7. fejezet
Próbafülke

Esett az eső… Igazából szinte abba se hagyta, mióta eljöttek Roxfortból. A nyár még nem talált magára ebben az évben. A boszorkány és a varázsló egymás mellett csendben haladtak az úton. Jól esett a séta, noha a lány Draco társaságára igazán nem vágyott. Hermione néha egy oldalpillantást vetett a mellette bandukoló fiúra. Nem volt vele baja igazából, de jól jött volna egy kis magány, egy kis idő magára, hogy az elmúlt napok eseményeit feldolgozhassa. Eredtileg az Odúban kellett volna lennie, de talán jobb is így. A Weasley család előtt nem tudta volna leplezni a keserűségét a szülei miatt, és nem vágyott a gondoskodásukra.

Ugyanakkor nyomasztották a gondolatok, a kétségek, legszívesebben a barátainak megírta volna, hogy mi folyik körülötte, de Draco biztonságát kellett szemelőtt tartania. Fázósan dörzsölte meg a karját. Még nem volt itt az ideje a horcruxokról beszélni… Egyelőre egy lépést kellett megtenniük mielőtt még bármi is történne. Kész volt belevetni magát az előtte álló, vagyis mellette haladó feladatba. Vett egy mély levegőt, és úgy döntött a tervek szerint halad majd. Aggódott érte, hogy Malfoy nagyon is ellenálló lesz minden mugli dolog miatt, de remélte, hogy nem csinál jelenetet. Így is legalább egy fél órájába telt, mire rávette a fiút, hogy vegye fel a kabátot.

Draco kicsit duzzogva haladt az úton. Kezdett visszatérni belé az erő és lassan teljesen gyógyultnak tekinthette magát. Noha még voltak fájdalmai, mégis egészen jól érezte magát. Viszont azt egyáltalán nem szívlelte, hogy Hermione ott lohol mellette, mintha csak ellenőrizni akarta volna. Érezte a tekintetét magán. És tessék, most sem egy egészségügyi sétát tettek, hanem el kellett menniük vásárolni… Ezt a varázsló leginkább egy szükségtelen tortúrának gondolta.

Az igazat megvallva nem tűnt jobbnak, mint amikor Narcissa elcipelte Madam Malkinhoz vagy bármelyik varázsméterárú üzletbe, ahol ráaggattak egy-egy talárt, aztán órákon keresztül azon vitatkoztak melyik áll neki a legjobban, ő pedig csak állt ott, mint egy próbababa. Eszében sem volt Grangerrel is ezt csinálni. Le akarta tudni ez nagyon gyorsan, és minél hamarabb visszamenni a Granger rezidenciára.

– Meddig megyünk.

– A buszmegállóig.

– Aha.

Draco tudta, hogy a boszorkány még mindig nem heverte ki a tegnapot, sem az elmúlt időszak gyötrelmeit. Látszott a szemein. Muszáj volt engednie, hogy mellette lehessen, noha Draco is szívesebben lett volna egyedül. Talán mindkettőjüknek jót tett a hideg, friss levegő.

– A plázába megyünk – törte meg a csendet Hermione. – Hamarosan felszállunk a buszra, ami bevisz a városba.

– Csodálatos – húzta el a száját.

– Ne legyél ilyen! Fogd fel úgy, mint egy kalandtúrát.

– Hoppanálhatunk. Vagy menjünk seprűvel – ajánlott fel Draco. – Igen, menjünk seprűvel.

– Az nem muglis – legyintett a lány. – Mellesleg nem hoztam el a seprűdet, mert feltűnt volna. Nekem pedig nincsen seprűm.

– Hát persze – morogta a fiú. – Miért is lenne?

– Olyan lesz, mint a Kóbor Grimbuszon utazni.

– Sose utaztam ilyen pórias módon.

– Bocsáss meg, fenség, hogy nincs kacsalábon forgó palotám, húsz fős személyzetünk, aranyból sincs a toalett ülőke…

– Ne menj messzire, Granger! – figyelmeztette a varázsló. – Ennyire nem vagyok aranyvérű… Nálunk otthon sincs aranyból a toalett ülőke.

– De gondolom a családi címer rajta van.

– Ne legyél nevetséges! – intett le fennhéjázóan.

– Oh, bocsáss meg!

– Ezúttal megbocsátok.

– Mekkora kő esett le a szívemről – szólalt meg teátrálisan.

– Az anyám se szokott eljönni vásárolni velem – morogta Draco, majd összehúzta magán a kabátot, ami a lehető legfurább anyagból készült, vízlepergetős valami volt. Hermione elmagyarázta, hogy mi ez, de őt a legkevésbé sem érdekelte. Nem akarta bevallani, hogy így legalább nem fázott és kényelmes volt, jobb is talán, mint a talárja, amit a szemét boszorkány nem hagyott neki felvenni. – Miért nem hagyod, hogy egyedül intézzem?

– Oh, kérlek, egyedül csak azért jövök veled, hogy ha segíteni kell…

Draco megállt előtte, így Hermionénak is meg kellett állnia, s egészen közel lépett hozzá. Olyan magas volt, tekintélyt parancsoló, most egyáltalán nem emlékeztetett arra a fiúra, akit Roxfortban látott. Több is volt benne, mint amennyi látszott, és az a több kezdett kijönni.

– Egyedül is képes vagyok megvenni néhány alsógatyát, köszönöm. – Még mindig nem volt kibékülve a helyzettel, és ezen az sem segített, hogy nemes egyszerűséggel utált vásárolni. A hangja sértő, kioktató és egyben rémesen negédes volt. – Nem bonyolult a mugli pénz. Leteszel pár papírt a pultra és kész.

Azzal elővett jó néhány blokkot és csokipapírt, majd meglengette Hermione előtt. A boszorka halványan elmosolyodott. Egy pillanatra összeértek az ujjaik. Draco felkapta a fejét és a boszorka szemébe nézett. Rémesen hideg volt a keze, remélte, hogy a varázsló nem beteg, mert nem tudott volna mit kezdeni a helyzettel.

– Nem akarlak megbántani, de az nem pénz.

– Én is tudom, csak demonstráltam a helyzetet. Egyedül is meg tudom oldani a ruházkodásom kérdését. Egyébként pedig ismerem a mugli pénzeket. Mit gondolsz barlangban élünk mi? Rémes.

– Jól van, jól van. De, ha már itt tartunk nemcsak alsógatyára lesz szükséged…

– Mégis akkor mire? – fintorodott el megvetően.

Hermione megforgatta a szemét. Mégis mit gondolt? Csak alsó gatyát kell cserélni a hosszú hónapok alatt, amíg kénytelen lesz velük együtt lakni és bujkálni? Malfoy vagy naiv vagy túlságosan is elkényeztetett...

– Farmer, póló, kabát, zokni, térdnadrág, valamilyen strapabíró cipő… Nagyon sok mindenre lesz szükséged – magyarázta a lány. – Nem tudom, meddig kényszerülünk erre az életmódra, de érdemes lenne felkészülnöd rá. Egyelőre elég lesz az, ami nyárra jó, de egyébként lassan be kell szerezni minden mást is. És nekem is.

– Tele van az utazóládám ruhával. Megjegyzem, hogy a legjobb ruhákkal, amiket kapni lehet a varázsvilágban. Nem kell semmi más.

– Igen, tudom, ezt már megbeszéltük. De varázslók hordanak talárt, a muglik nem igazán. Ráadásul az sem szerencsés, ha úgy öltözöl, mint Vilmos herceg.

– Mi bajod a szövetnadrággal? Elegáns, kényelmes viselet, és jól néz ki benne a fenekem. – Hermione majdnem felkuncogott, amikor rápillantott a mellette komótosan haladó mardekárosra, aki felhúzta az orrát, így a boszorkánynak nehéz volt komolyságot erőltetni magára.

– Semmi baj nincs vele, nagyon elegáns, de ahova mi megyünk… nem kell ennyire kiöltözni. Be kellene olvadnod a tömegbe és nem kitűnni belőle.

– Remek – horkantott fel megvetően. – Változtassam meg a stílusom, mert Weasley-ék, a pórnép, nem ismerik az elegancia fogalmát?

– Nem erre utaltam, hanem arra, hogy talán feszélyezve éreznéd magad a muglik között, és kényelmesebb a nyári melegben egy póló, mint egy ing. Mellesleg jobb, ha nem ismernek fel rögtön, így a stílusváltás még előnyös is lehet.

– Előnyös? Hogyan lehetne előnyös? Inkább visszalépés – morogta Draco.

– Fogd fel úgy, mint egy kísérletet.

– Majd igyekszem…

– Most még véd a bűbáj, de később már nem fog – figyelmeztette Hermione. – Jó lenne, ha kitalálnál magadnak egy jobb álcát.

– Nem érzem feszélyezve magam, igyekszem megtartani az eredeti, és utánozhatatlan stílusomat.

– Most is már heten megbámultak.

– Mert szexi vagyok.

– Mert úgy öltözöl, mint egy első bálozó.

– Rám adtad ezt a förmedvényt. Úgy nézek ki, mint a holdkóros mugli…

– Azért adtam, hogy ne ázz meg, és ne nézzenek ki a tömegből. Mégis, szerinted nem szúr szemet senkinek se egy srác szövetnadrágban, ahogy fehér ingben sétálgat, miközben esik az eső?

– Jaj, ezek a muglik nagyon furák… Meg kellene áznom azért, hogy ne nézzenek ki a tömegből?

– Hagyjuk, Malfoy!

Hamarosan elérték a buszmegállót, felszálltak a járműre. Draco még egy ideig morgott a tömegközlekedés miatt, de aztán lassan elcsendesedett. Hermione egy ablak melletti ülést választott neki, így hamar lefoglalta magát, miközben a tájat bámulta.

***

Egy kis méltatlankodás, hiszti és minden egyéb nyafogás után végül eljutottak a plázába, amiről Hermione beszélt. Hatalmas volt, nyüzsgő és forgalmas. Draco nem volt hozzászokva az ilyen helyekhez, mint az, ahova Hermione becipelte. Nyomasztotta a sok üzlet, ami egyetlen egy nagy épületbe volt bezsúfolva. Közel sem hasonlított az Abszol útra, és egyszerűen szokatlannak tűnt minden. Noha más esetlen talán megbarátkozott volna a helyzettel, és kíváncsian körbenézett volna, de most lefoglalta a duzzogás. Gyorsan haladtak a tömegben.

– Ez iszonyatos egy hely – szólalt meg végül Draco.

– Nem olyan vészes. Ez csak egy kisebb pláza, semmi több.

– Minden összezsúfolnak egy helyre, mintha egy bazár lenne – mondta végül, és felsóhajtott. Valamivel el kellett terelnie a figyelmét. – Mi lenne, ha felvennék egy szemüveget, meg egy süveget, aztán elmennénk az Abszol útra? Nem? Ahh, mindegy.

– Keresek egy boltot mindjárt. Gyorsan megvesszük, amit kell, aztán megyünk – nyugtatta meg Hermione. – Hidd el én sem akarom az egész napomat itt tölteni.

– Feszült vagy, Granger?

– Te vagy feszült, nem én.

– Ugyan már – horkant fel megvetően. – Csak megjegyeztem mennyire utálom ezt a helyet.

– Jól van.

– Választok én boltot. – Majd előre lépett egy kicsit és kiszúrt magának egy öltöny szaküzletet.

– Ha megkérhetlek, akkor tedd lejjebb a mércét – mondta Hermione, aztán megfogta a varázsló karját.

– Miért?

– Mert nem vagyok olyan gazdag, mint Krőzus – nevetett fel halkan a boszorkány. – Másrészt nem kell öltöny.

– Stílus gyilkos…

– Legyél lazán elegáns – javasolt neki egy köztes megoldást.

– Tőled nem kell stílus tanácsadás.

– Bocsáss meg, de tudok egyet mást a muglik öltözködéséről. Még a fiúkéról is – jelentette ki felhúzott orral.

– Öltözzek úgy, mint az a tag, abban a farmerben, amiből kilóg az alsógatyája? – hördült fel megvetően a varázsló. – Vagy tetessek be orrkarikát, mint az a srác?

– Nem erre gondoltam. Ne legyél nevetséges, Malfoy! Hidd el azért ennyire nem szélsőséges az ízlésem.

– Cuki a piros gumicsizmád… Rám ilyet nem fogsz adni.

– Malfoy, kérlek, ne csináld ezt velem! – nyögött fel Hermione. – Megpróbálok neked segíteni, de ezzel a viselkedéssel nem tudok mit kezdeni.

– Ilyen vagyok – vonta meg a vállát. – Nem akarom lejjebb adni.

– Vettem észre.

– Akkor adj szabad kezet.

– Még mit nem, aztán elveszel nekem a muglik között – sopánkodott Hermione. – Bár kezdem azt hinni ez nem nagy tragédia…

– Titkos vágyad.

– Kellesz nekem… vagyis az ügyünk szempontjából a csapatnak.

– Szóval kellek neked? – húzta mosolyra az ajkát a férfi. – Nem is gondoltam, hogy ilyen mély érzéseket táplálsz irántam.

A boszorkánynak pont ez volt az utolsó pillanat, amikor elpattant benne valami, megfogta a fiút a kabátjánál fogva, és behúzta a személyzeti folyosóra, majd nekinyomta a falnak. Dracónak majdnem egy egész perc kellett, amíg képes volt feldolgozni azt, hogy egy törékeny nő ennyire erélyesen lépett fel vele szemben.

– Elegem van a viselkedésedből, Malfoy! – jelentette ki Hermione kissé zihálva, de még mindig nem engedte el a fiút. – Most egy csapat vagyunk. Muszáj megértened mennyire… ez nem játék.

A mardekáros gyengéden fogta meg a kezét és lefejtette az ujjakat a kabátról, de egy percre sem szakította meg a szemkontaktusukat. Hüvelykujjával egy apró kört írt le a boszorka tenyerében.

– Félsz – jelentette ki Draco búgó hangon. A barna szemek megvillantak, a lány pedig elpirult. Most már tisztában volt Granger gyengéjével, amit egészen addig ki is fog használni, amíg lehet. A finom flört teljesen kikészítette, nem tudott vele mit kezdeni. A mardekáros hevesen dobogó szívvel igyekezett elnyomni a gonosz vigyorát. – Ugye igazam van?

– Igen… De nem tőled.

– Pedig kellene – figyelmeztette Draco. – Én nem vagyok olyan, mint Potterék, sőt semmi közös nincs bennünk.

– Menj már! Minden pasi egyforma. Ők is pontosan olyan fafejűek, mint te, szóval annyira nem kell áltatnod magad. Egy csapatban játszunk. Akkor tudtam, amikor megpróbáltad megölni magad a Szükség Szobájában, elmondtad azt a hor… a tudodmikról. Mégis ki tenne tönkre egy volt-nincs szekrényt, hogy többet ne jussanak be halálfalók Roxfortba? Ne mondd nekem, hogy akkor semmi jó érzés nem volt benned. Jóvá akartad tenni, nem igaz?

– Azt hiszed, jól ismersz?

– Dehogy is… Hogyan mernék ilyesmit állítani? De van itt belül valami, valami más is – mutatott a fiatal férfi szívére –, amit nem akarsz, hogy lássak.

– Sötétség.

Hermione csak nevetve megcsóválta a fejét.

– Az itt van – mutatott a varázsló fejére. – Gyere, Malfoy! Vegyünk meg, ami kell, aztán menjünk!

– Megkeresem a legdrágább ruhát.

– Csak szeretnéd…

– Meglátod, hogy így lesz.

– Ha csak egy alsógatyában akarsz lenni fél évig én nem bánom…

Azzal elindult kifelé a folyosóról. Draco egy pillanatig még a falnak dőlve állt, de aztán gyorsan észbekapott és a lány után loholt. Még hogy ő irányít… Ekkora nagy baromságot el sem tudott volna képzelni.

– Öntisztulós nincs?

– Merlinre, hol a fenében élsz te? Öntisztulós alsógatya. Micsoda ötlet.

– Egy másik világban, konkrétan a varázsvilágban. Végül is nem is éppen rossz az ötlet. Lehetnék feltaláló, egy rakás pénzt keresnék vele. Nos, ez a szörnyűséges bolt megfelel az anyagi helyzetednek? – mutatott egy ruhákkal telizsúfolt boltra, amihez rengeteg leárazás molinót raktak ki.

– Tökéletes.

***

Draco Malfoyjal vásárolni Hermionénak benne volt az élete tíz legrosszabb eseményeinek egyikében. Közvetlenül a Baziliszkusz tükörképe és a macskaszőrös százfülé főzet között foglalt helyet. Már vagy egy órája igyekezett felöltöztetni a kényes, aranyvérű úri ficsúrt, akinek semmi sem tetszett, így aztán hagyta neki, hogy garázdálkodjon egyedül az üzletben.

– Mi lesz már? – sürgette Hermione a Malfoy fiút, aki még mindig bent volt a próbafülkében, de nem adott életjelet magáról. Mi a fenét csinálhatott? – Nem érünk rá egész nap.

– Ne sürgess! – sziszegte Draco a függöny mögül, ami vad zizegésbe kezdett. A boszorkány felsóhajtott, mégis mi tarthat ennyi ideig… Miért is számított jobbra? – Majd akkor morogj, ha elkésünk valahonnan, de nem egy agyatlan mugli műsor miatt, ami abból a zajládából jön.

– Tévének hívják vagy rádió, nem tudom melyikre gondolsz.

– Mit bánom én…

– Azért nem ilyen nehéz felvenni egy farmert – mondta inkább csak magának a boszorkány. Ekkor a függöny fellibbent aztán egy piros póló repült ki rajta. Hermione fájóan megdörzsölte az orrnyergét. Még szerencse, hogy vissza tudta tenni mielőtt még egy eladó meglátta volna. Nem volt éppen Malfoy szeszélyeire hangolva.

– Piros? Griffendél? – morogta a dörgedelmes hang. – Ki van zárva. Mégis mit gondoltál? Varangyos béka legyek, ha ezt felveszem. Mellesleg fogalmam sincs milyen rúnákat véstek rá.

– Csak annyit gondoltam, hogy ez egy egyszerű piros póló. Ja, és az az elején egy nonfiguratív minta, nem szöveg.

– Hozz inkább egy zöldet! – adta ki a nyilvánvaló parancsot. A „légy szíves” szófordulatot még véletlenül sem használta.

– Léteznek más színek is, mint a zöld.

– Az emeli ki leginkább a szemem színét – morogta a varázsló, hirtelen elhúzta a függönyt és mezítláb, egy szál farmerban kisétált a próbafülkéből, mintha ennél természetesebb dolgot nem is tehetett volna. Úgy suhant el Hermione mellett, mintha el akarta volna sodorni. A boszorkány utána akart szólni, de hirtelen nem tudta mit mondjon. – Fura ez a farmer vagy micsoda. Nagyon szűk és… nem is tudom.

Draco a közeli tükörhöz sétált, aztán fintorogva méregette magát. A lány halványan elpirult, amikor észrevette a nadrág derekánál kikandikáló sötétkék alsónadrágot. Malfoyt láthatóan nem zavarta, hogy nézik, igazából csak saját magával volt elfoglalva. Megigazította magán a farmert. Remekül simult rá, jól illett hozzá a sötétkék koptatott szín.

– Hmm, nem is rossz – méregette magát.

– Bocsáss meg, hogy közéd és a tükörképed közé állok, de nem felejtettél el valamit?

– Micsodát? – kérdezte, de egyáltalán nem figyelt olyan nagyon Hermionéra.

– Egy felsőt felvenni.

Hermione egy pillanatig a piros póló szorongatva elidőzött a kócos szőke fiú hátán, fedetlen mellkasán, amin ugyan még látszottak a Sectumsempra átok nyomai, de még ez sem törte meg az izmok tónusát. Hiába fogyott sokat, még így is figyelemreméltó volt. Korábban nem figyelt fel ezekre az apró átokhegekre, amiről nem tudta megmondani, hogy maradandóak-e vagy nem. Kissé ugyan még mindig látszott rajta, hogy az elmúlt hónapok meggyötörték, de közel sem annyira, hogy bárki girhesnek mondhatta volna.

– Ezek a muglik milyen szoros farmerben járnak. – Aztán tovább figyelte magát a tükörben, majd zsebre tette az egyik kezét, aztán a másikkal beletúrt a hajába. Bal karján a Sötét Jegy tisztán, és kivehetően rajzolódott ki, mintha már nem is akarná szégyellni többet, úgy mutogatta. A boszorkánynak a torkára forrtak a szavak, és a feltörni készülő figyelmeztetés, hogy ne mutogassa a Jegyet a muglik előtt. – Hmm, nem is rossz. De fel kellene próbálnom egy másikat is.

Aztán elkezdte kigombolni a nadrágot, de pontosan akkor kiszúrt egy másik ruhadarabot. Gyorsan lekapta az inget az egyik vállfáról, majd azonnal belebújt. Elfintorodott, félredobta Hermionénak, aki pont ebben a pillanatban ocsúdott fel az álmodozásból. Lopva körbenézett, majd észrevette, hogy a női részlegről meglehetősen sok fiatal lány figyelte újdonsült barátját, gyorsan tennie kellett valamit. Közelebb lépett a mardekároshoz, majd azonnal kérdőre vonta.

– Mégis elárulnád mégis, hogy mit csinálsz? – fedte mérgesen, és úgy gondolta a fiatal varázsló meg is érdemli, hogy helyre tegyék. – Mindenki téged néz!

– Na és akkor mi van? – közölte elégedett vigyorral, majd diszkréten körbenézett, aztán csípőre tett kézzel Hermione felé fordult. – Jól nézek ki, Granger, ezt még te sem tagadhatod le, igazam van?

– Nem jövünk csak úgy ki fedetlen felsőtesttel a próbafülkéből. – Iszonyatosan gyenge próbálkozás volt, mégis rendre kellett utasítania.

– Talán vegyek egy melltartót? – nevetett jóízűen. Legszívesebben kisimította volna Granger homlokából a rakoncátlan, göndör hajtincseket, maga sem értette, hogy miért. Talán, hogy lássa vajon ettől az érintéstől is elpirul-e. Imádta az ilyenfajta gonoszkodást. – Akkor megnyugodnál végre?

– Na, nyomás vissza! – utasította ellentmondást nem tűrően.

– Tetszett a látvány, igazam van?

– Öltözz! – adta ki a parancsot Hermione, majd visszatuszkolta a nevető Dracót a próbafülkébe, aztán elhúzta a függönyt.

– Szóval igen.

– Mindenáron zavarba akarsz hozni. Nem fog sikerülni.

– Tudod szörnyen veszélyes ilyesmit mondani, mintha egy kihívást intéznél felém, és én úgy érzem, el kell fogadnom.

Csak egyetlen egy vékony függöny választotta el őket egymástól, s ez a határvonal egyiküket sem akadályozta meg abban, hogy ne lépjék nyugodt szívvel át. Mindketten tudták, hogy ez az incselkedés veszélyes vizekre vezetik őket, de nem bírtak ellenállni a kísértésnek. A kényszerű helyzetük egyszerűen előidézte a változást kettejük kapcsolatában. Malfoy tudta, hogy zavarba hozta, s a lány nehezen tudta elrejteni a rózsás pírt az arcán, amitől a fiú még inkább felbátorodott.

– Ez nem kihívás. Egyszerűen csak szállj le a témáról! – közölte a színtelen hangon a boszorkány, majd karba tette a kezét.

– Házsártos vagy – jegyezte meg nevetve Draco. – Túlságosan is feszült.

– Válassz valamit, aztán menjünk! Még rengeteg dolgom van.

– Micsoda? Szerelmeslevelet írni Weasley-nek? – Hermione nagyon mérgesen nézett a még mindig hullámzó függönyre, amit legszívesebb félrehúzott volna, aztán a fiú torkának esett volna. – Gondolom, rettenetesen hiányozhat neked.

– Nem vagyunk együtt Ronnal – sziszegte mérgesen. Draco hirtelen húzta el a függönyt, majd kilépett. Hermione már éppen nyúlt volna a feleslegessé vált ruhadarabért, de helyette megérintette a mellkasát. Úgy kapta el a kezét, mintha megégette volna magát. A fiatal varázsló megragadta a csuklóját, aztán behúzta magával a próbafülkébe, aztán finoman nekinyomta a falnak, és elhúzta a függönyt.

– Komolyan ejtetted Weasley-t? – kérdezte kíváncsian, majd igencsak közel hajolt a boszorkányhoz.

– Mi a fenét csinálsz?

– Válaszolj! Utálom a felesleges szócséplést.

– Nem rángathatsz be senkit csak egy próbafülkébe! – riposztozott a boszorkány. – Jesszus, Malfoy, legalább a nadrágodat húzd fel!

– Éppen két nadrág között vagyok, de most nem ez a lényeg. Válaszolj!

– Ne bolondozz!

– Gyorsan, Granger, mert meghallanak a muglik! – vigyorgott szemtelenül. – Nem akarod ugye, hogy kompromittáló helyzetben találjanak. Mondhatom, hogy te vetkőztettél le, mert nem bírtál magaddal.

– Mégis ki hinné el, hogy nem te vagy a szatír, aki védtelen lányokat húz be a próbafülkékbe? Rajtad van csak egy alsógatya. Merlin szerelmére, mit véthettem én? – fohászkodott.

– Aztán mit csinálnék én védtelen lányokkal?

– Nem tudom – rázta meg a fejét a boszorkány, de aztán zavarában elfordította a fejét. Draco az álla alá nyúlt és felé fordította a fejét. A barna és szürke tekintet találkozott, mindketten megborzongtak.

– Azt akarom, hogy a szemembe nézz, és úgy válaszolj! Tényleg szakítottatok Weasley-vel?

– Hogy lehetne vége valaminek, ami el sem kezdődött? – kérdezett vissza Hermione. – Nem voltunk együtt soha. Ha nem vetted volna észre, akkor Ron Lavenderrel jár. De, ha megkérhetlek, ne hozd fel ezt a témát még egyszer! Elmondtam már neked, és ezt utoljára mondom el: egyik barátommal se járok, nem jártam, és soha nem is fogok. Világos?

– Ígérem, nem fogom felhozni – bólintott a varázsló.

– Akkor tisztáztunk mindent. Mehetek?

– Elmondtad valamelyiknek, hogy velem töltöd a nyarat?

– Ez a kettőnk titka. Nem emlékszel? – fújt egyet mérgesen. – Szerinted magamra akartam szabadítani mindkét barátomat? Azokat, akik nem kedvelnek téged? Mekkora kalamajka lett volna belőle? Ron agyérgörcsöt kapott volna, Harry pedig nem megy haza, pedig haza kell… Mindegy.

– Igaz. Egyelőre ennyi is elég, legalábbis.

– Örülök.

– Három férfi és egy boszorkány – elmélkedett a varázsló. – Kicsit szűkösen leszünk, Granger, szerintem jobb lenne valakit otthon hagyni. Mondjuk Weasleyt.

– És most kiengednél végre?

Draco felemelte a kezét, és lágyan kisimította a tincset a lány arcából, ami már régóta idegesítette, s közben komolyan elgondolkodott azon, amit Hermione mondott.

– Persze. Menj csak!

– Köszönöm! – Hermionénak torkában dobogott a szíve, amikor végre kilépett a függöny mögül. Menthetetlenül elpirult, noha semmi konkrét oka nem volt rá. Tagadhatatlanul hatással volt rá, hiszen Malfoy mindenkire hatással van, de ez most egészen más. Nem gyűlölet, megvetés, hanem valami egészen új.

– Három férfi és egy boszorkány? Három degenerált, tesztoszteronbomba és én – mormolta maga elé. – Engem kellene otthon hagyni…

Halálra rémült, amikor Draco hirtelen elhúzta a függönyt, talán a szokásosnál sokkal nagyobb lendülettel.

– Ki a degenerált?

– Csak elmélkedtem magamban.

– Áh. Szörnyen sápadt vagy, Granger – szólalt meg mosolyogva, karján néhány ruhával, amiket összeválogatott.

– Csodálkozol? Órák óta itt vagyunk, és lassan dél van. Ideje lenne valamit enni.

– Jól van – bólogatott Draco.

– Kereshetünk itt valamilyen helyet, ahol ehetünk.

– Rendben.

– Nem vitatkozol. Mi történt veled?

– Ki tudja, mit főzöl legközelebb. – Hermione rácsapott a férfi karjára. – Hé, azért nem kell megütni. Picit gúnyolódtam.

– Kiteszem érted a lelkem, hogy életben maradj. Hálásabb is lehetnél.

– Illene megköszönnöm, és bocsánatot kérnem.

– Igen.

– Majd megfogom.

– Merlin…

– Mi lenne, ha én fizetnék? – kérdezte Draco. – Elvégre muszáj ebben a világban is boldogulnom.

– Mióta van mugli pénzed?

– Úgy értem odaadhatnád nekem a pénzt, és én fizetnék – magyarázta a varázsló.

– Miért?

– Mert nem akarom, hogy úgy tűnjön a csajom fizetett nekem a ruháimért – mondta Draco egyből. – Szörnyen rémesen érintene.

– A csajod? – kérdezett vissza Hermione és szörnyen elpirult.

– Ennyit tudtál csak leszűrni abból, amit mondtam? A tűnjön szócskán volt a hangsúly.

– Nekem mindegy, Malfoy – szólalt meg Hermione, aztán odaadta a bankjegyeket a fiúnak. – Tiéd a terep.

Draco magabiztosan tette le a ruhákat a pultra, mosolygott, fizetett, majd pár perc múlva már kint is voltak. A varázsló el volt telve magától, miközben a ropogós papírzacskókat magához vette, és fölényesen csörgette az aprót a zsebében. Időközben eltűntette a kabátot, amit Hermionétól kapott, és lecserélte egy másik, méretben passzoló sötétszürkére.

– Mehetünk enni?

– Igen – bólogatott Hermione.

– Akkor menjünk.

– Rendben van.

hozzászólások: 2

by Neola @ 02 Mar 2023 12:39 pm

Szia!
Imádtam! Bírom az állandó civakodásukat. Legalább Hermione is megfeledkezett kicsit a szüleiről. Draco pedig a jelenlegi helyzetéről.
Jó kis vidám rész volt. Élveztem nagyon! Várom a folytatást sok sok szeretettel!
Köszi szépen!
Szép napot!
Üdv : Neola

by Nyx @ 04 Mar 2023 01:37 am

Szia, Úgy örülök! Én is szeretem, ahogy civakodnak egymással. Tényleg erre nem is gondoltam, Draco végülis jót tesz ezzel a hisztizéssel, mert így Hermione teljes figyelmét totálisan leköti és másra nincs energiája. Úgyhogy Draco még bőven próbára fogja tenni Hermione türelmét. Hamarosan jövök a következő résszel. Köszönöm szépen! Neked is szép napot!