22. fejezet
Hold udvar

Másnap reggel Draco egyedül ébredt az ágyában. Hermione jelenlétét csak a párnán maradt fejnyomata jelezte. A tegnap este már csak ködös árnykép volt. A Sötét Jegy tompa sajgása emlékeztette rá, hogy mindez nemcsak egy álom. Ráadásul együtt aludtak. Belsőséges, intim pillanat volt. A fiú mélyen felsóhajtott. De a lány… már nem volt ott mellette. Hiányzott neki. Nagyon-nagyon. Annyira hülyeség, mert idegennek érezte ezt. Talán csak a kiszolgáltatott helyzete játszott vele ilyen idióta, hülye játékot.

– Rohadt életbe – fújt egyet a fiú, miközben a hátára fordult, és a plafont bámulta. Percek teltek el így, a csendes bénultság érzésében. Nem akart gondolkodni, hiszen a puszta gondolatok össze tudnak kuszálni mindent.

Végül nem bírta tovább. Fel kellett kelnie az ágyból, és átgereblyézte a haját. Nem kellett belenéznie a tükörbe, hogy tudja milyen nyúzottnak néz ki. Átöltözött, fogat mosott, aztán elment a nappaliba. A lehető legnagyobb káosz fogadta. Mindenféle mugli újságok voltak. A boszorkány a szokásaitól eltérően most semmi sem volt rendezett.

Hermione éppen akkor lépett ki a konyhából egy bögre teával a kezében. Hasonlóan nyúzottnak tűnt, mint Draco, de egy fokkal éberebbnek tűnt. Bár a kusza haja valahogy kiegyenlítette az állapotukat.

– Elmentem a boltba.

– Egyedül? – kérdezte Draco.

– Igen. Nem volt messze.

– Szólhattál volna nekem is.

– Aludtál – mondta a boszorkány. – Nem akartalak felébreszteni. Egész éjjel nyugtalanul aludtál. Semmi értelme nem lett volna… Aztán reggel, amikor felkeltem, akkor már nyugodtan aludtál.

– Szóval te meg nem aludtál miattam.

– Jogod van zaklatottnak lenni – jegyezte meg Hermione csendesen.

– Nem csak te félsz attól, hogy valamelyikünk elmegy – morogta a varázsló. – Egy csapat vagyunk.

– Tudom, sajnálom. Nem bírtam tovább aludni. Aztán pedig nem hagyott nyugodni az, hogy hátha történt valami. Megvettem az összes mugli újságot, hátha írnak valamit, ami különös, ami egy jel vagy bármi.

– És találtál valamit? – kérdezte, miközben végignézett a földre és a dohányzóasztalra terített sajtóanyagon.

– Semmi olyan különös, ami a varázsvilágra utalna. Néhány gabonakör, furcsa UFO észlelések. Lincolnshire-ben furcsa fényeket láttak, de ennyi.

– Mi? – vonta össze a szemöldökét. – Milyen UFO?

– A muglik azt hiszik, hogy a földönkívüli lények köztünk járnak – magyarázta Hermione. – Ezek általában persze homályos feltételezések.

– Nem teszek úgy, mintha érteném ezt az egészet – mondta Draco, majd vágott egy fintort.

– Gondolkodtam – jelentette be a lány. Draco karba tette a kezét, vett egy mély levegőt, aztán intett, hogy folytassa. – Legyünk spontánok. Gyorsítsuk fel az eseményeket.

– Jó, akkor spontán.

– Meg kell tudnunk, hogy történt-e valami – szólalt meg eltökélten a lány. – Megőrülök ettől a tudatlanságtól. Ha kitörne a varázslóháború nem is tudnánk, mert itt mindentől elzárva vagyunk. Hajnal óta nem tudunk aludni.

– Tudod… Potter születésnapjáig semmit sem fognak csinálni – jegyezte meg Draco. – Nem tudom mikor van, de valamikor nyáron született vagy a fene tudja.

– Ezt honnan tudod?

– Minden halálfaló ismeri a parancsokat – vonta meg a vállát a fiú. – Nem tudom ennek mi a jelentősége. Úgyhogy bármi is fog történni az Potter szülinapi partija után fog történni.

– Tudod… Harry a rokonainál van. Július 31-én lesz tölti be a tizenhetet.

– Mugliknál van?

– A legrosszabb mugliknál, akiket el tudsz képzelni – válaszolta a boszorkány, aztán karba tette a kezét. – Én sem tudom igazán milyen lenni. Engem mindig feltétel nélkül szeretett a családom, sosem éreztem ezt. De őt… kezdettől fogva úgy kezelik, mintha csak egy… szemét lenne.

– Jó… még a végén megsajnálom.

– Nem is ez a lényeg most. El kell mennünk a Hold udvarba.

– Rendben.

– Fáj még a karod?

– Nem igazán – mondta, de mintha csak játszani akarta volna a kemény varázslót. Igazán nem a fájdalom volt a gondja, hanem igazság szerint a tudat, hogy valami készül.

– Kitaláltam hogyan rejtsük el a Jegyedet.

– Hogyan.

– Fáslival betekerjük. Egyszerű és senki sem fog gyanút. Ha valaki megkérdezi, akkor azt mondod, hogy megharapott az indacus toxikus.

– Ez nem is rossz ötlet. Annak rohadtul fáj a harapása.

– Áh, megharapott egy?

– Aha.

– Hol?

– Erre a kérdésre nem válaszolok – húzta fel az orrát a varázsló.

– Neked is a fenekedet harapta meg? – vigyorodott el a lányt.

– Miért kiét még?

– Ronét, de nehogy elárult neki, hogy elmondtam! – figyelmeztette.

– Fegyvert adsz a kezembe, de nem használhatom? – tette karba a kezét a varázsló. – Kegyetlen vagy.

– Tudnék kegyetlenebb is lenni.

– Hallani ezt-azt – mondta Draco, majd felhúzta a szemöldökét.

– Mit?

– Egy hollóhátas csajon csúnya ragyaátok tört ki. És azt rebesgetik, hogy közöd van hozzá. A homlokán feltűnően hasonlított a minta az áruló szó.

– Az nem kegyetlenség.

– Hanem?

– Stratégia. Beismerem, hogy gonosz, de jó stratégia.

– Értem, értem – bólogatott Draco, aztán mielőtt tovább vájkált volna a nyilvánvaló mardekáros, titok énjében témát váltott. – Szóval, mikor indulunk?

– Reggeli után – mondta egyből Hermione. – A listák készen vannak. Nem szeretek terv nélkül elindulni, és ilyen spontán, de most ezt nem halogatnám tovább.

– Többször is visszamehetünk, ha erre szükség van. – Dracónak úgy csillogott a szeme, mintha egy remek lehetőséget kapott volna a sorstól.

– Csak akkor, ha muszáj. Most pedig muszáj. – A lány még mindig nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy ez a lehető legjobb ötlet, de nem tehetett mást.

– Ne nézz így rám!

– Hogyan?

– Nem is tudom. Te mindig hideg fejjel szoktál gondolkodni – mondta Draco.

– Ezen rágom magam hajnal óta. Kicsit fáradt vagyok, de minden rendben. Úgyis kellenek a hozzávalók. Minél előbb meglesznek ezek a dolgok annál jobb.

– Tetszik az észjárásod.

– Gondolom. Alig várod, hogy használhasd a pálcádat.

– Nem mondom, hogy ez nem így van – vigyorodott el Draco. – El tudod játszani, hogy nyugodt vagy?

– Aha – bólogatott. – Gondolkodtam az álcámon is vagyis mindkettejük álcájához. Szereztem mindkettőnknek szemüveget. Üveg lencse van benne.

– Jól van. Ez jó ötlet.

– Akkor a terv. Busszal elindulunk, a plázánál keresünk egy helyet, ahonnan hoppanálhatunk. Szerintem egy köztes pont jó lenne. Aztán a Hold udvar.

– Mi legyen a köztes pont?

– Nem tudom.

– Várj! Mindjárt lehozom a térképet. – Draco feltrappolt az emeletre, aztán előkotorta a pergament a ládájából, majd visszament a nappaliba. – Ezen rajta vannak azok a helyek, ahonnan biztonságosan lehet utazni.

– Oh, ez igazán hasznos. Honnan szerezted?

– Hopp-pont térképet? Negyedévente a Prófétával együtt küldik. Azok a helyek vannak rajta, amiket varázslók és a boszorkányok üzemeltetnek. Mindig van nálam egy ilyen – mosolyodott el az ifjú varázsló. – Amikor megtanultam hoppanálni egyből beszereztem.

– Ezt miért nem mondják el a vizsgán? – sóhajtott fel Hermione.

– Örülj neki, hogy elraboltál. Sok hasznos információt tudok.

– Ez nem vicces! Ne vigyorogj! – Draco, mintha nem is hallotta volna a boszorkány rosszallását.

– Meg is van. Ez a köztes hely. A Farkatlan Unikornis.

– Atya ég.

– Ez egy kocsma. És itt van egy megjelenési pont – mutatott rá a térképre. – Aztán innen már csak még egy. Visszafelé pedig a Lábatlan Mandragórát használjuk.

– Benne vagyok. Te hoppanálsz először.

– Mi ez a nagy bizalom?

– Meglátjuk, hogy figyelik-e még a varázslataidat – magyarázta Hermione. – Ezt megbeszéltük már. De ettől független bízom a képességeidben.

– Jól van. Elkészítem a reggelit, aztán indulhatunk. Addig valamit csinálj a hajaddal.

– Talárt is vigyünk?

– Valami bolond mugli öltözet kellene.

– Miért? – kérdezte összevont szemöldökkel.

– Mert a varázsvilágban általános, hogy nem igazán értenek a mugli divathoz – sóhajtott fel nehezen Draco. – Szó se róla, nekem kifogástalan öltözködési stílusom van, de el tudok tekinteni ettől.

– Mondasz valamit. A Kviddics Világkupán is olyan ruhakölteményekben jelentek meg. Megnézem, hogy a szüleimnek milyen ruhái vannak itthon. De remélem, hogy azért nem akarsz virágos, női hálóingben menni.

– Csak érzéssel! – kérte elborzadva a varázsló. – Nekem van ízlésem, mint említettem.

– Tudom, tudom – emelte az égre a tekintetét a boszorka. – Veled töltöttem eddig a legtöbb időt ruhavásárlással. Ebbe pedig a barátnőim is beletartoznak.

– Stílusos mugli akarok lenni, ha már muszáj úgy öltöznöm – jelentette ki felhúzott orral a varázsló.

– Nagyon gondosan válogattál.

– Nem nézek ki idiótának – mondta, miközben végignézett magán.

– Nem – mosolyodott el Hermione. – Tényleg nem. Rendesen beleolvadsz a tömegbe.

– Ezen még mindig nem tudom, hogy megsértődjek-e vagy örüljek neki. – Majd dünnyögve eltette a térképet.

Aztán mindketten elindultak, hogy felkészüljenek az útra.

***

Hermione átment a szülei fürdőszobájába, majd megtalálta az anyukája hajegyenesítőjét. Elmosolyodott. Pontosan ugyanolyan hajuk volt. Elszomorodva kapcsolta be a szerkezetet. Gyorsan átfutott vele a haján, ami persze nem lett teljesen egyenes, de annyira igen, hogy két oldalt szorosan be tudja fonni. Sosem volt még ilyen a haja. Megerősítette a szeplőit egy barna szemceruzával, kicsit kifestette és kihúzta a szemét, majd feltette a szemüveget. Most már kevésbé hasonlított magára. Felvett egy famert, és egy hosszú ujjú mintás blúzt, ami egyáltalán nem volt a stílusa. Az egészet megkoronázta egy ametiszt medállal, ami szintén az anyukájáé volt. Belenézett a tükörbe. Készen volt.

Eközben Draco a saját kinézetén dolgozott. Meghagyta a borostát, ami rémesen viszketett. Az öltözködéssel a farmerig jutott. Undorodva figyelte a barna csíkos inget, amit Hermione nem olyan rég az ágyára rakott. Felmarkolta a rusnya dolgot, aztán bement a fürdőbe, Mélyen felnyögött, amikor végül magára erőltette. Végül is ez az egész az ő ötlete volt. Megnézte magát a tükörben. Csak a slamposabb önmagát látta, akinek volt pár pattanása, és kialvatlan a szeme. Amikor végül elkészült, a fejébe nyomta a baseballsapkát, és feltette a szemüveget, majd visszament a szobába. Megtorpant egy pillanatra.

– Nagyon jól áll – nevetett rá Hermione.

– Jesszusom, meg se ismertelek – hüledezett a fiatal varázsló. – Mit csináltál a hajaddal, hogy így nézzen ki?

– Boszorkányság… Te is érdekesen nézel ki.

– Ejtsük meg azt a buszutat, aztán változtasd meg a hajszínemet légyszi – kérte Draco. – Vállalhatatlanul nézek ki.

– Ugyan már.

– Induljunk.

Egészen a plázáig utaztak újra a busszal. Most még többen bámulták meg őket, mint eddig, de inkább fiatalok voltak, korukbéliek, akik a hátuk mögött nevetve gúnyolták őket az öltözködésük miatt. Dracót ez láthatóan nem zavarta, Hermione pedig egy újabb, ingyenes újságba temetkezett, amit a megállóban találtak.

– Bemegyünk a plázába?

– Nem terveztem.

– Megcsinálnám a bűbájokat – jelentette ki Draco.

– Te magadnak?

– Aha, csak kell egy tükör, és a férfimosdóban van – magyarázta. – Jobb, ha a hoppanálási pontunk nincs a közelben.

– Addig én szerzek egy hátizsákot vagy valamit.

– Rendben.

Pár megállóval később leszálltak, aztán elindultak az épület felé. A mosdóknál elköszöntek, Draco pedig dévaj mosollyal eltűnt a férfimosdóban. Megbeszélték, hogy negyedóra múlva találkoznak. Hermione pedig elindult egy közeli boltba, ahol táskákat árultak. Feltolta az orrára a csontkeretes szemüveget, miközben a kínálatot nézte. A hátizsákot gyorsan megszerezte, egy sima, egyszerű, fekete darab volt, majd, amikor elindult kifelé megpillantott egy sötétlila, gyöngyös táskát.

– Nagyon szép darab – szólt oda neki az eladó. – Most áraztuk le. Fél áron el tudod vinni.

– Tényleg? – csillant fel a szeme.

– Hasznos darab. Sokkal több minden belefér, mint gondolnád – folytatta a mosolyogva a nő. – És mindenhez illik. Pont olyan lila, mint az ametisztláncod.

– Az anyukámé – mosolyodott el Hermione, miközben akaratlanul is megfogta. – Rendben, akkor ezt is szeretném.

– Remek döntés.

Nem sokkal később már mosolyogva, és két táskával felszerelkezve indult vissza a mosdók felé. Draco már kint várta. Éppen háttal állt neki, amikor megérkezett, megkopogtatta a varázsló vállát, aki megfordult. Eltátotta a száját. Malfoy bőven kiélete magát a kinézet eltorzító bűbájokkal. Szinte eufóriát érzett, ahogy kimondta őket, de maga az eredmény döbbenetes volt. Ragyák, kapafog, vállig érő haj, barna szem. Felismerhetetlen volt. A boszorkány hátralépett.

– Rufus? – kérdezte a boszorkány. Feltolta a fekete keretes szemüvegét.

– Nos. a te álcád is jó, de az enyém… pazar – mondta a varázsló elégedetten, aztán elvigyorodott.

– Nagyon jó – helyeselt Hermione. – Még a végén beléd szeretek.

– Nem jött bagoly.

– Ez megnyugtató.

Elindultak a személyzeti kijárat felé. Draco elégedetten mosolygott. Hermione még soha nem látott senkit, aki ennyire elégedett lenne néhány büdös, koszos szemeteskuka mellett, hogy hoppanálhat.

– Nehogy felhúzd az inged ujját! – emlékeztette Hermione. – Elfelejtettem a fáslit.

– Persze, azt tervezem, hogy mindenkinek mutogatom a Sötét Jegyemet. Mit gondolsz kapunk pár galleont, ha ezt megteszem?

– Annyira nem vagy vicces – sóhajtott a boszorkány.

– Hoppanálhatunk? – nyújtotta a karját Draco.

– Mennyire vagy gyakorlott benne?

– Emlékszel a Kviddics Világkupára?

– Igen. Nem lehet csak úgy elfelejteni.

– Utána nagyon gyorsan megtanultam – mondta a varázsló. – Addig rágtam az apám fülét, amíg elmehettem az engedélyével a tanfolyamra.

– Miért?

– Szerinted? – horkantott fel Draco. – Milyen iszonyat nagy fejetlenség volt ott, emlékszel? Nem tudtam lelépni. Aznap az anyám már korábban hazament, egyből meccs után. Én meg ott akartam maradni apámmal az ünnepségre. Amikor felébredtem a sátorban. Egyedül voltam. Az a káosz… Én meg nem tudtam mi lesz… Szóval gyorsan megtanultam.

– Jól van, jól van. Menjünk!

Draco megfogta Hermione kezét, aztán hoppanáltak. A varázsló remekül teljesítette az első feladatot. Először a Farkatlan Unikornisnál jelentek meg, aztán egy kis pihenő után megérkeztek egy erdei tisztásra, ami a Hold udvarhoz vezetett. Senki sem volt a környéken, ami úgy nézett ki, mint egy átlagos erdő. Még mindig egymás kezét fogták, amikor átléptek a védőrúnákkal szegélyezett sziklákon. A mágia hullámokon áthaladva egy zsibongó, zajjal teli forgatagban találták magukat.

– Menjünk! – mondta Draco, miközben megszorította a boszorkány kezét.

– Engedd el a kezemet, légy szíves! – szólt a lány félhangosan.

– Most úgy döntöttem, hogy a barátnőm leszel – közölte, mintha valami briliáns ötletet talált volna ki.

– De…

– Nyugi, kisbagoly! Nem lesz baj.

– Kisbagoly? Gázabb becenév nem jutott eszedbe? – kérdezte összehúzott szemöldökkel a lány.

– Cukorpálcának mégse hívhatlak.

– Jó ég, te hogyan hívod a barátnőidet? – horkantott fel a boszorkány.

– Nem szoktam becézni őket.

– Értem.

– És veled mi a helyzet? Hogyan becézed a szíved csücskeit.

– Nem tudom – motyogta a lány. – Nézzünk szét inkább.

Draco csak bólintott, aztán belevetették magukat a piaci standok színpompás forgatagába. Hamar elfelejtették a korábbi témát. A standokat félhold alakban állították fel a tisztás mindkét oldalán, aminek a közepén egy szökőkút kapott helyett, amiből sötétkék színű víz tört fel. A szélén több hely is volt a piheni vágyóknak, amit ki is használtak. A ragyogó napsütésben a víz csak úgy szikrázott. Különös, meleg mágikus érzés lengte körbe az egész helyet.

A színes sátrak tengere sorakozott egymás mellett. A két fiatal érdeklődve nézett körül. Varázsnövények hajladoztak egy piros sátorból, aminek a tekervényes indái hirtelen virágba borultak, ahogy a két fiatal elhaladt aladtuk, aztán a virágszirmok egy fuvallattal követték őket tovább az útjukon. A következő standon egy hatalmas tálban pislogó szemeket láthattak, a másiknál tekergőző kígyókat egy üvegterráriumban. Némelyik fenyegetően sziszegett feléjük. Elmentek néhány igencsak morcos murmánc mellett. A boszorkánynak hiányzott Csámpás, aki most valószínűleg az Odúban dőzsölt. Dracónak el kellett rángania őt, amikor megpróbálta az egyiket megsimogatni, aminél vérszomjasabbat az ifjú varázsló még nem látott.

– Meg fog harapni.

– Dehogy – közölte a boszorkány. – Olyan aranyos.

– Az a fújó szörnyeteg? Láttad a mancsát és a körmeit? – szörnyülködött Draco.

– Nekem is van egy macskám, tudod?

– Ugye nem jön velünk?

– Nem.

A beszélgetés félbeszakadt, amikor egy varázskönyveket áruló sátorhoz értek. Draco leplezetlenül felnyögött, miközben odébb kormányozta a boszorkányt.

– Ha nem kapok csokibékát, te sem kapsz könyvet.

– Ne már! Ott van egy aurorképzéseken használt átokenciklopédia.

Draco megforgatta a szemét, aztán megegyeztek abban, hogy mindketten vehetnek valamit magunknak. Így egyikük megkapta az átokenciklopédiát, a másikuk pedig egy tucat csokibékát. Mindketten feldobottan vágtak bele forgatagba. Hermione alig bírta megállni, hogy ne nézzen meg mindent. Csillogó szemmel figyelte a prizmákat, az embereket, a színeket, a mágiát, a levegőben terjedő illatok. Olyan volt, mintha egy másik univerzumba kerültek volna.

– Békaagyat tessék. Friss a békaagy.

Mindkettejüket megcsapta a bájitalhozzávalók hamisítatlan illata, ami nem minden esetben volt kellemes. Elhaladtak néhány gyanúszkóp mellett. A portéka meg sem mozdult, így nem leplezte le őket.

– Tatuepe. Akciós a tauepe – kínálta egy másik árus.

Sűrű füst ömlött az egyik stand felől. Perui sötétségport árultak, instant eltűnő füstöt, trágyagránátokat.

– Ruganyos a fűzfavessző – rikkantotta egy erősen akcentusos varázsló. – Seprűhöz kiváló.

– Csináljunk seprűt – vetette fel a tejfölszőke mágus.

– Nem – mondta Hermione, miközben megcsodált egy talizmánokkal, amulettekkel foglalkozó boszorkánystandot. Az eladó boszorka már éppen megszólította volna őket, amikor Draco elhúzta onnan.

– Uhu vásár. Egyet fizet, egy havi eledelt kap.

– Nem kell bagoly? – kérdezte Draco fojtott hangon, majd elvett egy ingyenes Reggeli Prófétát egy unott boszorkánytól, aki eközben gépiesen rágott egy mágikus rágógumit, amiből időnként hatalmas, rózsaszín buborékot fújt.

– Nem kell bagoly – mondta Hermione.

– Emiatt jó lenne – mutatta fel a Prófétát. – Gondold meg.

– Van benne valami?

– A címlap szerint semmi – rázta meg a fejét. – De ahhoz, hogy többet tudjak mondani haza kell vinnünk. Inkább ne itt olvassuk el.

Hermione bólintott, de elkomorult, ahogy arra gondolt, hogy az elmúlt időszakban mennyi minden történhetett a varázsvilágan, amiről nem tudhattak.

– Nagyon szorítod a kezem. Jól vagy?

– Bocsánat! Feszült vagyok – mondta a lány. – Eszembe jutott, hogy mennyi mindenről maradhatunk le.

– Nem sokról – szólalt meg Draco. – Nem sétálgatnánk itt, ha ez nem így lenne.

– Jó, nézzük azokat a dolgokat, amik kellenek.

Mindketten előhúztak egy-egy pergament.

– Szétváljunk?

– Inkább bízd rám – vigyorodott el a mardekáros.

– Ha van kedves hozzá, akkor rendben van. – A következő fél órában Hermione megfigyelhette Draco Malfoy egy másik oldalát. Úgy mozgott a piacon, mintha csak mindig ezt csinálta volna. Kívülről fújta az árakat. Remekül alkudozott. Kiszúrta, amikor valaki át akarta verni őket. Hamarosan tértágítóbűbájt kellett tenni a hátizsákra, amit Draco előzékenyen átvett tőle, és szorgalmasan dogozott, hogy mindent beszerezzen. Ráadásul még bővítette is a listát. A boszorkány egy fél mosollyal figyelte a bumszlagbőr árust, aki még nem ismerte a kezét szorongató varázslót.

– Egy csomaggal kérünk a blumszlag bőrből.

– Mire kell neked ennyi öcsi? – tudakolta az árus, majd felállt a székből. Magas volt és izmost, mintha némi trollvér vagy lápi lidércvér folyna az ereiben. Legalábbis a szaga olyan volt.

– Mert nem eladó? – kérdezett vissza szemrebbenés nélkül a fiú.

– Tizenkét galleon lesz – köpte a szavakat mogorván.

– Adok érte hatot. Ezek rövidek – jegyezte meg Draco. – Első vedlés.

– Ezek frissek. És…

– Akkor is első vedlés. Hat galleont tudok adni érte.

– Ez már kedvezményes ár lenne – mondta a mágus. – Az pedig törzsvásárlóknak jár.

– Törzsvárásló? Hallod, édesem? – Fordult oda Hermione felé a varázsló ravasz mosollyal. –És hogyan lehet belekerülni a törzsvásárlói programba. Van kártya vagy fel kell iratkozni a hívbagolyra?

– Sokszor kell itt vásárolni.

– Komolyan? Hűha. Higgye el – vigyorgott Draco a kapa fogaival, amiktől eltekintve még így is volt benne valami karizma, és megcsörgette a kezében a hat galleont –, nem igazán örülne neki, ha állandóan a nyakára járnék. Megmondanám például, hogy az a mandragóra levél nem friss, amit a hölgy ott nézeget.

– Pimasz kölyök.

– Most eladó vagy nem?

A férfi káromkodott, de átadta a kért csomagot, aztán kitárta a lapátkezét, amiben Draco beleejtette a galleonokat. Majd felmordult, hogy húzzanak el onnan.

Draco mosolyogva indult tovább Hermionéval az oldalán.

– Minden megvan. Sőt egy kicsit több.

– Nagyon jó – nyugtázta Hermione. – Sok galleont megspóroltál.

– Van egy kis üzletiérzékem.

– Induljunk?

A varázsló azonban nem válaszolt, amikor néhány standdal odébb megpillantott egy nagyon ismerős halálfalótaláros férfit. Nem volt rajta a maszk. Arca itt-ott eltorzult, amit valamiféle átok okozta. Draco jól tudta, hogy mi az. Hermione zavartan nézett rá, egyből észrevette.

– Rufus?

– El kell mennünk innen – mondta mérgesen Draco. – Ez Greyback.

– De maradj csak nyugodtan!

– Pont el fogunk menni mellette – sziszegte a fogai között. – Ő tudod micsoda. Ha megérzi a szagom, akkor fel fog ismerni.

– Akkor mi a franc legyen?

– Nem hívhatjuk fel magukra a figyelmet.

Hermione bólogatott, aztán a következő standnál, észrevétlenül kivarázsolt némi majomagyat az egyik hordóból. Behúzta Dracót két sátor közé, gondolkodás nélkül végigkente rajta az egészet.

– Ohh, bassza meg! – hörögte, fintorogva. – Mindjárt leokádom magam.

– Sajnálom, nem volt jobb ötletem. Ennél nincs büdösebb.

– Megátkoztam volna, hogy tömődjön el az orra – forgatta meg a szemét Draco.

– Ezt nem tudtam – sziszegte Hermione. – Meg akartalak menteni.

– Ezért gondolják, Granger, hogy őrült vagy – morogta.

– Én? És lehet nem is tudtad volna észrevétlenül megátkozni.

– Jó vagyok.

– Most jó büdös – morogta a boszorkány.

Draco csak a szemét forgatta, majd kihúzta magát. Megfogta a boszorkány kezét, talán egy kicsit erősebben szorította meg, aztán elindultak a hoppanálási pont felé.

– Ha ez nem válik be…

– Kurva kibaszott nagy bajban leszünk – sziszegte Draco.

– Ha gond lesz, akkor szorítsd meg a kezem.

– Egyszerre átkozunk. Lefegyverzőt. Mint ti a Szellemszálláson Pitonnal, aztán szétválunk.

– De… – kezdte Hermione.

– Téged sem kaphatnak el, Granger. Ha felénk mozdul, akkor azonnal átkozzuk.

Aztán nem vitatkoztak tovább. Úgy tettek, mintha csak nézelődnének, de Draco nem tudta megállni, folyamatosan Greybacket figyelte, ahogy marcona tekintettel mustrálja az árukat. Nem volt túl jó bőrben, mint akit meggyötört volna valamit. A boszorka szíve kihagyott egy ütemet, amikor a tekintetük egy pillanatra találkozott, amikor elhaladtak egymás mellett. Draco megborzongott, de nem mutatott semmilyen érzelmet sem. A halálfaló nem ismerte fel, unottan haladt tovább. Még jól meg tudta figyelni, ahogy Greybacknek eltorzul az arca a hányingertől, és egy piszkos zsebkendőt szorít a szájára, aztán tovább ment.

A két szökevény megszaporázta a lépteiket, a lehető legügyesebben kerülték ki a járókelőket. Nem törődek mással csak azzal, hogy minél előbb eltűnjenek. Sokan befogták az orrukat, ahogy elhaladtak mellettük. Gyorsan kiértek a tisztásra, aztán ahogy elérték a hoppanálási pontot, már ott sem voltak.

hozzászólások: 2

by Neola @ 07 Oct 2023 06:55 am

Nagyon érdekes volt a Hold udvar! Az egészet eltudtam képzelni és basszus el is hiszem, hogy létezne ilyen a varázs világban. Vagy létezik is.
Hát igen Draco mesteri üzletember lesz, ha egyszer felnő. :D XD
Fuuu azért Greyback hallatán én is mindig összerezzenek. Pedig a könyvben is csak híre volt inkább mint sem hatalmas szerepe.( Jó jó volt pár áldozat is.) Örülök, hogy Hermione ilyen gyorsan kapcsolt. Eltudom képzelni milyen iszonyatosan büdös lehetet Draco. Mint egy borz. Bár hál'istenek nem találkoztam még borzzal.
Jó rész volt! Köszönöm szépen!
Most szépen beosztottam a történeteket. Igaz ebben a munkában járó fáradtság is bele szólt.
Szép napot!
Üdv: Neola

by Nyx @ 07 Oct 2023 02:40 pm

Úgy képzelem el, hogy a varázsvilág nemcsak Londonra korlátozódik. Még lehet, hogy más helyeket is behozok, még nem tudom. Bőven kell még dolgozniuk, amíg Harryékkel nem találkozunk. Fuu igen, azért Draco, ha mást nem is de a jó üzleti érzéket örökölte az apjától, és rettenetesen dörzsölt. Még nem tudom Greybacknek ennyire nagy szerepe lesz. Viszont Dracónak jó emlékei nincsenek róla, sőt... borzalmasak. Igen, Hermione tényleg hamar kapcsolt Borzalmas, gyomorforgató szaga lehetett Dracónak, meg persze ez átterjedt Hermionéra is. Én se találkoztam még borzzal, de iszonyat penetra büdös szagot kell elképzelni Ohh, szuper nagyon jó vagy! Én nem tudom, de rajtam is rajtam van ez a hatalmas fáradtság... ez a hét pusztító volt. Ezért is vagyok lemaradva az írnivalóimmal. Na mindegy majd összerántom a dolgokat. Szép napot neked is!