70. fejezet

Draco félrenézett, és megrázta a fejét.

– Mi értelme van a legilimenciának, ha nem arra használod, hogy megakadályozd, hogy valaki megöljön téged? – szarkasztikusan gúnyolódott, a hang kemény és dühös volt. – Piton két varázslóháborút is túlélt kémként, csak azért, hogy egy lázadó vámpírszövetség megölje.

Hermione érezte, ahogy a hideg düh kezd áradni a varázslóból.

A lány nyelt egyet. A hír olyan érzés volt, mint egy agyrázkódás. Azok után, hogy napokig rettegett Perselus érkezésétől, előre eldöntött ténynek tekintette, a hirtelen távolléte szeizmikus változásnak tűnt. Minden a levegőbe repült, és nem lehetett tudni, hogyan fog földet érni.

– Megerősítették, hogy meghalt? Lehet, hogy megszökött.

Draco visszanézett rá, és lassan bólintott.

– Megerősítették. Visszaküldték a holttesteket egy üzenettel: „A Sötét Nagyúr szolgáinak vére táplálja majd a forradalmat”. A holttestét kiszívták. Személyesen erősítettem meg, hogy ő volt az.

Draco élesen felsóhajtott, és elkezdte lehúzni a halálfaló köpenyét.

– Kelet-Európa többi része várhatóan a következő napokban követi a példáját. Ez… – Draco felhorkant – …az összeomlást mi rendeztük meg, csak reméltük, hogy várnak júliusig. Perselus azt állította, hogy mindent kézben tart – gúnyosan elfintorodott. – Kibaszott idióta.

Az utolsó szavakat félig-meddig sziszegve mondta.

Hermione nyelt egyet, és kényszerítette magát a levegővételre. A gyomrában úgy érezte, mintha egy olyan súly lenne benne, ami annyira fájt, amitől legszívesebben elfordulna és elhányná magát. Meg fog halni. Ő, a baba és Draco is meg fog halni.

Perselus volt a létfontosságú darabja a tervnek. Ő volt az utolsó reménye. Azt hitte, talán segít neki megtalálni a módját, hogy megmentse Dracót. Mielőtt Sussexbe ment, azt mondta neki, hogy szüksége van Draco életére. Tudnia kellett, hogy nem fog csendben elrepülni, míg Draco öngyilkos lesz. Gondolatban elpróbált egy beszédet, amelyben könyörgött neki: Mondtam, szükségem van Dracóra. Bármit megteszek. Bármit, amibe kerül. Bármit, amit csak akarsz. Kérlek, segíts nekem. Kérlek, segíts nekem. Ha elveszítem őt, összetört szívvel halok meg. Bármit megteszek, amit kérsz, ha segítesz megmenteni őt.

Belekapaszkodott a gondolatba, hogy Perselusnak talán vannak olyan ötletei, amelyekre ő és Draco nem gondoltak.

Nélküle hirtelen érezte, hogy a remény utolsó aprócska sugara is kialszik. Mintha egy fekete lyuk nyílt volna a lába alatt, amely elnyelte volna nemcsak a kétségbeesett reményét Draco túlélésére, hanem az övét és a gyermekükét is.

Draco úgy nézett ki, mintha az összeomlás szélén állna. Élesen lélegzett be a fogain keresztül, és végighúzta a kezét a haján, mielőtt átrúgta a talárját a szobán.

A nő keze megrándult a férfi felé. Úgy érezte, mintha elájulna.

Kinyújtotta a kezét, és enyhén megérintette a karját. A férfi fáradtan meredt rá.

– Semmi… semmi baj, Draco – mondta, miközben a férfi szemébe nézett. A hangja azzal fenyegetett meginog, de kényszerítette magát erős maradjon. – Semmi baj – szólalt meg újra.

Ne csinálj semmi mást.

A mellkasa megrándult, és az ujjai a férfi ujjába markoltak.

– Megtettél mindent, amit csak tudtál. Többet, mint amire bárki is kérhetett volna.

Inkább a karjaidban halnék meg.

Draco egy pillanatig a lányra nézett, mielőtt a szeme összeszűkült.

– Még mindig el fogsz innen menni.

Hermione értetlenül bámult rá.

A férfi felnyúlt, és az ujjbegyei végigsimítottak a lány arcán.

– Még mindig ki tudlak vinni. Perselus volt a legbiztonságosabb megoldás, de vannak más lehetőségek is. Nem akarom, hogy azt hidd, most már nem tudsz megszökni.

Hermione még mindig a férfi ingujját szorongatta. A férfi a kezét az övére tette.

– Nem lesz olyan egyszerű. Hosszabb, és nehezebb lesz az út számodra – a tekintete aggódó volt –, különösen terhesen. Ginny majd visszajön Nagy-Britanniába, és elvisz téged.

Mielőtt Hermione reagálhatott volna, Draco elkiáltotta magát:
– Topsy!

Topsy azonnal megjelent a szobában.

– Topsy, Perselus meghalt – mondta tényszerűen. A düh eltűnt. Hideg volt és céltudatos, újra a küldetésen volt.

Egy lehetőség kiesett. Továbblépett a következőre. Habozás nélkül. Hajthatatlan. Sikerre hajtott.

Perselus egy olyan mechanizmus volt, amivel elérte, amit akart.

– Granger azon az útvonalon fogja elhagyni Európát, amit Sipor és én tavasszal kijelöltünk. Te és Sipor ma este mindketten elindultok Ginny menedékházába. Amikor megérkeztek, ti veszitek át James gondozását, amíg Sipor visszahozza Ginnyt. Minden, amire szükségetek lesz az utazáshoz, a whitecroft-i menedékházban van. Üzenetet küldök, hogy számítson rátok.

Topsy felnézett Dracóra, majd makacsul összefonta a karját.

– Ha Topsy elmegy, akkor ki gondoskodik a kisasszonyról?

Draco egy pillanatra elgondolkodott.

– Bobbin. Bobbin vigyáz rá, amíg te Jamesszel vagy.

Topsy megrázta a fejét.

– A kisasszony nem is ismeri Bobbint, csak Topsyt. Bobbin ismeri a babákat, Bobbin egy kukkot sem tud a terhes boszorkányokról. Topsy marad.

Draco hosszan szenvedve sóhajtott, miközben Topsyra bámult, akinek az álla alig volt magasabb, mint a térde.

– Bobbin rövid távon tudna vigyázni Jamesre, de ha a szökés nem úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor belátható időn belül te fogsz gondoskodni róla. Bobbin erre nem képes.

Topsy nyitogatni kezdte a száját, de Draco célzottan felvonta a szemöldökét, és folytatta:

– Tisztában vagyok vele, hogy ez nem ideális, de Ginny rád bízza Jameset. Nem hagyhatom, hogy meghátráljon vagy késlekedjen, mert egy olyan házimanót küldtem, akit nem ismer.

– De…

Draco arckifejezése jegessé vált.

– Topsy, nem azért hívtalak, hogy konzultáljak veled. Te fogsz elmenni Jamesre vigyázni. Ez egy parancs. Ha minden jól megy, egy hónapon belül újra találkozhatsz Grangerrel. Most menjetek.

Topsy egy pillanatig állt, ahogy felbámult Dracóra, aztán pislogott, és hatalmas szemei megteltek könnyel.

– És mikor fog Topsy újra találkozni Draco mesterrel?

Draco egy pillanatig lefelé bámult a manóra, és a torka megereszkedett, miközben az ajkait lapos vonallá préselte.

– Ne tedd ezt, Topsy! Mindig is ez volt a terv.

Topsy megrázta a fejét, és egy aprócska lábával toporzékolt.

– Te még csak el sem búcsúzol. Te csak elküldöd Topsyt. – Egy hatalmas könnycsepp csúszott le Topsy orrán, és a padlóra fröccsent. – Topsynak a végsőkig maradnia kellett volna. Megígérted.

Draco ránézett a manóra, a szeme egy pillanatra megrebbenve, mielőtt kovásszá vált, és a tekintete megkeményedett.

– Ez most már nem jöhet szóba. Topsy, parancsot kaptál a mesteredtől.

Topsy nem mozdult. Továbbra is Dracót bámulta, és még több könnycsepp fröccsent a padlóra.

– Topsy, menj most! – A hangja hideg és határozott volt, Hermione érezte a levegőben a mágiát.

Topsy szemei tágra nyíltak a rémülettől, és a férfi felé nyúlt.

– Ne! Kérlek! Draco mester…

A manó eltűnt, mielőtt befejezhette volna a beszédet.

Draco egy pillanatig az üres teret bámulta, mielőtt elfordult volna. Sóhajtott, és hirtelen olyan kimerültnek tűnt, hogy Hermione azt hitte, mindjárt hanyatt esik.

Tanácstalan volt. Topsy kétségbeesett rémületet sugárzó arckifejezését érezte a szemébe égetve.

– Hagynod kellett volna, hogy elbúcsúzzon – mondta végül.

Draco tompán bólintott.

– Nem tudtam, hogyan.

Sóhajtott, és elgörbítette az állát.

– Megmondhatod neki, hogy sajnálod, ha újra látod.

Úgy tűnt, Draco ezzel lezártnak tekinti a kérdést.

Hermione egyre inkább egyfajta hisztérikus dühöt érzett.
– Ő segített felnevelni téged. Ha azt hitte, hogy a végsőkig veled lesz, legalább esélyt kellett volna adnod neki, hogy elbúcsúzzon tőled. Nem használhatod… nem használhatod az embereket úgy, mintha csak eszközök lennének ahhoz, hogy elérd, amit akarsz, és elűzheted őket, ha az érzelmeik kellemetlenek neked.

Draco élesen ránézett, ezüstös szemében ingerültség látszott.

– Az egész életem érzelmi kirohanásokból állt. – Elvadultan nézett félre. – Néha… nem vagyok képes többet elviselni belőle.

Hermione összepréselte az ajkait, de azok összetekeredtek.
– Ezt fogod tenni velem is… amikor rám kerül a sor?

Draco szemei felcsillantak.

– Nem. Bár illene hozzá. Soha nem voltunk nagy búcsúzkodók, ha jól emlékszem.

Lenézett, és a kezével babrált.

– Hagynod kellett volna, hogy elbúcsúzzon. Néhány perccel több nem ártott volna. Most úgy fogja érezni…

– Tisztában vagyok vele, milyen érzés úgy elveszíteni valakit, hogy nem búcsúzol el tőle, Granger! – Az ujjbegyei elfehéredtek, és az állkapcsa összeszorult, ahogy elordította a szavakat.

Olyan volt, mintha gyomron rúgtak volna. Érezte, hogy elsápad.

Draco szeme égett, ahogy keserű dühével a lányra meredt. Aztán pislogott, és az érzelmek eltűntek az okklumenciafalai mögött.

– Bocsánat. Sajnálom. Csak-csak mondd meg neki, hogy sajnálom – mondta csípős hangon a varázsló.

Hermione keservesen nyelt, miközben bólintott. Lenézett a kezére, próbált valami másra gondolni, amiről beszélhetne.

– Nem tudtam, hogy kapcsolatban állsz Ginnyvel – szólalt meg végül a lány.

Draco megvonta a vállát, és úgy tűnt, megkönnyebbült a témaváltás miatt.

– Nem sokat találkoztunk. Néha meglátogattam, főleg azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem próbált elszökni. – Felvonta a szemöldökét. – Megpróbálta elvágni a torkomat egy steakkéssel, amikor azt mondtam neki, hogy a Rend vesztett. – Hermionéra vetett egy éles pillantást. – Megdöbbentő módon elég nehéz volt elhitetni vele, hogy a védelme érdekében egy biztonságos házba zártam.

Hermione tekintete elkerekedett. Nem is gondolt arra, hogy milyen feszült helyzet lett volna, ha Draco az, aki tájékoztatja Ginnyt arról, hogy a háborút elvesztették, és az egész családját megölték. Vagy hogy hogyan sikerült volna valaha is meggyőznie a lányt arról, hogy megbízható.

– Miután a Sötét Nagyúr megtiltotta, hogy engedély nélkül elhagyjam Nagy-Britanniát, elsősorban egy Proteus bűbájjal ellátott tekercset használtunk az alkalmi kommunikációra. Topsy vele volt, és segített neki James gondozásában, amíg hozzám nem rendeltek. Ginny tudta, hogy végre megtaláltak, és a terv az volt, hogy csatlakozol hozzá. Időnként küldtem neki friss híreket az emlékezetkiesésedről és arról, hogy milyen állapotban vagy, hogy tudja, mire számíthat. Szóval… ő… tudott arról, hogy terhes lettél.

Draco lenézett, és megigazította az ingén a mandzsettagombokat.

Hermione egy pillanatig tanulmányozta őt.

– Micsoda?

Draco felnézett az ingujjából, és az arckifejezése összezárult.

– Nos, tájékoztatták arról, hogy milyen körülmények között küldtek ide a kúriába, sajnos ő… ő azt feltételezte nagyobb befolyásom van arra, hogy meghiúsítsam az utasításodat, és megvédjelek téged, mint én. Csak akkor jött rá, hogy ez nem így van, amikor elküldtem a hírt, hogy terhes vagy. – Az állkapcsa apránként megrándult. – Elég, ha azt mondom, hogy az addig a pontig kialakult irigylésre méltó toleranciája mára végleg eltűnt.

Megköszörülte a torkát.

– Nem számítottam arra, hogy a Sötét Nagyúr tud rólad, amikor megpróbáltalak kijuttatni Európából. A dániai menedékházat leszámítva a legtöbb létező menekülési útvonal nem volt járható. Sipor segítségével létrehoztam egy másodlagos zsupszkulcsvonalat, amit Ginny is használhatott, de az csak április végén készült el. – Oldalra hajtotta a fejét. – A mugli repülőgépeket használni az én ötletem volt, de a mugli miniszterelnök szorosan együttműködött a Minisztériummal. Az, hogy százfűlével muglit csináljak belőled egy lehetőség volt, de akkor már nem, amikor terhes lettél, és voltak olyan változók, amelyeket a mugli világban nem tudtam volna ellenőrizni…

Hirtelen mintha rájött volna, hogy elkalandozott, és félbeszakította magát.

– Szóval a zsupszkulcsok voltak a legjobbak, amit tehettem.

Hermione felbámult rá.

– Meg kell mondanom, hogy végül is elég drága lettél, Granger.

Nem véletlenül volt korlátozva a nemzetközi zsupszkulcsutazás. Az interkontinentális zsupszkulcs eltolódás egy varázslót a világűrbe dobhatott, ha rosszul számították ki. Az interkontinentális zsupszkulcs készítéséhez bonyolult, és speciális szakértelemre volt szükség, olyannyira, hogy a legtöbbet a kormány támogatta és birtokolta, hogy megfizethető legyen.

Hermione azért tudta, mert a Rend elvetette az ötletet, hogy szerezzenek egy zsupszkulcsot Ausztráliába vagy Kanadába, amivel evakuálhassák a gyerekeket és a menekülteket. Ennek megvásárlására Harry páncéltermének egy nyolcadát használták volna fel. A feketepiacon az ár könnyen a duplája vagy triplája lett volna.

– Nem lesz olyan követhetetlen, mint a Perselusszal eltervezett útvonal. – Dracónál volt a szó. A férfi a kezébe kapta a lány kezét, és az egyik ujja végigcsúszott a lány belső csuklóján, és megrándult az ott rögzült bilincsnél. – Ki kellene használnod a plusz időt arra, hogy visszanyerd a súlyodat, és növeld az állóképességedet. – A lány kezét a sajátjába fogta.

A lány összeráncolta a szemöldökét, miközben felbámult a férfira.

– Hogyan fogod levenni a bilincset Perselus nélkül?

Draco szárazan felnevetett.

– A levételük sosem jelentett igazi akadályt. A nehézséget mindig az jelentette, hogy közvetlenül utána biztonságban kijuttassalak Európából. Rengeteg halálfaló van, akik bármit megtesznek, amit mondanak nekik, amint megtalálod a megfelelő nyomáspontot.

Hermione mereven bólintott.

– Mennyi idő, amíg Ginny meg nem érkezik?

Draco összeráncolta a szemöldökét, majd felhúzott egyet, miközben számolgatott.

– A házimanóknak egy sor ugrással kell majd a biztonságos házba hoppanálniuk, mivel nem tudnak zsupszkulcsot használni. Több mint egy hétbe telik, mire el tudnak jutni a menedékházba. Sipor visszakíséri Ginnyt, és megmutatja neki az útvonalat. Inkább egy sor elrejtett zsupszkulcsot, mint egyet. A hibalehetőség kisebb, ha a távolság csökken. Valószínűleg három hét alatt megérkezik, attól függően, hogyan kezeli a zsupszkulcs utazást.

Több idő, suttogta Hermione kétségbeesett, mohó szíve, de amint eszébe jutott, a bűntudat megcsapta.

Most, hogy már nem rettegett elsősorban tőle, Perselus halálának valósága lassan elöntötte.

Perselus a mentora. A kollégája. Azon kevés emberek egyike, akiket úgy tekintett, mint akik igazán ismerték őt. Még Hermionénál és Dracónál is tovább volt a háborúhoz láncolva. Gyakran elgondolkodott azon, hogy mi lehetett az oka annak, hogy hűséget váltott.

Bármi is volt az, a titok vele együtt halt meg.

Draco továbbment és lerogyott a székre.

– Jól ismerted Perselust? – kérdezte a lány.

A férfi felnézett rá. A szeme hűvös szürke volt, de a szája sarkában vékony mosoly játszott.

– Nem. Nem kedvelt engem.

Hermione lenézett.

– Sajnálom.

– Amikor nem parancsolgatott nekem, akkor az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy azt mondta, nem érdemlem meg, hogy valaki olyan törődjön velem, mint te; hogy tízszer annyit érsz, mint én. – Felvonta a szemöldökét. – Amikor nem Perselus mondta, akkor Ginny, bár ő valamivel magasabbra tette a számot.

Draco elérhetősége Perselus halálával hirtelen véget ért. Alig egy órával később elhívták. Hermione nem látta őt, amíg másnap délután rövid időre meg nem érkezett, hogy bemutassa Hermionét Topsy helyettesének.

Bobbin egy fiatalabb manó volt. Hermione nem volt biztos benne, hogy a manók közül ki hány éves, de Topsy könnyen lehetett idősebb Sipornál, Bobbin pedig körülbelül annyi idősnek tűnt, mint Dobby volt. Ahogy Hermione a lányt tanulmányozta, rájött, hogy már látta őt korábban. Bobbin volt az a manó, akit Astoria küldött, amikor Hermione először érkezett a kastélyba.

Bobbin mélyen meghajolt.

– Bobbin mindent megtesz majd, ami tőle telik.

– Mondj Bobbinnak bármit, amit csak akarsz. Ő tisztában van a korlátozásokkal, amelyekkel te rendelkezel. – Draco gondolatai egyértelműen máshol jártak. Szó nélkül elsétált.

Hermione több mint egy napig nem látta újra Dracót.

Kényszerítette magát, hogy egyen, még akkor is, ha ettől csak rosszabb lett a stresszes hányingere.

Újra elkezdett edzeni.

Egy hosszabb, keményebb útra ment. Hogy többszörös zsupszkulcsos utazás terhesen.

A terhességi kalauzban volt egy hosszú rész, amelyben elmagyarázták a terhesség alatti elmozdulással járó közlekedés kockázatait. A zsupszkulcs jobb volt, mint a hoppanálás, de mindkét forma hajlamos volt arra, hogy a boszorkányokat hevesen megbetegítse, és összehúzódásokat vagy koraszülést okozhatott. A gyomornyugtató bájital és egy adag nyugtató ital fogyasztása előzetesen erősen ajánlott volt, ha szükség volt a zsupszkulcs használatára.

Hermionénak fogalma sem volt arról, hogyan fog megbirkózni ezzel. Legrosszabb esetben a többszöri zsupszkulcsos utazás idő előtti szülést okozhatott volna nála.

Ha a Draco nélküli menekülés során elveszítené a babát, úgy gondolta, valószínűleg meghalna.

Talán az változtatna a helyzeten, ha fizikailag kevésbé lenne törékeny.

Alapvető fekvőtámaszokkal és felülésekkel kezdte. Nem tudta magát ellökni a padlóról, hogy fekvőtámaszt végezzen, de rávette magát, hogy kezdje el rendszeresen ismételgetni mindazt, amit csak tudott.

Három hét. Három hete volt, hogy kitaláljon valami jobbat, mint Draco új terve.

Csak le kellett szednie a Sötét Jegyét. Ha le tudná szedni, számos menekülési módszer állna rendelkezésükre.

Ha megölnék Voldemortot, a Sötét Jegy eltűnne. Esetleg az egyetlen létező mechanizmus is, amellyel a bilincseket le lehetett volna venni. A bilincseknek szükségük volt a Sötét Jegyekre a kioldó mechanizmus aktiválásához, a megjelölt halálfalók nélkül minden bilincsbe vert ember éveket várhat, mire feltalálnak egy módot Voldemort Sötét Jegyének felülírására vagy újraalkotására.

Ez azonban megmenthette volna Dracót. Hermionénak azonban fogalma sem volt arról, hogyan kellene ezt megtenni. Draco nem volt hajlandó olyan ötleteket megvitatni, amelyek veszélyeztetik őt, vagy azzal a kockázattal járnak, hogy lelepleződik, mielőtt a bilincseit levennék.

Azt sem tudta, hol van Voldemort kastélya.

Ha csak le tudná szedni Draco jelét.

Eljött az évfordulós ünnepség, és a kúria csendben ült. Hermione olvasással töltötte a napot, körömrágással, és tornagyakorlatok ismétlésével, amikor olyan nyugtalannak érezte magát, hogy azt hitte, pánikba esik. Draco előző délután elment, és nem tért vissza, csak ennyit tudott Bobbin.

Lucius visszatért a kúriába, látszólag nem járt rosszul, amiért megölte Astoriát.

Hermione tudta, mert kora reggel látta, ahogy az ablak előtt az ösvényen áll, és az északi szárnyra bámul.

Gyorsan lebukott a szem elől.

Az évforduló napja eseménytelenül telt Hermione számára. A szobáját klausztrofóbiásnak érezte, mintha megfulladni készülne, amíg ott várakozik.

Az éjszaka közepe volt, amikor Draco hirtelen megjelent az ajtaja melletti szobában.

Átsétált a szobán, és majdnem rádőlt a lányra, miközben átkarolta a derekát, és a homlokát a vállára ejtette.

Hermione gerince enyhén meggörbült, ahogy felemelte a férfit. A róla lógó elhasznált sötét mágia majdnem elég volt ahhoz, hogy elszorítsa a torkát.

– Jól vagy? Mi a baj? Történt valami? – kérdezte kétségbeesett hangon, miközben ujjaival végigsimított a férfin, hogy sérülést keressen.

– Mmm, jól vagyok – A hangja tompa volt. – Csak fáradt vagyok.

Felemelte a fejét, és kiegyenesedett, ahogy a lányra meredt.

– Hosszú nap volt.

– Ülj le. – A nő az ágyhoz húzta, és a férfi nehézkesen leült az ágy szélére. A nő tanulmányozta a férfit. Kimerültnek tűnt. – Mi történt?

Draco felnézett rá, arckifejezése meredt volt, de a szemében volt valami hideg diadal.

– A Sötét Nagyúr nem fogadta jól a Romániával kapcsolatos híreket, és tegnap túlságosan megerőltette magát. Nem jelent meg a mai ünnepségen. – Draco oldalra billentette a fejét, és a szája sarka vigyorra húzódott. – Vér van a vízben. Ha valakinek kétségei voltak afelől, hogy gyenge… most már minden bebizonyosodott. A vég felé néz… még ő is tudja.

Hermione tanulmányozta a férfit. A szobájában halvány volt a fény, de a férfi borzalmasan sápadtnak tűnt, mintha kiszáradt volna belőle minden szín.

– De?

Megvonta a vállát.

– Nos, én vagyok az állítólagos utódja. Mindkét szerepet nekem kellett betöltenem a távollétében. – Az arckifejezésében a diadal kimerültségbe fúlt. – Több volt a halálos átok, mint amire számítottam.

Hirtelen fiatalnak tűnt. A fiús sebezhetőség villanása jelent meg egy pillanatra.

– Nem is tudom…

Elvágta magát, és néhány másodpercig hallgatott.

– Nem lesz semmi bajom. Csak fáradt vagyok – mondta végül.

Hermione belegabalyodott az ujjaival a hajába.

– Ó, Draco.

Néha elgondolkodott azon, hogy vajon eljön-e az a pont, amikor Ízisz szíve meghibásodik. Bizonyára nem működhetett a végtelenségig. Már így is elnyelte az összes sötét mágiát, aminek Draco rúnáiból kellett volna kiszivárognia, ami minden mással együtt, amit Draco rendszeresen csinált…

Hermione elűzte a gondolatot. Sokkal közvetlenebb sorsot kellett megúsznia, mielőtt aggódnia kellett volna amiatt, hogy a sötét mágia korróziója megöli őt.

Végigsimította az ujjait a férfi arcán. A bőre jéghideg volt. A holdfényben, a sápadt hajával, bőrével és szemével szinte olyan volt, mint egy szellem, akibe belekapaszkodott.

Varázstalan volt. Nem tudott varázsolni vagy gyógyítani.

– Menj aludni. Aludnod kell – mondta. – Jobban fogod érezni magad, ha kipihenheted magad.

A férfi bólintott, és összecsuklott.

Végigsimította az ujjait a haján, az ujjai köré csavarta, és figyelte, ahogy kiszabadul. Végigsimította az ujjperceit, majd a kezét a férfiéhoz dörzsölte, próbált némi meleget átadni onnan, ahonnan az kiszivárgott belőle. A keze időről időre megrándult, amikor megmozdította az álmát.

Olyan hosszú ujjai voltak. Egy másik életben gyógyító vagy zenész lehetett volna. Tökéletes kezei lettek volna hozzá.

Csak egy újabb dolog, amit Voldemort tönkretett.

A lány mellette ült, és figyelte, ahogy a férfi alszik, érezte, ahogy lassan melegszik.

Hirtelen felriadt, elkapta az ujjait az övétől, és a bal alkarját markolta, ahogy felült. Egy csókot nyomott a lány homlokára, és szó nélkül távozott.

Hermione két napig nem látta újra. Olvasta a Reggeli Próféta összefoglalóját az évfordulós ünnepségről. Előre láthatóan Voldemort távollétét alig említették, és erősen mentegetőztek. Több időt szenteltek Astoria távolmaradásának okával.

Draco hetvenöt foglyot ölt meg a nap folyamán. Beszédek és szórakoztató műsorok, majd behívták, hogy árulókat és ellenállókat öljenek. Ez három sorozatban történt. Huszonöt fogoly mind felsorakozott, hogy kivégezze őket. Megint. És újra.

Hihetetlen mennyiségű gyilkos átok volt.

A romániai forradalmat kisebb, helyi felkelésként tusolták el, amelynek semmi köze nem volt Voldemort rendszeréhez.

Hermione kétszer is átolvasta az újságot, aztán visszatért a könyveihez, vissza a gyakorlatok ismétlésekhez. Miközben a padlón bármilyen elviselhetetlen mennyiségű felülést kényszerített magára, addig finomította és tökéletesítette a bájital elméletét, amíg az hibátlan nem lett.

Egy másik életben, ha kutató lehetett volna, az elmélet kitalálása kitüntetett siker lett volna. Akárcsak a sárkányvér tizenkét felhasználási módja, még ha négy teljesen elméleti alapú is lett volna, a mágiaelmélet elmélyült megértése önmagában is figyelemre méltó lett volna.

De Hermionét nem érdekelt egy elméleti bájital. Neki egy valódi bájitalra volt szüksége, amelynek összetevőit ténylegesen meg tudta szerezni.

Fogalma sem volt, hogyan juthatna főnixkönnyekhez.

Fawkes Dumbledore temetése után eltűnt a Roxfortból, és soha többé nem látták. A főnix még Európában sem volt őshonos.

Az egyetlen két ismert háziasított főnix az elmúlt évszázadban Fawkes és Sparky, az új-zélandi kviddicscsapat kabalája volt. A háziasítás néhány száz évvel korábban elterjedtebb volt, de bármi is volt az a művészet, amellyel megbízhatóan ki lehetett nyerni egy főnix hűségét, az a történelem homályába veszett.

A padló közepén feküdt, zihálva és gondolkodva, miközben levegő után kapkodott. A hasa és a lába égett.

Ha Draco megpróbálna vele futni, levadásznák őket. Voldemort a Sötét Jegyen keresztül megtalálhatná őt. Menedékről menedékre vadásznának rájuk, és az utazás egyre nehezebbé válna számára a terhesség előrehaladtával. Feltéve, hogy végül nem vetélne el a menekülés okozta stresszétől, később ott lenne a baba, akivel menekülni próbálnának.

Nem volt hová menekülni. Kevés olyan varázslóország lenne elég erős ahhoz, hogy elrettentse Voldemort üldözését, amelyik ne tartóztatná le azonnal maga is Dracót. Draco lehet, hogy nyakörvet kapott, de ő volt a történelem egyik legveszélyesebb sötét varázslója, és ez a tény erősen hangsúlyos volt az elmúlt hónapokban.

Úgy volt, ahogy Lucius mondta. Draco Voldemort vadászkutyája volt. Jobban ki tudná használni Dracót, ha nem félne annyira attól, hogy Draco bitorolja őt.

– Miért nem utazol már egyedül? Miért vonatkozik rád korlátozás, de senki másra nem? – kérdezte Dracótól az egyik nap, mielőtt Perselust megölték volna.

A férfi felsóhajtott, és félrenézett.

– A Sötét Nagyúr kezdett jelentéseket kapni arról, hogy magánúton látogatom a halálfalók és a nagyhatalmú szövetségesek otthonait. Feltételezte, hogy megpróbálok támogatást gyűjteni, hogy megbuktassam. Ha kifejezett engedély nélkül újra elhagyom Nagy-Britanniát az kivétel nélkül nyílt árulásnak számít.

– Beutaztam egész Európát. Halálfalók és bizonyos hírnévvel rendelkező szövetségesek…

Összeszorult a torka.

– Azért, mert engem kerestek.

A férfi csak bólintott.

Az egymásba kapaszkodási kísérleteik olyan keskeny szilánkokra vésték a menekülés reményét, hogy néha azon tűnődött, vajon csak képzeli-e a létezését.

Nem. Megmenthetné őt, biztos volt benne, hogy van rá mód, csak ki kellett találnia, mi az. Sosem volt túl jó sakkozó. Még akkor sem tudott elvonatkoztatni az emberek kihasználásától, amikor már rendelkezett okklumenciával. Ez volt az a pont, ahol ő és Draco eltértek egymástól.

Ha meg akarta menteni Dracót, kíméletlenebbnek kellett lennie. Olyan könyörtelennek, amilyen könyörtelen ő volt.

Visszasüllyedt a gondolataiba, lassú körökben és geometrikus mintázatokban járkált a szobájában, amíg szinte leírhatatlan érzést nem érzett az alhasában. Bizonyos értelemben nem is tényleges érzés volt, hanem az az érzés, hogy valami történt.

Hullámzás.

Megdermedt, és a hasára meredt. A csípőcsontjai között egy kis duzzanat kezdett kialakulni.

Néha majdnem elfelejtette, hogy terhes. Túl nyomasztónak érezte a tényt, hogy feldolgozza azt a sok közvetlenebb aggodalom fényében. Amikor a közeljövőre koncentrált, a terhesség inkább tűnt orvosi diagnózisnak, amellyel számolnia kellett, mint egy babának.

Soha nem tervezte, hogy gyerekei lesznek. Amikor még iskolába járt, az anyaság egy olyan távoli cél volt, amely annyira távol állt a jelentől, hogy alig gondolt rá. Gyerekek, majd egyszer, miután lediplomázott, és volt munkája, és talált valakit, akit társnak tekintett volna.

Aztán jött a háború, és Hermione számára szinte bűnösnek tűnt a gyermekvállalás.

Ginny ígéretnek és reménysugárnak tekintette Jameset, de Hermione számára egy gyerek a háborúban olyannak tűnt, aki valaki sebezhető volt, valaki, aki teljesen tehetetlen, hogy megvédje magát a mérhetetlen fájdalomtól. Önző. Nem érte meg a veszélyt.

Házasodjon meg. Legyen gyerekük.

Már évekkel ezelőtt nem számított arra, hogy valaha is meglesznek ezek a dolgok, amikor titokban egyre több és több sötét varázslatot használt. Hidegen fojtotta el a gondolatot, amikor szavát adta, hogy egy halálfaló készséges hadizsákmánya lesz. Ez alig volt több, mint fantázia, mire bűnrészessé vált a háborús bűnökben, és végül önként jelentkezett azok koordinálására és irányítására.

Komolyan gondolta, amikor Dracónak mesélt arról a világról, amire vágyott, de soha nem gondolta volna, hogy részese lesz.

Fogalma sem volt arról, hogyan kell anyának lenni. Életében egyik döntésében sem merült fel a gyerekek gondolata. Nem volt biztos benne, hogy a gyermekáldás vágya nem csak a kétségbeesett önzése ütötte fel a fejét.

Szegény kis gyógyító, akinek nincs kire vigyáznia. Senki, akinek szüksége van rád, vagy aki akar téged. Nem tudod elviselni az egyedüllétet. Nem tudod, hogyan működj. Szükséged van valakire, akit szerethetsz; bármit megteszel azokért az emberekért, akik hagyják, hogy szeresd őket.

Az állkapcsa megremegett, ahogy lenézett.

Talán Dracónak igaza volt. Talán ilyen volt ő is. Mindig is makacsul ragaszkodott azokhoz, akikről azt hitte, hogy szükségük lehet rá. Talán csak azért akarta megtartani a gyereket, hogy ne legyen egyedül.

Ujjait a hasára szorította, és néhány másodpercig mozdulatlanul állt, amíg újabb rezdülést nem érzett, gyorsat, mint egy szívdobbanás, aztán megint eltűnt.

– Majd én vigyázok rád – suttogta. – Mindent megteszek, hogy jó anya legyek. Van egy bájital, amit elkészíthetek, ha idősebb leszel. Akkor-akkor néha ki tudok majd menni veled a szabadba. Nem leszel bezárva velem. Ha felnősz és menni akarsz, elengedlek, ígérem.

A kilincs hirtelen megzörrent, majd elhallgatott. Hermione hevesen felriadt a meglepetéstől, majd felállt, kezét a mellkasára szorította, miközben a szíve hevesen dobogott, és az ajtót bámulta.

Semmi más nem történt.

Várt és várt, de a világa ismét elcsendesedett.

Lábujjhegyen átment a szobán, és a fülét az ajtónak támasztotta.

Csend.

A leghalványabb hangot sem hallotta az ajtón keresztül, de tudta, hogy Draco bebiztosította.

Valaki kiabálhatott volna a túloldalon, és ő nem vette volna észre. Az ajtó megint nem mozdult, miközben a lány a kezét a fának támasztotta, és feszülten próbált hallani.

Lehet, hogy Lucius az.

Lehetséges, hogy nem akart hat hónapot várni arra, hogy Draco újra megnősüljön, és azt remélte, hogy a „sárvérű kurva” megölésével felgyorsíthatja a folyamatot.

Hermione idegesen ellépett az ajtótól, de aztán tétovázott. Ahogy az ajtó megremegett, szinte olyan volt, mintha valaki nekiesett volna.

Az ajkába harapott, és hátralépett, a fülét szorosabban az ajtó és a keret közötti réshez szorította.

Nem kellett volna.

Nem kellene.

Draco megmondaná neki, hogy ne tegye.

A keze lassan a kilincs köré tekeredett, és olyan hangtalanul fordította el, ahogy csak tudta, feltörve az ajtót. Kinézett, és a szíve megállt.

Draco arccal lefelé feküdt a padlón. A lány felrántotta az ajtót, gyorsan végigpillantott a folyosón, majd letérdelt, és behúzta a szobájába. Berúgta az ajtót, miközben a hátára fordította a férfit, és az ujjait a pulzusára szorította.

A varázsló eszméletlen volt.

Jéghideg volt. Sokkos állapotba került. A köntöse fénylett és rothadásszagú volt. Az arcán sötét, ezüstös foltok voltak. Még mindig lélegzett. Megnézte a szemét, és megállapította, hogy a pupillák egyenetlenül kitágultak.

Végigsimított a vállán, és gyengéden megérintette az arcát.

– Draco? Draco… mi történt veled?

A nő káromkodásokat kezdett mormolni az orra alatt. Égett a vágytól, hogy visszakapja a varázserejét. A csuklóját körülvevő bilincsek forróvá váltak, ahogy a férfi fölé térdelve, a tehetetlensége miatt forrongott, és próbálta kitalálni, mit tettek vele. Végigfuttatta az ujjait a karján és a kezén, és érezte a Cruciatus okozta merev csomókat és szakadásokat. Érezte, hogy a férfi szíve hevesen ver a mellkasában.

– Bobbin! – kiáltotta élesen.

A manó bepattant a szobába, és elszörnyedten felnyikkant, amikor a tekintete megakadt Dracón.

– Ki Draco gyógyítója? – kérdezte Hermione. A manó üres tekintettel bámult Hermionéra. – Kit hív, ha sérülten jön vissza?

Bobbin lenézett a kezére.

– Bobbin nem tudja. Bobbin leginkább a konyhában van és takarít. A mester nem hívja Bobbint, amikor megsérül. Csak Topsyt vagy Siport.

Hermione csalódottan lenézett, és mély levegőt vett, mielőtt újra felnézett volna.

– Tudod, hol tartja az orvosi felszereléseit? Gyógyító bájitalokat és ilyesmiket?

Bobbin felderült, és buzgón bólintott.

– Jó – mondta Hermione feszült hangon. – Akkor hozz nekem fájdalomcsillapító bájitalokat. Minden fajtát, ami csak van. És minden más gyógyászati segédeszközt, amihez hozzáférsz. Hozd ide mindet, hogy tudjam, mivel kell dolgoznom.

Bobbin hangos pukkanással eltűnt, és Draco megrándult.

Hermione lenézett rá.

Kábultan bámult fel felé, a szemei nem voltak fókuszálva, a felismerés minden jele nélkül.

– Draco?

A férfi pislogott.

– Granger?

Teljesen zavartnak tűnt.

– Draco… – Érintette meg finoman az arcát, és egyenletesre fogta a hangját. Megnyugtatóan. – Mit tett veled? Mennyi ideig voltál kegyetlenkedve?

A férfi összeráncolta a szemöldökét, és hunyorgott.

– Hol vagyunk?

Folyamatosan pislogott, mintha a sötétben próbálna látni.

Hermione torka összeszorult.

– Mi… mi a szobámban vagyunk. Azt hiszem, biztosan hoppanálva jöttél, és az ajtóm előtt ájultál el.

A férfi arckifejezése eltorzult. A pupillái tágra nyíltak. Megrázta a fejét, és halk nyögés hagyta el a száját.

– Nem akartam idejönni.

Hermione szeme égni kezdett, és ujjbegyeivel enyhén végigsimított a férfi homlokán.

– Tudom… – A torka kissé elszorul.

Draco megrándult a hangra, és összevonta a szemöldökét.

– Jól vagy? Nem tudok… Lélegzel?

Vakon nyúlt fel a hang irányába, és a keze végigsimított a lány arcán.

Hermione a sajátjába kapta a kezét, és a tenyerébe nyomta az arcát, megcsókolta.

– Jól vagyok. Gyógyító vagyok, emlékszel? Nem ez az első alkalom, hogy a karjaimba omlassz.

Megköszörülte a torkát, és kényszerítette magát, hogy határozottan beszéljen.

– Most pedig válaszolnod kell a kérdéseimre. Draco, mit csinált? Mondd el, mit tett veled?

Draco egy pillanatig hallgatott, majd felsóhajtott.

– Azt mondja, én vagyok a hibás a terjedő lázadásért… ha hozzáértőbb lennék, megfékezném. Úgy döntött, hogy nekem kell felajánlanom a hűségem bizonyítékát. Néhány óra legilimencia, aztán… akkor jutott eszébe, hogy okklumentor vagyok – felhorkant. – Megkért valakit, hogy Cruciót használjon rajtam, amíg újra ellenőrizte.

Nyelt egyet.

– Szerencsére addigra már elfáradt. Másodszorra már nem tartott olyan sokáig. – Egy torz mosoly suhant át az ajkán. – Jutalmul, amiért bebizonyítottam a folyamatos hűségemet, a hét hátralévő részére szabadnapot kaptam, szóval… legalább ez megvan.

A próbálkozása, hogy megnyugtatóan és szarkasztikusan hangozzon, csak rontott a helyzeten.

Hermione keze remegni kezdett, miközben leküzdötte a hisztéria érzését. Csak lélegezz! Csak lélegezz! Most nem eshetsz pánikba, még többet árt magának, ha azt hiszi, hogy rohamot kapsz.

Draco hunyorgott, és elfordította a fejét, mintha a lány szobájában próbálna körülnézni.

– Még nincs éjszaka, ugye? Nem hiszem, hogy látok. – A kézfejét a szeméhez szorította. – Ez újdonság.

Hermione elkezdett kutakodni Draco talárjában, megégette az ujjbegyeit, ahogy folyamatosan előhúzta a talárját bélelő tucatnyi zsebben elrejtett fegyvereket. Végül a keze egy ismerős bőrtáska köré zárult, és kihúzta.

Felcsapta a gyógyító készletet, és előrántotta a nyugtató fioláját. A fogaival kiharapta a dugót, és Draco fejét az ölébe billentette, miközben az üvegcsét az ajkához tartotta.

– A béke elixír. Lelassítja a szívverésedet, és enyhíti az izmaid görcsösségét.

Várt, végigsimította az ujjaival a férfi haját, és beszélt hozzá, hogy nyugodt és tiszta maradjon. Érezte, ahogy a bájital hatni kezd, ahogy a férfi teste az ölében ellazult.

Felemelte a jobb karját, és kihúzta a pálcáját, a markolatát a bal kezébe csúsztatta, és a helyén tartotta, hogy a görcsös ujjai ne ejtsék le.

– Draco – tartotta gondosan egyenletesnek a hangját. – Szükségem van rád, hogy diagnosztikát végezz nekem. Megpróbálnád? Segítek a pálcamozgással, de a te varázslatodnak kell lennie.

A diagnosztika az agyát és az idegrendszerét célozta meg, és hat próbálkozásba telt, mire a varázslat hatni kezdett.

Néhány percig csendben tanulmányozta.

– A legilimencia megterhelte a látóidegeidet, ezért nem működik a szemed. Ez nem maradandó. Csak pihenned kell, hogy meggyógyuljon. Az… az idegsérülésed a kínzás miatt… – az állkapcsa megremegett, és nyelt egyet. – Tényleg nem kellene tovább kínoznia téged.

Draco felhorkant, és válaszolni akart, de az egész teste megrándult. Nem adott ki egy hangot sem, de az ajkait olyan erősen összepréselte, hogy azok elfehéredtek.

Egy pukkanás hallatszott, és megjelent Bobbin, körülötte bájitalok és orvosi felszerelések.

Hermione felnézett a manóra.

– Fel tudnád lebegtetni nekem az ágyra? Túl nehéz ahhoz, hogy felemeljem. És vedd le a ruháit, a talárja koszos.

– Bobbin megteheti. – A manó csettintett az ujjaival, és óvatosan az ágy felé lebegtette Dracót.

Hermione odament, és elkezdte átválogatni a készleteket. Mindegyik fel volt címkézve, sokuk éles, szúrós betűkkel, amiről tudta, hogy Perselusé volt.

Kiválasztott négy bájitalt, és visszament Dracóhoz. Bobbin levette a ruháit, megtisztította Draco arcát, és betakargatta az ágyba.

Hermione fölé hajolt, tanulmányozta a szemét, és feljegyezte az összes fizikai tünetet, amit észlelni tudott. Iszonyatosan sápadt volt, és a mellkasa folyton összecsuklott, ahogy próbált úgy lélegezni, hogy ne legyen fájdalmas. Egyik kezét a homlokára tette.

– Fájdalomcsillapító bájitalt kellett volna magaddal vinned – mondta egy pillanat múlva. – Te voltál az, aki megmondta, hogy ne hoppanáljak legilimencia után anélkül, hogy előtte fájdalomcsillapító bájitalt vennék be. Mindig volt nálam egy.

A szája sarka megrándult.

Lenézett, és lefejtette az egyik fiolát, amit áthozott, és a férfi kezébe nyomta. Draco grimaszolva lehajtotta.

A nő átnyújtotta neki a következő bájitalt.

– Be kellett volna tennem egyet a gyógyító készletedbe. Kifogytam a helyből. A futkárlobonc esszencia helyett egy fájdalomfőzetet kellett volna beletennem.

Draco pislogott, és a lány látta rajta, hogy próbálja kényszeríteni a szemét, hogy rá koncentráljon, amikor Hermione átnyújtotta neki a harmadik bájitalt.

Felvette az üres kezét, és az arcához szorította.

– Már tudod, hogy nézek ki, pihentesd a szemed. Kevésbé fog fájni a fejed, ha csukva tartod őket.

A férfi makacsul összehúzta őket, egy pillanatig még próbálta kivenni a lány arcát, mielőtt engedelmeskedett volna.

A nő figyelte, ahogy a varázsló szeme és szája körül lassan elhalványul a feszültség néhány vonala és a légzése fokozatosan kiegyenlítődik.

Amikor megbizonyosodott róla, hogy a bájitalok hatottak, továbbállt.

– Ki a gyógyítód? Ki kezel téged, miután megkínzott? Ide kell hívnod őket. Hetekig nem fogsz tudni mozogni kezelés nélkül.

Draco arca semleges maradt, de az ujjai megrándultak. Hermione érezte, hogy a mellkasa összeszorul, miután a férfi néhány másodpercig nem válaszolt.

– Draco…

– Magamat kezelem, hacsak nem életveszélyes – mondta végül, a szavak olyan halkan hangzottak, hogy szinte a lehelete alatt szólaltak meg. Nem nyitotta ki a szemét. – Perselus szokott segíteni néha… ha valami olyanról van szó, amit nem tudok meggyógyítani, de egyébként ez az én dolgom.

Hermione elborzadva bámult rá. Draco felpattintotta az egyik szemét, és hunyorogva nézett rá, mielőtt felhorkant.

Felvonta az egyik szemöldökét, és ismét lehunyta a szemét, arckifejezése megfeszült.

– Talán emlékszel, hogy egyszer egy meglehetősen ritka követ tettél a szívembe. Lehet, hogy a diagnosztikán nem látszik, de amennyire csak lehet, kerülnöm kell a gyógyítókat. Ha a Sötét Nagyúr ismételt jelentéseket kezdene kapni arról, hogy fizikailag érintetlen vagyok, annak ellenére, hogy három éve sötét rúnákat véstek a hátamba, nem kevés kérdése lenne. Valószínűleg a végén még a szívemet is kivágnák. Ha valami életveszélyes dologról van szó, hívok egy gyógyítót, és utána amneziálom őket, de Anglia gyógyítóinak fele már most megzakkanna, ha minden egyes alkalommal, amikor keresztre feszítettek, hívnék és elfeledtetnék egyet.

Hermione úgy érezte, mintha kibelezte volna.

– Én nem… nem is tudtam.

– Semmi baj, Granger. – A férfi nem nyitotta ki a szemét, de szabad kezével mégis intett neki. A szája sarka felfelé húzódott. – Már többször mondták nekem, hogy született tehetségem van a gyógyításhoz.

Állkapcsa továbbra is remegett, és egy pillanatra összeszorította a fogait, mielőtt a pálcáját az ujjaiba csúsztatta.

– Akkor… akkor el tudod nekem végezni a varázslatot?

A férfi mormolta a varázsigéket, miközben a nő vezette az ujjait, végigkocogtatva a jobb keze nyomáspontjain és felfelé az alkarján. Az ujjai többször is megrándultak, ahogy a boszorkány segített neki enyhe rezgéseket küldeni a kihúzott izmokba, enyhítve a feszültséget.

Az ujjai végül néhány perc után szétnyíltak, és a nő félretette a pálcáját. Felemelte a jobb kezét, és megpróbálta helyrehozni az összes sérülést. Az ujjai görcsölni kezdtek, de ő nem törődött vele, és addig dolgozott, amíg a keze abba nem hagyta a rángatózást, és nyugodtan feküdt.

Felvette az utolsó bájitalt, amit átvitt, és egy kis mennyiséget öntött a tenyerére. A hüvelykujj tövétől kezdve finoman elkezdte bedörzsölni, majd a csuklóján és az alkarján át egészen a válláig dolgozott. A főzet meleg volt, és bizsergett a bőre, ahogy belemasszírozta a férfi bőrébe, megpróbálta helyrehozni az összes merev csomót és elszakadt izmot.

Amikor felnézett, miután végzett mindkét karjával, Draco aludt, a szemöldöke szorosan összeráncolva.

Néhány másodpercig tanulmányozta a férfit, mielőtt kinyújtotta a kezét, és ujjhegyével könnyedén a szeme közé simított, megpróbálva elűzni a feszültséget.

Draco nélkül, hogy varázsoljon, hosszabb ideig tartott, amíg megpróbálta elmasszírozni a csomókat és a remegést. A lány mégis folytatta.

A férfi ébrenléte nélkül nyugodtan sírhatott, miközben dolgozott.

Közel negyvennyolc órát aludt. Hermione szinte végig mellette maradt. Az arckifejezése megnyugodott, amikor a nő mellette feküdt az ágyban, és halkan beszélgetett vele bármiről, ami eszébe jutott, ujjaival végigsimított a haján, és az izomkárosodásán dolgozott. Majdnem kimerítette a teljes készletét a bájitalokból.

Amikor túl nyugtalanná vált ahhoz, hogy mellette üljön, csendesen lépkedett. Másnap reggel kinézett az ablakon, és meglátta Luciust, amint végigsétál az északi szárny hosszában, mintha lépésekben próbálná lemérni. Felnézett, és a tekintetük találkozott.

Hermione vére megfagyott. Csak egy pillanatig találkozott a férfi tekintetével, mielőtt visszahúzódott a tekintete elől.

Minden alkalommal, amikor Draco felébredt, Hermione ellenőrizte a szemét, és alapvető gyógyító varázslatokat végeztetett vele. Addig szundikált, amíg Bobbin meg nem jelentette, hogy Lucius Draco ajtajánál áll, és azzal fenyegetőzött, hogy betöri, ha nem látja Dracót.

Draco felerőltette magát.

– Mióta vagyok itt? Csak három nap szabadságot kaptam. Bobbin, hozz nekem egy talárt.

Hermione megpróbálta visszatartani.

– Draco, várj! A szemed még mindig nem gyógyult meg. Még van fél napod. Pihenned kell, ameddig csak lehet.

Megforgatta a szemét, és mereven felállt, amikor Bobbin egy halom talárral ugrott be újra.

– Erre tartogatok fájdalomcsillapítót.

Felöltözött, és elindult az összes bájital felé, amit Bobbin hozott. Hunyorgott, ahogy néhány centire az arcától tartotta őket, és próbálta elolvasni a címkéket. Gyors egymásutánban ötöt csapott le belőlük, figyelmen kívül hagyva Hermione ellenvetését, hogy bizonyos fájdalomcsillapítók nem kombinálhatók.

Megforgatta a szemét.

– Jól ismerem a fájdalomcsillapítót. Szinte garantálom, hogy nem ez lesz az, ami megöl.

Többször pislogott, és megrázta a fejét.

Hermione látta, hogy még mindig nem lát megbízhatóan.

– Légy óvatos, Draco!

A férfi röviden elmosolyodott, ahogy találkozott a lány szemével.

– Nem lesz semmi bajom.

Még mindig látta a feszült, merev arckifejezést a férfi arcán a másodperc töredékében, mielőtt hoppanált.

Bobbin néhány órával később jött, és elvitte az összes orvosi felszerelést.

– Draco mester jól van – mondta, miközben kerülte Hermione tekintetét –, csak leltárt akart készíteni arról, hogy Hermione milyen bájitalokat használt.

Hermione egyedül maradt, hogy elfoglalja magát a szobájában, aggódva és azon tűnődve, mi történik a hálószobája ajtaján túl.

hozzászólások: 2

by Neola @ 18 Nov 2023 05:34 am

Már csak 7 fejezet! Hihetetlen! Próbálom ki tálalni mi lesz, de nem megy. Reménykedem benne, hogy bár Ginny jön mint felmentő sereg legalább neki ne legyen baja! Én már a főszereplőinkel nem tudok mit kezdeni. Sejtésem sincs mi lesz ebből.
Nagyon oda tette magát az író kemény történetet dobott össze. Semmi érzelmeség vagy kedveség a "saját" karakterei felé. Legalább egy száll virágot megérdemelnének, hogy eddig túl élték.
Kitudom már zárni szinte megszomtam... De Szinte éreztem azt a szenvedést, amit most Draco kapot.
Nem is az kellett volna címnek! Hogy "Megbilincselve" hanem, hogy "Megátkozva"
Várom a végét még mindig vegyes érzésekkel. Most már bő egy éve olvasom egy tavaszi nagyobb kijagyással együtt.
Köszi az új részt!
Üdv: Neola

by Nyx @ 18 Nov 2023 06:28 am

Igen, igen. Már nagyon várom, hogy vége legyen. Karácsonyig végünk vele, mert majd a 3 fejezetnyi epilógust azt egyben fogom feltenni. Legalábbis ez a tervem, aztán majd meglátjuk hogyan fog sikerülni. Nem is tudom Ginnyre mit mondjak, inkább egylőre semmit. Az ő helyzetéről is majd többet meg fogunk tudni. Meg tudom érteni, hogy nem tudsz mit kezdeni a főszereplőkkel, ezen a ponton... amikor már rosszabb nem lehet, akkor kiderül, hogy deee igen lehet, és totálisan nem tudni hogyan fognak ebből kimászni. Egyelőre meglepi lesz.
Hát igen az író tudja hogyan szadizza az embereket, karaktereket. A Megátkozva sokkal, de sokkal jobban tetszene címként. Gyakorlatilag baromira rossz csillagzat alatt zaklik ez a történet. Jajj igen, igen, én is várom már nagyon a végét Uhh hosszú utunk van ezzel a történettel az biztos. Én is köszi! Nemsokára jövök a következő fejezettel.