23. fejezet
Halloween éjszaka
2. rész

Oliver karon fogta Hermionét, és a kastély hatalmas tölgyfa bejárati ajtajához vezette. A közvetlen környéket egy szerény méretű sövénylabirintus borította, amelyet pókhálóval és őszi levelekkel díszítettek. Nem volt igazi labirintus – a kialakítása túl egyszerű volt ahhoz, hogy valaki eltévedjen benne –, de lehetővé tette, hogy zavartalanul sétálhassanak a szabadban. Itt halkabb volt a zene, a kitartó dübörgés elhalt. Hermione frissítően hűvösnek érezte a késő októberi levegőt az izzadt bőrén.

Oliver néhány percig a táncról és sok érdeklődőről csevegett, gratulált Padmának és Ernie-nek a jól végzett munkájukhoz. Hermione csak akkor válaszolt, amikor szükséges volt, és igyekezett érdeklődőnek tűnni.

Vissza kellett fordulniuk, amikor véletlenül két hetedikesre bukkantak, akik egy rejtett sarokban csókolóztak. Az eset miatt Oliver elhallgatott, ami Hermionét arra késztette, hogy kétségbeesetten próbáljon kitalálni egy témát, amiről beszélgethetnének. Bármit, csak ne csókolózás. De semmi nem jutott eszébe.

– Hermione?

Kíváncsian, kérdőn nézett fel rá.

Oliver szinte lélegzetét is visszatartotta.
– Semmi baj, tudod. Hogy nem… érzel irántam semmit.

A lány megkönnyebbülten sírhatott volna, és egész teste megroggyant a vallomástól. Az érzelmei biztosan jól látszottak az arcán, mert Oliver kristálykék szemei elszomorodtak.

Bűntudatot érezve őszintén mondta neki:
– Szerintem csodálatos ember vagy, Oliver. Tényleg. Csak… köszönöm. Nem hiszem, hogy többet tudnék neked adni, mint ami most van közöttünk.

Úgy tűnt, hogy Oliver sztoikus méltósággal fogadja a lány szavait.
– Mindig is tudtam, hogy nem vagy az én súlycsoportom, de egy fiú nem tehet róla, hogy álmodozik. Amúgy is, már egy ideje rájöttem, hogy te máshoz vonzódsz.

Tényleg? Hermione gyomrában aggodalom kezdett gyötörni.
– Nem tudom, mire gondolsz…

– Tudom, hogy nyáron jártatok, és láttam, mennyi időt töltöttél vele a könyvtárban és az étkezéseknél. Velem is elég tartózkodó volt – szakította félbe Oliver, szavai úgy ömlöttek belőle, mintha nem tudta volna megállítani magát, miután egyszer elkezdte. – Megkérdeztem Longbottomot, és ő is megerősítette. Amúgy sem vagyok hülye… Ron Weasley többet tud neked adni, mint én. Segített neked és Potternek legyőzni Tudodkit. Azzal nem tudok versenyezni.

Várj…

Azt hitte, hogy Hermione szerelmes Ronba?

Hermione heves tiltakozást akart formálni ez ellen, de hirtelen rájött, hogy valószínűleg könnyebb lesz, ha ezt a téves információt nem hozza szóba. Nem kellett semmit sem bizonyítania Olivernek, és Ron is pontosan tudta, hol helyezkedik el a lány szívében. Ronnak sem kellett semmit sem bizonyítania.

– Köszönöm, hogy megérted – válaszolta, és egy kis borzongással visszagondolt a nyári csókokra Ronnal.

– Csak ennyi, Hermione?

– Igen?

– Megtennél nekem egy szívességet? Vigyázz Nottra. Ő… kedvel téged.

Hermione tátott szájjal bámult rá.
– Szerinted Theodore belém zúgott? Édes Merlin, dehogy. Csak barátok vagyunk. Csak barátok.

Oliver kissé elmosolyodott a lány őszinte reakcióján, és ragaszkodott az elméletéhez.
– Csak nem akarom, hogy megsérülj.

Nos, ez egy megalázó beszélgetés volt. Alig várva, hogy véget érjen, Hermione kinyújtotta a kezét, hogy kezet rázzon vele.
– Barátok?

Figyelembe véve a gesztusát, egy másodperc telt el, mire megfogta a kezét, és határozottan megrázta. A szeme még mindig kissé szomorúnak tűnt, de legalább úgy tűnt, hogy elismeri, hogy a beszélgetés viszonylag jól ment, figyelembe véve, miről volt szó.
– Barátok – válaszolta.

– Azt hiszem, korán lefekszem – mondta a lány, alig várva, hogy elmehessen.

– Rendben. – Megkönnyebbülten bólintott, és a boszorkány után fordult vissza a buli felé. A Nagyterem bejáratánál jó éjszakát kívántak egymásnak, majd Oliver visszabújt a terembe, valószínűleg azért, hogy megpróbálja még megmenteni az estét.

Hermione mély megkönnyebbült sóhajt hallatott, és úgy érezte, mintha súly emelkedett volna le a mellkasáról. A sarkon fordult, és elhatározta, hogy annyi távolságot tart a halloweeno báltól, amennyit csak lehet, anélkül, hogy nyíltan elmenekülne. Amikor a második sarkon fordult, majdnem összeütközött Ronnal és Seamus-szal. Meglepetésében kiáltott, de még időben elfojtotta.

– Csak mi vagyunk, Mione – nyugtatta Ron. Szeme röviden végigfutott a jelmezén. – Jól nézel ki.

– Köszönöm – válaszolta, furcsa zavart érzve a megjegyzés miatt. Talán Oliver utalt rá, hogy még mindig romantikus viszony van közte és Ron között. Bár tudta, hogy nincs, mégis furcsa volt, hogy ilyesmivel vádolták, és nem tagadta.

– Már befejeztétek a táncot? – kérdezte Seamus ír akcentussal. – Unalmas, mi?

– Csak fáradt vagyok – válaszolta a lány, mert úgy érezte, ez az igazság.

– Harry is felvette a ruhát? – kérdezte Ron.

– Persze, hogy felvette.

Seamusra pillantva mindkét varázsló kuncogott, majd Ron folytatta:
– Megkértem Ginny-t, hogy csináljon róla egy képet, hátha. Remélem, megcsinálta. Soha nem fogom ezt elfelejteni.

Hermione vállat vont.
– Úgy tűnt, élvezte. Miért nem mentél el személyesen?

Ron válaszolni akart, amikor Seamus egy páncél mögé ugrott, és hangosan suttogta:
– Jön valaki!

Ron magával rángatta Hermionét, és egy hasonló páncél mögé bújtak a folyosó másik oldalán. A beszélgetés hirtelen fordulatától megdöbbent Hermione kezdte:
– Mi a…?

– Pszt – intette Seamus, amikor egy harmadik évfolyamos mardekáros diák került látótávolságba, háttal nekik, és jó éjszakát kívánt a partnerének. Seamus egy kis csövet tett a szájához, erősen belefújt, és valami kilökődött belőle.

– Egyből belőtted– dicsérte Ron suttogva. Ő is a szájához emelte a csövet, és egy második nyálcsomót fújt a fiú partnerére. A nyál a lány jelmezére ragadt, de egyik áldozat sem vette észre.

– Szép volt, Ron!

Hermione szája tátva maradt a szabályszegés nyílt megnyilvánulásától, hangulata gyorsan átcsapott kissé morcosból dühös prefektusi módba. Megdöbbenve kiáltotta:
– Húsz pont levonás a Hugrabugtól!

– A francba, Hermione – duzzogott Ron. – Csak egy kicsit szórakoztunk. Halloween van!

Karjait mellkasára fonta, és a legkeményebb pillantásával nézett rá, majd rákérdezett:
– Szóval úgy döntöttetek, hogy vicces, ha az emberek nyálas papírgalacsinokkal vannak borítva?

– Gondolom, azt akarod, hogy abbahagyjuk – következtetett Ron.

Hermione szarkasztikusan felhúzta a szemöldökét.

– Jól tippeltél, haver – ismerte el Seamus, kissé idegesen a lány haragjától.

Ron mélyet sóhajtott.
– Tudod, Hermione, Hóborc is ezt csinálta korábban.

– Remélem, nem arra célzol, hogy szerinted az iskola kopogószelleme jó példakép – gúnyolódott a lány. – Ha szórakozni akartok, miért nem Hóborcot dobáljátok meg köpött papírgolyókkal?

Seamus szeme felcsillant, és gonosz mosoly terült szét az arcán.
– Hé, ez nem is olyan rossz ötlet.

Hermione leengedte a karját, és a csípőjére tette a kezét. Nem gondolta komolyan.
– Seamus, te vak voltál ötödikben?

– Hát, az Umbridge volt, nem? Az más.

– Kétlem, hogy egy kopogószellem tudna különbséget tenni!

Seamus Ronhoz fordult.
– Benne vagy?

Ron mosolya Seamuséval egyezett, és a fiúk elrohantak, Hermionét hátrahagyva. Ron hátrafordulva kiáltott:
– Szia, Hermione!

Ahogy eltűntek a szomszédos folyosón, Hermione csak hitetlenkedve rázta a fejét.

Egy pillanat múlva ismerős hang hallatszott mögötte.
– Mint a másodikosok, mi?

Hermione megfordult, és látta, hogy Ginny mögé lopózott, és lustán a falnak támaszkodott.
– Néha tényleg azok.

– Láttam, hogy Rivers nélküled tért vissza a bálba – jegyezte meg Ginny. – Ugye nem mész el?

Hermione sejtette, hogy nem tud ilyen könnyen elmenekülni Ginny elől.
– Valójában igen. Oliver és én épp most szakítottuk meg a nem igazán kapcsolatunkban, és Lisa jelmeze hihetetlenül viszket, ráadásul mindenem fáj, szóval…

Mintha a viszkető anyag hallotta volna, még jobban viszketni kezdett, mintha igazat akarna adni neki. Hermione a térde hátsó részét, majd a combját vakargatta, és frusztráltan felnyögött az érzéstől. Hamarosan a karjaira is átterjedt. Flitterek, csillámok és taft… soha többé…

– Van rá varázslat, tudod – javasolta Ginny, előhúzta pálcáját, és Hermione lábára célzott. – Pruigino!

– Jó ég, Godrik! – suttogta Hermione csodálkozva. A ruha mindenhol, ahol a lábához ért, hirtelen puha lett, mintha kényelmes selyembe burkolták volna. – Ezt meg kell tanulnom.

– Ezt anyámnak köszönheted. – Ginny újra felemelte a pálcáját. – Hadd csináljam meg a karjaidat is!

– Ne! – kiáltotta Hermione védekezően, és a vádló alkarjához kapott, egy lépést hátralépve barátnőjétől. – Úgy értem, nem, köszönöm.

Barátnője gyanakodva összeszűkítette a szemét.
– Miért?

– Csak… nem viszketnek annyira – hazudta. A szíve hevesen dobogni kezdett a mellkasában, mert még saját fülének is hihetetlenül hangzott a hazugság.

– Hazug – vádolta Ginny nyugodtan. Néhány lépést tett Hermione felé, majd rájött, hogy barátnője valójában retteg tőle, ezért összehúzta a szemöldökét, és halkan megkérdezte: – Mi a baj?

Hermione mérlegelte a lehetőségeit, de egyik sem hozott megnyugvást. Egyrészt elmondhatta Ginnynek, mi zavarja, és Ginny biztosan megdöbbenne, és talán még ragaszkodna hozzá, hogy kényeztesse. Másrészt titokzatos maradhatott, és Ginny helyesen feltételezné, hogy valami nagy titkot rejteget előle, ami megterhelné a barátságukat.

– Hermione, egy kicsit megijesztesz.

Végül az a tény, hogy Nott és Zabini úgy tűnt, máris tisztában vannak Draco magánügyeivel, rábeszélte Hermionét, hogy megadja magát. Körülnézett, hogy nincs-e tanú, majd egy Disaudiót varázslatot mondott magára és barátnőjére.
– Sétáljunk egy kicsit.

Miután elég messzire kerültek a Nagyterem dübörgő zenéjétől, Ginny rákérdezett:
– Mi a baj?

– Meg kell ígérned, hogy amit most mondok, köztünk marad. Csak köztünk.

Ez csak még jobban aggasztotta Ginnyt.
– Kérlek, mondd el, mi a baj. Kezdek igazán aggódni.

Na, megpróbálom…

Lassan felhúzta jelmezének ujját, és megmutatta barátnőjének a bal alkarját. Ginny felkiáltott, de gyorsan a szájára tapasztotta a kezét, hogy ne hallják. Hermione gyorsan lehúzta az ujját, az arca szégyentől lángolt.

– De…! Ne! – hitetlenkedett Ginny, barna szemei félelemmel és haraggal teltek meg. – Ne!

– Ginny, hadd magyarázzam meg…

– Jobb, ha megteszed!

Az egész történet – vagy legalábbis a nagy része – előtört belőle. Hermione arról beszélt, hogy Malfoyjal osztották be őrjáratra, és arról, hogy folyamatosan váltogatták a heves vitákat és a jó viszonyt egymásközött. Elmesélte, hogyan fedezte fel először, hogy Malfoy a balkonon cigarettázik, és majdnem elárulta, hogy Malfoy megcsókolta a hollóhátasok klubhelyiségéhez tartozó könyvtárban, de gyorsan elsiklott felette, mert úgy döntött, hogy ez túl sok információ lenne Ginnynek egyszerre.

Részletesen elmesélte, hogyan fedezték fel Hollóháti Hedvig titkos dolgozószobáját, és Ginny szeme tágra nyílt, ahogy hallgatta. Hermione elmagyarázta, hogy Draco elvett egy könyvet, amelyben egy érdekes alkímiai mandala volt, és azt javasolta, hogy együtt próbálják meg megvalósítani.

– De nem tettétek meg, ugye? Nem tennél ilyen hülyeséget Malfoyjal – ragaszkodott Ginny. Barátnője pillantására kénytelen volt visszavonni szavait. – Szent Merlin, tényleg együtt dolgoztál vele?

Hermione folytatta a történetét, és elmesélte, hogy ő és Draco csak az előző este valósították meg a mandala-tervüket, a Tiltott Rengetegben. Leírta a varázslat elképesztő érzését, egészen addig, amíg az egyszarvú váratlanul meg nem jelent, és összekötötte a testüket, ami azt eredményezte, hogy megosztották egymással a hegeket és a fizikai fájdalmaikat. Hermione visszatartotta az új együttérzését Draco ízületi gyulladása iránt, ami most már a saját csontjaiban is hevesen kezdett jelentkezni, és elmagyarázta, hogy most már ő viseli Draco sárvérű hegét, ő pedig Draco halványuló hűségét Voldemorthoz.

A fantasztikus elbeszélés végére Ginny arca olyan vörös lett, mint a haja.
– Azt akarod mondani, hogy az a dolog a karodon Draco Malfoy Sötét Jegye?

Hermione bólintott, és új félelmét is megosztotta:
– McGalagony holnap Roxmortsban találkozik a szüleinkkel, és… nos, te is emlékszel a Malfoyokra, Gin. Annyira félek, hogy felfigyelnek a szüleimre. Annyit tettem, hogy megvédjem őket a háború alatt. Mi van, ha ez kell ahhoz, hogy tönkretegyék a családomat? Ugye nem gondolod, hogy Lucius Malfoy megöleti őket?

Ginny túlságosan megdöbbent a történettől, hogy azonnal válaszoljon. Végül úgy tűnt, összeszedte a gondolatait, és Hermione félelmét igyekezett csillapítani.
– Ne felejtsd el, hogy a Malfoyoknak manapság nincs sok hatalmuk. Nagyon szigorúan figyelik őket. Lucius még mindig Azkabanban van.

– Valójában háziőrizetben.

– Mindegy, szerintem nem lesz baj… De hogy nem mondtad el ezt eddig senkinek?

– Féltem.

– Féltél! Hermione, a barátaid vagyunk. – Ginny egy pillanatra megfogta Hermione kezét, és komolyan nézett rá. – Mi itt vagyunk, hogy támogassunk, főleg, ha éppen Draco Malfoyjal keveredsz bajba.

Hermione felhorkant, visszahúzta a kezét, és visszatolta a fonott koronájából kiszabadult fürtöt.

– Talán hálásnak kéne lennem, hogy nem valami romantikus bajba keveredtél – tűnődött Ginny.

Hermione levegőt vett, keze mozdulatlanul maradt, miközben a hajából próbálta visszatolni az egyik virágot.

Ginny szája lassan tátva maradt. Viccesnek tűnhetett volna, ha nem lett volna olyan undorító kifejezés az arcán.
– Nem… nem. Malfoy nem. Kérlek, mondd, hogy ez csak vicc!

Hermione csak a fejét rázta.

Ginny becsukta a szemét, és a homlokához nyomta a tenyerét, mintha hirtelen fejfájása lett volna.
– Hermione, amikor múlt hónapban viccelődtem veled róla, nem akartam, hogy komolyan vedd. Te zseniális vagy, de ez… ez egy szörnyű ötlet.

Hermione visszanyerte a hangját.
– Nem mondhatod el senkinek, Ginny.

– Azt várod, hogy magamban tartsam?

– Igen!

– Én… nem tehetem. Nem, ha Malfoyról van szó. – A szeme Hermione eltakart alkarjára szegeződött, ahol most már tudta, hogy a Sötét Jelet rejti. – Nézd meg, mit tett veled!

Hermione megrázta a fejét, kétségbeesetten akarta, hogy Ginny megértse.
– Ez mindkettőnk hibája, és egy kis pech is közrejátszott. Próbálunk kiutat találni.

– Hallod magad? Mit kerestél egyáltalán annak a szemétládának a társaságában?

– Nem szemétláda! – kiáltotta Hermione, érezve, hogy ma este már többet hallott Dracóról, mint amennyit el tudott viselni. – Ő… félreértett, és… igen, néha teljesen idegesítő és önző, de… vicces, szarkasztikus, gúnyos módon… és ő csak…

Ginny szeme még jobban tágra nyílt.
– Te szeretsz csókolózni Malfoyjal!

– Igen. Tényleg. – Hermione a lábára nézett, és észrevette, hogy a tánctól és az ízületi gyulladástól kissé megduzzadt a bokája. Draco iránti sajnálat fogta el, amit soha nem mert volna bevallani neki. Csendesen ragaszkodott hozzá: – Ő nem az, akinek mindenki hiszi.

– Hűha – fújta ki a levegőt Ginny, megdöbbenve.

– Ugye nem fogod elmondani?

Ginny lassan megrázta a fejét.
– Nem. Nem fogom. Csak ez egy kicsit sok egyszerre. És Malfoyról van szó!

Hermione idegesen nevetve rámutatott a következőre:
– Ezt már legalább háromszor mondtad. Tudom, ki ő.

– Megőrzöm a titkodat, Hermione, de azt kell mondanom, hogy szerintem nem kellene titkolnod Harry előtt. Ron… talán. Ron utálja Malfoyt. De át kéne gondolnod, hogy hallgatsz-e tovább. Gyere le a Mardekár klubhelyiségébe, ha beszélni akarsz. A jelszó ebben a hónapban: Szentség.

– Kösz, Gin! – mosolygott, és hálásan megszorította barátnője kezét. – Most, hogy elmondtam neked mindent, máris jobban érzem magam.

– Még mindig azt gondolom, hogy Harrynek is el kéne mondanod – ismételte Ginny komolyan. – Többször is látott téged Malfoyjal a Tekergők térképen. Meg is említette, de mindketten úgy gondoltuk, hogy ez a prefektusok dolga.

– Az volt – emlékeztette Hermione.

– És csókolóztatok!

– Az csak pár alkalom volt!

– De… – Ginny kíváncsian nézett rá. – Visszamész a Hollóhát tornyába, ugye? Nem fogsz elosonni, hogy találkozz vele, és… nem is tudom… kefélni Frics irodájában, vagy ilyesmi?

– Ginevra Weasley! – kiáltott Hermione, és azonnal elpirult.

Ginny védekezően felemelte a kezét.
– Nem is tudom már! Ez őszintén szólva sokkal sokkolóbb, mintha bejelentetted volna, hogy otthagyod az iskolát, hogy Szlovákiában durrfarkú csúrcsokot tenyésztesz.

Hermione pislogott, majd nevetésben tört ki. Hamarosan mindkét lány a nevetéstől fuldokolt a gondolatra. Végül Hermione összeszedte magát, és így búcsúzott:
– Jó éjt, Ginny! Köszönöm, hogy meghallgattál.

– Megígéred, hogy még átgondolod, hogy nem mondod el Harrynek?

– Meggondolom – ígérte. – Most menj vissza a táncparkettre. Nem akarod, hogy az osztrák söröshordó lányod sokáig egyedül maradjon. Valaki még elcsábíthatja.

Ginny jellegzetes mosolyával gúnyosan tisztelgett, majd visszafordult a folyosóra, és Hermione ismét egyedül maradt.

hozzászólások: 0