezzel kapcsolatban.

Draco kissé tátott szájjal pislogott rá. Nem tudta eldönteni, hogy megrémítette vagy felizgatta ez az uralkodó Granger.

– Amikor a csapattársadra kerül a sor, hogy húzzanak a kártyákat, te segítesz neki nyomokat kiáltani. Senki sem fogja észrevenni, ha bizonyos dolgokra nem adsz nyomokat, úgyhogy a mugli dolgokat hagyd figyelmen kívül.

Bólintott, és megköszörülte a torkát.
– Mit csinált Nick, hogy felpofoztad?

A lány arca gonosz vigyorra húzódott, majd felnyúlt, és kétszer keményen megpaskolta a fiú arcát.
– Csak ne baszd el.

A nő visszafordult, hogy elinduljon a nappaliba, és a férfinak meg kellett igazítania magát a nadrágjában, mielőtt követte volna.

Thomas azt javasolta, hogy Draco a forgás vége felé vegyen részt a sorban, hogy megfigyelhesse, és beletanulhasson a dologba. A kitaláló a szoba közepén állt a csapatukkal szemben a kanapén. A feltevés elég egyszerű volt, de még mindig kissé pánikolt az első fordulótól.

Minden rendben ment. Sikerült kitalálnia a medúzát, a vízesést, a Big Bent és a páncélt leírások alapján. Thomasnak azonban igaza volt, a leggyorsabban mindig akkor lehetett kitalálni, ha a játékosok személyes ismereteiket is felhasználhatták a nyomravezetéshez.

Mire Granger második sorára került a sor, Draco már kezdett belelendülni. Rendkívül gyorsan találgatott, és szerencsés lapjaik voltak.

– Minden évben ezzel mentünk a suliba! – kiáltotta Hermione.

– Egy vonat! – találta ki azonnal Draco.

– Harry és Ron majdnem meghaltak egy ilyen fán!

– Egy fűzfa!

– A kedvenc desszerted!

– Fagylalt!

– A ruhád színe a karácsonyi bálon.

– Halványlila...

– Igen!

– Idő! – kiáltott Shannon.

Draco el volt ragadtatva. Az ő nyomain kívül kitalált még valamit, amit helikopternek hívnak, Bealtest (bár a kártyán szerinte rosszul szerepelt) és Leonardo DiCapriót. A másik csapat korán előnyre tett szert, részben az ő erőtlen első körének köszönhetően, és most, hogy Granger szilárdan az élre állította őket, elhatározta, hogy folytatja a sorozatot.

A következő körben Janelle leírásából sikerült kitalálnia az első szó „pingvin”. Ezután Granger lendületben volt.

– Karácsonykor mindig ezt iszod!

– Almabort? – Meglepődött, hogy a lány ezt tudta.

– Utálod ezt az állatot!

– A patkány – mondta vigyorogva. A lány olyan bosszúsan nézett, hogy majdnem megérte elveszíteni a pontot. De nem egészen. – Rendben, egy vadászgörény.

– Ez az! – kiáltott fel Janelle, és ugrált a székében.

Felcsapta a kártyát, és Granger azonnal jelezte neki, hogy ugorjon. Thomas gyilkos pillantást vetett, amikor Draco a feladványa felénél egy új kártyát dobott fel.

– Hé! Én csak… – kezdte.

– Fogd be! – kiáltott Granger, és vakon lecsapott rá. Megcsípte a fülét, és a férfi lecsúszott a kanapéról a padlóra, hogy elmeneküljön előle. Le sem vette a szemét Draco következő lapjáról.

– A kedvenc színed!

– A zöld – mondta azonnal, feltételezve, hogy a lány így gondolja.

Granger kipirult arccal és lobogó hajjal pattant fel:
– Nem, nem az, te átkozott idióta! – ordította.

– Akkor arany!

Janelle ujjongott.

Amikor felcsapta a következő lapot, Granger gyakorlatilag kiugrott a bőréből.
– Ó, ó, a leghíresebb varázsló!

– Harry Potter! – kiáltotta a férfi.

Granger szeme olyannyira elkerekedett, hogy a borostyánszínű íriszek körül végig fehérnek látszott.

– Ó, Merlin – motyogta Draco, amikor rájött, hogy mit mondott. Janelle ismét felvidult. Rámeredt a lányra. Granger nyomatékosan a kártyára mutatott. Ó! Hát persze, Merlin volt a válasz.

– Fordítsd meg! – üvöltötte Granger, és előre-hátra táncolt a lábán. A haja valahogy kétszer akkorára nőtt, mint normális esetben. Folyamatosan az arca elé söpörte a karját, hogy ne akadályozza a látását. Draco megesküdött volna rá, hogy recsegett az energiától.

Megfordította a kártyát.

– Ó! Pansy Valentin-napi ajándéka neked ötödikben!

A férfi tátott szájjal bámult rá. A lány fel-alá ugrált, kezét kinyújtva, mintha ki tudná húzni a szájából a választ.

– Mandzsettagombok – mondta halkan Draco.

– Idő!

Granger extázisban kiáltott fel, egyik lábát a dohányzóasztalra tette, és átvetette magát rajta Draco felé. A férfi elkapta a dereka körül, de az ütközéstől néhány lépést hátrált. A lány karjai szorosan a nyaka köré fonódtak, és vidáman huhogott. Draco gyorsan letette, és a boszorkány lábujjhegyen ugrált előtte, még mindig a karjába kapaszkodva.

– Már majdnem azt hittem, hogy az utolsót nem fogod időben megcsinálni! – mondta sugárzóan Hermione.

Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, elhúzódott, és Janelle-t a kanapéra taszította, mindketten nevettek.

– Úgy néz ki, hogy Hermione így is, úgy is felpofoz téged, Nick! – gúnyolódott Janelle, Granger pedig felkacagott.

Draco csak bámult rá. Honnan a fenéből tudott azokról a mandzsettagombokról? Förtelmesek voltak, és azon az egyetlen alkalmon kívül, amikor Pansy ragaszkodott hozzá, hogy felvegye őket, soha nem viselte őket. Évek óta nem is látta őket. Honnan emlékezett erre?

– Nos, azt hiszem, itt a feltétel nélküli megadás ideje – mondta Thomas duzzogva. Megduplázták a másik csapat pontjait. – Szép volt – tette hozzá, megveregette Draco vállát, és kitörte a gondolataiból.

– Ó, persze, köszönöm.

– Nekem amúgy is mennem kéne – szólalt meg Janelle ásítva, és felállt. Nick és Carl követte őket, és elköszöntek egymástól.

– Mit szólnál egy vigaszdíjhoz? – kérdezte Granger, miközben a haját hatalmas kontyba söpörte a feje tetején. – A nyertesek mosogatnak?

– Tudod, hogy ezt sosem utasítanám vissza, drágám – mondta Shannon álmosan onnan, ahol egy karosszékbe dőlt.

Granger gyengéden megveregette a vállát, majd felkapott néhány tányért és poharat. A fejével intett Dracónak, hogy kövesse. A férfi felvette, amit csak tudott cipelni, és elindult a lány után a konyhába. Vállvetve csatlakozott hozzá a mosogatóhoz, miközben az edényeket a pultra helyezte.

– Hihetetlenek voltatok odabent – szólalt meg Thomas, miközben letette a maradék poharakat. Ahogy visszament a nappaliba, a válla fölött hozzátette: – Mintha egymás gondolataiban olvastatok volna.

Draco megdöbbenve kezdte, és megcsóválta a fejét, hogy Grangerre nézzen. A lány ugyanolyan gyanakvó pillantást vetett rá.

– Te… – kezdték egyszerre.

– Nem vagyok legilimentor – sziszegte Granger sértődötten.

– Ó, ne tégy úgy, mintha nem lennél képes rá. Biztos vagyok benne, hogy ismered az elméletet – mondta Draco, és gyöngyözően nézett rá.

– Szó nélkül, pálca nélkül, és anélkül, hogy észrevennéd? – ellenkezett a lány, kezeit a csípőjére emelve.

A férfi felszisszent válaszul, mire a lány összeszűkítette a tekintetét.

– Ó, ne nézz így rám, Granger, soha nem tenném.

– Ó, tényleg? Egy mardekéros soha nem csalna egy játékban?

Szúrósan nézett rá.
– Úgy értettem, hogy soha nem használnám rajtad a Legilimenciát.

A lány egy pillanatra felpislogott rá, aztán megszelídülten nézett rá. Draco visszafordult a mosogatóhoz, és tányérokat kezdett el szedegetni.

Egy pillanat múlva ő is megfordult, és felcsavarta a csapot, miközben azt mondta:
– Tudom.

Egy percig csendben mosogattak, mielőtt hozzátette:
– Gondolom, ha átfutottad volna a gondolataimat, valószínűleg nem Harry Potterrel jöttél volna elő.

A férfi megpördült, hogy harapós visszavágást intézzen, de amikor ránézett, észrevette, hogy a lány vállai megremegnek a néma nevetéstől.

– Igen, nos… – Draco érezte, ahogy mosolyra húzódik a saját ajka. – Elég híres, tudod.

Granger felhorkant, és szappanos kezét a szájára csapta. A férfi önkéntelenül felkacagott. A lány oldalra pillantott rá, és amint a tekintetük találkozott, mindketten hisztériában törtek ki.

Draco nevetett, nagyon nevetett. Annyira nevetett, hogy még csak hangot sem adott ki. Úgy nevetett, mintha már… talán soha nem nevetett volna.

Granger is nevetett, a mosdókagylóba kapaszkodott, hogy megtámaszkodjon, és újabb zihálásban oldódott fel, valahányszor úgy tűnt, hogy egy másodpercre magához tér. Draco megduplázta magát, kezeit a térdére téve.

– Harry… Potter. Látnod kellett volna… az arcodat – sóhajtotta a boszorkány, és a szemei könnybe lábadtak.

– Látnod kellett volna a tiédet! Úgy néztél ki, mintha Janelle-t hirtelen vízilóvá változtattam volna.

Ez újra felbosszantotta őket. Egymásnak estek, válogatás nélkül a karjukba és a pultba kapaszkodtak, hogy talpon maradjanak, arcukat egyforma vidám grimaszokba merevítették.

Amikor Draco végre újra levegőt tudott venni, egyik kezével megtörölte a szemét, és azt mondta:
– Kérlek, mondd, hogy Shannon nem ismerte fel Potter nevét.

Granger egy öltést szorongatott az oldalán, de megrázta a fejét.
– Nem hiszem. Úgy tűnik, amúgy sem vette észre. – A hangja még mindig gyenge volt a nevetéstől.

Draco felegyenesedett, és többször nagyot szippantott a levegőből. Az időnkénti kuncogás még mindig utórezgésként dübörgött benne. Granger a csípőjét a pultnak támasztotta, és összeszorított ajkakon keresztül nagy levegőt vett ki. Draco ránézett a lányra.

A lány kipirult - lágy rózsaszín ragyogás az arcán és a mellkasán. Laza tincsek szabadultak ki a kontyából, és a halántékánál göndörödtek. A szeme csillogott a vidámságtól, és az ajkai laza mosolyra húzódtak. Szappanos kezéről származó habfoltok még mindig az állára tapadtak. Ő volt a legszebb dolog, amit valaha látott.

A nyelve megrándult a fogai mögött a késztetéstől, hogy elmondja neki. El akarta mondani neki, hogy ha ránéz, az olyan érzés, mintha a lenyugvó napba nézne. Bármennyire is elvakította a lány ragyogása, nem bírta elszakítani a szemét. Nem tudott együtt élni azzal, hogy egyetlen másodpercet is kihagyjon. Tudatni akarta vele, hogy annyi éven át kívülről figyelte a boldogságát, de a melegség igazi jelentését addig nem ismerte, amíg nem lett a részese. Hogy soha nem tudta volna elképzelni, milyen érzés lehet az lenni, akire a lány néz, amikor mosolyog. Hogy ő legyen az oka.

Valami vakmerő, veszélyes és valódi dolgot akart mondani. Valamit, amiből nem lesz visszaút. Valami olyasmit, mint például, hogy kurvára transzcendens vagy.

De a barátok nem mondanak ilyeneket.

A nő oldalára eresztette a karját, és a férfi hirtelen nagyon is tudatában volt annak, milyen közel van hozzá.

Nem tudta elmondani neki azokat a dolgokat, amiket mondani akart, de még mindig érezte a lány alkalmi és gyengéd érintéseinek szellemét aznap este. Ha így tudta megérinteni a lányt, akkor talán ez már eleget mondott.

Lassan felnyúlt, és ujjbegyeit finoman végighúzta a lány állkapcsának szélén. A lány szája apró sóhajra nyílt az érintésre. Megfordította a kezét, hogy megmutassa neki a kis buborékokat, amelyeket összegyűjtött, mielőtt a hüvelykujjához dörzsölte volna őket a semmibe.

Egy hosszú pillanatig álltak és nézték egymást. Túl közel álltak egymáshoz ahhoz, hogy lazán beszélgessenek, túl intimek voltak ahhoz, hogy barátok legyenek. Az intenzitás minden másodperccel, ami eltelt, egyre nőtt körülöttük. Draco érezte, hogy a szívverése felgyorsul, a lélegzete felszínesre húzódik, ahogy a pillanat elnyúlt közöttük. A férfi tekintete a lány szájára esett. Nem tehetett róla. Nem tudta megállni, hogy ne képzelje el, milyen érzés lesz a lány ajka az övén ennyi idő után újra. Nem tudta megállni, hogy el ne gondolkodjon azon, milyen íze lenne a nőnek a pezsgő nélkül. Olyan közel volt; olyan könnyű lenne lezárni ezt a szakadékot. Milliméternyi volt ahhoz képest, amekkora távolságot általában tartott. És ahogy a lány ránézett, szinte meg tudta győzni magát arról, hogy a lány ezt akarja. Hogy nem bánta meg azt a hónapokkal ezelőtti első csókot. Hogy azóta minden közös pillantásukat a vágy szülte, és nem a kellemetlenség. Hogy a nő is közel hajolt hozzá.

Valahol az emeleti folyosón becsukódott egy ajtó és a pillanat megtört. Nem tört össze - csak csendben kipukkadt a létezésből, mint egy szappanbuborék a mosogatóban. Ott volt, aztán eltűnt, és mindketten érezték, hogy eltűnt.

Draco visszafordult az edényekhez, és irracionális hiányérzetet érzett. Ma este Grangerrel játszott egy játékot, és jól szórakoztak. Elvesztek az izgalomban, és a lány megmutatta, hogy valahogy úgy tűnik, legalább annyi nevetséges dolgot tud róla, mint amennyit ő tudott róla. Nevettek, és megosztották egymással a pillanatot, és ő ezt semmiért sem cserélné el.

Amikor a lány visszafordult a mosogató felé, és a vállát a férfi vállához simította, arra gondolt, hogy egy ilyen éjszaka majdnem elég lehet.

Majdnem.

hozzászólások: 4

feltöltötte: Nyx | 2024. Jun. 12.

by Neola @ 2024 Jun 12

Nagyon! Nagyon édesek voltak! Filmbe illő jelenet. És ahogy mondogatni szoktam. Bittang rövid. Épp bele lendülnél rá hangolódnál erre vége.