4. fejezet
Theo

Azt mondani, hogy Draco összeomlott, enyhe kifejezés lett volna. Mikor a fenébe lett, ő, Theó az, aki válsághelyzetben ésszerűen viselkedett?

Draco vele szemben ült, és úgy bámult Grangerre, mintha szellemet látna, mintha ez az egész csak egy álom lenne, amiből mindjárt felébred, vagy egy rémálom. Az elmúlt órát nehéz lett volna másnak minősíteni, mint rémálomnak. De a lány élt, és ő elég biztos volt benne, hogy neki köszönhetően így is maradt.


Halál: 1 Theo: 3. Kapd el azt a rohadékot.



– Mondd el!

Draco még mindig a lányra bámult, akiért az elmúlt néhány évben lélegzett. A lány pedig rettegett tőle. Az kurvára fájhatott.

Theo visszanézett a diagnosztikai varázslatra, amit a lány bal lábára vetett. A csípője kificamodott, és a combizmai szétszakadtak. A diagnosztikai varázslaton látható vöröses-narancssárga színből arra következtetett, hogy már egy ideje kificamodott. Vissza kellett rakni a helyére.

– A rövid vagy hosszú verziót?

Theo felemelte a takarót, hogy láthassa a lány felső lábszárát, ügyelve arra, hogy a takaró minél nagyobb részben fedje őt.

– Theo… – Ez figyelmeztetés.

– Hazaértem, lementem a bájitaltárba, hogy feltöltsem a készletet, és hallottam, hogy valaki sikít. Gyere ide, szükségem lesz a segítségedre.

Theo kezébe vette a lány lábát, és kihúzta, hogy hozzáférjen a belső combjához. Draco elhaladt mellette, és a fedetlen lábat bámulta.

Teljesen vörös volt, mint a többi része. A vörösön keresztül mély, sötét, lila zúzódások látszottak, és a térde lehorzsolódott. Megégett a talpa?

– Theo.

– Igen, bocs, nem bámulom a csajodat, esküszöm. Csak sok ez így hirtelen. Jól vagy?

Felnézett a barátjára, aki a lány lábát bámulta. Igen, egyértelműen megégett.

– Nem.

– Sajnálom, haver, tényleg. De biztos vagyok benne, hogy rendbe fog jönni. A többi… szar, igen, sok, de gyógyítható. Nem életveszélyes. Rendbe fog jönni.

– Theo, mondd el.

– Oké, de közben vissza kell nyomnunk a csípőjét, amíg beszélek. Fogd meg a combját, közvetlenül a térde felett, és tartsd erősen. Én megnyomom a belső combját, hogy visszakerüljön a helyére, oké? Úgy, mint amikor a válladnak csináltuk, amikor leesett a seprűről, és…

– Theo.

– A francba, idegességtől csapongok. Bocs.

Mindketten a kijelölt helyre tették a kezüket a lány lábán.

Merlin, a bőre lángol. Ne felejtsd el felírni a lázcsillapító bájitalt a listára.

– Oké, háromra. Egy, kettő, három.

A férfi gyorsan nyomta, és halvány koppanást hallott, amikor az ízület visszakerült a helyére.

– Szóval, ahogy mondtam, hallottam egy lány sikoltozását a folyosón az egyik zárt ajtó mögül. Aztán hallom, ahogy apám üti, rúgja és egyszerűen szétveri. Teljesen ki voltam akadva. Soha nem hallottam, hogy bárkivel is ezt tette volna, csak velem.

Az előtte lévő diagnosztikai varázslat azt mutatta, hogy a csípő visszakerült a helyére. Elkezdte futtatni a diagnosztikai varázslatokat a lány többi testrészén, hogy megbizonyosodjon arról, nem hagyott-e ki valamit.

– Elkezdett elmenni a szobából, úgyhogy futottam, és úgy tettem, mintha csak most érkeztem volna haza. A bejáratnál volt egy kicsit beszélgetésünk. – Figyelme ismét a táskájára irányult, és előhúzott egy lázcsillapító bájitalt. – Draco, az egész bal oldala vérben úszott, és szinte biztos, hogy a legtöbb az övé volt. Őszintén szólva, biztos vagyok benne, hogy ha most diagnosztikát futtatnánk a hasán, apám fülének egy darabját látnánk a kibaszott gyomrában. Szerintem leharapta, komolyan, a fogával letépte a rohadék fülének egy részét.

Theo halkan fütyült, miközben elképzelte a jelenetet.
– Teljesen állati.

Draco újra a lányra meredt, de elkezdte boszorkányfüvet, majd futkárloboncot tenni a felsőtestén lévő nagyobb sebekre és vágásokra. Az egyik kezével a gyógyító összetevőket helyezte a sebekre, a másikkal pedig a véres, összeragadt hajat tolta el az arcából és a füle mögé tűrte. A kezei ellenőrizhetetlenül remegtek. Még mindig nem mert a lány arcára nézni.

– Megkérdeztem tőle, miért vérzik, és azt mondta, új játékot kapott. Nem tűnt túl boldognak tőle. Azt mondta, használhatom, és azt tehetek vele, amit akarok, de ügyeljek rá, hogy életben maradjon. Az öreg rohadéknak fogalma sem volt róla, hogy a lány a saját testnedveiben fullad, mert a rúgás miatt a bordája átszúrta a tüdejét. Most már halott lenne, ha nem mentem volna le, miután apám elment, és nem hoztam volna fel ide. Kíváncsi vagyok, mit tett volna vele a Sötét Nagyúr.

– Szóval az apád tette ezt vele?

Draco a boszorkány lábánál haladt a boszorkányfűvel és a furkárlobonccal. Tényleg meg kellett volna tisztítaniuk, mielőtt ezt megtették, de Theo nem elég bátor volt ahhoz, hogy megállítsa Dracót.

Az egyik kezével a gyógyító összetevőket helyezte a lány testére, a másikkal pedig lassan simogatta a seb melletti bőrt, anélkül, hogy ezzel gyógyítani akart volna.

A férfinak csak meg kellett érintenie, hogy meggyőződjön róla, hogy a lány még él.

Theo kinyitotta Hermione száját, és észrevette, hogy egy foga is hiányzott. Keresnie kellett egy bájitalt, ami segíthetett ezen a problémán. A lázcsillapító bájitalt a lány torkába öntötte, és a kezét a szájára tapasztotta, amíg a folyadék le nem ment.

– Egy részét, szerintem. A tüdőlyukat biztosan. De sok régi sérülés is van, mint például a csípőficam. Az már régóta így volt. És néhány égés és seb is régi. Igen, apámnak sok rossz szokása van, de a dohányzás nem tartozik közéjük, és látod ezeket a kör alakú égési nyomokat? Azok biztosan cigarettától vannak. A bőrén egy részét szó szerint befejtette a régóta ott lévő vér. És nézd meg a nyakát! – Theo egy sötét vonalat mutat, amely nyakát körülveszi, mint egy gallér. – Szerintem ez egy tetoválás. Valamilyen mágiaellenes szerrel készült. Különben mindannyian a földön feküdnénk.

Draco egy ronggyal letörölte a vért és a koszt a nyakáról, hogy jobban lásson. Igen, tetoválás.

– Szóval itt volt, 189 lépésre tőlünk, egész idő alatt.

Theo hallotta barátja a dühét.

– 178 lépésre.

Ma meg akarsz halni, Theo?

– De nem, nem hiszem. Apám azt mondta, hogy új. Azt hiszem, most szerezte. Ez minden, amit tudok. Granger nem volt olyan állapotban, hogy kitöltse a hiányzó részeket. Biztosan kapunk tőle néhány választ, miután felébred, és újra rendesen tud lélegezni.

Draco visszatért a nő lábához a boszorkányfűvel és futkárlobonccal. Felemelte a takarót, amit Theo rendezett el, miközben a csípőjét visszahelyezte a helyére. A kezei még mindig remegtek, amikor a takarót pontosan a szemérmesség határára helyezte, hogy a nő intim testrészei magánügyek maradjanak. Hirtelen mozdulattal kezei megmerevedtek a takarón.

– Mi az? – kérdezte Theo.

Draco lefelé bámult, akinek a tekintete zavaros volt. Theo követte a tekintetét, és a nő combjára pillantott. A zúzódások sokkolóak voltak, és a terület sötétebbnek tűnt, mint a nő többi bőre. Közelebbről Theo látta, hogy valami más is keveredik a vékony vérrétegbe.

Valami szálas, fehér, és…

Ó, istenem…

Draco gyorsan felállt, és a fürdőszobába rohant. Theo ült, a lány lábát bámulta, és hallgatta, ahogy Draco újra és újra hány a vécébe.

Sok gondolkodás nélkül Theo a pálcáját a lány teste fölé emelte, és egy sor Suvickus varázslatot mondott. A lány bőrét több helyen még mindig vörös foltok borították, de a bizonyíték, hogy mit tett vele az apja… A bizonyíték, amiért olyan ragaszkodott ahhoz, hogy fogamzásgátló varázslatot tegyenek rá, eltűnt.

Nos, hozzáadhatom a „erőszaktevő” szót az apámat leíró hosszú lista borzalmas szavaihoz. Halálfaló, bántalmazó, csaló, alkoholista, gonosz balkezes, gyilkos, és most már erőszaktevő is. Micsoda apa…

A sebek, hegek, zúzódások és vágások most könnyen láthatók, a régi és új vér a Suvickus varázslattal eltűnt.

– Merlin Granger, hogy a fenébe vagy még életben? – suttogta a férfi.

Theo hallotta a WC-lehúzást, és a nyitott ajtón keresztül láthatta őt. A magas szőke hátradőlt a zuhanyfalnak, és a fejét a lába közé hajtotta.

Annyira sajnálom, testvér… Ez a világ túl kegyetlen volt veled.

Tudta, hogy ott ült és magát hibáztatta. Valószínűleg újra és újra azt mondta magának, hogy az egész az ő hibája volt. Amikor Draco vállai kissé megremegtek, ahogy kilélegzett, Theo tudta, hogy igaza volt.

Theo Granger egész testét a nyakáig betakarta a takaróval, és egy párnázó varázslatot mondott, hogy kényelmesen feküdhessen. Körbement, belépett a fürdőszobába, és lecsúszott a falmentés Draco mellé.

– Nem a te hibád, haver.

Draco gonosz nevetést hallatott a lába közé hajtott fejjel.
– Pontosan tudod, hogy az én hibám, Theo.

– Nem, nem a tiéd. – Theo nem rejtette el irritációját. Ugyanezt a beszélgetést már tucatszor megejtette legjobb barátjával az elmúlt hat hónapban.

Nem kellene idegesnek lennie. Több türelmet kellene tanúsítania barátja iránt, de már 72 órája nem aludt, ebből 12-őt kint töltött, összefutott az apjával, megtalálta a rég elveszett üdvöske lányt, akit a világ nagy része keresett, és ó, igen, az elmúlt órát azzal töltötte, hogy megpróbálta megakadályozni, hogy emberek haljanak meg. Emberek, akik túlságosan is alig várták a halált. Ők voltak a legrosszabbak, akiket meg lehetett menteni. Egyáltalán nem segítettek.

– Fogságban tartottad, megvágtad, megverted, megégetted és megerőszakoltad? Nem. Az elmúlt hat hónapban csak egy céllal voltál a seggemben, és csak egy céllal: megmenteni őt. Semmi sem a te hibád. Őszintén szólva, az egyetlen dolog, amit a te hibádnak tudhatsz, az az, hogy ő most életben van. Ha nem toboroztál volna be az őrült hajnalkalila-missziódba, valószínűleg nem reagáltam volna olyan gyorsan, mint ahogy tettem. Szóval ő most életben van, lélegzik, alszik, biztonságban van, hála neked.

Theo mutatóujjával Draco mellkasára mutatott, hogy hangsúlyozza a mondandóját, miközben kimondta az utolsó szavakat.

– Nos, és miattam. Végül is én végeztem a munka nagy részét. Tőled még egy rohadt köszönömöt sem kaptam…

– Azt a testet odakint élőnek nevezed?

A válasz meglepte Theót.

– Hát, lélegzik, és már nincs kritikus állapotban, szóval igen, én élőnek nevezem. Szerintem a legtöbb ember így tenne.


Oké, Draco, általában tudok megbirkózni a dührohamokkal, de most nagyon szemét módon viselkedsz.

– Az a test nem Granger.

Theo Dracóra bámult, várva, hogy tisztázza magát, mert 90%-ban biztos volt benne, hogy a lány Granger.


Ha nem ő az, akkor teljesen hülyét csináltam magamból… Legalább százszor Grangernek hívtam. Remélhetőleg megbocsát, elvégre megmentettem az életét, biztosan megbocsát.


– Az, hogy valaki lélegzik, még nem jelenti, hogy él.

Nos, ezzel egyetértett. Egy ideig csendben ültek ott. Hagyva, hogy a kimerültség nehezedjen a csontjaikra. Lehetetlenné téve a mozgást. Mindannyian mindig fáradtak voltak. Ha évekig nem vagy biztos a következő lélegzetedben, az ilyen hatással van az emberre.

– Szóval… – Theo felnézett a padlón fekvő barna hajú lányra, és felé fordította a fejét. – Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de csak tisztázni szeretném: az ott Granger, ugye?

Draco kis nevetésbe kezdett, ami szinte nevetségesnek hangzott.

– Igen, ő az.

– Oké, jó, mert hát sok barna hajú lány van a világon, és legyünk őszinték, nem ismerem őt személyesen. Csak a folyamatos történeteidből és leírásaidból ismerem, de amikor úgy nézett rám, mintha én lennék a legrosszabb ember a világon, amikor megemlítettem, hogy kitöröm a könyveim gerincét, akkor biztos voltam benne, hogy őt találtam meg.

Theo ezzel egy kis mosolyt csalt arcára a mellette álló férfinak. Legalább elrejtette, amit kellett, de hagyott helyet magának is.

– Rémült volt, ugye?

Theo bólintott, hogy igen, és hátradöntötte a fejét a falnak.

– És megpróbált rám nézve forgatni a szemét.

Theo mosolyogott.

– Hát, te egy seggfej voltál, úgyhogy nem hibáztatom.

Draco sima kezeivel végigsimított az arcán, majd a kusza platinaszőke haját.
– Még mindig ott van.

Theo tudta, miről beszélte. Hangjában egy kis kérdés csengett. Mintha megerősítésre lenne szüksége.

– Igen, még mindig ott van, haver. Lehet, hogy időre és segítségre lesz szüksége, hogy újra előjöjjön. És Draco, egy része más lesz. Ezt te is tudod. Szóval türelmesnek kell lenned vele.

Theo ránézett Dracóra, a szemébe, és egy pillanatra komoly lett. Megértette, milyen nehéz összerakni a darabjaidat, miután mások széttépték, és megpróbálni úgy összerakni őket, ahogy korábban voltak.

De soha nem lesznek ugyanolyanok.

– Szóval nem lehetsz olyan, mint az előbb. Nem beszélhetsz vele olyan gyilkos hangon, és nem mondhatsz neki olyanokat, hogy „te nem vagy erőszaktevő”. Tapintatosabbnak kell lenned, kedvesebbnek vele. Szerintem nyilvánvaló, hogy egy életen át elég kegyetlenséget látott már.

Hosszú levegőt vett, miközben érezte, hogy minden porcikája fáradt. Még sok munkája volt Grangerrel, mielőtt pihenhetne.

– Tudom, hogy úgy érzed, ez a te hibád, és dühös vagy. Tudom, hogy a dühös szó nem adja vissza mindazt, amit érzel és gondolsz. Tudom, hogy megtennél bármit érte, és ha úgy döntesz, én is veled tartok, de ne tönkretegyük őt közben, rendben?

Draco a kezére bámult, amelyen a lány vére csorgott. A hüvelykujjával letörölt egy foltot a tenyeréről. Egy pillanat múlva bólintott.
– Megpróbálom.

– Figyelj, nem azt mondom, hogy ne légy önmagad vele. Úgy értem, senki sem tagadhatja, hogy köztetek mindig is volt egyfajta tűz.

Egyesek mérgezőnek neveznék, de ki ő, hogy ítélkezzen?

– Szóval tartsd meg a heves vitákat, csak a kegyetlenség, a harag, a vádaskodás és az előítéletek nélkül…

– Értem, Nott, ne legyél seggfej.

Theo egyszer megveregette a hátát.
– Pontosan!

Felállt, és kinyújtóztatta a végtagjait a feje fölé.

– Most még sok dolgunk van. Meg kell tisztítanunk és bekötöznünk az összes külső sebét, és utánanéznem kell néhány dolognak, amiben nem vagyok biztos, például a hiányzó fogának. És a készletet is fel kell tölteni. Szerintem fel kellene ébresztenünk, és adni neki egy Álomtalan Álmot, az jobban, ami gyógyíthatja az alvást.

Draco felállt, és mindketten visszamentek Grangerhez, hogy elkezdjék a munkát. Theo elmondta Dracónak, hogy szerinte a lány rohamot kapott, mielőtt ő megérkezett, és hogy mindketten figyeljenek a figyelmeztető jelekre. Nagy valószínűséggel újra előfordulhatnak.

Theo előkészítette az összes hozzávalót és bájitalt, amire szüksége volt, hogy befejezze a munkáját Grangerrel. Mindketten nekiláttak a feladatnak, és hosszú ideig csendben dolgoztak, tudván, hogy mindkettőjüknek hamarosan pihenniük kellett.

A férfi az alsó felén dolgozott, míg Draco a felsőn. Egy nagy és széles diagnosztikai varázslatot tartott a lány életjelein, hogy megbizonyosodjon arról, hogy belsőleg minden rendben volt. Munkája közben Theo fejben listát készített azokról a dolgokról, amiket pótolnia kellett a bájitaltárból. A lista sokkal hosszabb lett, mint a korábbi négy.

– Még mindig van egy heg az orrom oldalán. Kicsi, de ott van. Ne mondd el senkinek, de ez a kedvencem is. Ihatnék egy bájitalt, hogy enyhítsem a fájdalmat és begyógyítsam a kis vágást, hogy ne maradjon heg, de nem akarom. Ez egy kicsit mazochista tőlem, nem igaz, Granger… – mondta Draco alig hallhatóan, miközben jobb kezével tovább kezelte a lány sebét. A másik kezével egy tincset csavart fel a lány hajából. Theo nem tudta, hogy a férfi tudatában van-e annak, hogy hangosan mondta ezeket.

Draco felvette a lány jobb kezét, és egy pillanatig közelről nézte az ujjperceket, majd őszinte mosoly jelent meg az arcán, és Theo megesküdött volna rá, hogy egy apró ezüstös csillogást látott a férfi szemében.

– Úgy tűnik, egyformák vagyunk, Granger. – Egy pillanatig dörzsölte a lány középső ujjperceit, majd óvatosan letette a kezét, és folytatta a sebek ellátását.

A férfi továbbra is alig hallhatóan mesélt neki. Vicces történeteket, például arról, amikor látta, hogy Ronald vacsora közben megkapta az Rivalló levelet, vagy arról, hogy milyen gyáva volt, amikor Hagrid óráján jogosan megsebesítette az a szörnyeteg. Néhány intellektuális történet, például arról, hogyan alkotta meg a varázsigét az ötödik évfolyamon, az egyetlen feladatot a túl rövid iskolai pályafutásuk során, amelyben Draco valaha is jobb eredményt ért el nála.

Aztán néhány teljesen értelmetlen és zagyva történetet mondott, amelyet Theo nem tudott követni vagy összerakni.

– Szükség van a lágy levendula illatra, meg kell mondanod, és én megszerezzem… Mrs. Teelee kamillája is… Maradnod kell… hogyan… A Carrow-ügy… mugli farmer és azok a szörnyű cipők, amiket te tornacipőnek hívsz. Tényleg szükséged volt egy új párra, Granger, már szétestek… kevesebb szeplő; a nap segít… Kedvezőbb bánásmódra van szükséged… biztonság…

– Draco. – Theo utálta megszakítani ezt a pillanatot, de muszáj volt.

A gyógyítás túl intim dolog nekem…

Draco pislogott, és kissé megrázta a fejét, mintha transzból ébredne.

– Azt hiszem, ma este mindent megtettünk, amit lehetett.

Metaforikusan megveregethetné a saját vállát, miközben az üdvöskére nézett.

Még messze nem aranyos, de már nem volt vörös. Százszor jobban nézett ki, mint amikor megtalálta. A boszorkányfű és a futkárlobonc tovább gyógyította a bőrét, a Pótcsont-Rapid pedig segített lassan helyreállítani a bordáit. Összességében úgy nézett ki, hogy szépen felépült. Sok új sebe volt, de Theo tudta, hogy a lány már tavaly, Bellatrixszel való találkozása után megkapta ezeket.

Ha azok nem törtek meg, ezek sem fognak.

Nos… legalábbis a külső sebek nem.

A belső sebek sokkal nehezebben gyógyulnak…

Theo felállt, és pálcájával megtisztította a területet.

– Lefutok a bájitaltan terembe, és feltöltöm a táskát. Amikor visszajövök, megkapja a bájitalt. – Felvette a táskáját, és beletette az üres palackokat. – Amíg távol vagyok, felállítanád és felöltöztetnéd?

Draco bólintott, és a lány hajfürtével játszott.

– Oké, mindjárt jövök. – Theo áthaladt a kastélyon, túl fáradt ahhoz, hogy számolja a lépteit, amikor kinyitotta a bájitaltár ajtaját.

Ez egy nagy szoba, a padlótól a mennyezetig polcok vannak, rajtuk mindenféle kellék.

– Oké… boszorkányfű, futkárlobonc, lohasztó, Álomnélküli Álom, Békeelixír, fájdalomcsillapító, vérpótló, géz, talán valami zúzódás… – A férfi tárgyakat sorolt fel, miközben megtöltötte a táskáját.

Pár perc múlva lenézett, és újra átfutotta a fejében a listát.

Rendben… rendben… rendben… rendben…

Felnézett, és a szeme egy bájitalra esett. Egy fogamzásgátló bájital volt. Ha jól emlékezett, akkor 30 napig hatott.

Megfogta és a táskájába dobta.

Az ő döntése. Csak arra az esetre, ha nem tudnák…

Megrázta a fejét. Nem, gondoskodni fognak róla, hogy soha többé ne történjen vele ilyesmi.

Hogyan?

Kinyitotta a szobája ajtaját, és belépett a hálószobába. Draco az egyik legnagyobb viktoriánus székét húzta az ágy mellé, és abban ült. A könyökét a térdére támasztotta, és a matracon fekvő lányt nézte.

Az átkozott, birtokló féreg ráadta a ruháit… Ez stimmelt.

– Valami változás?

– Nincs.

– Jó – mondta, miközben a táskát az ágy végére tette, és előveszi az Álomtalan Álmot előidéző és a vitamix bájitalt. – Oké, ahogy mondtam, adj neki egy kis teret, és essünk túl rajta gyorsan. A testének pihenésre van szüksége.

A férfi bólintott, miközben Theo előhúzta a pálcáját, és elmormolta a varázslatot. Granger lassan kinyitotta a szemét, egy pillanatig homályosan látott, majd pislogott.

Gyorsan felült, Theo és Draco között vándorolt a tekintete, majd lefelé, a testére, amelyet Draco egyik pólója takart szinte térdig, majd a szeme a környezetére fókuszált.

– A padló – suttogta, és elkezdett felállni az ágyról. Theo és Draco egymásra néztek, nem tudva, mit tegyenek, miközben Granger lecsúszott a padlóra, összegömbölyödött, és a térdét a mellkasához húzta.

– Granger, mi a fene…

– A padlón akarsz maradni? – kérdezte Theo, majd Draco felé fordította a figyelmét.

A lány gyorsan bólintott.

– Oké, akkor maradj a padlón. Figyelj, hogy érzed magad? Valószínűleg még mindig fáj a jobb oldalad, a csípőd és az arcod, de van még más erős fájdalom?

A lány rázta a fejét, és suttogva válaszolt:
– A légzés már nem fáj.

– Jó, ezt bóknak veszem. – Theo egy párnázó varázslatot bocsátott a lány alá a földre. – Minden más gyógyul, Granger, időbe fog telni, de minden nap jobban fogod érezni magad. De pihenned kell. Van egy vitamixem és egy Álomtalan Álom bájitalom, ha szeretnéd.

A férfi a két üveget a lány arcához emelte, hogy ő döntse el, mit szeretne.

– Én… – Habozott, felpillantott Dracóra, aki hitetlenkedve bámult Grangerre.

Bátor vagy, Theo. Az a szőke nem ijeszt meg.

– Hoztam egy fogamzásgátló bájitalt is. Egyet kell inni, és egy hónapig hat. Ha akarod… – Szemkontaktust teremtett Dracóval, és látta a haragot.

Javítás, a szőke fél tőled.

– Neki nem kell az.

– Ne mondd meg nekem, mire van szükségem, Mal… – Mindketten gyorsan lehajtották a fejüket, amikor meghallják a klasszikus Granger-Malfoy tüzes visszavágást. De nem fejezte be a mondatot. Mielőtt megtehette volna, elrejtette az arcát a karja hajlatában, és összehúzta magát.

Theo figyelte, ahogy Draco arca másodpercek alatt varázslatosból hitetlenkedővé vált. Legyőzötten nézett fel Theóra.

Testvér, időbe fog telni…

A bájitalt a másik kettő mellé tett, és egy lépést hátralépett. Néhány perc telt el, mire a lány megmozdult, kinyújtotta a kezét, és mind a három fiolát kiitta.

Vártak, hogy lássák, ahogy a bájital hatására a lány lehunyta a szemét. Draco odament mellé, levette az ágyáról a nagy paplant és az egyik párnáját, és Grangerre terítette. A lány felnézett, és egyenesen ránézett.

– Megengeditek? – kérdezte, ami nagyon nem volt rá jellemző. A lány a férfi kezében lévő párnára nézett, és kissé bólintott, majd lehajolt, kezét a nyakába helyezte, és felemelte a fejét, hogy a párnát alá tudja tenni.

– Jó éjt, Granger! – suttogta Draco, miközben kihúzta a kezét a lány feje alól. – Még mindig örülök, hogy élsz.

A férfi egy kis mosolyt engedett meg magának a lehetséges viccre.

Theo nem hagyta ki a szikrát, amikor a lány felnézett rá, és megforgatta a szemét.

hozzászólások: 0