Függetlenül attól, hogy bárki mit mond, Hermione Granger nem házasodna meg csak azért, hogy szavazati jogot szerezzen a Wizengamotban. Elvégre ő egy háborús hősnő és egy becsületes, szorgalmas minisztériumi dolgozó. Nem szabadna, hogy az emberek és a lapok azt sugallják, hogy ő kihasználná a varázslóházasság szentségét és az egész jogrendszert csak azért, hogy néhány forradalmi törvényt elfogadtasson.

Nyilvánvaló, hogy az egykori halálfaló Draco Malfoyjal az... eltitkolt családias oldala miatt lépett házasságba.

Házasság a célszerűség jegyében

– Századszor mondom el, Harry, a Malfoyjal kötött házasságom szigorúan törvényes megállapodás – mondta Hermione mérgesen, miközben egy feljegyzést szögezett le. – Ne hívd őt többé a „szeretett férjemnek”.

Harry Potter, többek között a legjobb és legokosabb auror-gyakornok, a szemét forgatta.
– Rendben. Jön a jogi megállapodásod Weasley-ékhez karácsonykor?

Hermione szünetet tartott, és nagy izgatottsággal rágcsálta a tollát.
– Hát persze, hogy jön. A látszat kedvéért el kell hoznom őt. – A lány villogó szemmel nézett a férfira. – Tudod, amikor így zaklatsz, már bánom, hogy azt mondtam neked, hogy ez egy színlelt házasság. Ezt a legszigorúbb titoktartás mellett közöltük.

Harry hátradőlt a sarkán, és összefonta a karját.
– Azt hittem, azért hoztátok nyilvánosságra, mert megfenyegettem, hogy letartóztatom őt, ha nem mondod el, mi ütött beléd, amikor megszöktél azzal az albínóarcú vadászgörénnyel.

A lány ajka összeszorult.
– Ne is hívd így, az emberek azt fogják hinni, hogy nem kedveled.

– Nem is kedvelem őt.

Hermione sértődötten felsóhajtott, és a körülötte lévő munkahegyek felé mutatott.
– Nézd, alig van elérhető Wizengamot szék, ami üresen hever. A legtöbbjük öröklés útján elfoglalható, és azt a néhányat, amelyiket megválasztják, nehezebb megszerezni, mint miniszterré válni. Malfoy feleségeként ez hozzáférést biztosít számomra a családja szavazatához, mint a család képviselője. Fogalmad sincs, mennyivel könnyebbé tette a törvényhozásom keresztülvitelét, majdnem megdupláztam a reformtörekvéseim arányát. Ez célszerű.

Harry úgy nézett rá, mintha valami mélységesen etikátlan dolgot gondolna észszerűnek. Tekintettel arra, hogy hány rendkívül megkérdőjelezhető döntést hozott az iskolában, ezt egyenesen sértőnek találta.

– Nem mintha házi őrizetben Malfoy maga is használhatná. Bele kellett egyeznem, hogy elkísérem, amikor csak el akar menni valahová, és meg kellett változtatnom a nevemet. Tényleg, ez sokkal kényelmetlenebb nekem, mint neki. És ő beleegyezett. Ne bámulj már így rám!

Harry megcsípte az orrnyergét.
– Meddig fogod ezt csinálni?

– Micsodát?

– Malfoy feleségének lenni.

Légiesen legyintett.
– Nem tudom, legalább néhány évig.

A férfi a zsebébe dugta a kezét.
– Nem tetszik ez nekem. Ismerlek; előbb-utóbb megenyhülsz miatta.

Hermione sértett csendben bámult rá.

Harry felvonta a szemöldökét, és a szünet egyenesen gondterhelt volt.

– Ne légy nevetséges – mondta végül a boszorkány. – Ez szigorúan üzleti megállapodás köztünk, és én vagyok az, aki minden munkát elvégez. Miért sajnálnám őt? Most pedig, ha kérhetném – mutatott az ajtó felé –, a házimanójogok nem írják meg magukat.

Harry felemelte a kezét a levegőbe, és távozott.

Amint az ajtó becsukódott, Hermione letette a tollat, megdörzsölte a halántékát, majd fintorogva bámulta a bal kezét díszítő gyűrűt.

Annak ellenére, hogy igyekezett bátor arcot vágni Harryvel szemben, a „jogi megállapodás” valójában közel sem ment át olyan jól, mint remélte.

Egyre nagyobb volt a felháborodás amiatt, hogy Hermione Granger hirtelen szavazati joggal rendelkezett a varázslótanácsban, pontosabban a Malfoy család szavazatával. Kétségbeesett kísérletek történtek arra, hogy ezt illegálisnak nyilvánítsák, noha a meghatalmazás útján történő szavazás régi hagyomány volt, ha régi családi helyekről volt szó.

Sajnos, ez a jogi precedens sem tudta elfojtani azokat az aljas vádakat, hogy Hermione Granger csak azért ment hozzá Draco Malfoyhoz, hogy kihasználja a családja szavazati jogát.

A minisztériumot, amelyről eddig sosem volt ismert, hogy érdekelte volna, ki miért, kivel, vagy milyen szoros rokonságban házasodott, hirtelen intenzíven foglalkoztatta a Granger-Malfoy házasság törvényessége. A belső ügyosztály egy hernyóbajuszú varázslója aznap korábban beugrott az irodájába, és átlátszó módon próbált hibákat találni a tökéletesen iktatott házassági engedélyében, miközben mindenféle tapogatózó kérdéseket tett fel.

A házasság először olyan elegáns megoldásnak tűnt. Draco Malfoynak volt valamije, amit ő akart: egy Wizengamot szék. A nőnek volt valamije, amit a férfi akart: egy makulátlan, háborús hősnőként megszépített háttere, amely feljogosította arra, hogy gardedámi szolgálatot nyújtson egy volt halálfalónak.

Sajnos, az álházasságok menete sosem volt zökkenőmentes.

***

– Draco – szólította a lány, ahogy kilépett a kandallóból. – Van egy kis gondunk.

Leporolta a kormot, miközben körbepillantott a városi ház előcsarnokában. Annak ellenére, hogy ez volt a jelenlegi lakcíme, soha nem ment tovább a nappalinál, csak a postájáért ment át, aztán tovább hoppanált a szállására, így fenntartotta az illúziót, hogy ott lakik.

Draco Malfoy, a törvényes férje volt, a lépcső tetején materializálódott.
– Micsoda meglepetés. Miféle csapás kényszerítette a feleségemet, hogy megtiszteljen a jelenlétével?

A nő sóhajtott, és lerúgta a cipőjét.
– Nem várt vizsgálatot kapott a házasságunk törvényessége.

– Á, igen. Észrevettem, hogy megint bekerültél az újságokba – mondta a férfi, miközben lassan lesétált a lépcsőn. – El kell ismernem, újszerű dolog annak az embernek a felesége lenni, akit azzal vádolnak, hogy túlságosan ambiciózus és cselszövő. Felnőttként mindig úgy képzeltem, hogy ez a szerep rám hárul.

Hermione alsó ajkát rágta.
– Azt hiszem, be kell költöznöm. Gyanítom, hogy vannak emberek, akik okot keresnek a házasságunk érvénytelenítésére.

Draco ciccentett a nyelvével.
– Figyelmeztettelek, hogy egy érdekházasság biztosan felborzolja a kedélyeket.

– Ez nem érdekházasság – válaszolta savanyú hangon a boszorkány. – Egyáltalán nem kényelmes. Azért házasodtunk össze, mert ez politikailag célszerű volt.

– Így van. Sajnos az emberek sem nézik jó szemmel a célszerű házasságokat. – A férfi megrázta a fejét, és sötétlő szemekkel nézett rá. – Tudod, mi segíthet a házasság érvénytelenítésének megakadályozásában? Gondoltam, hasznos leszek, és utánanézek. – Egy széknek dőlt, és drámaian kibontotta a kezét. – A beteljesülés…

– Annyira még nem vagyok kétségbeesett – szólalt meg Hermione összeszorított fogak között.

A férfi elkomorult.
– Én csak segíteni próbálok.

– És ahogy már többször is mondtam neked, ha a megoldásod a szex, akkor nem segítesz.

A férfi megforgatta a szemét.
– Azt is mondtam, hogy legalább rövid ideig tegyünk úgy, mintha udvarolnék, és te erre sem hallgattál.

– Azon a héten volt a szavazás, amely előírta a kormány regisztrációját a Farkasölőfű főzet megvásárlásához, és ezt meg kellett akadályoznom. Gyorsan kellett cselekednem. – Mély levegőt vett. – Ezt még mindig meg tudom oldani. A következő hetekben rengeteg ünnepi parti lesz. Szerintem minél többön részt kellene vennünk – egységes frontot mutatva.

A férfi hosszan nézett rá.
– Ehhez az kellene, hogy egységes frontot mutassunk.

A lány nem törődött a varázslóval.
– Az igazi baj az, hogy én nem igazán vagyok az a házasodó típus; az emberek azt hiszik, túl ambiciózus vagyok hozzá. Azt a benyomást kell keltenem, hogy van egy rejtett háziaspárti oldalam. Van itt egy konyha, ugye?

Malfoy kétkedve bólintott.

Hermione határozott mosolyt villantott.
– Azt hiszem, elkezdek sütni. Az majd…

– Nem vagyok benne biztos – kezdte mondani a férfi, de ő lecsitította.

– Elkezdek sütni, és aztán sok buliba megyünk majd együtt, és…

– Megszállottan kéjsóvárok leszónk? – A varázsló hangjában gyanús várakozás volt.

– És egységesen viselkedünk.

Draco megdörzsölte a halántékát, mintha csak a fejfájás gyötörné.
– Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg te vagy a kijelölt cselszövő, és nem akarom megsérteni ezt a szerepet, de soha senki nem fogja elhinni, hogy te és én azért szöktünk meg, hogy péksüteményekkel és egyesült frontokkal járó házastársi kapcsolatot alakítsunk ki. Pontosan miben is kellene egyáltalán egységesnek lennünk?

– Nem tudom, elpróbálhatunk valamit…

– Csak két olyan magyarázat van a házasságunkra, ami bárkit meggyőzhet. Az első és legkézenfekvőbb, hogy Wizengamot székemért tettem, mert te – hogy is fogalmazott ma a Reggeli Próféta? Ó igen, egy „kapzsi kis társadalmi csúszómászó”. Vagy pedig azért, mert teljesen fékezhetetlen szexuális vonzalmat érzünk egymás iránt, és nem tudjuk levenni a kezünket a másikról.

Hermione fel-alá nézett a férfira.
– Ezt nem mondhatod komolyan.

– Ha meg akarod győzni őket arról, hogy nem a szavazatom miatt jöttél hozzám, akkor botrányosabb magyarázattal kell előállnod. A lehetőségeid korlátozottak.

A lány szeme összeszűkült, ahogy a varázslót tanulmányozta.
– És te mit nyersz ebből?

Malfoy leeresztette sötét szempilláit, megtévesztően szerénynek tűnt.
– Aligha tesz jót a hírnevemnek, ha ilyen könnyen kihasználhatónak tűnök. Ha segítek elfedni, hogy valójában egy zsebméretű Machiavelli vagy, azt a hírnevet akarom, hogy olyan ügyes szerető vagyok, hogy még a híres munkamániás Hermione Granger sem tudott ellenállni a bájaimnak.

Hermione gúnyosan elfintorodott
– Ezt senki sem fogja elhinni.

Draco nyújtózkodott, gerince olyan lomhán ívelt, mint egy macska, vagy talán egy meglehetősen tunya sárkány, ahogy felállt.

– Te vagy az, aki a szavazati jogot akarja. Ha van jobb ötleted, szívesen meghallgatom.

***

– Vidd onnan a kezed! – Hermione morgott, kínosan mozogva. – Óvatosan! Még összenyomod!

– Ez egy gyümölcstorta – motyogta Malfoy a lány nyakához szorítva. – Ezek sült téglák.

– Még mindig – fújtatott a boszorka, és próbálta megtartani a táskáját, a pálcáját és a gyümölcskenyeret, amit ragaszkodott a készítéséhez. Malfoy a csípőjét fogta. A feje a lány vállára süllyedt, az orra hegye a nyakát súrolta.

Már bánta, hogy belement ebbe.

Újabb lélegzetvételt erőltetett, próbálta nem elveszíteni az egyensúlyát.
– Miért nem tehetünk úgy, mintha csak egymásra izgultak lennénk, miután odaértünk?

– Optika. Hidd el, jobb így – mondta a férfi, a szavak a bőrét súrolták.

Egyáltalán nem bízott benne.

A bal keze a derekára csúszott.
– Készülj most.

Hermione összeszorította a szemét, és kényszerítette magát, hogy kizárja Malfoy testének érzését az övéhez, erősen koncentrált a Célra, az Elszántságra és az Elhatározásra, és mentálisan megígérte, hogy borzalmasan megátkozza a férfit, ha összeakadnak.

Hangos pukkanással rematerializálódtak.

Egy ijedt zihálás hallatszott, és Hermione felugrott, megfordult, majdnem elejtette drága gyümölcskenyerét, ahogy megpördült. Draco lassan eltávolította az egyik kezét, miközben szembenéztek Hermione egész osztályával, a Varázslény-Felügyelettel.

– Gyümölcstortát hoztam! – kiáltotta a lány, a hangja rekedt, ahogy odatartotta. – Magam sütöttem!

Annak ellenére, hogy lelkesen remélte, hogy a háziasság ugyanolyan jól eladható, mint a szex, senki sem akart Hermionéval beszélgetni a hatékony tisztítóvarázslatokról, pedig egy könyvet olvasott, így éppen az ilyen beszélgetésekre készült, vagy a házi sütés fortélyairól – ki ne égetne el legalább három gyümölcstortát?

A munkatársai már nem kezelték hitetlenkedő szkepticizmussal a házasságát, de ez nem Hermione háziasszonyi próbálkozásainak volt köszönhető. Lelkes kíváncsiságuknak adtak hangot, hogy hogyan mennek a „dolgok”. Mindig egy kacsintással kérdeztek rá.

Bosszantó volt, mert ilyenkor kénytelen volt teljesíteni az alku rá eső részét, és arra célozgatni, hogy Draco Malfoy, egész Anglia egyik legnagyszerűbb férfija varázsvilágnak és legcsodálatosabb szerető. És ami még rosszabb, az emberek ezt tényleg elhitték.

Súlyosbította a helyzetet, hogy valahányszor e beszélgetések során Draco felé pillantott, azt tapasztalta, hogy a férfi a hamisítatlan kéj kifejezésével bámulja őt, ami az egész osztály szemében bizonyítani látszott, hogy vad szexuális életben volt része.

Furcsa módon, a házasságukkal kapcsolatos széles körű kíváncsiság ellenére szinte senki sem szólt Dracóhoz a felületes üdvözlésen túl, ehelyett inkább messzire elkerülték. A fiú érzéketlen volt, láthatóan nem érdekelte a beszélgetés, amikor Hermione ott volt, hogy kéjesen bámulja a szoba túlsó végéből.

– Szerintem kicsit túlzásba viszed – sziszegte a boszorka összeszorított fogakkal, és tettetésként egy szelet gyümölcskenyeret és forralt bort hozott neki.

– Te vagy az egyetlen érdekes ember ezen az egész emeleten – mondta Draco, beleharapott a gyümölcskenyérbe, és egy fintort vágott. – De borzalmasan főzöl. Kérlek, hagyd abba a sütés, az egész háznak égett fahéj szaga van.

– Fogd be! – korholta a lány, és könyökölt a férfira. – Nagyon meggyőző voltál a hoppanálási mutatványoddal, úgyhogy kérlek, ne tégy úgy, mintha úgy néznél rám, mintha azt képzelnéd, hogy leveszed rólam az összes ruhámat.

– Elképzelem magam, ahogy leveszem az összes ruhádat – szólalt meg Draco, majd lenézett, és összevonta a szemöldökét. – A mentális pontosság kedvéért, a harisnyádnak van harisnyakötője?

A nő elsétált anélkül, hogy válaszra méltatta volna.

***

Dracóval élni rosszabb volt, mint Hermione gondolta. Annak ellenére, hogy külön hálószobájuk volt, és Hermione minden reggel gyorsan elmenekült az irodába, szinte elviselhetetlennek találta. Először is, Dracónak volt egy idegesítő szokása, hogy gyakran olvasott olyan helyeken, amelyek mellett Hermione elhaladt.

Biztos volt benne, hogy szándékosan csinálja, csak azért, hogy kigúnyolja őt, amiért van munkája.

Ráadásul elborzadva fedezte fel, hogy a férfi olvasószemüveget hord, és az volt a szokása, hogy az orrára húzta, és átbámult rajta, amikor vele beszélt, gyakran kéjes, könyékig feltűrt ujjú fehér vászoninget viselt. Néha odáig ment, hogy hosszú ujjait szuggesztíven befűzte a könyvei lapjai közé, és finoman végigsimította a lapokat.

Teljesen illetlen férfias viselkedés, az ő magánvéleménye szerint.

Tudta, Draco minden idejét otthon tölti, és joga van azt csinálni, amit akar. Mégsem volt kedve látni.

Úgy tűnt, Malfoy azt is élvezte, hogy becsapja őt, ráveszi beszélgetésekre, alkalmi kérdéseket tett fel neki, amivel elkalandozott a tervekről, törvényhozásról vagy politikai stratégiákról, amelyeket a férfi ártalmatlan kérdésekkel szurkálódott, amíg a nő meg nem pillantotta az órát, és nem kellett villámgyorsan a kandallóhoz mennie.

Igaz az, hogy lélegzetvisszafojtva és zaklatottan érkezett a munkahelyére, és dadogva mentegetőzött, hogy nem vette észre az időt, nagyban hozzájárult ahhoz a benyomáshoz, hogy törvényesen házas.

**

– Pontosan hogyan is kéne kielégíthetetlenül kéjsóváran viselkednem, miközben karácsonyi éneket énekelek?

Draco könyörtelenül duzzogott, mióta a lány bejelentette, hogy csatlakozik az Abszol úton évente megrendezett karácsonyi énekléshez.

Kiválóan haladtak az általános benyomás keltésében, hogy undorítóan friss házasok, és Hermione úgy gondolta, hogy egy kellemes, énekléssel töltött este éppen alkalmas lesz arra, hogy megteremtse a nászéjszakai normalitás múló érzetét. Draco ezt pazarlásnak tartotta.

– Mi van, ha nem tudok énekelni? Még sosem hallottál énekelni. Lehet, hogy úgy fogok énekelni, mint egy sikítószellem. – A férfi ránézett a lányra. – Lehet, hogy te úgy fogsz énekelni, mint egy sikítószellem. Megismerkedtem a sütési képességeiddel, és most már megcáfolhatatlan bizonyítékom van arra, hogy nem minden, amit készítesz, tökéletes.

– Fogd be! – mondta a lány, akit jobban csípett a kritika, mint be akarta volna vallani. A péksütemény nem győzhette le őt. Lehúzta a sapkáját a fülére. – Szeretek énekelni, és már több karácsonyi partin is meggyőző látványt nyújtottál. Ha nem lenne olyan nagy szükségem a szavazati jogodra, soha többé nem egyeznék bele, hogy veled lássanak.

Draco elhallgatott, minden drámaisága elpárolgott.

Azonnal bűntudatosan telepedett Hermione gyomrára.

– Várj. Nem úgy értettem.

– Semmi baj – mondta Malfoy anélkül, hogy a lányra nézett volna.

– Csak úgy értettem, hogy…

Draco felhúzta a kesztyűjét.
– Soha nem voltam abban az illúzióban, hogy tetszem neked. Nincs szükségem arra, hogy most is úgy tegyél, mintha.

– De tetszel nekem! – fakadt ki Hermione, majd ezeket a szavakat is megbánta. – Úgy értem, itt, amikor ketten vagyunk, és nem színlelünk, az a rész tetszik. Csak a színészkedés és az, hogy semmi sem valódi, az nem tetszik.

A férfi furcsa pillantást vetett rá.
– Mi a rosszabb, az előadás vagy a „semmi sem valódi” rész?

A lány elpirult, miközben megpróbált válaszolni.

Egész este daloltak, és alig váltottak egy szót.

Mint kiderült, Dracónak gyönyörű tenorja volt.

***

Valaki fagyöngyöt varázsolt az aurorok irodájának ünnepi partijára, díszes zölddíszként végigkúszott a helyiségen, hogy a gyanútlan vendégeket a helyükön csapdába ejtse, amíg valaki meg nem szánja, és egy csókkal ki nem szabadítja őket.

Harryt egy különösen kitartó ágacska cserkészte be.

Ami még rosszabb, a hernyóbajuszú varázsló a belső ügyosztályról is ott volt.

– Miért kell részt vennünk ezen a karácsonyi partin? – morogta Draco az orra alatt, amikor megérkeztek. Hermione a desszertasztal felé vette az irányt egy tálca pitével, kikerülve a magyalok felett megbúvó fagyöngyöt.

– Harry mindig meghív – mondta Hermione. – Idén nem nagyon hagyhattam ki, különben az emberek azt hihetnék, hogy a legjobb barátom és a férjem nem jönnek ki egymással.

Hermione egy átokkal sújtotta a Harryt üldöző fagyöngyöt, amitől az megpörkölődött és visszavonult.

Harry megkönnyebbülten felsóhajtott, amíg a tekintete meg nem akadt Dracón, akinek az arckifejezése azonnal elkomorult.
– Muszáj volt elhoznod őt?

Draco szeme résnyire szűkült, Hermione pedig figyelmeztető pillantást vetett Harryre.
– Igen, természetesen elhoztam a férjemet. Draco és én épp arról beszélgettünk, hogy milyen támogató voltál, aminek van értelme, mert én mindig is annyira támogattalak téged ennyi éven át. Nem igaz?

Mosolyával ráragyogott a férfira. Célzottan.

– Igaz, drukkoltam, hogy végül Malfoy felesége leszel. – Harry úgy mosolygott, mint akinek fáj a foga, aztán felpillantott, és hátraugrott, pálcáját a mennyezeten keresztül feléje kúszó fagyöngyre szegezve, amely szorgalmasan kúszott felé.

– Nem, vissza! Vissza, te fenyegét! Legalább várj, amíg Ginny ideér.

A varázsló megpróbálta megátkozni egy ragasztó bűbájjal, de a fagyöngy a gyorsaság és ügyesség figyelemre méltó bemutatójával kitért előle, és Harry kénytelen volt menekülni.

– Elnézést – szakította félbe őket egy negédes hang, mielőtt a desszertasztalhoz értek volna, és megfordultak, hogy a belügyi osztály hernyóbajuszú varázslóját találják maguk mögött Dawlishsal, a brit aurorhivatal vezetőjével együtt. – Nagyon sajnálom, hogy így betolakodom. Barnaby Stewart vagyok, a belső ügyosztálytól. – Draco felé biccentett.

– Mrs. Malfoy – összpontosított Barnaby teljes figyelmét Hermionéra –, tisztában van vele, hogy a férje jelenleg megszegi a házi őrizetét?

Érezte, hogy Draco megmerevedik mellette, és kényszerítette magát, hogy ne reagáljon.
– Itt? Az aurorok főhadiszállásán? – Malfogy hangja savanyú volt.

Barnaby ideges, magas hangon felnevetett.
– Igen, nos, ez egy meglehetősen enyhítő részlet, el kell ismernem, ezért nem tartóztatja le Mr. Dawlish, de az igazság az, és kérem, ne vegye sértésnek, hogy Mr. Malfoy nem egy képzett kísérő kíséri.

– Én képzett vagyok – vágott vissza a lány. – Átmentem egy teljes körű háttérellenőrzésen. Kétlem, hogy bárki is azzal vádolna, hogy halálfalókkal szimpatizáns eszmékkel rendelkezem…

Barnaby újabb nevetése szakította félbe.
– Mrs. Malfoy, ön egy volt halálfaló felesége. Azt hiszem, a legtöbb ember ezt a szimpátia jelének nevezné. – A férfi ismét felkacagott, és Hermione legszívesebben a fejére borította volna a tálca pitéjét. – Házastársként jogilag védve van attól, hogy tanúskodjon ellene, és nem kényszeríthető tanúskodásra. Ez a tisztázásból való kizárás.

– Ezt nem mondhatja komolyan. – Hermione forrongott. – Minden utazásunkra engedélyt kaptam, beleértve ezt is.

– Tudom, hogy ez szörnyen felzaklató lehet – mondta Barnaby hamisan békítő hangon. – Ahogy mondta, az Auror Parancsnokság értesült ezekről a kirándulásokról, de nem vették észre, hogy a házasságkötéskor vissza kellett volna vonni az engedélyedet. Ezért olyan szerencsés, hogy ezekben a rendszerekben vannak fékek és ellensúlyok. Ezért van itt a belső ügyosztály. – Önelégülten mosolygott, mintha ez bármilyen módon is a belső ügyosztály feladata lenne.

– A mai este után az ön engedélye hivatalosan is visszavonásra kerül, a jövőbeni kiruccanásokra vonatkozó engedélyeket mostantól visszavonjuk, és attól tartok, ez így is marad mindaddig, amíg ön törvényesen Mr. Malfoy felesége marad.

Barnaby fennkölten csóválta a fejét, és Dawlish-sel együtt távozott.

Hermione ott állt utána bámulva, körmei a kezében tartott tálcába vájva. Itt aktívan védekezett, próbálta bizonyítani a házassága jogszerűségét, és egy hernyószerű valamivel a felső ajkán valahogy sikerült közelébe osonnia és meglepnie őt?

Annyira arra koncentrált a saját oldalának vasszigorú megvédésére, így még csak nem is gondolt arra, hogy visszavonják az engedélyét. Draco azért vette feleségül, mert így lett valaki, aki készenlétben áll, hogy elkísérje, amikor csak el akar menni.

Most pedig nem tudta betartani az alku rá eső részét; minden tönkrement, és a házasságnak vége lett volna. Füstbe ment.

Akárcsak az első gyümölcstortája.

Annyira dühös volt, hogy égett a szeme.

– Soha nem gondoltam volna, hogy látom, hogy bárki is túljár az eszeden – mondta halkan Draco mellőle. – Van valami tartalék terved?

A lány megrázta a fejét, és legszívesebben tovább bámult volna tekintetének tőrével Barnabyra, abban a reményben, hogy talán tényleg megjelenik egy, és leszúrja, de kényszerítette magát, hogy elfordítsa a tekintetét. A gyomra egészen a torkáig érő csomókba görbült.

– Nem – vallotta be keserűen, és rosszabbul érezte magát, mintha épp most bukott volna meg egy vizsgán. – Ezt nem láttam előre. Annyira sajnálom, hogy elszúrtam az egészet. A hétvégén ki tudok költözni.

– Miért?

Ekkor felnézett, találkozott a férfi szemével.
– Ez volt az egész megállapodásunk. Most már nem tudom betartani az alku rám eső részét az engedélyem nélkül.

A hangja megingott.

A férfi felsóhajtott, kirántotta a tálcát a nő kezéből, és egy közeli asztalra lökte, mielőtt átkarolta a vállát.

– Borzasztó, hogy nem vagy mardekáros ahhoz képest, hogy ilyen ambiciózus vagy – szólalt meg Malfoy, elhúzva a lányt a lehetséges hallgatózók elől. – Drága feleségem, tényleg azt hiszed, hogy azért vettelek el, mert szükségem volt egy gardedámra?

A nő zavartan pislogott.
– Nem kellett?

A férfi felvonta a szemöldökét, a karját most a nő dereka köré fonta, hogy elterelje őt a szoba többi részétől.
– Egy érdekházasság lett volna a legérdekesebb dolog, ami az utóbbi években történt velem. Egy célszerű házasság egyszeri lehetőség volt az életben. Nem mindennap jelenik meg a házadnál egy őzikeszemű boszorkány, aki azt akarja, hogy vedd feleségül a vérfarkasok és egy poros öreg szék miatt a Wizengamotban. Hogy mondhatnék nemet? Legközelebb talán Theodore Nott házába szaladtál volna.

Hermionának eszébe sem jutott, hogy máshoz hozzámenni egy Wizengamotbeli székért. Bár most, hogy Draco említette, hasznos lenne egy második szavazat – vagy inkább egy tartalék szavazat. Padma Patil eléggé aktivista volt, és elég jól nézett ki. Talán Draco segíthetne egy bemutatkozással…

Jelenleg tényleg nem ez volt a legsürgetőbb kérdés.

Döbbenten bámult Dracóra.
– Csak azért vettél feleségül, mert érdekes vagyok?

A férfi csak egy hajszálnyit hátrált.
– Úgy mondod ezt, mintha ez lenne az életem legrosszabb döntése.

Hermione elpirult.

A férfi megrázta a fejét.
– Hallanod kéne, hogy a szüleim milyen okokból mondták, hogy nősüljek meg; azt hinnéd, hogy versenyló vagyok. Viszont amellett, hogy érdekes, ez az elmúlt néhány hét ráébresztett arra, hogy – elfordította a tekintetét – nagyon is meg tudnálak kedvelni.

A lány dermedten állt, és érezte, hogy a szemei azzal fenyegetnek, hogy csészealj nagyságúra nőnek.
– Megszeretni?

A férfi bólintott, még mindig elfordította a tekintetét.
– A szeretet talán nem is pontosan az a szó, amire gondolok, de egyelőre maradjunk ennél. Igen, ha úgy döntenénk, hogy házasok maradunk, azt hiszem, a vonzalom egészen elkerülhetetlen lenne a részemről. – Megköszörülte a torkát. – De, ha inkább valaki mástól szereznél Wizengamot szavazatot, azt… megértem. Aligha én vagyok a legkívánatosabb személy, akivel kapcsolatban lehetnék.

Kinyitotta a száját, eredetileg azt akarta mondani, hogy nagyon is kételkedett benne, hogy más varázslóval házasodna meg a Wizengamot székért, egyszer megtenni is már elég botrányos volt. Mit szólnának az emberek, ha szokásává tenné? Padma és Nott sokkal jobbak voltak együtt különben is.

És vajon hány olyan egyedülálló varázsló volt, akinek Wizengamot szék jutott a tanácsba, és akinek kiváló ízlése volt a könyvek terén, gyönyörű ingei, épp elég távollátó ahhoz, hogy olvasószemüveget viseljen, és hosszú ujjai, amelyek hajlamosak voltak arra, hogy szórakozottan, ingerlően illetlen módon simogassanak dolgokat? Miközben tenor hangja volt, akiknek jó hallásuk volt a harmóniához?

Nevetségesen valószínűtlennek tűnt.

Azt is érdemes volt megjegyezni, hogy a Malfoy meglehetősen jól hangzó név volt. Talán egy kicsit baljós, de szolid. Hermione nem tudná magát komolyan venni politikusként, ha Mrs. Wumbly-Borkinsnak kellene lennie ahhoz, hogy szavazhasson.

Mégis, ott állva, a sarokba szorítva ott az aurori irodában, egyiket sem érezte relevánsnak.

– Engem nem zavar, ha nem… egy előadás az egész.

A férfi szája sarka felfelé görbült.
– Akkor azt hiszem, minden rendben lesz.

– Biztos vagy benne? Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy kihasználnak.

Már nagyon közel álltak egymáshoz, hogy a beszélgetés csendben maradjon, és valahogy még közelebb sodródtak egymáshoz, amíg az arcuk majdnem össze nem ért. A lány érezte a varázslóknak bőrének melegét és a szemének forróságát, ahogy a férfi őt bámulta.

– Jobban szeretném ezt, mint az alternatívákat – szólalt meg Draco, a lány száját bámulva. – Csak… gyere el néha hozzám, és kvittek vagyunk.

Hermione vére a fülében lüktetett, és félt, hogy valami nagyon nem munkahelyi környezetbe illőt tesz, ha még egy pillanatig abban a sarokban marad Dracóval.

– Levegőre van szükségem – rebegte Hermione.

Draco hátralépni kezdett, de aztán megdermedt a helyén. Csengettyűszó hallatszott, amikor a fagyöngy felbukkant, és mindkettőjüket csapdába ejtette.

– Ó, a francba – szólalt meg a boszorkány, de a legkevésbé sem gondolta komolyan, miközben kinyújtotta a kezét, ujjai siklottak, hogy megigazítsák a hajtókát, amit már viszketett, hogy megérintsen, és odahajolt.

Csodás illata volt, bár a ruhájára enyhe égett fahéj illata tapadt. Tényleg fel kellett volna hagynia a sütéssel.

– Nem bánod? – kérdezte a lány, a szíve hevesen dobogott.

– Egyáltalán nem – mondta a férfi, a hangja érdes volt.

A boszorkány lábujjhegyre állt, és borzongás futott végig a gerincén, amikor Draco keze megtalálta a derekát, és a fejét az övéhez hajtotta. A lány szemei lecsukódtak, ahogy az orruk egymáshoz simult, és az ajkuk találkozott. Áramütéshez hasonló rázta meg a lányt, és a férfi halkan zihált. Aztán az egyik keze átfogta a boszorkány fejét, és a karja a dereka köré fonódott, hogy feljebb és közelebb húzza, amíg csak ő volt. Csak ők ketten.

Hermione ujjai végigfésülték a férfi haján, és szétválasztotta az ajkait, hagyta, hogy a csók elmélyüljön.

Csengettyűk csilingelése hallatszott, és a boszorkány éppen időben nyitotta ki a szemét, hogy lássa, ahogy a fagyöngy eltűnik, és a levegő körülöttük aranyszínű tündérporral csillog. Újra lehunyta a szemét, nem törődve vele, mert Draco még mindig csókolta.

Soha nem mehetett volna hozzá senki máshoz. Nevetséges volt még csak gondolni is erre.

Draco ajkai a füle Hermione mellett voltak, az állkapcsa alatt csókolta, az arcát a hajába nyomta, és belélegezte. Forró borzongás futott át rajta, a lábujjai begörbültek a cipőjében, és egy szuszogó nyögést adott ki.

Igen, egészen házas volt.

– Tudjátok, hogy ennek nem is kellene a munkámhoz tartoznia, de ha nem hagyjátok abba, mindkettőtöket letartóztatlak közszeméremsértésért. – Harry hangja váratlanul közel volt.

Hermione hátraugrott, és felpattant. Már teljesen megfeledkezett a buliról, és Harryről, és igazából mindenkiről, kivéve Dracót. Draco lényegesen kevésbé tűnt megalázottnak, ahogy a válla fölött a partizókra pillantott, akik mindannyian őket figyelték.

Harry állt a legközelebb, az elképzelhető legkényszeresebb vigyorral az arcán.

– Hűha, Hermione, sosem vártam volna tőled ilyen viselkedést – mondta, és Adava Kedavra színű szemei gyilkosságot ígértek, miközben Draco felé bámult. – Biztosan örülök, hogy tévedtem ezzel az egésszel kapcsolatban, és végképp nem jósoltam meg, hogy pontosan ez fog történni.

Hermione megforgatta a szemét.
– Harry…

A férfi határozottan megrázta a fejét.
– Kifelé! Többé nem vagy meghívva erre a karácsonyi partira.

– De beszélnem kell veled valamiről. Épp most jutott eszembe, hogy be kellene mutatnom Padma Patilt Draco barátjának, Nottnak. Talán egy hármas randi: te, Ginny, én, Draco, Padma és Nott, és így két biztos kísérő lehetőségünk lesz Draco számára. – Hermione megpróbált jelentőségteljesen Harryre nézni, hogy a férfi megértse egy ilyen ötlet hatalmas politikai következményeit, de Harry inkább úgy nézett, mintha egy kikelő sárkánytojást próbálna az ölébe tenni. – Ez nagyon hatékony lenne…

– Kifelé – mondta Harry.

A lány nyitotta a száját, hogy vitatkozzon, de mielőtt megtehette volna, Draco megszólalt:
– Egyetértek. – A karja még mindig Hermione dereka körül volt, és a hangja még mindig nyers volt és sötét, mint a bűn; már a hallatán is végigfutott a hideg Hermione gerincén. – Azt hiszem, haza kellene vinnem a feleségemet.

– Várj. Ha jobban belegondolok, Hermionénak kellene…

– Nem. Nem! – mondta ki gyorsan Hermione. A hangja remegett, csak egy kicsit sóhajtozott. – Dracónak igaza van. Haza kellene mennünk. Vannak… terveink.

***

– Hihetetlen vagy.

Hermione nézte, ahogy Harry körbe-körbe rója a köröket az Odú előtt, és a legjobb bűnbánati kísérletet mutató tekintetét viselte.

– Harry, én annyira…

– Fogd be. Van fogalmad róla, milyen traumatikus volt az életem? Először is, bujkálás alatt születtem, aztán amikor egyéves voltam, a szüleim…

A vállai megereszkedtek.
– Igen, tudok a gyerekkorodról.

A férfi megállt, és vádló ujjal mutatott rá.
– Igen, tudod. Szóval elvárnám, hogy éppen te ne traumatizálj a kedvenc nyaralásomon, amikor én teszek neked egy óriási szívességet, ami történetesen az egyik legkevésbé kedvelt emberemet érinti.

Mély levegőt vett.
– Mentségünkre szóljon, hogy tíz perccel korábban érkeztél. Ha tíz perccel korábban érkezel valakinek a házához, nem szabadna csak úgy besétálnod a könyvtárába, hogy nem számítasz arra, hogy esetleg…

– Hogy traumatizálva leszek – mondta Harry, és ismét tombolni kezdett. – A minisztérium újévig szünetel, ez azt jelenti, hogy a kötelezettségvállalási iroda zárva van, és legalább nyolc napot kell azzal a képpel töltenem, ahogy te és Malfoy azon a létrán álltok…

– Még egyszer, nagyon sajnálom – szabadkozott Hermione hangosan, immár nyolcvanadszorra. A füle kezdett elzsibbadni, és nagyon aggódott amiatt, hogy Draco ilyen sokáig egyedül van az Odúban. – Ha azt akarod, hogy kitöröljem az emléket, több mint boldogan megteszem…

– Amit én akarok, az az, hogy eleve ne menj hozzá ahhoz a sápadt seggű görényhez – mondta Harry, és elhagyottnak tűnt. – Azt ígérted, hogy csak politikai okokból, és a házasság csak papíron létezik, te megkaptad a szavazatát, ő pedig a gardedámkodást. De meg kell mondanom, nem hiszem, hogy a csak papíron létező dolgok képesek lennének arra, amit ma reggel láttam, és még mindig nem értem, miért kell most már nekem Draco Malfoy állandó gardedámjának lennem.

Kétségbeesetten felemelte a karjait, majd lehuppant a hóba.

– Azért, mert te vagy a legjobb barátom – közölte Hermione vigasztalóan.

Harry csak morgott, és kedvetlenül nézett.

– És csodálatos barát vagy – tette hozzá Hermione, mellé térdelt, és megveregette a vállát.

– Csodálatos barát vagyok. – Harry lesütötte a szemöldökét.

– És célszerű – fejezte be a lány.

Harry összerezzent, és lehunyta a szemét.
– Ne használd ezt a szót. Minden alkalommal, amikor ezt a szót használod, valami szörnyűség történik.

A karácsony körülbelül olyan békésen telt el, mintha egy gyertya lett volna a petárdák házában. A hetedik átok után Molly a nap hátralévő részére elkobozta az összes gyereke pálcáját, ami az erőszakot gyilkos pillantásokra és gonosz könyöklésre korlátozta.

Miután eljött az ajándékok ideje, végre mindenki kezdett megnyugodni, egészen addig, amíg Draco megajándékozta Hermionét egy sor harisnyával és harisnyatartóval, amitől Harry majdnem kész volt felgyulladni.

– Annyira utállak – motyogta Harry, amint Molly hátat fordított neki.

– Pszt, Potter, a java még hátravan – ígérte Draco kéjes vigyorral, miközben egy lehetetlenül nagy dobozt húzott elő a talárja egy teljesen normális méretű zsebéből. – Csak várd ki, amíg ezt kinyitja.

Hermione aggódva kicsomagolta, de ahelyett, hogy valami ízléstelen dolgot fedezett volna fel, mint például egy Roxfort-egyenruhát, azt találta, hogy a doboz tele volt hatalmas mennyiségű pergamenpapírral, amely tucatnyi családfának és különféle öröklési jogról szóló ítéletnek tűnt.

– Ó – szólalt meg Hermione –, mi ez?

– Hát – mondta Draco –, nem nézhetem tétlenül, hogy te csinálod az összes Malfoy ármánykodást. Tudom, azt tervezed, hogy megpróbálod a törvényhozói többséghez vezető utat a házasságkötéssel megszerezni, de nem vagyok benne biztos, hogy a barátaid közül hányan fognak erre ráugrani.

– Egyikük sem – közölte Harry nyomatékosan. – Semmilyen körülmények között. Malfoy már így is elég rossz, nem fogod az összes barátunkat kiházasítani csak azért, hogy gyorsabban átvehesd a hatalmat a kormány felett.

Hermione elkomorult, de Draco úgy folytatta, mintha Harry ott sem lenne.
– Tudtad, hogy a varázslótanácsi helyek majdnem tíz százaléka kihalt házakhoz tartozik?

– Igen… – szólalt meg a lány sóhajtva. – Legalább egy tucatszor átnéztem az egész névsort.

– Hát persze, hogy átnézted. – A férfi gyengéden megveregette a lány fejét. – Nos, tanulmányoztam a családfákat, inkább a koszorúkat, és rájöttem, hogy ha átcsúsztatsz egy apró módosítást, amely lehetővé teszi, hogy ezek a kihalt házak a legközelebbi rokonra szálljanak, akkor amellett, hogy örökölök egy rendkívül csúnya claphami házat, megkapom a Rosier-széket.

Hermione felnézett a kezében tartott dobozból, hogy rábámuljon.
– Te kapnád?

A férfi szerényen leeresztette a szempilláit.
– Valóban. És… – Vetett egy ravasz pillantást Harry felé. – Potter örökölné a Peverell széket. Hát nem lenne mókás?

Hermione elfordította a fejét, hogy értékelő pillantást vessen Harryre, aki hirtelen úgy nézett ki, mint egy szarvas az autópályán.

– Várjunk csak – mondta Harry, de Draco vidáman folytatta.

– Mr. Weasley kapná a Crouch-helyet, a Longbottom családnak a saját helyét, a Yaxleyknek pedig a Yaxleykét, Andromeda néném a Black család szavazna Teddy helyett, amíg nagykorú nem lesz, és…

A pergamenes doboz elszállt, miközben Hermione nekirontott Dracónak a Weasley-ék nappalijának közepén, és vadul megcsókolta, amíg mindketten ziháltak, Harry és az összes Weasley pedig kiabálva panaszkodott, hogy a Kötelékhivatal még nyolc napig zárva lesz.

Hermionét ez egy cseppet sem érdekelte.

– Ó, borzasztóan, egyszerűen borzasztóan szeretlek – szólalt meg a lány lélegzetvisszafojtva, és mindenhol csókokkal csipkedte a férfit.

Bár ügyes szerető volt, pompásan elpirult.

– Csodálatos vagy – folytatta Hermione, végül felült, és diadalmasan a karjába kapta a pergament. – Ez jobb, mint a harisnyakötő és a harisnya. És – itt szakította el a tekintetét Dracótól, csak annyi időre, hogy Harryre pillantson – ez annyira célszerű.

Vége

hozzászólások: 0