46. fejezet
Menyasszonyi találkozó - 2. rész

– Sajnálom a sok papírmunkát – bocsánatot kért Draco, miközben ketten átkeltek a kertben. A kabátjaikat bent hagyták, és inkább melegítő varázslatot bocsátottak magukra. – Figyelmeztettelek, hogy bonyolult lesz. El tudod képzelni, hogy mindezt baglyokkal vagy más módon intézzük?

– Nem – felelte Hermione. Nem tudta, hová vezeti a férfi, de nem abba az irányba mentek, ahonnan jöttek. – Praktikusabb volt így találkozni, de miért van szükség mindezekre?

Draco megállt egy tökéletesen nyírt sárga rózsákkal teli sövénynél.
– A birtok nagy és viszonylag bonyolult.

A boszorkány megrázta a fejét.
– Nem, én az egész pompára gondolok. Elég sokat kutattam a mágikus törvényekről, és ez nem feltétlenül szükséges, sőt, jobb is lenne, ha nem lenne.

A férfi csak vállat vont.
– Azt hiszem, mindig is így csinálták.

– De te és én messze nem vagyunk hagyományos tisztavérűek. Miért ragaszkodsz hozzá?

Draco letépett egy rózsát, és az orrához emelte.
– Azt hiszem, soha nem gondoltam másképp.

– De ez nevetséges. A dolgok nem jobbak attól, hogy mindig így csinálták.

Talán, hogy csillapítsa a lány szenvedélyét, a férfi a sárga rózsát a fül mögé tűzte, és úgy igazította a fürtjeit, hogy szépen üljön.
– A szokás maga sokkol téged, vagy az, hogy elmaradottnak tartod?

– Mindkettő, azt hiszem. – Aggódva nyúlt a rózsa felé. A vad fürtjei között könnyen elkobozhatta volna a virágot, és akkor ki kellett volna halászni.

A férfi egy pillanatig elgondolkodott, miközben továbbhaladtak.
– A muglik hogyan csinálják ezeket a dolgokat?

– Általában csak összerakják, és remélik, hogy jól sikerül – válaszolta őszintén. Elértek egy kanyart a sövényben, és azt követve elhagyták a kastélyt.

– De ez varázslat – emlékeztette a férfi, és a levegőbe mutatott.

– Igen, de…

Figyelmeztetés nélkül Draco felé hajolt. Olyan régen csókolóztak, hogy Hermione mozdulatlanná és csendessé vált, és azonnal megfeledkezett a vitáról. A férfi ajkai az övé felett lebegtek, próbálva kitalálni, hogy a gesztusát szívesen fogadja-e. A türelmetlenségében Hermione megszüntette a köztük lévő távolságot, és ajkát az övéhez érintette, finoman ösztönözve a férfit, hogy folytassa, amit elkezdett, mire az lelkesen válaszolt.

A férfi keze a lány fürtjeibe fúródott, hosszú ujjai belegabalyodtak a hajába, miközben közelebb húzta a fejét, hogy elmélyítse a csókot. Hermione ajkai további ösztönzés nélkül nyíltak meg, és karjait Draco nyaka köré fonta, hogy még közelebb húzza magához. Érezte a férfi mosolyát a száján, miközben az ujjai kibújtak a hajából, és egyszerre mindenfelé vándoroltak. Bársonyosan sima izgató csókok nyomait hagyta a nő nyakán, karjain, majd a derekán, és végigsimította a csípőjét. Draco ujjai a szoknya alatt követték a csípőcsontjának finom vonalát, és a nő megborzongott. A vágy tüze égett benne, és a férfi gyengéd csábításától életre kelt. Nyelvük összefonódott, elszakadt, majd újra összekapcsolódott – és egy pillanatra minden rendben volt a világban.

A feje szédült. A férfi íze olyan volt, mint a tea, amit ittak, keveredve a tiszta vágyakozással. Amikor a férfi testét az övéhez nyomta, egész teste elektromos árammal telítődött.

Pillangófinom kezei most a melleit simogatták. Alacsony nyögés hagyta el az ajkait, és lihegve suttogta:
– Nem fog meglátni minket…?

– Kizárt – morogta Draco, de ennek ellenére még mélyebbre tolta őket a rózsabokrok közé. Hermione arra számított, hogy éles tüskék szúrják a lábát és a hátát, de csak puhaságot érzett.

Hermione érezte Malfoy félig merev erekcióját a combja belső részén, amikor a lábát az övéi közé csúsztatta, és újra csókolni kezdte. A nő a kezét a férfi mellkasára helyezte, az egyik kezével pedig lecsúsztatta a nadrágjában kialakuló jelentős dudorra.

A férfi elengedte a száját, hogy levegőt vegyen, amikor a nő keze hozzáért.
– Nem szabad… itt nem. Fájdalmasan nyilvánvaló lesz, amikor visszamegyünk…

– Mit ne tegyünk, Draco? – kérdezte pajkosan, szemét tágra nyitva, ártatlanul.

– Boszorkány! – sóhajtott a férfi, miközben a lány lassan fel-le mozgatta a kezét a most már teljesen merev tagját borító anyagon.

Hermione újra megtalálta az ajkait, ezúttal saját mosolyával az arcán.

Az egyik keze eltűnt a kardigánja szegélye alatt, felcsúszott a hasán, és megkerülte a melltartóját, hogy megcsavarhassa a mellbimbóját, és így zihálást csalhasson ki belőle. Elégedett morajjal Draco megcsípte a kemény mellbimbót az ujjával, és újra megcsavarta. A nő válaszként hátrahajolt, és a férfi felnyögött, amikor érezte, hogy a merevedése megremeg a keze körül.

Kissé lihegve a férfi a lány fülébe suttogta:
– Van egy magán hely a közelben… egy régi istálló… ha akarsz.

– Istálló? – ismételte a lány, megdöbbenve, miközben próbált összerakni, hogy pontosan mit is javasol a férfi.

– Ott, azon a bozótoson túl – mutatott arrafelé Draco, majd hozzátette: – Csak ha akarod.

– Mutasd!

A férfi igazította a sátorba állt nadrágját, majd kézen fogta a nőt, és átvezette a formális kert szélén lévő kis gyertyánbokoron. Amikor elhagyták a fákat és az alacsony szederbokrokat, egy kis épület tűnt fel. Hermione alig volt ideje megnézni az alacsony faépítményt, amikor Draco már behúzta őt.

Nyilvánvalóan egykor vadászsasokat tartottak itt. A főszobában még mindig gondosan elrendezve hevertek a solymászati felszerelések, a falakon és az asztalon, míg jobbra négy üres, dróthálóval fedett madárház állt.

A férfi nem szólt egy szót sem, csak végigsimította a kezeivel a szoba közepén álló alacsony asztalt, és a sapkák és a hámok a földre zuhantak. Elvarázsolta a munkaállást, bár úgy tűnt, hogy már amúgy is tiszta, majd Hermionét ráhúzta, hogy a lány vele szemben álljon. Egy pillanat alatt a lány lábai között termett, a szoknya a csípőjére gyűrt. Érezte, hogy elpirul, tudván, hogy a férfi most már teljes rálátása van a bugyijára, de nem volt ideje sokat foglalkozni ezzel a gonddal, mert a férfi szája ismét elfoglalta az övét.

– Hadd kényeztesselek a nyelvemmel – suttogta a fülébe.

A lány felnyögött, miközben a férfi szája a nyakán szívta a pulzuspontján.
– Kérlek.

A férfi térdre ereszkedett, közelebb húzta a lány fenekét az asztal széléhez, és szélesebbre tárta a lábait. Hermione combjai ártatlan izgalomtól remegtek. Amikor Draco még feljebb húzta a ruháját, hogy az teljesen a csípőjén feküdjön, a lány zavarában össze akarta zárni a lábait. A varázsló morgással a vállára emelte a lány bokáját, és az ujjaival végigsimította a bugyija elejét.

Lassan, ujjaival végigsimította a szövetet, ugratva a lányt. Amikor úgy érezte, hogy legalább részben megőrjítette, kínzóan lassan lehúzta a bugyiját a lábáról, először az egyik bokáját emelte le a válláról, majd a másikat. A bugyit a földre dobta, Hermione pedig nézte, ahogy a férfi először pillant rá a legintimebb testrészére.

Egy pillanatra megállt, és a lány ideges lett. Valami baj van vele? Mielőtt azonban hangot adhatott volna aggodalmának, a férfi az ujjait a lány bejárata ellen nyomta, anélkül, hogy behatolt volna, ami kis nyöszörgő hangot csalt ki belőle.

– Mit nem adnék, hogy most a tiéd lehessek – suttogta. Nem kellett válaszolnia, mert a férfi kísérletképpen lehajolt, és megnyalta a lány résénél lévő apró rügyet.

Visszatartotta az élvezettől felkiáltó sikolyt, de nem tudta megakadályozni, hogy elszökjön a szájából, amikor a férfi nyelvével másodszor is megérintette a csiklóját, ezúttal hosszabb mozdulattal, a nyelvének legszélesebb részével. Óvatosan, egyetlen ujjával szétválasztotta a boszorkány redőit, és előre-hátra csúsztatta a bejáratán. Az egész teste feszült volt a tapasztalatlanságtól, de hamar engedett neki, és szélesebbre tárta a lábait, hogy a férfi jobban hozzáférjen.

Épp kezdte élvezni az élményt, amikor füle meghallotta, hogy valaki cipzárt húz le. Szeme tágra nyílt, és lenézett: a férfi letolta a nadrágját, és simogatta magát. A nő pillantását észlelve, a férfi azt mondta:
– Ne aggódj, emlékszem az egyezségre. Csak én is megkönnyebbülök egy kicsit.

A gyomra megremegett.
– Oké…

A férfi újra nyalogatta, és a keresztcsontjában kezdett felgyűlni a mámor. Bízva abban, hogy a férfi nem fog olyat tenni, amire ő még nem áll készen, átadta magát az élvezetnek. A látása kissé homályos lett, és érezte, hogy izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokán és az ajkán.

– Draco… – nyögte, tudva, mi fog történni.

Az orgazmus hirtelen elöntötte, és magas sikolyt hallatott, amit gyorsan elfojtott. A férfi az arcához szorította, és nyalogatta a nő közepét, miközben az elélvezett.

Utána elernyedt, és csak nézte, ahogy a férfi a tenyerével megtörölte a száját. Valami ebben a mozdulatban hirtelen önérzetessé tette, mintha nem osztottak volna meg egymással valami nagyon intim dolgot, és felhúzta a lábait az asztalra, összehúzta őket a mellkasához, és nézte, ahogy a férfi még mindig simogatja magát.

Ingatag magabiztossággal kinyújtotta a karját, és elhúzta a varázsló kezét a tagjáról, majd a tenyerébe vette. A férfi feje önként hátrahajlott az érintésére.
– Merlin, ez fantasztikus.

Hermione elméjében elkezdte mérlegelni a lehetőségeit. Idehozhatná Dracót így, és nézhetné, ahogy az életet adó magját magára és az istálló padlójára ontja.
Vagy a szájába vehetné, ahogy korábban, és újra megismertethetné a nyelvével minden intim vonását: a fejéhez vezető lüktető vénát, a kemény péniszén feszülő puha bőrt.
Vagy…

Nem, emlékeztette magát határozottan az agya. Rossz ötlet.

– Te jössz – suttogta, felállva az asztaltól, és felkapva a bugyiját. – Az asztalra.

A férfi engedelmeskedett, és a lány elgondolkodott, vajon érdekli-e, hogy vakon teljesítette a parancsát. Térdre ereszkedett, és összeszorította a fogait a kemény padló miatt. Miután párnázó varázslatot mondott a padlóra, munkához látott. A hosszú előjáték után nem tartott sokáig, mire a férfi csúcspontjára ért. Krémes sugarakban tört ki a szájába, és hosszan elnyújtott nyögést hallatott, miközben elélvezett.

Miután egy kicsit megnyugodtak, a fiatal pár rendbe szedte a ruháit. Amikor elkészültek, Draco újra a szájához nyomta a száját, és Hermione élvezte a nemi szervük ízét.

– Mindketten kicsit kipirultunk – jegyezte meg, amikor elváltak. – Sétáljunk még egy kicsit, különben apád rájön, mit csináltunk.

Draco egyetértett, és rövid túrát vezetett a lovasudvarban, elmagyarázva, hogy nagyapja lelkes solymász volt. Amikor Abraxas meghalt, a madarait, ha lehetett, szabadon engedték, ha nem, új otthonba adták.

– Még mindig rendszeresen takarítják – biztosította a lányt –, bár már évek óta senki sem használja.

– Nem hiszem el, hogy ilyen normális beszélgetést folytathatunk, miután… – elhallgatott, és hirtelen elpirult, amiért egyáltalán felhozta a témát.

A férfi vigyorogva válaszolt.
– Hermione, nagyon csinos, ahogy elpirulsz, de mulatságos, hogy még mindig ezt csinálod, miután már hetek óta rejtőzködünk, és miután megengedted, hogy megnyaljam a csodálatos puncidat, amíg el nem élveztél az arcomon. Méghozzá miközben az apám várja, hogy visszatérjünk.

Még mélyebb vörösre vált az arca, amikor eszébe jutott, hogy Lucius várja őket. Felnézett a kastélyra, és eszébe jutott a sziszifuszi munka, ami ott vár rájuk. Kissé zavartan nevetve javasolta:
– Talán elszökhetnénk.

Draco szeme tágra nyílt.

– Csak viccelek – tette hozzá sietve a férfi megdöbbent arcára.

– Nem rossz ötlet, de van egy jobb. Mit szólnál szilveszterhez?

– Csütörtökön?

A férfi bólintott.
– Csütörtöktől egy év és egy nap múlva 2000. január 1.

– Milyen szimbolikus – mormolta a lány. Üres érzés telepedett a gyomrába, és hamu íze lett a szájában. Felnézett a férfi szemébe, és így értelmezte a szavakat: – Egy új korszak, amelyben újrakezdjük az életünket.

– Pontosan.

A férfi olyan lelkesen mondta – szinte hidegen, szívtelenül –, hogy Hermione úgy érezte, mintha a belei porrá váltak volna, és súlyként nehezedtek volna rá.

– Legyen már vége, ezt akarod mondani.

– Nem ezt akarod?

Téged akarlak.

Kívülről hazudott:
– Már nem tudom, mit akarok, Draco.

A férfi felvonta a szemöldökét.
– Egyáltalán nem?

Hermione rágta az alsó ajkát. Aztán, hogy oldja a feszültséget, nevetett.
– Nem akarom az összes papírmunkát.

Malfoy szórakozott pillantással válaszolt:
– Azt hiszem, ez az egyetlen előnye a szökésnek. A Minisztériumban megírhatnának valami alapvetőt.

Annak ellenére, hogy a férfi könnyedén ejtette meg a megjegyzést, Hermione agya egész úton a kastélyba visszatérve ezen járt.

A korábban használt oldalsó ajtón keresztül léptek be újra a teraszra. Lucius egy kis könyvet olvasott, és varázslattal készített magának még egy csésze teát. Nem nézett fel, amikor Hermione közeledett, ami valószínűleg szerencséje volt, mert nem sejtette, mi fog történni.

– Incendio – mondta, és az egész papírhalomra varázsolt.

A volt halálfaló megmerevedett, és felpillantott, amikor az utolsó apró pergamen darabkák is a földre hullottak.

– Megkérdezhetem, miért tartja ezt szükségesnek?

Hermione nem válaszolt a kérdésre, hanem közölte:
– Ha Draco és én egy év és egy nap múlva még mindig házasok vagyunk, akkor ügyvédek jelenlétében hivatalos szerződést fogunk kötni.

– Minden házassághoz kell egy jogi dokumentum, ostoba lány.

– Jó. Használjuk a Minisztérium által a szökött házasok számára biztosított alapvető dokumentumokat. Nem akarok semmit tőled, és ő sem jogosult semmire tőlem. Minden külön maradhat, ahogy te akarod. Egy pillanatig gondolkodott, majd hozzátette: – És megtartom a leánykori nevemet.

Lucius orrcimpái kitágultak, és az arcát elöntötte a düh.
– A hivatalos neved automatikusan megváltozik a minisztérium nyilvántartásában. Ráadásul órányi munkát tettél tönkre, amit újra kell írni.

– Nem.

Veszélyes hangon, halkan ismételte:
– Nem?

– Nem érzem jól magam, ha ügyvéd nélkül írok alá egy ilyen bonyolult, jogilag kötelező érvényű dokumentumot – és ezzel neked kell majd foglalkoznod, ha te vagy a fiad valaha is szabadulni akartok tőlem. – Karba fonta a kezét, és remélhetőleg fenyegető pillantással nézett rá. – Csütörtökön összeházasodunk a Minisztériumban, és minden úgy lesz, ahogy mondtam:
Nem kapok semmit Dracótól, és ő sem kap semmit tőlem.

Végül legyőzve a sokkot, hogy a nő ilyen merész lépésre szánta magát, Draco sietve hozzátette:
– A feltétellel, hogy ha a válás nem lehetséges, akkor egy hivatalosabb dokumentumot kell készíteni.

Ha a válás nem lehetséges. Talán arra gondol…?

Lucius szája vékony vonallá szűkült, de akár az időjárásról is beszélhetett volna, amikor így szólt a fiához:
– Ebben az esetben a cölibátus erény lenne, Draco.

– Akármennyit is ér önnek a drága vérvonal – vágta vissza Hermione gúnyosan –, én fogok hozzámenni ahhoz, akinek a szülei megengedték, hogy a házukban kínozzanak.

– Kedves elhunyt sógornőm talán romlott volt, kislány, de aznap este csak játszott veled. Amit te elszenvedtél, az semmi – semmi – ahhoz képest, hogy hányan mások, köztük a saját feleségem is, szenvedtek a Sötét Nagyúr kezei között.

Hermione gúnyos aggodalommal kérdezte:
– Ó, ezért volt hát olyan őrült?

– Részben – morogta Draco halkan.

Hermionénak még soha nem jutott eszébe ez a szempont, ezért hirtelen befogta a száját, és megfordult, hogy a szemébe nézzen, és kiderítse az igazságot.

– Csak részben – pontosította a férfi. – Könnyebben dühbe gurul, és valamivel kevésbé higgadt, mint régen.

– Draco, kétlem, hogy anyád örülne…

– Nem érdekel, mit örülne anyám, apám, mivel ő egyértelművé tette, hogy az én kívánságom egyáltalán nem érdekli.

Lucius úgy nézett, mintha a fia megütötte volna.

Draco Hermionéhez fordult:
– Kísérjelek vissza henge-hez?

Ez ajánlatnak volt álcázva, de valójában egyáltalán nem volt javaslat. Hermione azon tűnődött, vajon a férfi dühös-e rá, amiért tönkretette a házassági szerződésüket. Mindazonáltal felvette a kabátját, és karjába kapaszkodott.

A visszaút az erdőben Avebury felé szinte pillanatok alatt eltelt. Az ösvény felénél Draco megjegyezte:
– Nem ment túl jól.

– Nem – válaszolta Hermione komoran. – Tudtam, hogy rossz ötlet volt elmennem. Miért mondtad, hogy az apád találkozni akar velem? Tudnod kellett, hogy valójában nem akar.

– De találkozni akart veled, hetek óta dolgozott azon a jogi dokumentumon. Ez az egyetlen dolog, amit engednek neki csinálni a birtokon. Azt hiszem, egy kicsit megőrült, hogy az elmúlt néhány hónapban bezárva volt, és csak anyám volt a társasága.

– Őt…– elhallgatott – tényleg nagyon megkínozták, Draco?

– Igen.

– És téged? Téged is szörnyen megkínoztak helyette, ugye?

A férfi nem válaszolt.

– Tudod, szerintem te griffendélbe is kerülhettél volna.

Draco morgott, és gyűlölködő pillantást vetett rá.

A lány nevetésben tört ki.
– Nem lett volna tökéletes? Te Griffendélbe kerülhettél volna, én pedig Mardekárba.

– Az első vonattal hazamentem volna – vágta rá a férfi. Aztán ránézve hozzátette: – A mardekáros vonásod viszont kilométer hosszú.

– Draco, épp most gyújtottam fel apádnak az elmúlt hetek munkáját, és az arcába mondtam, hogy az anyád őrült – emlékeztette a lány. – Én teljes mértékben griffendéles vagyok.

– Ó, igen, te egy pimasz oroszlánnő vagy – értett egyet a férfi lustán vigyorogva. Aztán komolyabban hozzátette: – Alig várom a csütörtököt.

Akarom.

Szomorú mosollyal emlékezett vissza kapcsolatuk okára, és félszívvel válaszolt:
– Én is.

feltöltötte 2025. Aug. 30. | Nyx | hozzászólások: 0