8. fejezet
A gengszterek paradicsoma
2. rész

Hermione ránézett a lemezre, megvizsgálta a fekete-fehér borítót. Azon Marilyn csukott szemmel, lankadt mosollyal, állva énekelt egy híres dalt egy mikrofonba. Hermione kifújta magát, és megfordította a dobozt. A film utolsó felvétele fényesre nyomtatva. A szereplők egy szebb, boldogabb jövőbe menekültek.

Úgy tűnt, több ezer film volt hasonló cselekménnyel: egy kezdet, egy konfliktus, egy végkifejlet, és többnyire happy end.

Egy rövid összefoglaló arra az esetre, ha valami hasonló történne a való életben. Ő ezt mulatságosnak találta. Ez az elmélet gyakorlatilag használhatatlan volt Hermione esetében, mert a való életben minden sokkal bonyolultabb volt.

Nem értette, hogy mi a következő lépés. Nem voltak belső monológok arról, hogy mit kellene először tennie. Minden egy hatalmas csomóba gabalyodott, amit még varázslat segítségével sem lehetett kibogozni. De ő mindig is racionálisnak gondolta magát. Mindig szépen elraktározta az információkat az elméjében, és viszonylag gyorsan előállt tartaléktervekkel.

És most, ahogy a tok hátuljára nézett, irigységet érzett. Őszintén kívánta, hogy ez vele is megtörténjen. A való életben azonban nem messze a parttól megfullad a csónakban.

Rengeteg kérdés merült fel.

És nem voltak válaszok.

Egyetlen dolog tartotta őt épelméjűen: Draco ígérete, hogy segít neki megszabadulni ettől az egésztől. Érdemes volt elgondolkodni azon, hogy Granger képes-e átúszni mindazt, ami rászakadt, és szárazon és sértetlenül megmaradni?

Szeretné azt hinni, hogy igen.

Malfoy, akárki is ő, tegnap megmutatta jellemének jobbik oldalát. Azoknak, akiknek ezt látni akarták. Hermione tudta, hogy bizonyára nagyon igyekezett, hogy ne veszítse el a hidegvérét, és ne őrjöngjön a szüleivel és Fieldshersszel közös vacsora alatt. Bár… ki tudja.

Egyik pillanatban goromba, a másikban szelíd. Nem tudta megemészteni, hány arca volt a férfinak. És azt, hogy hogyan sikerült egyensúlyt teremtenie aközött, hogy bűnöző és egy normális ember, aki tökéletesen eljátszotta a férje szerepét a vacsora közben.

Istenem!

És az övé:

– Holnap teszteljük az elméletedet.

Tényleg megragadta a tényt, hogy a látása javult a vízben, mintha Nomura tényleg vele lehetett. Hermione rosszul érezte magát. Az éjszakát azzal töltötte, hogy a karját nézegette, várva, hogy a tinta felfedje magát. De ő még soha nem ölt meg senkit, és semmiképpen sem akarta elfogadni a tetoválást.

– Ugye nem maradsz itt?

Draco mosolyogva felsóhajtott. Felállt, és megrázta a fejét. Csak le kellett volna néznie Grangerre, hogy a lány érezze, valami elmozdult a mellkasában. Nem, ezek nem érzések voltak. A tekintete egyértelműen azt sugallta, hogy megtartja a szavát, de ennél többet nem tett. Segíteni fog neki.

Talán csak a védekező mechanizmusa működött, de Hermione hitt neki. Ő maga mondta, hogy szó szerint bármit megtett volna a tetoválásért. Ez azt jelentette, hogy megkímélné Hermionét az elfelejtett emlékektől, amit a füzetben olvasott. Semmi bonyolult.

Semmi veszélyes. Megígérte neki…

Hermione a délelőttöt azzal töltötte, hogy az anyjával beszélgetett. Jean a kapcsolatuk részleteiről érdeklődött. Vajon boldog volt-e a férfival? Ő volt-e az, akiről egész életében álmodott?

Granger minden kérdésre igennel válaszolt, két ujját keresztbe tett kézzel az asztal alá rejtette. Most könnyű volt hazudni, de ez nem maradt így, ha a fiktív házasságuknak vége lesz.

– Draco közölte Johnnal, hogy olyan ajándékot adott neked, amit te nem fogadtál el. – Az anyja vele szemben ült, és gyümölcslevet töltött a poharakba.

– Ő egy idióta…

Hermione idegesen kuncogott, és ivott néhány sietős kortyot.

– Csak túlságosan szeretem a Bogárkámat. Rólad őrzi az emlékeket – mondta Hermione mosolyogva. – Nem akarom másra cserélni.

– Istenem, drágám, ez nagyon édes, de a Volkswagen alig indul el! Nagyon öreg már. Egy új autót biztonságosabb és kényelmesebb lenne vezetni. És végül is ez egy ajándék.

Mióta használta az anyja Leon és Draco érvelését?

Talán más körülmények között elfogadta volna az autót. Persze rájött, hogy a Malfoynak szánt ajándékának ára elenyésző mindahhoz képest, amivel ő rendelkezett. De a büszkeség túl mélyen csörgedezett az ereiben. Elvégre egy erre vonatkozó záradékot is belefoglalt egy házassági szerződésbe, amelyről tudta, hogy hamarosan lejár. És nem akarta, hogy legyen egy kocsija, és emlékeztessék a kellemetlen „házassági” élményeire. Ráadásul neki kellett vigyáznia rá. És ez egy jelentős összeg volt számára. Nem volt bankja, és nem árult rubintokat, hogy fedezze Bentley összes költségét.

Este a szülei az idősebb Fieldshersszel elmentek az étterembe, a gyerekeket magukra hagyva. Ismerve Rosst és a csónakázással kapcsolatos elképzeléseit, Hermione nem meglepődött volna meg, ha az este hangos bulival és sok alkohollal ér véget. Az egyik ilyen buli után egyszer majdnem tetováltatta magát.

– Te szereted a sárkányokat. Biztos, hogy nem felejtem el.

Hermione elkomorult, amikor Draco szavai felbukkantak a fejében.

Persze, hogy szerette a sárkányokat. Már gyerekkora óta imádta őket, amikor még fogalma sem volt róla, hogy boszorkány. Mesék, rajzfilmek és magazinillusztrációk ezekről a misztikus lényekről. Egyszerre csodálta és félt tőlük. Nem tudta, hogy egyszer ő maga is találkozik majd eggyel. A találkozás a negyedik iskolai évében történt, a Trimágus Tusán, amelyet Cedric nyert meg. Most azonban a legfontosabb sárkány valójában egy ember volt.

Itt nem volt szó csodálatról. És félelemről sem.

Az csak ott volt. A hátán. Az életében. Még jó, hogy nem fújt a tüzet. Csak füstölt, amivel mérgezi magát.

– Használd a kocsimat, és menj el Fieldshersékhez – mondta az apja, és átadta neki a kulcsokat. – Otthagyhatod, reggel majd elmegyek érte. És… Draco nem töltötte veled az éjszakát, ugye?

Hermione nyelt egyet, ahogy az apjára nézett. Azt mondta, hogy a férje úgy döntött, hogy egy szállodában száll meg, bár igazából fogalma sem volt, hogy hol töltötte az éjszakát.

Délután négy óra felé közeledve kopogás hallatszott az ajtón. Az apja a verandáról kiabált, miközben Hermione és az anyja a koktéljaikat kortyolgatták fémpoharakból, amelyekben tovább hűltek az italok. Erre nem volt szükség, hiszen ha kellett, Granger varázslattal is lehűthette volna őket, de az anyja meghozta helyette a döntést.

Amikor Hermione a ház felé fordította a fejét, észrevette, hogy az apja és Draco a verandán ültek.

– Ne siessetek! – Jean észrevette lánya aggodalmát, és a vállára tette a kezét. – Ő várhat. Annyi éven át szeretett téged, és néhány perc nem lesz neki akadály, amíg te és én befejezzük az Aperol fröccsünket.

Az anyja a pohárral a kezében tisztelgett. Hermione egyetértett vele, de nem akarta egyedül hagyni az apjával. Vajon mit mondhatna? Bár a tegnap este alapján Draco hajlamos volt mindent viccnek beállítani. Istenem! Mennyire utálta őt. Szeretett volna egyszer ugyanígy válaszolni neki, úgy, hogy a férfi zavarba jöjjön.

Képes volt egyáltalán ilyesmit érezni?

Hermione a homokkal játszott, az ujjait beletemette, miközben az anyját hallgatta. De időről időre felnézett a ház felé. Draco fekete vászonnadrágot és rövid ujjú fehér vászoninget viselt. Nem látszottak rajta tetoválások. Köszönet érte. De őt ismerve, erre az alkalomra is volt egy anekdotája.

– Oké, egyelőre végeztem – mondta Granger, becsavarta a pohár fedelét, és a homokba tette. – Nekem még vezetnem kell…

Nem volt a legjobb ötlete, hogy beleegyezett az anyjával való italozásba. Igen, az út a tengerparton haladt, és nem voltak járőrkocsik, de ő még soha nem szegte meg a közlekedési szabályokat. Biztos, hogy megissza majd a bájitalt, mielőtt volán mögé ül.

Hermione felvett egy könnyű nyári ruhát, megnézte magát a tükörben, és varázslattal megszárította a haját. Jean és ő kéz a kézben sétálva közeledtek a ház felé. Draco félig felé fordulva ült, és cigarettázott.

– Itt is vagyunk. – Jean odasétált Johnhoz, letett elé egy üres poharat, majd leült mellé, és üdvözölte Dracót.

– Azt feltételeztük, hogy velünk maradsz – mondta az anyja Malfoyt vizsgálgatva.

– Elnézést az udvariatlanságomért, Mrs. Granger, nem akartam zavarni a jelenlétemmel.

Hermione a vállára tette a kezét, és kissé megszorította.

– Rendben, akkor megyünk.

Malfoy azonban túlságosan is elkötelezett volt a szerepében. A tenyerét az övére helyezte, ahogy tegnap is tette. Körkörös mozdulatokat kezdett tenni az ujjával. Lassan. Óvatosan. Felállt, és a nővel szembefordulva lehajolt, hogy arcon csókolja.

Granger összeszorította a fogait. Fanyar mosollyal válaszolt, és búcsút intett a szüleinek, mielőtt belépett a házba, hogy felkapta a pálcáját.

– Ez felesleges volt! – suttogta a lány, miközben a táskájában kotorászott egy üveg bájitalért, amit meg akart inni.

– Annyira hiányzott a feleségem – mondta gúnyosan a varázsló.

Ó, te jó ég!

A nő nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót, és kiengedte a férfit. Kinyitotta a kocsit, és adott magának egy kis időt, hogy átgondolja, hol lenne a legjobb megállni, hogy belépjen a vízbe, és próbára tegye az elméletét. Útközben volt egy kijárat a partra. Arra jutott, hogy ez a legjobb megoldás, hiszen a zsupszkulcs segítségével el tudott volna menni.

Hermione leereszkedett a lépcsőn, és észrevette, hogy Draco előtte haladt, és kinyitotta a vezetőoldali ajtót.

– Mit csinálsz? – csodálkozott a boszorka.

– Úriemberként viselkedem a feleségemmel. Vagy ez is felesleges? – A férfi napszemüveget húzott elő a zsebéből, eltakarva a szeme elől, amelyben a lánynak sikerült megpillantania a gúnyos pillantást.

Uram, adj neki erőt…

Draco becsapta az ajtót, körbesétált a kocsi körül, és leült mellé, miközben a nő beszállt a kisteherautóba, és megigazította az ülést. A lány a szűk helyen még erősebben érezte a férfi parfümjének illatát. Ki használt egyáltalán parfümöt ebben a hőségben?

– Leon már elmondta, hogyan vezetsz. – Hátradőlt, és széttárta a lábát. – Megdicsért téged.

– Hát persze, hiszen mindent jelentenie kell a gazdájának!

A motor dübörgése törte meg a csendet. Hermione dühösen meghúzta a váltókart, és a visszapillantó tükörbe pillantva visszahúzódott.

– Itt nem lehet dohányozni! – ugatta Hermione, és észrevette, hogy Draco kezében egy doboz varázscigaretta jelent meg. Majd hozzátette, ezúttal halkabban: – Ez az apám autója.

Dühös volt magára. Már csak azért is, mert így működött a kapcsolatuk. A normalitásból hullámvasút. Véletlenszerű foszlányok villantak fel a fejében arról, hogyan bánt vele, felkavarva az érzelmeit. Igen, mindketten győzni fognak. Hermione biztonságban lesz, ő pedig megkapja, amire vágyott. De ettől még nem lesz könnyebb a helyzet.

– Akkor várok, amíg a Bentleydhez érünk. – Az ablakhoz fordult, eltette a csomagot, és elmosolyodott. – Nem véletlenül vettem a legdrágább modellt hamutartóval.

Körülbelül negyvenöt percig tartott az út egy zárt lakóparkig. Nem akarta ezt az időt csendben tölteni, ezért Granger megnyomott egy rádiógombot, és azonnal elkomorult. Malfoy halkan elvigyorodott, tekintete a lányra vándorolt.

– Hát ez a sors, Hermione – mondta Draco, miközben Granger feljebb tekerte a zenét, hogy elnyomja a nevetését.

A hangszórókból a Gangsta's Paradise kemény ütemei harsogtak. A sors gúnyolódott. Hasonlóan az övéhez. Hideg és éles. Hátba vágta az embert.

Tíz perc telt el, és hirtelen Draco kinyújtotta a kezét, az ablak felé mutatott.

– Itt állj meg.

Granger lelassított, majd leállította a kocsit. A tengerre nézett, amelyhez a vezető út a száraz ágakon keresztül kanyarodott. A hely nem volt ideális. Két sziluett az út mentén, amelyek egy csattanással jelentek meg, arra késztette, hogy erősen megragadja a kormányt.

– Nem. – Megrázta a fejét, miközben figyelte, ahogy Blaise és Leon közeledett a kocsihoz. – Nem. Nem. Nem. Nem. Miért vannak itt?

Malfoy megfeszült. Egy kézmozdulattal megállította a férfiakat, és szembefordult vele. Az arcán most egy csepp mosoly sem volt. Komolyan beszélt.

– A vicceknek vége, Granger – mondta nyugodtan Draco, a lány szemébe nézve. – Az, hogy azt hitted, hogy a látásod javult a vízben… nos, ez csak véletlen egybeesés. Olvastam a gyógyítók jelentését. Megállás nélkül vakító varázslattal mérgeztek meg. Nincs bizonyíték arra, hogy a Nomura ilyen módon mutatja meg magát.

– Akkor miért vagy még mindig itt?

A férfi még csak nem is reagált a durvaságára. Az alsó ajkába harapott, és tetőtől talpig megvizsgálja Hermionét. A haját, a csupasz, napbarnított vállát, azt, ahogy fél kézzel a kormánykereket markolta, mintha csak az tartaná meg. Megfeszítette az állkapcsát. Nyelte a levegőt. Granger figyelte, ahogy a borotvaéles ádámcsutkája mozog.

– Megvédelek téged.

Hermione enyhén felvonta a szemöldökét. Összeráncolta a homlokát, most már semmit sem értett. A férfi otthagyhatta volna vele az őreit.

– A te embereid védenek engem – szólt a boszorka, és a válla fölött, az ablakon át nézett ki, mintha a klánjának tagjai mindjárt megjelennének. – Miért védtek meg engem? Most már minden rendben van.

– A régi barátod gondolataitól védelek.

Szüksége volt néhány másodpercre, hogy felfogja és megértse, mit mondtak.

– Te… te bejutottál Ross fejébe? – zihált a boszorkány.

– Mindenki fejébe bejutottam, aki tegnap ott volt. Minden egyes embert ellenőriztem, aki a közeledben van, Granger.

– Istenem. – Elengedte a kormányt, és levette a szemüvegét, hogy erőteljesen megdörzsölje a szemét.

A harag ismét utolérte. Vagy talán sosem volt messze tőle. Istenem. Milyen undorítóan érzte magát. Malfoy látta a szülei és a barátai gondolatait. Betört a magánéletükbe, és miért? Hogy ellenőrizze, veszélyben van-e? Ó, ez a férfi őrült volt. Nem. Nem volt benne semmi emberi.

A nő megborzongott.

– Addig haragudhatsz rám, ameddig csak akarsz – mondta Draco, és elfordult tőle. – Nem tudod, mire képes a maffia. Hogy hogyan tudunk eljutni egy emberhez. Hogy mire vagyunk hajlandóak.

– Kopj le! – szakította félbe a lány. – Ez az, amire ti képesek vagytok. Ők az én szüleim! Mit tehetnének velem?

A lány ajkai megremegtek.

A férfi felsóhajtott. Ravaszul felemelte a kezét, és számolni kezdett az ujjain.

– Lehet, hogy a Százfűlé-főzet bájital, az Imperius átok vagy bármilyen más erős elixír hatása alatt állnak, amivel a te tökéletes világodban általában nem találkoznál. Csak az enyémben. És vannak mérgek. Átkozott varázslatok, rúnák, amelyeket a feketepiacon árulnak. Folytassam?

Ez eszébe sem jutott. A fenébe is, azért nem jutott eszébe, mert soha nem szembesült ezekkel a dolgokkal. Rosszul érezte magát. Minél többet tudott meg a maffia sötét oldaláról, annál erősebbé vált az ellenszenve iránta. De most, miután tisztán gondolkodott, egyet kellett értenie a férfi elméleteivel. Bár ezt nem akarta beismerni. Egy rohadt új valósággal kellett megbarátkoznia.

– Ne aggódj a szüleid miatt. Őket azóta őrzik, amióta aláírtad a szerződést.

A szíve a szegycsontjába kalapált. Megkönnyebbülten. A félelemtől. A rémülettől. Az érzelmek teljes spektrumával.

– Mit értettél a régi barátom gondolatai alatt? – kérdezte Hermione most már nyugodtabban. Mégis továbbra sem vett tudomást a férfiról. Még mindig nem tette vissza a szemüvegét. Mintha így talán teljessé válhatna a kép.

– Téged akar.

Mindenre számított, csak erre nem.

– Nem kell megvédened ettől – közölte Hermione, feltette a szemüvegét, és előre nézett Blaise-re, aki toporgott, miközben befejezték a beszélgetést. – Te magad mondtad, hogy a múltamból kellene választanom egy férfit.

Nem feküdt volna le Ross-szal. Csak azért kellett ezt mondania, hogy ismét meghúzza a határt közte és Malfoy között.

A varázsló erős szorítása megégette a kezét. Draco közelebb húzta magához, ujjával a mellkasára mutatott.

– Nem lehetnek más férfiak, amíg velem vagy – mondta Draco összeszorított fogakkal. – Ne feledd, hogy a paparazzók képesek megörökíteni a vágyaidat, és ha ez megtörténik, a fiktív házasságunknak vége.

– Te magad mondtad az ellenkezőjét!

– Meggondoltam magam.

Hermionéra rájött, hogy nem fog reagálni a férfi fenyegetéseire. Általában a mostanihoz hasonló helyzetekben a félelem, ami most hiányzott, hányingert okozott neki. Ha kapott még egy percet, hogy átgondolja a dolgot, akkor a féltékenységet fontolgatta. De ez nem volt lehetséges egy olyan kapcsolatban, mint az övék. Most egy lépéssel előrébb érezte magát. Ujjával megsimogatta a férfi kezét, ahogyan az ő házában is tette.

– Vannak szükségleteim. – Később Hermione megbánta, hogy ezt kimondta. De most, látva, hogy a férfi pupillái a végtelen kozmosz méretére tágultak, a mosolya kiszélesedett.

– Segíthetek az igényeidben.

Egy lépést hátrált.

Semmi sem tudta igazán zavarba hozni. A nő nyelt egyet. A torka kiszáradt.

– Nem érzel irántam semmit. – Kiszabadította a karját a férfi szorításából.

– Érzelmeket kell táplálnom irántad ahhoz, hogy szexeljek veled? – tette hozzá Draco vigyorogva.

Hermione megforgatta a szemét, és intett Leonnak és Blaise-nek, hogy szálljanak be a kocsiba. Zabini előre sietett, és barátja fenekére csapva kinyitja a kocsi hátsó ajtaját.

– Amikor láttam, hogy Draco a levelében csónakázni hívja Leont, nem bírtam megállni, hogy ne kérjem meg, vigyen el engem is magával. – Blaise megragadta Hermione ülésének fejtámláját, kidugja a fejét, és arcon csókolta. – Jó napot, Mrs. Malfoy! Hiányztál már nekem.

– Helló! – köszönt vissza Hermione, és a visszapillantó tükörben figyelte, ahogy Leon helyet foglalt. A férfi bólintott, és sugárzott. – Ez a te osztagod, hogy megvédj Ross gondolataitól?

A lány Dracóra bámult, várva a választ. De ő, miután megigazította a szemüvegét, kifújta magát, és ösztönösen a csomagjáért nyúlt.

– Ki az a Ross? – hallatszott hátulról. Blaise megérintette a kocsi belsejét. – Most ülök először mugli kocsiban. Repül ez az izé?

Uram. Adj. Erőt!

***

Hermione kimerült Blaise kérdéseitől a kisteherautóról, mire elérték a lakópark vaskapuját. Megvárta, amíg a biztonságiak ellenőrizték a rendszámot, mielőtt beengedték őket, majd egykedvűen válaszolt:
– Nem, az autók benzinnel és gázolajjal működnek.

– És mi a helyzet a mágiával? – Zabini továbbra is izgatott volt.

– A mágia előbb-utóbb elveszti az erejét. És vezetés közben nem biztonságos használni.

– De Weasley-nek volt egy régi autója, ami tudott repülni. Ron dicsekedett vele az ötödik év során. A tiéd miért nem repül?

– Mert a mugli világban vagyunk, Blaise!

Lassított, amikor észrevette a táblát. Ez volt a város egyik leggazdagabb negyede. Hatalmas, dombtetőn álló kúriák rejtőztek élő kerítések és fák mögött. Itt minden a gazdagok kényelmét és biztonságát szolgálta. Az idősebb Fieldsherek a polgármesteri hivatalban dolgoztak, és a gyerekeik is jómódúak volt. Gina kiváló ügyvéd, Ross pedig plasztikai sebész volt.

Az ifjabb Fieldsherek mindig a szüleiknél töltöttéj az ünnepeket, ők maguk azonban a városban éltek.

Hermione megpróbálta emlékezetből felidézni, hogy hol van a házuk. Úgy gondolta, hogy az utca végén van, közvetlenül a…

– Most mi jövünk. – Balra fordult, a kapu felé, ami azonnal kinyílt.

A csempézett felhajtó, amely a kastélyhoz – egy fehér, négyemeletes épülethez – vezetett, kissé ide-oda kanyarogott a kisteherautó. Blaise körülnézett, homlokát az ablaknak nyomta. Granger megállította a kocsit, leállította a motort, és megfordulva figyelmeztette utasait.

– A barátaim muglik. Semmit sem tudnak arról a világról, amelyben mi élünk. Kérlek, ne hagyjátok ki ezt a tényt – közölte Hermione, és Blaise-re néz, mert tőle bármit el lehet várni.

– Egyszerűen kitörlöm az emléküket. Nem vagyok szakértő, de megpróbálom – bizonygatta Zabini sugárzóan. Granger kifújta magát, és megrázta a fejét.

Kiszálltak a kisteherautóból, és elindultak a ház felé, ahol egy komornyik fogadta őket, aki már kinyitotta az ajtót a vendégeknek.

– Jó estét, várjuk önöket a mólónál. Addig is, szeretnének valamit inni?

Hermione visszautasította, belépett a házba, és végigsétált rajta egészen a hátsó udvarig, Zabini fecsegését figyelmen kívül hagyva. A cigarettafüst égette a tüdejét. Malfoy és Leon a mólóig tartó úton tovább dohányoztak. A pázsit sakktáblás mintázatú volt. Odakint egy kis tavacska volt, benne halakkal. Egy automata öntözőrendszer öntözte a virágokat. Minden egyes lépéssel a zene egyre hangosabbá vált.

– Egy hajóról beszélt… – kiáltott fel Malfoy, amikor meglát előttük egy nagy, háromemeletes jachtot, rajta sok emberrel.

– Hát, nekik ez egy hajó – igazolta magát Hermione valamiért.

Gina integetett, miközben a jacht lépcsőjén sétált lefelé, kezében egy pohár pezsgővel. Csípőjén a rózsaszín fürdőruhához illő pareo. Arcon csókolta Grangert, tekintete a két új arcra szegeződött.

– Jó, hogy hoztál barátokat – suttogta, és Blaise felé fordult.

– A nevem Gina – köszönt, és kezet nyújtott, amit Zabini rögtön meg is csókolt.

– Örülök, hogy megismerhetlek, Gina. Én Blaise vagyok, ő pedig Leon.

A nő megragadta őket a karjuknál fogva, és a jachthoz vezette őket. Egy pincér rögtön odalépett hozzájuk, és italokat kínált. A felső fedélzeten elvegyülttek a tömegben.

– Mondd, hogy minden rendben lesz – mondta Hermione Dracónak, miközben befejezte a cigarettáját.

Ahelyett, hogy válaszolt volna, szívott egy utolsó slukkot, és a csikket egyenesen a lába alá dobta. Aztán miután a szemöldöke alól a lányra nézett, nyugodtan szólalt meg:
– Nem vagyok médium, így nem látom a jövőt.

Megint nem volt kedve hozzá. Granger a bőrén érezte. Annak ellenére, hogy a férfi csak egy méterre volt tőle, érezte a belőle áradó hideget. Még ebben a hőségben is. Soha nem szerette, ha ilyen pillanatokban képes volt mások hangulatát felfogni. Körülvette a zene, a szórakozás és a nevetés, de Malfoy viselkedése lehúzta őt. Körmével a földre terítette a lányt. Hermione felsóhajtott, és elfordult tőle. Még csak nem is szabadna gondolnia rá. Azért jött ide, hogy kikapcsolódjon. Az ő hibája, hogy azért követte ide, hogy megvédje a gonosz gondolatoktól.

Ez valahogy vicces.

Hogy megvédje őt Rosstól…

Talán jobb lett volna azt mondani Malfoynak, hogy nem kell aggódnia. Hogy Ross örökké csak egy jó barátja lesz neki. Egyértelműen nem volt az esete. Arrogáns, önimádó és tele volt hülye viccekkel.

Lazán párhuzamot vont Dracóval. Hasonlítottak egymásra. Utóbbinál viszont ezek a tulajdonságok hangsúlyosak. A sors iróniája, hogy ő most a férje. A házasság kamu volt, de akkor is.

Ross már korábban is érdeklődött Granger iránt, mielőtt a lány megállította volna. Sikerült fenntartaniuk a kapcsolatukat, bár Gina elmondta, hogy ez a helyzet erősen befolyásolta a nárcisztikus testvérét, aki emiatt kivett egy kis szabadságot.

– Elmehetsz, ha ennyire utálod. – Még egyszer utoljára ránézett a férfira, mielőtt a rámpa felé fordult, hogy felszálljon a fedélzetre.

Hermionét elöntötte az érzelem, és nem figyelt a lépteire. Ráhelyezte a lábát a rámpa szélére, és érezte, hogy az, akárcsak a szíve, elaludt. Visszatartotta a lélegzetét, felkészülve arra, hogy a vízbe zuhanjon, de ez nem történt meg.

Két erős kar ölelte át a derekát. A tenyerei szemtelenül megszorították a lány mellét, és egész testét közelebb húzta magához. Valószínűleg érezte a lány vadul dobogó szívét.

– El a kezekkel! – Hátával a mellkasába lökte a férfit, miközben megigazította a szemüvegét.

Granger érezte, hogy Draco a feje búbjába kuncog, és mielőtt leeresztette volna a kezeit, néhányszor végigsimított a derekán.

Nem, nem fordult meg, hogy lássa a férfi elégedett arckifejezését. Biztos volt benne, hogy Malfoy most is mosolyogott. Az alsó fedélzet tele volt emberekkel. Valaki beugrott a medencébe, mindenkit lefröcskölve. Granger Blaise-t kereste, de végül a hangja vezetett hozzá. Az emeleten volt. Kettesével, gyors léptekkel felment a lépcsőn, hogy megnézze, mitől félt.

Zabini, miután levette az ingét, csak a nadrágjában maradt. A karját tetoválások borították. Összeszorította a fogait, és odaszólt neki. Ross reakciójára figyelt, aki Blaise-zel beszélgetett. Úgy tűnt, nem vett észre semmit. Valószínűleg azt gondolta, hogy ezek csak normális tetoválások. Semmi több.

Fieldsher újratöltötte Blaise borospoharát, és a maradékot az üveg nyakából itta ki, miközben a jachtról beszélgetett. Még onnan is, ahol Hermione állt, látta, hogy mennyire büszke a férfi erre az ingóságra.

– Tud repülni? – érdeklődött Zabini, mire Hermione szemrehányó arckifejezéssel közeledett hozzá.

– Igenis repül! – Ross szemmel látható elégedettséggel válaszolt, teljesen önfeledten. – Ha kimegyünk a tengerre, meglátod, milyen gyorsan eljutunk a föld szélére! Biztos vagyok benne, hogy még sosem láttál ilyen drága jachtot, mint ez.

Amikor Ross meglátta Grangert, megfordult, a vállára tette a kezét, és arcon csókolta.

– Szia! – elmosolyodott, és két ujjal csettintett a pincérre, kérve, hogy jöjjön fel egy tálcával. Elvett tőle egy kis pohár whiskyt, és átnyújtotta Hermionénak. – Pontosan úgy, ahogy szereted.

Blaise kissé hunyorogva felvonta a szemöldökét, és miközben figyelte, ahogy kommunikálnak, halk szavait egy korty borba fojtotta. Dühös volt, hogy minden így alakult. Hogy rajta kellett tartania a szemét Blaise-en, León és Dracón, hogy nehogy valami hülyeséget csináljanak. Igen. Dühös volt. Ezért dühösen, egyetlen kortyban lehúzta a whiskyt. Hunyorgott, megnyalta a keserű ajkait.

– Mi van? – kérdezte Zabinitől, aki mosolyra fakadt, amikor így látta őt.

Ross bocsánatot kért, és a többi vendéghez lépett, bekapcsolódott a beszélgetésbe. Granger megrántotta Blaise csuklóját, közelebb húzva őt.

– Elfedhetted volna a tetoválásaidat!

– Nyugi, Hermione. Nekik – kezdett bele Blaise, miközben a tömeget mérte végig – ezek csak tetoválások. Az én tigrisem nem harap.

– Hol van Leon? – Elvett egy másik poharat a tálcáról, és kortyolt egyet.

Zabini vállat vont, és kifújta a levegőt.

– Gina lábai között?

Édes Istenem.

Úgy érezte mindjárt elvesztette a fejét.

Hermionénak fogalma sem volt, hogy Gina férje jelen volt-e. És mi történt, ha elkapják őket? De a másodperc töredéke után Blaise nevetésben tört ki.

– Csak vicceltem! – Közelebb jött, és a csípőjét az övéhez ütötte. Körülnézett, és a csípőjét a korlátra támasztva figyelte, ahogy a jacht távolodni kezdett a parttól.

A zene egyre hangosabbá vált. Valaki nyikorgó hangot adott ki az alsó fedélzeten. Egy vízcsobbanás volt. Valaki beugrott a medencébe. Előre nézett, a kilátást elzáró embereken keresztül, de még onnan is, ahol állt, megpillantotta a hófehér hajat, amelyet szétzilált a szél. Malfoy és Leon közvetlenül vele és Blaise-zel szemben álltak. Valamiről beszélgettek, és Granger lesújtó érzéssel figyelte, ahogy Draco mosolyogva rázta a fejét.

Gondtalanul.

– Jóképű? – hallatszott oldalról.

Hermione a homlokát ráncolta, nem tudta, miről beszélt. Blaise Malfoy és Leon felé bólintott, megismételve a kérdést.

– A pokolba az ilyen szépséggel, amikor belülről csak rothadás van – mondta Hermione nyersen. Csak néhány másodperc múlva döbbent rá, hogy Blaise nem Dracóról kérdezett. – Blaise?

A férfi kortyolt egyet a borából, és morogva jelzte a lánynak, hogy folytassa.

– Kérdezhetek valamit?

Elfordulva a fedélzettől Zabini a korlátnak támaszkodott, és a vízbe bámult. Megkavarta a poharát. Várt.

– Te és Leon…

Nem tudta befejezni a kérdését, mert a férfi rövid nevetése félbeszakította. A varázsló megrázta a fejét.

– Nem. Nem számít, mennyire piszkálom, ő egy kemény fickó. – A nadrágjához nyúlt, és a zsebre tette a kezét, hogy megérintse a pálcáját. A poharát újratöltötte még több borral.

Úgy tűnt, senki sem veszi észre. Mindenki a tánccal és a beszélgetéssel van elfoglalva. Nos, a whisky a szervezetében kissé őt is legyengítette. Sokkal nyugodtabb, mint néhány perccel ezelőtt.

– Nem vagyok meleg. De szeretném felfedezni a testét – mondta titokzatosan Zabini, tekintetét a kúriára szegezve, amely percről percre távolabb és távolabb került. – Szeretném látni, hogy megtörik-e. Hogy pofon vágna-e engem. Ő mindig nyugodt. Soha nem láttam még kiabálni. Vagy dühösnek lenni. És ez őrülten beindít. Idegesít az illendőségével. A modorával. Szeretném látni a tüzét.

Hermione elmosolyodott. Kifújta a levegőt. Blaise ugyanígy volt vele.

– Micsoda? – Megbökte a vállával, és Granger, miután megfordult, a korlátra helyezte a súlyát, ellazította a testét. – Hallom az ítéletet a kuncogásodban.

– Nem igazán – szólt Hermione, és újabb kortyot ivott. A whisky most könnyebben és simábban ment le, nem égette a torkát. Ránézett az eljegyzési gyűrűjére. – Ki vagyok én, hogy ítélkezzem? Azért mentem hozzá a maffiaklán fejéhez, hogy elbújjak a többi maffiafőnök elől. Inkább cukkolnám Leont, minthogy mindezek megtörténjenek.

Elnevették magukat. Koccintottak a poharaikkal, leöblítve az igazságot.

– Itt vagyok, ezt most rögtön megteheted.

Hermione lassan Blaise-re terelte a tekintetét, aki őt nézte. Pillantást váltottak, mielőtt ismét nevetésben törtek ki, mindezt azért, mert Leon közeledett feléjük.

Blaise felegyenesedett, és szembefordult vele, átkarolva a vállát.

– Kifogytam a borból, bébi. – A poharára mutatott, és azt mondta: – Mi lenne, ha kérnénk nekem egy újratöltést, jó?

Granger elrejtette a mosolyát, miközben Zabini játékát figyelte. Leon körülnézett, próbálta kiszúrni a pincért. Megközelítette az egyiket, hogy hozzon egy italt a barátjának. Mielőtt távozott volna, Blaise odasúgta Hermionénak:

– Én megmondtam neked! Őt tényleg semmi sem tudja elkapni.

Egyedül maradva mély levegőt vett, egész tüdejével beszívta a tengeri levegőt. Kissé lehunyta a szemét, és dúdolni kezdett egy népszerű popdalra.

– Helló!

Kinyitotta a szemét, hogy találkozzon a hozzá lépő fiatalember tekintetével. Szőke hajú, éles tekintetű, anyajegyekkel az arcán.

– Helló! – mosolyogott. Granger hátranézett, észrevette, hogy Draco Ginával beszélget, de a szemét rajta tartotta.

– Egyedül vagy itt?

Kifújta a levegőt. Megrázta a fejét.

– A férjemmel.

A férfi érdeklődése gyorsan elillant; elnézést kért, jó szórakozást kívánt, és azonnal eltűnt, más lányok felé közeledve. Azok kuncogtak és bemutatkoztak, belecsalogatva a férfit a beszélgetésükbe.

A nap perzselően sütött. Megolvasztotta a levegőt. Legszívesebben belevetette volna magát az óceánba, hogy lehűtse magát. Valójában Hermione rengeteg mindenre vágyott. Például elbújni az árnyékban, vagy leülni egy mély és kényelmes kanapéra. De észrevéve, hogy minden hely foglalt, elhagyta a helyét, és a jacht orra felé vette az irányt. Ott egy háló volt kifeszítve közvetlenül a víz fölé.

Senki sem volt ott.

Granger levette a szemüvegét, letette maga mellé, és ügyesen felmászott a hálóra, a hátán landolt. Hunyorogva nézett fel az égre. Azt kívánta, bárcsak megszabadulhatott volna a szemüvegétől. Bárcsak hamarabb visszakaphatta volna a látását, hogy végre szemüveg nélkül is láthassa a felhőket.

Még a tömeg közepén is vonzotta a magány.

– Hát itt vagy!

A háló megereszkedett, amikor Gina felmászott Grangerhez, és mellé feküdt. A karját a feje alá dugta, a lábát a barátnője köré tekerte.

– A férjed tényleg király.

– A tiéd lehet – mosolyodott el Hermione. Az alkohol fellazította a nyelvét és ellazította az elméjét.

– És a barátaid annyira vonzóak! Őket is megkaphatom?

Gina meglökte a lábával, és a fülébe nevetett, aztán a hátára gurult, és kinyújtóztatta a karját, bámulva őket. A gyűrűsujját jegygyűrű díszítette. Egy nagy gyémánt csillogott a napfényben.

– Még nem bókoltál nekem! – mondta Gina, a hangjában haraggal árnyaltan.

Granger a kezét használta, hogy ülőhelyzetbe kerüljön, fogalma sincs, miről beszélt a barátnője. Gina felnézett rá, és a tenyerét a mellére helyezte, megszorítva azt.

És Hermione csak most, alapos szemrevételezés után vette észre, hogy barátnője mellei nagyobbak lettek. Rugalmasnak és egyenesnek tűnnek.

– Ó, Istenem, megcsináltattad a melleidet? – suttogta, mintha hallani lehetne a zene zajától.

Ginát viszont nem érdekelte, hogy hallhatják őket. Megfogta Granger kezét a sajátjába, és a mellkasához szorította, kényszerítve, hogy megérintse.

– Ross munkája. Gyönyörűen sikerült, igaz?

Hermione feszességet érzett az ujjai alatt, amikor először érintette a szilikonmelleket. Mindig is kíváncsi volt, milyen érzés lehet. Bólintott, egyetértve azzal, hogy pompásan néztek ki. A barátja megőrült. Mindig is ilyen volt, azt csinált, amit akart. Bármilyen szeszélyt.

– Akármennyire is próbáltam felvágni Draco előtt, sosem nézett lejjebb a szememnél. Annyira szerelmes beléd.

Granger megforgatta a szemét. Meglökte Ginát a vállát, a tenyerével maga mögött támasztva. Ha azt mondta a barátnőjének, hogy nem bánta volna, ha Draco lenéz a melleire. Tegnap ő maga mondta, mennyire szeretik egymást.

– Tudod, valahogy irigyellek téged. – Gina a hasára gurult, kezeit az álla alá tartotta. – Unalmas életet élsz, papírokat turkálsz a munkahelyeden, de ami a legfontosabb, szereted, amit csinálsz. Van egy férjed, aki le sem veszi rólad a szemét. És barátaid. Én pedig védem a félrelépők érdekeit, akik meg akarják fosztani a feleségüket mindenüktől, a gyerekeimet az iskolán kívüli programjaikra fuvarozom, és szinte soha nem látom otthon a férjemet. Biztos vagyok benne, hogy van szeretője.

Hermione sajnálja Ginát. A hangjában szomorúság hangjai vannak.

– Biztos vagy ebben? – kérdezte Granger óvatosan.

– Láttam rúzst az ingén. Ez erős jelző.

Granger közelebb hajolt Ginához, a vállára tette a kezét, és gyengéden megszorította.

– Istenem, nagyon sajnálom!

A barátnője mély levegőt vett, majd kifújta. Felállt, és őszinte mosollyal az arcán azt mondta:
– Ugorjunk be a medencébe. Egyelőre szüneteltetnünk kellene a beszélgetésünket. – Gina megragadta a kezét, és mielőtt Hermione válaszolhatott volna, Gina hozzátette: – Nem fogadok el nemleges választ.

Leereszkedtek az alsó fedélzetre. Szivar- és marihuánaszag terjengett odalent. Granger jól emlékezett erre a szagra, ahogyan a keserű ízre is a szájában, ami szárazsággal keveredett. Egyszer megkóstolta a gazdag barátai életmódjából származó árut, és hamar rájött, hogy sem rá nem hat, sem nem szereti.

Draco leült az asztalhoz Leonnal és Blaise-zel. Ittak, dohányoztak, és látszólag nevetgéltek. Malfoy mintha észrevette volna Hermione jelenlétét a közelben, és azonnal ráfordította a tekintetét, miközben Gina a lépcsőhöz vezette.

– Velünk fogsz ugrani? – kérdezi Fieldsher, miközben elsétált a férfiak mellett. De nem várta meg a választ. Ez nem kérdés volt, hanem kijelentés.

Valaki már a vízben volt. Valaki épp a levegőben. Gina lehajtott egy pohár pezsgőt, és a háta mögé nyúlt, hogy meghúzza a szíjat. A melltartó tapsvihar és füttyszó közepette a lába elé esett. Granger még csak nem is jött zavarba a rossz viselkedésétől. Ilyet már látott korábban is. Régebben még ő is csinálta ugyanezt. De csak akkor, amikor kettesben voltak Ginával. Egy visítással a barátnője beugrott a vízbe, és egy másodperccel később előbukkant, hogy a haját az arcából söpörte ki.

Dübörgő léptek. Granger észrevett egy mellette futó alakot, és a tetoválásnak köszönhetően rájött, hogy Blaise volt az, aki felgyorsult, hogy leugorjon Gina után, és felússzon hozzá.

A zene miatt nehéz volt hallani, mit beszélnek a vízben, de egy pillanat múlva Blaise közelebb úszott, és szájon csókolja Ginát.

– Jaj, ne…– suttogta Granger. Bár az elméje azt súgta neki, hogy Gina szabadon úgy viselkedett, ahogy neki tetszett. Ez az ő élete volt. Egy élet, amely nélkülözte a szerelmet és a családi boldogságot.

– Mész merülni? – hallotta Hermione hátulról. – Ki tudom oldani a fürdőruhád zsinórját.

– Már mindent láttál, ami létezik. – Védekezően csettintett, és Draco felé fordult.

A tekintetük találkozott. A férfi elégedett volt a lány válaszával. Az ajkai sarka felemelkedett.

– Nem bánnám, ha újra látnám.

Hermione keresztbe fonta a karját a mellkasán. Pózba vágta magát.

– Megtiltottad, hogy férfiakkal találkozzam, de én nem követeltem tőled ilyesmit. Találhatsz egy nőt, aki felment a negédes flörtölésed alól. Engem nem érdekelsz.

Draco arckifejezése nem változott. Közelebb lépett, és kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a lány derekát. Fentről nézte a lányt.

– Granger. Egyszerűen csak meg akarlak dugni. Nem flörtölök veled.

Ez az ötlet még a kocsiban jutott eszébe. A legfontosabb és egyben legviccesebb szempont számára az volt, hogy a szerződésükben létezett egy záradék, amely kimondja, hogy „nincs testi kontaktus”, és ezt Draco az imént egyértelműen meg akarta sérteni. Biztos, hogy nem fog tovább menni, és ez ihletet adott neki.

Részegen Hermione végre rájött, hogy itt az alkalom, hogy bosszút álljon rajta a sok gúnyolódásért és viccért. Minden tettéért. Igen, ez a fajta viselkedés nem volt tisztességes, de teljesen az ő stílusa. A saját dolgaival fogja megütni. Vegye át az irányítást.

Granger Malfoy nyaka köré fonta a karját, veszélyesen közel kerülve hozzá. A férfi hűvös tenyere a lány hátának alsó részén pihent. Egyenesen a szemébe nézett, anélkül, hogy elfordította volna a tekintetét.

– Szóval engem akarsz – ismételte meg a férfi szavait Hermione. Az ujjával köröket rajzolt a férfi füle köré. Gyengéden. Alig érintette a bőrt. Hallotta, ahogy a férfi kifújta a levegőt. Közelebb húzta magához, és szinte a férfi ajkán fejezte be a mondatot: – Jó, hogy van egy szerződésünk, konkrét feltételekkel. Megnézheted, Malfoy. De eszedbe se jusson hozzám érni.

Amikor a lány hátrálni akart egy lépést, Malfoy határozott szorítása a mellkasához szorította a hátát.

– Megvárom, amíg megkérdezed.

Az ujjai végigsimítottak a lány hátán. A derekán. Ez az igen és a nem határán mozgott. Ez határos volt a helytelen érzésekkel. Egyszerű fizika. Hermione érezte, hogy a bőrét libabőr borította a férfi érintésétől. Nem élvezte, de a teste másképp gondolta.

Az alkoholt okolta érte.

Egy lépést hátrált.

Le kellett hűtenie magát most azonnal. Be kellett ugornia a medencébe.

Levette a szemüvegét, és az asztalra tette, mielőtt a vízbe ugrott volna. Egy pillanatra elidőzött a sok-sok liter víz alatt, és számolta a másodperceket. Ó, Istenem! Talán szándékosan úgy viselkedett, mint Blaise, aki élvezte, hogy cukkolja Leont. Talán tesztelte, hogy mennyit hajlandó elviselni. Cukkolta őt a célzásaival és a csipkelődéseivel, és a szájába sóhajtott. Vágyakozva nézett le rá, de mély érzések nélkül.

Itt nem volt logika.

Szörnyű körülmények között találkoztak. Különböző világokból jöttek. A férfi gyilkos, bűnöző, és a maffiaklán feje. Nem az a férfi, akiről a lány álmodott. Nem volt az esete.

De mindez végül halálos koktéllá keveredett. Egyetlen korty után már nem tudta kordában tartani az érzelmeit. Olyan típusú veszély, amely az őrület határán mozogott.

El akarta felejteni önmagát. Lazítani akart. Szerette volna, ha simogatnák és felizgatnák. Mindezt akarta! De, a fenébe is, nem akarta mindezt Malfoyjal csinálni. Granger csapdába esett. A férfi próbára tette őt. Malfoy számára könnyű volt beismerni, hogy számára ez csak szex, ami nem igazán befolyásolt semmit. De nem hagyhatta figyelmen kívül az összes következményt, ami ezzel járt. És ez megölte őt.

Belélegezte a levegőt.

A látása elhomályosodott. Látta a jacht körvonalait. Látta a tőle néhány méterre úszó embereket. Érezte, ahogy a szíve vadul dobogott az érzelmektől.

– Mint a régi szép időkben, igaz, Hermione?

Megfordult. A hangjának köszönhetően felismerte, hogy Ross az. A férfi közelebb úszott hozzá. Lefröcskölte vízzel. Nevetett.

– Fantasztikus, Ross. Köszönöm, hogy meghívtál – mosolyogott vissza Hermione.

Fieldsher még közelebb került hozzá.

– Így jobban látsz engem? – A férfi már csak néhány centiméterre volt tőle. A kezük összeért, amikor a víz alatt mozgatta őket, hogy a felszínen maradjon. – Lenyűgöző vagy…

– Ross…

A férfi kifújta a levegőt, és a lány hallotta, ahogy vigyorgott.

– Te vagy…

Ross nem fejezte be a kérdést, eltűnt a víz alatt. Granger pislogott. Hunyorított. Lenézett, de nem látta férfi testének körvonalait. Hirtelen rémületes sejtés támadt benne. Megfordult, hogy szembeforduljon a jachttal. De a fenébe is, nem látta, ki állt a fedélzeten. Minden homályos volt. Ezt Malfoy művelte?

A szíve kihagyott egy ütemet.

– Ross! – sikoltotta. – A fenébe… Ross!

Mélyet lélegzett, hogy a víz felszíne alá merüljön, és kinyitotta a szemét abban a reményben, hogy lát valamit.

A félelem megfeszítette az izmait.

Már épp felúszott volna, hogy segítséget hívjon, amikor hirtelen valaki karjai megfordították. Valakinek az ajkai az övéhez csapódtak. Kinyitotta a szemét, és Ross arcát látta. Ördög…

A férfi csókját légbuborékok csipkézték. A szája megtelt vízzel. És sóval. El kellett taszítania őt, de a fenébe is…

Azt akarta, hogy simogassák…

Egy pillanat.

A második.

Tenyerével eltolta a férfi mellkasát. Granger a felszínre került. Levegőért kapkodott, hallotta a víz csobbanását a közelben.

– Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg, Hermione! – szabadkozott Ross azonnal. – Elragadtattam magam a bor miatt!

Hermione nem válaszolt neki, inkább a jachthoz evezett, ahol valaki segített neki felszállni. Felkapta a szemüvegét az asztalról, és feltett, majd lesietett a földszintre, ahol a kabinok voltak. Három közülük be volt zárva. Nyögések hallatszottak. Merlin. Itt legalább valaki megkapta, amit akart. Bezárkózott a pótkabinba, és betekerte magát a szekrényből vett törölközőbe.

Remélt, hogy Draco nem látott semmit. Valószínűleg nem, mert a víz alatt voltak. Lelkileg ide-oda hánykolódott, mert nem tudta eldönteni, melyik dolog volt a rosszabb.

A lehetőség, hogy Malfoy bántotta Rosst, miután mindent látott.

Vagy az, hogy ha Draco ott lett volna, nem szakította volna meg a csókot.

Hogy is fogalmazta meg?

Csak a szexet?

Felnőtt nő volt, saját igényeivel, amiket nem elégítettek ki. Ez valamiféle igazságtalanság. Gúnyolódás. Hogyan tudott volna másképp feltöltődni egy ilyen stresszes életben?

Az ajtó kattant mögötte. A szoba belülről csukódott be. Tehát csak egy olyan ember tehette, akinek pálcája volt ezen a jachton. Egy elfojtott sóhaj miatt megremegtek a belső szervei.

Az ajtó feltűnő erővel csapódott be. Granger meg sem fordult. Felesleges volt. A hátával érezte a férfit. Malfoy közeledett hozzá, rendkívül közel jött. Hermione a szeme sarkából észrevette, hogy a ruhája és a táskája az ágyra repült. A szerencse úgy hozta, hogy a légkondicionáló pont a feje fölött volt.

Rosszul érezte magát.

Az ereiben sistergett a megkésett adrenalin.

– Eltöröm a karját, azt, amivel a műtéteket végzi. De majd később. Nem most.

Hermione érezte, hogy remegés futott végig a testén. Rémülten fordult meg, és a férfi arcába bámult.

– Ne! – tiltakozott hangosan. – Én… én voltam a csók kezdeményezője.

– Ezért az ő karját fogom eltörni, nem a tiédet – mondta a férfi, arckifejezése minden érzelemtől mentes volt.

A tűz azonnal felemésztette a lány arcát. Hirtelen nem kapott levegőt, olyan fülledt a szoba, ezért a törülközőt a padlóra dobta, és mellbe lökte a férfit. De úgy tűnt Draco ez nem érdekli. Megdermedt a helyén, mint egy emlékmű. Úgy nézett a lányra, hogy olvashatatlan érzelem uralta az arcát.

– Hogy merészeled! – sziszegte a lány, miközben még egyszer meglökte a férfit. Ököllel hátulról mellkason vágta. – Semmi közöd hozzá! Te mondtad, hogy keressek egy srácot a normális életem birodalmából! Nem a te dolgod eldönteni, hogy kivel legyek!

A varázsló erős keze elkapta az övét, lehetetlenné téve, hogy folytassa az ütéseket. A lány megpróbálta kiszabadítani magát a férfi szorításából.

– Engedd el! Gyűlöllek! Kibaszott idióta!

Egy rövid nevetés hallatszott.

Malfoy egy éles mozdulattal az ajtó felé fordította a lányt, testét hozzá szorította. Megszorította az állkapcsát, arra kényszerítve Grangert, hogy egyenesen a szemébe nézzen.

A lány nem félt. Szörnyen megsértődött.

– Ki az az épeszű ember, aki akarna téged? – fújta ki Hermione, és utolsó erejével a férfi arcát nézte. Alhasával érezte, hogy a férfi félig felálló farka kilóg. Ez az utolsó idegszálait is elvágta. Az ereket. És az egész visszafogottságát.

Draco a combjai közé csúsztatta a térdét.

– Mi az? Erőszakkal akarsz elvenni, mivel nem adok aktív beleegyezést?

– Rád kényszeríthetem az Imperiust. De ebben nincs semmi móka.

Minél inkább próbált kiszabadulni, annál keményebbé vált Malfoy az ágyék területe. A helyzet ocsmánysága abból fakadt, hogy mindent megkaphat, amit csak akart, és még a főbenjáró átkot is felhasználhatja ennek eléréséhez. És ez undorító volt.

Undorító, mert Granger ugyanígy érzett.

Őt is beindította.

Az érzés, amely mintha a semmiből bukkant volna elő, hatalmas hullámként nyelte el.

Istenem.

Ott volt, az alhasában, és hőt sugározott. Erőt talál abban az erőben, amit a varázsló rajta alkalmazott. Erőt talál a lány védtelenségében vele szemben. Granger érezte az átkozott izgalmat, és kifújva a levegőt, nem tudott visszatartani egy halk nyögést.

Megrémült a saját reakciójától minderre. Egyszerre akarta folytatni és abbahagyni. JajIstenem… Csak szexelni?

Csak ennyi.

Semmi sem maradt belőle.

Bassza meg az egészet!

– Csók… – suttogta Hermione a férfinak. – A fenébe, Malfoy, csókolj meg!

Különben meggondolta magát. Különben mély sírba temette minden érzését, valamint a jövőbeli undorát. De most egyszerűen meg kellett tennie. Most. Csak meg akart szabadulni tőle. Elvágni a feszült fonalat. Biztosítani, hogy ez így nem jó.

Malfoy ujjait még egy kicsit szorosabbra húzta a lány állkapcsa körül. Tenyerét Hermione nyaka köré csúsztatta. Granger úgy vélte, hogy ha erősebben szorította, mindennek most azonnal vége lehetett. Ennyire erősnek érezte a férfiból áradó erőt. Az erőt, ami megolvasztotta a belsejét.

Kezdte elveszíteni az eszét.

Draco levette Hermione szemüvegét, és eldobta valahová. Még egyszer utoljára lehajtotta a fejét, hogy a boszorkány szemébe nézzen, mintha csak megerősítené a kérését. Mintha nem akarná ezt a lány aktív beleegyezése nélkül megtenni. És mielőtt megnyalhatná az ajkait, Malfoy szája az övéhez csapódott.

Őrjöngve.

Forró.

Tiszta dühös kéjvággyal.

A kezei mindenhol ott volta. Megcirógatta a nyakát és a kulcscsontjait, és lejutott a mellkasáig, amit kissé megszorította, félrehúzta a melltartó anyagát. Granger felnyögött, amikor Draco az ujjaival végigsimította a mellbimbóját.

Hermione szeretett volna levegőt venni. Fuldoklott. A teste, amely még mindig nedves volta tengervíztől, hőt áraszt.

Draco az ágyékával az ajtóhoz szorította Grangert, miközben a lány a hajába temette az ujjait. Csókjuk nedves volt. Hangos. Sós. A nő a nyelvét a férfi szájába csúsztatta, és gyengéden beleharapott az ajkába.

Malfoy másik keze a lány tarkóján lévő hajába túrt, hátrahúzta. A nyaka a végsőkig feszült. Hermione a plafont bámulta, érezte, ahogy a férfi ajkai csókkal perzselik a nyakát. A varázsló lágyan harapdálta a bőrét, egyre lejjebb és lejjebb haladva.

Mélyebb lélegzeteket vett, érezte a férfi kezét a fenekén, aki megszorította. Keményen. Félrehúzza a fürdőruhát és a nő nedvességet érezve zsigerből felnyögött. Beledugta két ujját.

– Draco…

Granger egy kifújással az ajtónak csapódott a tarkója, és a férfi vállára szorította az ujjait. De Malfoy egy újabb csókkal lezárta a száját. Ragaszkodott hozzá.

– Az ajtónak dőlve akarlak dugni – mondta a varázsló a lány ajkába. – Fordulj meg.

Csak meg akarlak dugni.

Ez olyan érzés volt, mint egy pofon az arcon. Ez kijózanította őt.

Hermione a mellkasának feszülve lökte el a férfit, és a száján át lélegzett. Már nem kapott levegőt.

– Én csak azt mondtam, hogy csókolózzunk.

Még ha minden elmosódott is, megpillantott a férfi karját. Az álarc lehullt. Tetoválások borították. Draco hátralépett, és elfordulta a lánytól, állát a mellkasára támasztotta, vigyázva az ágyék környékére.

– Kezdetnek megteszi – mondta a férfu vigyorogva. – Megvárom, amíg szexet kérsz. Türelmes vagyok.

És ez a gúnyolódás a legjobb emlékeztető volt arra, hogy ki is volt Draco valójában. Vele nem csak a szexről volt szó. Utána óriási csalódás következett önmagában és a büszkeségében, mindkettőt már itt elvesztette.

– Nevezd csak pillanatnyi elmezavarnak.

A sírja most már teljes volt. Látni lehet, ahogyan eltemeti magát, felidézve a történtek részleteit. Minden ellenérv felülmúlta az előnyöket.

Eltávolodott az ajtótól, teret engedve a férfinak a távozáshoz. Megragadta Draco kezét, és reménykedve kérte:
– Ne érj Rosshoz…

Draco nyelt egyet. Anélkül, hogy szembefordulna vele, válaszolt:
– Nem fogom eltörni a karját. Ne aggódjatok! Te hízelegtél nekem.

– Szemétláda! – Az átok a mögöttük lévő zárt ajtóba csapódott.

ÉdesIstenem…

A jacht húsz perc múlva visszatért a partra, éppen akkor, amikor Hermione elhagyta a kabinját. Gina a kanapén ült Ross mellett. Mindenki egyetértett abban, hogy a parton folytatódjon a buli, de egy árnyalattal.

A buli Ross nélkül folytatódott, aki mindenkinek megígérte, hogy nem marad sokáig a kórházban, ahová szállítják. Mindezt azért, mert megcsúszott, elesett és eltörte a lábát…

***

Hermione a következő két napot a szüleivel töltötte, nem törődve a jachton történtek emlékeivel. Mert túl sok volt belőlük. És a legtöbbjük kellemetlen.

Abban a pillanatban, ahogy kiértek a partra, Draco magára hagyta Grangert, röviden megjegyezve, hogy az őrök mindig a közelben lesznek. Leonnal visszatértek Londonba, de Blaise úgy döntött, hogy marad; reggel Granger megtalálta őt, amint elhagyta Gina szobáját. A vendégszoba közvetlenül az övé mellett volt. Zabini az ajkához szorította az ujját, miközben csendesen becsukta maga mögött az ajtót.

– Nos… én megyek – suttogta Zabini, megfordult, és egy doboz cigarettát elővéve megérintette a zsupszkulcsot.

Gina nem is gondolt rá, amikor másnaposan ébredt. Granger pedig úgy döntött, nem emlékezteti Blaise-re.

El akarta felejteni ezt a bulit, ahogy sok másikat is. Hermione úgy próbálta ezt megtenni, hogy a szüleivel töltötte az időt. Elmentek piknikezni, meglátogattak egy kávézót, és mint régen, időt töltöttek egymással. Visszanyerte a lélegzetét, miután a buli alatt elvesztette azt. Visszanyerte az uralmat a gondolatai felett.

Londonba visszatérve Granger észrevette, hogy a minisztériumban dolgozó többi emberhez képest mennyire lebarnult. Egyenesen a Minisztériumba ment, kíváncsi volt, hogy Mr. Chase ezúttal mit fog mondani neki.

– Nem áll jól magának – jegyezte meg tompítva a férfi, miközben a barnaságát vizsgálgata. – Biztos jó lehetett a tengerparton feküdni és semmit sem csinálni, míg én itt tettem meg az extra mérföldet.

Granger nem vett tudomást erről.

– Mr. Chase, mindenki szabadnapot kapott, nem kellett volna eljönnie a tanszékre.

– De hát eljöttem! Én végeztem el az összes munkát, helyreállítottam a könyv szövegének a felét, amit vissza kellett volna állítania.

A nő megdöbbent. Hogy felejthette ezt el? Odasétált az íróasztalához, felvette a pamutkesztyűjét, és kinyitotta a könyvet, amely talán tartalmazott egy nyomot Nomuráról.

A megfelelő oldalra a főnök takaros kézírásával a következőket írta:
– Az alapítók.

Voltak, akik mértéktelenségükről voltak híresek. Akiknek mágikus ereje felülmúlta mások képességeit. Fekete, sötét anyag vett körül mindenkit, aki ismerte ezeket a varázslókat. Az emberek féltek tőlük. Arra buzdították őket, hogy tartsák be a szabályokat, hogy a legalsó osztály „a muglik” ne tudjon meg semmit arról a világról, amelyben éltünk.

Ennek a világnak a sötét oldala látta vendégül ennek az eszmének a követőit. Megállapodtak abban, hogy zárt kasztokat alkotnak, amelyeket az elemekről neveztek el: víz, levegő és föld. Így osztották meg egymás között a sötét varázslók feletti hatalmat, hogy kormányozni tudják őket. Ehhez pedig létrehoztak egy zárt, titkos csoportot.

Levegő – sárkány.

Föld – varan.

Víz – nemopilema nomurai.

A megkülönböztető jegyek hatalmat adtak nekik az alsóbbrendűek irányítására. Immunitást. Ők lettek a sötét világ törvényei.

Óvakodjatok a családi jelektől, mert lehetetlen elrejteni őket.

Granger visszatartotta a lélegzetét, miközben ezt olvasta. A felismerés, hogy a szöveg egészen biztosan a maffiáról szólt, lelkileg kiütötte. Egy rövid történet, amelyet három szimbólum követett. Körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, Mr. Chase nem bújt-e a képernyő mögé, és nem vette-e észre, amikor a táskájához nyúlt, és elővett egy kis digitális fényképezőgépet, majd lefényképezze a szöveget és a szimbólumokat. Ezt most azonnal meg kellett mutatnia Malfoynak.

Nem volt kedve kommunikálni vele. Még az is megfordult a fejében, hogy a lakásában maradt, de most, hogy egy lehetséges nyom vagy bizonyíték került a birtokában, azonnal kapcsolatba kellett lépnie vele.

Így megkönnyítette az életét, és minél kevesebb időt töltsön Mrs. Malfoyként.

Hermione levele rövid mondatokból állt. Nem egyenes, hanem szuggesztív. Azt írta, hogy a minisztériumban fogja várni őt, miután végzett. A hátralévő időt azzal töltötte, hogy elgondolkodott a szövegen.

Tényleg hárman voltak? Ugyanazok, mint Nomura vezetője. Akkor mi történt a többiekkel? Ha egy sárkányról van szó, és Malfoy a mestere, akkor miért nem ő volt a legfontosabb mindannyiuk közül?

Minden kérdést megjegyezett, ami átfutott az agyán.

Az időt nézte, csalódottan, mert csak úgy vánszorog. Chase egész nap Ausztráliáról panaszkodott. Hogy minden baj az odalentiekkel. Hogy mennyire unalmas ott, pedig ő még sosem járt arra. Megemlítette a könyveket, amelyeket a lánytól kapott karácsonyra, és azoknak mennyire kiszámítható cselekményük volt. Hamar kiderült, hogy a komornyik a gyilkos. Granger tudta, hazudik, mert Chase nem tudta letenni a könyveket, és csak az ingerültségét vezette le rajta.

Hát nem túl sokan voltak, akik rajta vezeték le a problémáikat és bosszúságukat?

Hermione nem tekintette magát bokszzsáknak. Elege volt abból, hogy mások ezt teszik.

Keményebb akart lenni, és megengedni magának, hogy ugyanolyan erős legyen, mint Pansy, és képes legyen kiállni magáért. Hermione úgy tűnt, a maffiakörnyezetben némi változáson mentkeresztül, legalábbis így gondolta.

Például elgondolkodott azon, amit a jachton engedett meg magának. Vajon megbánta már? Igen. De nem igazán. Mit számít, hiszen végül is szét fognak válni, és soha többé nem látják egymást? A róla szóló emlékek, akárcsak a maffiavilág emlékei, ki fognak törlődni.

Harry ebéd közben találkozott vele. Ginnytől kapott ajándékokat adta át Hermionénak, és mesélt neki a karácsonyról. A gyerekei eredményeiről a Roxfortban. Granger kevés információval szolgált az Ausztráliában töltött időszakáról.

Az Aurora Parancsnokságon egy kis szünet következett be, amit Potter értékelt. Se gyilkosság, se fekete mágia. Mintha mindenki kivette volna a szabadságát a karácsonyi szünetben.

– Minden rendben van közted és Malfoy között? – kérdezi óvatosan Harry. – Nem csinált…

– Minden rendben van, Harry – szakította félbe a lány. – A védelme alatt állok. Nem zaklat engem. Alig látjuk egymást, az idő nagy részét a bankban tölti.

A barátja megkönnyebbülten lélegzett fel. Amikor Chase besétált a Minisztérium kávézójába, hogy szabad asztalt keressen, megrázta a fejét, és a szemét forgatta.

– Gyere, töltsd velünk a hétvégét. Ginny visszajön Olaszországból, és megünnepelhetjük a megkésett karácsonyt.

Hermione beleegyezett ebbe. Nevetett, amikor Harry elmesélte, hogyan kellett jóvátennie, hogy nem szólt Ginnynek Hermione esküvőjéről. Egyszerűen hazudott. Azt mondta, hogy fogalma sem volt róla. Egyetlen képen sem szerepelt, így könnyű volt úgy tenni, mintha ott sem lett volna. Szerencséje volt ezzel.

Elbúcsúztak az emeleten, ahol dolgoztak. Hermione elhatározta, hogy levelet ír Pansynek, érdeklődött róla és Ammáról, hogy érzik magukat, és hogyan ünnepelték a karácsonyt. Parkinson nemrég küldött neki egy levelet, amiben boldog ünnepeket kíván neki, és megígérte, hogy a következő találkozásukkor hoz neki ajándékot. Franciaországban várta őt. Ez megmelengette Hermione szívét.

– Viszontlátásra, Mr. Chase! – köszönt el Granger, miközben felveszi a kabátját, és nem néz vissza a férfira, aki nem mutat semmilyen reakciót. Csak visszaszólítja a lányt:

– Ne késsen el holnap! Különben értesítem a minisztert a késéséről.

A nő kifújta magát. Eltűnt az ajtó mögött, végigsétált a folyosón a liftek felé, és tekintetét olyasvalakire szegezte, akire nem számított, hogy itt látja. Azt hitte, hogy odakint fog vele találkozni.

– Azt hittem, kint találkozunk. – Közelebb lépett a férfihoz, érezte, hogy az arca elvörösödik.

Nem akart a férfi szemébe nézni. Nem akart emlékeztetni magát arra, ami történt. De emlékezve az önmagának tett ígéretére, hogy ideje megkeményednie, Granger hevesen viszonozta a férfi szürke szemével.

– A riporterek odakint vannak. Én itt bújtam el előlük.

Úgy vizsgálta a lány arcát, mintha rég nem látta volna. Összeráncolta a homlokát, és egy biccentéssel kérdezte:

– Mit akartál?

Ezek már csak így ment. Semmi üdvözlés. Egyenesen a lényegre tértek.

– Találtam valamit. Menjünk, majd útközben elmondom. – Megnyomta a lift gombját. Az ajtók kinyíltak, és Draco előre engedte a lányt, kezét a dereka köré fonta. – Mit csinálsz…

– Mondtam, hogy vannak odakint riporterek.

Csendben ereszkedtek le az első emeletre. A férfi derekát szorongató szorítása alig volt észrevehető. Mintha ő maga sem szeretné, vagy talán csak a lány találta ki magának. Nem lehetett tudni, mi járt a fejében. De a lány szeretné…

És azt kívánta, bárcsak megszabadulhatna ettől a gondolattól…

Az ajtók kinyíltak, és a lányt elvakították a kameravillanások. Négy fekete ruhás férfi rohant Malfoyékhoz, és védték őket a sajtó elől. Draco a felesége mellett sétált, mindenkinek biccentett, a provokatív kérdéseket figyelmen kívül hagyta, és csak a hétköznapiakra válaszol:

– Mit keresett a minisztériumban, Mr. Malfoy?

– A feleségemmel találkoztam.

– És utána hová megy?

– Haza.

– Meséljen egy kicsit az esküvőjéről! Mr. Malfoy!

– Adna nekünk egy rövid interjút a kapcsolatukról az újságunknak?

– Mr. Malfoy!

– Mrs. Malfoy!

Az őrök a kandallóhoz vezették őket, ahol kéz a kézben a muglik szeme elől elrejtőzve a hátsó kijárathoz indultak. Azonban még több riporterbe botlottak.

– Bassza meg… – suttogta Draco, és Hermione szemét védte az erős villanásoktól, hogy ne vakuljon meg tőlük.

– A kocsim a közelben van – mondta a boszorka, és megpróbált átnézni a riporterek válla felett, a sárga Bogárját keresve, de ehelyett egy Bentleyt pillantott meg.

Ördög.

– Itt az ideje, hogy úgy viselkedj, mint egy cukorfalat, Hermione. – Malfoy elmosolyodott, és előre vezette a lányt, a kezét kinyújtotta, hogy megvédje a paparazziktól.

A tenyerébe nyomta a kulcsokat.

Granger megmarkolta a nehéz kulcstartót, érezte a hideg acélt az oldalán. Egyetlen gombnyomással kinyitotta a kocsit, miközben Draco kinyitotta neki a vezetőoldali ajtót.

Hermione gyorsan beszállt, azonnal érezte, milyen kényelmes az autó ülése. Az új bőr illatát. A szélvédőn keresztül figyelte, ahogy Malfoy körbesétálta a kocsiban, hogy beüljön mellé. Varázslattal fojtotta el a zajt, mielőtt beszállt. A sikolyok szinte azonnal elhalkultak.

– Arra az esetre, ha elütnéd valamelyiküket, tudnod kell, hogy Leon egy zseniális ügyvéd – nevetett fel Draco, majd elővett egy doboz cigarettát.

Hermione adott magának néhány másodpercet, hogy megigazítsa az ülést, amíg az őrök elzavarták az útjukból az embereket. Körülnézett. Meglepődött, milyen gyönyörű az autó. A kormánykerék alatt kulcslyukat kereste, majd észrevette az oldalsó panelen a gyújtásgombot.

Ezt az autót nem kellett rábeszélnie, hogy elinduljon. Csak meg kellett nyomnia a gombot, és máris hallotta a motor bömbölését. És az sima, hangos és drága hangú.

Óvatosan a pedálra tette a lábát, és érezte, hogy az autó reagál. Érezte, ahogy a Bentley felgyorsult, és elhajtott a kapu mellett. A tenyere izzadt a kormánykeréken. Hogy mennyire élvezte vezetni ezt az autót.

– Gyere, látom, mennyire szereted – mondta Draco, és füstöt fújt a lány irányába.

– Hol van az autóm? – kérdezte Hermione, és a kezével hadonászni kezdett maga előtt. – Az első adandó alkalommal visszaveszem.

– Leon azt mondta, hogy valaki ellopta a kerekeket. – A varázsló megvonta a vállát, és az ablak felé fordította a fejét. – Annyi tolvaj van manapság…

Merlin.

Levette egyik kezét a kormányról, és a férfi ölébe dobta a táskáját.

– Vedd ki a fényképezőgépet – kérte Hermione Dracótól, szinte udvariasan. Bár azt kívánta, bárcsak kicsit durvább lehetne, mindezt a kocsija miatt.

Draco a bal kezével kinyitotta a táskát, és Invito segítségével előhívta, amit a lány kért.

– Nyomd meg a piros gombot – magyarázta a lány. A szeme sarkából figyelte a férfi cselekedeteit. Azt, ahogy kínosan forgatta a tárgyat a kezében, pontosan azt a gombot keresve. Meg is találta. Megnyomta a gombot. A képernyő kivilágosodott, és a fénykép lassan betöltődött. – Ez egy felújított szöveg éppen ebből a könyvből. Biztos vagyok benne, hogy a maffiáról szól.

Malfoy elnyomta a hamutartóban megkezdett cigarettáját. Megpróbálta elolvasni, közelebb hozva a képernyőt az arcához.

– Nincs nálam a szemüveged, hogy legalább lássak valamit ezen a nyavalyás izén. – Nem tette el a kamerát, kíváncsi a lány szavaira.

– Kattints a pluszjelre, hogy nagyítsd ki a képet.

Malfoy egy pluszjelet rajzolt az ujjával a kijelzőre. Granger összeszorította az ajkát, hogy ne mosolyogjon.

– A panelen!

Draco a Bentley műszerfalára emelte a tekintetét. Próbálta megtalálni a pluszjelet a különféle gombok között. Istenem. Nem akarta ezt abbahagyni. Legalábbis néhány dologban teljesen tanácstalan volt.

– A kamera oldala, Draco! – mondta a boszorka szinte nevetve. – A kamera paneljén van egy plusz és egy mínusz jel. Kattints a pluszjelre… Istenem! Add ide!

Kikapta a kamerát a férfi kezéből, és az ölébe tette. Megállt egy közlekedési lámpánál, és észrevette, ahogy a járdán a gyalogosok megfordulnak, hogy megnézzék az autót. Az ő Bogárja kétségtelenül jobb volt. Nem keltett akkora feltűnést.

– Kinyomtatom a képeket, hogy mindent magad is láthass. Gondoltam arra, hogy az interneten rákeresek az általam lefotózott emblémákra, de kétlem, hogy találnék valamit. De meg akarom próbálni.

Hermione emlékezetből elmesélte, amit a könyvben olvasott. Malfoy az út hátralévő részében hallgatott. A testtartása megmerevedett, ahogy kinézett az ablakon az esti Londonra. A nedves aszfaltra, amiben visszatükröződtek a táblák és a lámpák. Granger nem szólt bele a gondolataiba.

– Hol vagyunk? – Miután előbb kiszállt a kocsiból, kinyitotta az ajtót Hermione előtt, és kinyújtotta a kezét, hogy megfoghassa. Körülnézett, és megállt a mögötte álló magas épületnél.

– Mugli könyvtár, ahol fotókat lehet nyomtatni és internetre csatlakozni.

Az első emeleten egy nagy könyvesbolt volt, ahol emberek tolongtak az újdonságokkal és bestsellerekkel megrakott asztalok körül. Hermione a lifthez vezette Dracót. Ő még mindig hallgatott. Ez most már kezdte idegesíteni őt. Mi a fenére gondolt a férfi?

– Lehet, hogy gyorsabb lenne, ha a lépcsőn mennénk? – kérdezte Malfoy, és finoman ellökte a lányt magától, aki az esernyőjéről a padlóra hulló cseppeket rázta le, nem törődve azzal, hogy eláztathatja a közelben álló embereket.

– A tizedik emeletre?

– Hoppanáljunk, hogy lerövidítsük az utat.

– Mindenhol kamerák vannak.

– Elvihetted volna magaddal a könyvet a Minisztériumból – mondta Draco ingerülten. Előbb lépett be a liftbe, beengedte a lányt, és lazán meglökte a vállával az esernyős férfit.

– Nem vihetek ki tárgyakat a Minisztériumból. Ez törvényellenes! – Csípője a mögötte lévő rézkorláthoz támaszkodott. Draco előtte állt, elzárva őt a belépőktől. Túl sokan voltak összezsúfolva egy kis helyen.

– Nem gondolod, hogy a törvény fogalma elvesztette az értelmét az életedben? – kérdezte a varázsló széles mosollyal az arcán. A lány szemébe nézett, kissé hunyorogva.

A lift hirtelen elindult, és a második emeleten megállt, miután jellegzetes hangot adott ki. A gomb jelezte, hogy túlterhelés történt. Az emberek frusztráltan káromkodtak.

Egy esernyős férfi szidta a legdurvábban azt a nőt, aki utoljára jött be.

– Megvárhatta volna, amíg a következő lift megérkezik! Maga miatt volt túlterhelt a lift! – kiabálta, és az esernyő hegyét a padlóhoz csapkodja.

Fülledt volt itt a levegő. És a szerencse úgy hozta, hogy ez a bunkó kiegyenesítette a vállát, hogy több helyet csináljon magának, és Malfoyt hátralökte. Draco, mindkét kezét Granger két oldalán tartotta, nem is figyelt rá. Még mindig a lányt bámulta.

– A szemüveged bepárásodott – szólt halkan a férfi, kezét a lány arcához emelte, és ujjaival megtörölte a lencsét. – Így legalább látni fogsz engem.

– Talán nem is akarom. – Nem hátrált meg, de nem is fordult el. – Túl közel vagy…

– El tudom tüntetni őket.

Granger nyelt egyet. Biztos volt benne, hogy képes lett volna rá.

Ugyanúgy álltak, mint a jachton, amikor a férfi a lány fölé tornyosult. A torka kiszáradt. El akarta fordítani a tekintetét, de ezzel csak azt mutatná, hogy szégyelli magát. Granger állta a tekintetét, de megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amikor a második emeleten kinyíltak a liftajtók, és többen is kiléptek.

A köztük lévő távolság minimális maradt. Malfoy nem mozdult, annak ellenére, hogy akár másfél lépést is hátrálhatott volna. Úgy tűnt, élvezi, hogy így tájékoztatja a lányt arról, hogy csapdába esett. Hogy ő volt az, aki irányít. Hogy a kapcsolatukban csak ő hozhatott döntéseket helyettük. És ez nagyon felbosszantotta őt.

A hetedik emeleten végre ellökte magát a faltól, eltávolodott Hermionétól, amit a lány hangos levegő kifújása kísért.

– Foglalj helyet a számítógépnél, én pedig átadom a fényképezőgépet, hogy kinyomtassuk a fotót – mondta Hermione, és a tőlük balra lévő üres asztalra mutatott.

Nem tisztelte meg a lányt válasszal, engedelmesen odasétált a számítógéphez, és leült az asztalhoz. Granger a főpulthoz lépett, és átadta a fényképezőgépet, elmagyarázva, hogy az utolsó két fényképet kellett kinyomtatnia. Fizetett a szolgáltatásért. A várakozási idő tíz perc volt.

A kávéautomata érméket fogadott csak el. Zajt csapott, amikor egy kartonpohárba töltötte a tejeskávét. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy kávét vegyen Malfoynak. De mi a fenének tette volna meg?

A hang elvonta a figyelmét. Pontosabban elvonta a jelenlévők figyelmét is. Hangos nyögések hallatszottak onnan, ahol Draco ült. Fejek fordultak felé, hogy megnézzék, mi történik. Hermione odasprintelt hozzá, körbesétált az asztal körül, és meglátta a monitoron elterülő transzparenst. Meztelen lányok nyögtek és kérték, hogy hívja fel őket, és szórakozzanak egyet.

– Minden kívánságodat teljesítem, cicám, csak tárcsázd a számot… – ismételgette halkan, hamis izgalommal a képernyőn a nő, és szélesebbre tárta a lábait. – Lehetek durva vagy gyengéd, amit csak akarsz. Várlak, bébi…

Kuncogás hallatszott mögöttük.

– Mondtam, hogy ne nyúlj semmihez! – Hermione megpróbálta bezárni a transzparenst, de hasztalanul. Elpirult az idióta helyzet miatt, ami felhívja magára a figyelmet. – Draco, Jézusom! Mire kattintottál?

A varázsló nem törődött semmivel. Összefonta a karját, és vigyorogva nézte a képernyőt. Még a fejét is oldalra billentette, hogy megnézte a prostituáltat, akit Granger a keze mögé rejtett.

– Mik voltak ott az utolsó számok? – kérdezte Draco, mivel nem látta őket a lány ujjai mögött.

Hermione nem tudott semmi okosabbat kitalálni, mint hogy a tenyerével eltakarta a képernyőt, hogy ne zavarja a mögötte állókat. De a monitor hangszóróiból nem maradt abba a hangzás.

– Három, nyolc! – mondta durván a boszorka, alig várta, hogy megszabaduljon a szemtelen férfi tolakodásától.

– Jól néz ki a barna hajú nő – nevetett fel Draco, és a monitor felé biccentett. – Igazán hajlékony…

Merlin.

A nő el akart tűnni. A férfi, aki ebben az előadóteremben dolgozott, meglehetősen lassan közeledett feléjük, kezében egy lemezzel, amit nyilvánvalóan arra használtak, hogy megszabaduljanak a vírustól az ilyen esetekben, mint ez.

Az operátor pultja mögötti csengőn trillázta:
– Kisasszony, a fotói készen állnak.

Hermione szeretett volna minél hamarabb eltűnni innen, hogy elkerülje a megaláztatást. Megvárta a férfit, bocsánatot kért Dracótól, és a pulthoz sietett, felkapta a borítékot. Vissza sem nézett, hogy Malfoy utolérte-e már. A lift gombjának többszöri megnyomása középszerű ötlet volt. Nem fog ettől gyorsabban jönni. De megnyugtatta őt.

– Kiderült, hogy a mugli internet érdekes dolog. Nézheted a termék arcát.

– Fogd be! – Hermione félreáll, hagyta, hogy az emberek kiszálljanak a liftből, és beugrott, többször is megnyomva az első emelet gombját.

Hermione nem hagyott neki elég időt, hogy kinyissa neki az ajtót. Egyszerűen kirohant, és beszállt a kocsiba. Idegesen kinyitotta a borítékot, kivett belőle két egyforma fotót, miközben Malfoy beült mellé. Átadta neki az egyik példányt, és újra megnézte a szöveget.

Várta, hogy a gúnyolódás folytatódjon, de Draco hallgatott. Elfordította a fejét. Ujjai túlságosan erősen markolták a fényes papír szélét. A szemöldöke összeráncolódott.

– Mi a baj? – A lány megfeszült. Látta, hogy a férfi nyelt egyet. Látta, ahogy az ádámcsutkája lefelé mozdult.

Draco az egyik szimbólumra mutatott.

– Ez a családom címere.

hozzászólások: 0