2. fejezet

Draco átvetette a seprűjét a vállán, azzal a szándékkal, hogy hazakészüljön és lezuhanyozzon. Az edzője ugyanolyan keményen dolgoztatta őket, mint mindig, és Draco ott maradt a csapat edzése után, hogy a technikán dolgozzon, és a végkimerülésig repüljön, ahogy az gyakran a szokása volt.

Az edzője rendszeresen mondta neki, hogy szüksége van egy életre. Draco rendszerint megvonta ettől a vállát. Nem érdekelte, hogy a gondos rutinját felesleges törekvésekkel zsúfolja össze.

Ezen a bizonyos estén valami konkrét dolgot próbált kirepülni a fejéből.

Nevezetesen Hermione Granger két nappal ezelőtti újbóli megjelenését az életében. Nem emlékezett, mikor látta utoljára személyesen, és gyanította, hogy a roxforti csatában vagy nem sokkal azután történhetett.

Úgy emlékezett, hogy látta őt a háborút követő tárgyalásán, amikor még csak tizennyolc éves volt. Amikor a varázslótanács szemében ártatlannak bizonyult, de a társadalom szemében nem.

Meglepődött, amikor meglátta őt abban a bárban, annyira, hogy kétszer is meg kellett néznie. Már akkor kezdett megszépülni, amikor még a Roxfortban voltak – de ez semmi volt ahhoz képest, ahogy most nézett ki. A haja, amely az iskolában fékezhetetlen és göndör volt, most szexi, féktelen fürtökként omlott a hátára. Többször is majdnem beleesett azokba a lélekkel teli barna szemekbe, és azok a rózsaszín ajkak, amelyek olyan mosolyra húzódtak, amilyet még sosem látott feléje irányulni, már jóval korábban meg akarták kóstolni.

Ezen túlmenően az a mód, ahogy a lány viselte magát, még félig részegen is, felkeltette a figyelmét. A boszorka határozottan érett lett az évek során, kinőtte idegesítő mindentudó viselkedését.

Aztán bebizonyította, hogy egy pimasz kis boszorkány. Kétszer is. Jobban, mint azt valaha is gondolta volna. Draco nem lepődött meg, mert a lány másnap reggel elment, bár ha őszinte volt, talán egy kicsit csalódott is volt.

Nem mintha valaha is bármi szándékos dolgot akart volna tőle, de a szex irreálisnak tűnt. Valahogy reménykedett benne, hogy ébredés után még egyszer megpróbálja, de a lány láthatóan kijózanodott és észhez tért. Elvigyorodott, ahogy elképzelte, hogy Granger rájön, mit tett, és azt kívánta, bárcsak látta volna a reakcióját. Nem mintha ő szervezte volna meg, vagy ilyesmi – csupán le akart ülni vele egy pillanatra, amíg meg nem kéri, hogy távozzon, de amikor a lány visszahívta az asztalához, az teljesen kizökkentette.

A csók, és aztán a szex, egyszerűen megtörtént.

Nem volt kétsége afelől, hogy a lánynak ez csak egy fellendülés volt, miután ki tudja, milyen rohadt hosszú idő után elhagyta a vőlegényét. De ahogy azt már többször is elmondta magának – a dolgok csak úgy megtörténnek. Nem mintha ő kényszerítette volna rá a lányt.

A következő emlékek, amelyek az elmúlt két napban következtek, voltak az oka annak, hogy Draco olyan későn repült el. Elképzelni a nőt, amint meztelenül fekszik alatta, a fejét hátravetve a gyönyörtől, több mint egy kicsit felforrósította a gallérját.

Draco megérkezett az épületénél lévő hoppanálási ponthoz, és besétált. Az épületben lakók többsége mágus volt, de akadtak közöttük alkalmi muglik is, így a hoppanálást nem engedtek meg az épület védőbűbájai.

A régi szomszédja valójában egy idős mugli nő volt. Aranyos hölgy, és idővel Draco a szívéhez nőtt, de a családja nemrég egy idősek otthonába költöztette.

Új szomszédját még nem látta, mióta beköltözött. Draco kezdett gyanakodni, hogy a férfi vagy a nő remete. Már előző nap is odasétált, hogy bemutatkozzon, de senki sem volt otthon. Még csak azt sem hallotta, hogy valaki be- vagy kimegy.

Megvonta a vállát, sejtette, hogy előbb-utóbb biztosan összefut vele.

Draco kinyitotta a lakása ajtaját, a seprűjét a kanapéra dobta, és levetkőzött kviddicsköpenyéből, forró zuhanyra volt szüksége, ami enyhítette fájó izmait.

Ahogyan azt gondolta, hogy ez lehet a helyzet, Granger mentális képei ismét az elméje előterébe özönlöttek, és azon kapta magát, hogy további dolgokat kell elintéznie a zuhany alatt, mielőtt friss lepedőbe rogyott, és szinte azonnal elaludt.

***

Három nap telt el azóta a reggel óta, amikor Hermione Draco Malfoy ágyában ébredt, és rájött, hogy ő az új szomszédja.

Három nap, amikor ki-be sietett az épületből a nyilvános hoppanálási pontra, amikor kínosan fürkészte a folyosót, mielőtt elhagyta a lakását. Aznap reggel még el is késett a munkából, mert a férfi egy másik lakóval beszélgetett a folyosón, és meg kellett várnia, amíg elment. Arra a következtetésre jutott, hogy biztosan paranoiásnak tűnik.

Nem akarta, hogy Draco megtudja, hogy a szomszédban lakik. Tudta, hogy ez gyávaság, de nem érdekelte.

Három napig dobozokból élt, még mindig kipakolás nélkül, mivel nem tudta eldönteni, hogy maradjon-e itt lakni. De a bérleti díj jó volt, a környék jó, és maga a lakás is elég szép. Ráadásul az épület nagyrésze mágikus bérlőkből állt, ami egy kicsit megkönnyítette az ügyintézést, és mivel technikailag mugli építésű épület volt, a villany csak plusz bónusz.

Ráadásul ilyen rövid idő alatt nem tudott másik helyet találni.

A legfontosabb prioritása az volt, hogy elhagyja Ront azután, amit tett, és nagyon kevés ideje volt arra, hogy lakások után nézelődjön.

Hermione aznap a munkából hazakészülve megkönnyebbülten látta, hogy a folyosó tiszta. A lakrészéhez sietett, de a sietségében, hogy gyorsan kinyissa az ajtót és felemelje a gyámokat, elkotorta a pálcáját, és a földre ejtette.

Lehajolt, hogy visszaszerezze, és ahogy felállt, kinyílt az ajtaja. Leesett az álla, amikor meglátta, hogy ott áll, a lány pedig rémülettől tágra nyílt szemmel bámult vissza.

– Te vagy az új szomszédom? – kérdezte férfi, és odasétált. – Már kezdtem azt hinni, hogy egy remete. Most már látom, hogy csak kerülsz engem.

– Igen, nos. Nem vagyok remete – válaszolta zavartan Hermione, kinyitotta az ajtót, és olyan gyorsan ment be, ahogy csak tudott. Tudta, hogy a férfi nem késztette volna erre a reakcióra, ha nem történt volna meg az, ami szombat este.

Nagy bosszúságára a szomszédja követte őt, és szórakozottan állt az ajtóban.

– Granger – mondta halkan a varázsló. Találkozott a lány szemével. – Nem gondolod, hogy ez vicces?

– Nem ezt a szót használtam, amikor megtudtam – felelte sötéten.

– Úgy értem, mennyi ideig nem találkoztunk, aztán teljesen elszálltunk együtt, és most szomszédok vagyunk. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar újra találkozunk – mondta vigyorogva.

Belépett a lány lakásába, becsukta maga mögött az ajtót.

– Nem gondolod, hogy ez kínos? – kérdezte Hermione.

– Váratlan – mondta a férfi, és körülnézett. – Csak szex volt, Granger, ha erre célzol. Nyilvánvaló, hogy nincs köztünk szerelem. Mindketten felnőttek vagyunk, és nem kell belőle ügyet csinálni. Mindketten nagyon részegek voltunk.

– Azt hiszem, igazad van – ismerte el a lány, de nem érezte magát teljesen biztosnak.

– Miért nem pakoltál még ki? Kényelmetlen életmódnak tűnik – jegyezte meg a varázsló.

– Nem voltam benne biztos, hogy itt maradok-e – vallotta be Hermione kipirulva.

– Miattam? – kérdezte a férfi, felhúzva a szemöldökét. A lány közömbösen megvonta a vállát. – Ez nevetséges. Én nem állok az utadba, te nem állsz az enyémbe, és mindketten békében élhetünk. Megegyeztünk?

– Áll az alku – ismételte meg a boszorka, és megengedte magának a leghalványabb mosolyt. – Hogy őszinte legyek, a szombat este nagy része elmosódott.

– Nem vagyok meglepve – motyogta a férfi vigyorogva. – De kár érte… átkozottul jó volt.

Ezzel kiengedte magát, Hermionét kimerülten hagyva maga után.

Valamiért a vele való beszélgetéstől nem tűnt olyan rossznak a helyzet, és úgy döntött, hogy kipakol; egy pálcaintéssel a holmijai a helyükre kerültek. Fehér, csendes lakása hirtelen életre kelt.

***

A következő héten Hermione többször is összefutott Malfoyjal, aki jött-ment. Szavaihoz híven a saját dolgaival foglalkozott, elismerésként biccentett, de nem zavarta tovább.

Meglepően elviselhetőbb volt a helyzet, mint amire eleinte számított. Úgy tűnt, hogy amúgy is kviddiccsel töltötte a legtöbb idejét, vagy éppen kviddics edzéssel.

Hermione egy nap frusztráltan és fáradtan ért haza a Szent Mungóból. Hosszú, fárasztó nap volt a munkahelyén, és semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy estére kipihenje magát.

Hirtelen hangos kopogás hallatszott az ajtaján. A kukucskálóablakon keresztül benézve úgy hátrált vissza, mintha megégették volna.

Ron volt az.

Hermione tétován az ajkába harapott. Mindent megtett azért, hogy Ron és az árulása kikerüljön a fejéből, mióta alig több mint egy hete elhagyta őt. De a férfi összetörte a szívét, és annyi réteg bizalmat rombolt le, amit a barátság és a randizás évei alatt építettek ki.

Nem tudta, képes lesz-e elviselni, ha találkozik vele. Nem tudta, elég erős lenne-e ahhoz, hogy távozásra kérje a férfit.

Tudta, hogy Ron vissza akarja őt kapni; a többszörös baglyok tájékoztatták erről. De nem tudta… azok után, amit a férfi tett.

A rövid idő és a távolság miatt elgondolkodott a kapcsolatukon. Tényleg ennyire boldog volt Ronnal, vagy csak kényelmes és ismerős volt ennyi idő után?

A férfi újra kopogott.

Hermione leült a kanapéra, térdét felhúzva, karját összefonva. Az ajkába harapott, érezte, hogy forró könnyek gyűlnek a szeme sarkában.

Olyan sokat tett a kapcsolatukba, és most, hogy nem maradt semmije. Annyi mindenen ment keresztül Ronnal – a Roxfortban töltött napjaikon és a sok kalandon, amit együtt éltek át a trió kétharmadaként.

Aztán amikor hetedikesek lettek volna – amikor Ronnal és Harryvel együtt megpróbálták felkutatni a horcruxokat. Életének legrosszabb időszakai közé tartozott, de voltak olyan idők is, a rettegés, a halál és a tragikus reménytelenség, az állandó félelem között, amelyeket nem cserélt volna el. Harryvel és Ronnal töltött idők, amelyek emlékeztették arra, hogy mit jelent élni.

Azokat az időket, amikor a könnyek ellenére is nevetett. A kötődés, a vigasztalás és az ezüstös fény az egészben. Aztán amikor a háború véget ért, és a dolgok végre visszatérhettek a normális kerékvágásba – mielőtt rájöttek volna, hogy nincs is normális. Ron ott volt mellette, átölelve őt a rémálmok között.

És évekkel később mindez erre redukálódott. Mintha minden a semmiért lett volna.

Azt kívánta, nem először, hogy bárcsak láthatná a szüleit. Az utolsó csata után Ausztráliába ment, hogy helyreállítsa az emlékeiket, és hazahozza őket. Egy érzelmes viszontlátás után azonban úgy döntöttek, hogy Ausztráliában maradnak, és Hermione egyedül jött haza Angliába. Olyan gyakran látogatta őket, amilyen gyakran az ideje és a munkája engedte, és fordítva, de még mindig azt kívánta, bárcsak közelebb lennének egymáshoz ilyen alkalmakkor. Azt kívánta, bárcsak beszélhetne az anyjával, elmondhatná neki, hogyan romlottak el ennyire a dolgok azzal a férfival, akit feleségül akart venni.

Hagyta, hogy a könnyei potyogjanak, Hermione a karjába temette a fejét, és azt kívánta, bárcsak a férfi csak úgy eltűnne.

Valamivel később halkabb kopogás hallatszott az ajtaján.

– Granger, tudom, hogy itthon vagy – mondta egy halk hang.

Hermione felsóhajtott. Ő sem akart különösebben beszélni Malfoyjal.

Letörölte a könnyeket az arcáról, odasétált az ajtóhoz, és kinyitotta, nem teljesen törődve azzal, hogy a szeme vörös a sírástól, és valószínűleg csúnyán néz ki.

Egy pillanatig csak bámult rá. Magasabbnak tűnt a szokásosnál.

– Mondtam neki, hogy nem vagy itthon – jelentette ki Malfoy. Aztán elvigyorodott. – Látnod kellett volna az arcát.

– Köszi – mondta a lány bénán. Valamit nagyon összetörtnek érzett most benne.

– Nézd, Granger – kezdett bele a férfi, majd szünetet tartott. – Bejöhetek?

– Ó, ööö, gondolom – szólt Hermione, és kilépett az ajtóból, hogy beengedje a férfit.

– Jó látni, hogy kipakoltál – vigyorgott a férfi. – Tényleg vele voltál egész idő alatt?

Hermione az ajkába harapva bámult rá. Ez határozottan nem az ő dolga volt, de azért válaszolt neki.

– Négy évvel ezelőtt elváltunk néhány hónapra. De egyébként igen – válaszolta sóhajtva. Malfoy felvonta a szemöldökét, és megrázta a fejét.

– Granger, te annyira messze vagy Weasley-től. Ha azt hiszi, hogy jobbat talál nálad, akkor megőrült.

Hermione meglepődött. Malfoy nem mondott semmi különösebben kedveset azóta az este óta, amikor együtt ittak a klubban.

– Továbbá, ha hajlandó eldobni mindent, ami köztetek volt, egy másik nő miatt, akkor nem éri meg a könnyeidet

– Köszönöm – mondta halkan Hermione, és elpirult. Nem tudta, hogyan válaszoljon. – Kedves tőled, hogy ezt mondod.

– Csak őszinte voltam. Nem mintha bármit is tudnék a helyzetről. Csak eléggé felnőttem ahhoz, hogy rájöjjek, valószínűleg elég jó fogás vagy – vonta meg a vállát Malfoy.

Hermione felvonta a szemöldökét, és leküzdötte a nevetésre való késztetést. Csak nem bókolt neki? A férfi végigsimított a haján, és egy pillanatra nyugtalannak tűnt, mielőtt elvigyorodott.

– Képzeld el a reakcióját, ha azt mondtam volna neki, hogy dugunk – közölte a mardekáros nevetve.

– Nem dugunk – sietett a válasszal Hermione, az utolsó szót kicsit halkabban, zavarba jött a durva szóhasználata miatt. – Ez egy egyedülálló esemény volt.

– Én tudom, de ő nem – mondta Malfoy. Szünetet tartott. – Szerintem megint megtörténhet. Sosem lehet tudni. Szomszédok vagyunk. Ha másért nem is, ez borzasztóan kényelmes.

Hermione találkozott a tekintetével, a szemöldökét meglepetten felhúzva. Eszébe jutott, hogyan ragadta meg a férfi tekintete azon az éjszakán… hogyan világította meg a lelkét. Gyorsan félrenézett.

– Nem fog még egyszer előfordulni – biztosította a varázslót. Vagy saját magát. Ösztönösen hátrált egy lépést.

– Bármit is mondasz. Csak hogy tudd – mondta lassan, megadóan feltartva a kezét –, én nyitott lennék rá.

Hermione rendkívül váratlanul érte.
– Azt akarod, hogy újra megtörténjen?

– Mi, úgy érted, csak szexet? – kérdezte a lány. Egy része kíváncsi volt. Valami a lelke mélyén szaltót vetett a gondolatra.

– Persze – mondta a férfi vigyorogva. – Nem érdekel a randizás. És te nem vagy az esetem.

Most Hermione csak zavarba jött. Nem azt mondta az előbb, hogy szerinte ő jó fogás?

– Én sem randiznék veled. – Fontosnak érezte, hogy kimondja. – Vagy bárkivel, ami azt illeti. Egy ideig. Addig nem, amíg nem rendezek el néhány dolgot.

– Jó, csak gondolkodj rajta – mondta a férfi. – Tudod, hol lakom.

– Valószínűleg nem – szólt a boszorka halkan, és a hangja megakadt.

– Persze – közölte újra. Közelebb lépett egy lépést, és a lányt bámulta azokkal a szürke szemeivel. Hermione nem tudta megállni, hogy ne csábuljon el tőlük. Ismerős bizsergést érzett a gyomra mélyén valamitől, amit bennük talált. A következő lélegzete gyorsabban jött.

A férfi ajkai enyhén szétnyíltak; Hermione nagyot nyelt. Nem mozdult el tőle. Úgy tűnt, a férfi képes így hatni rá részegen vagy józanul.

Felemelte egyik kezét, a lány göndör hajába temette. Közel hajolt a füléhez.

– Nem is tudod, milyen szexi vagy – motyogta. – Annyira beindít.

Hermione érezte, hogy a teste reagál a szavaira, a szíve hevesen kalapál, a bőre bizsereg.

– Szép estét, Granger! – A férfi elhúzódott, és vigyorogva hagyta el a lány lakását.

Hermione kiengedte a levegőt, amiről nem is tudta, hogy visszatartotta, és elátkozta magát. Milyen könnyen belefeledkezett a férfiba. Úgy viselkedett vele, mint valami ostoba iskoláslány, pedig még emberként sem kedvelte.

Ennyit a nyugodt estéről.

***

A hét hátralévő részében Hermione eléggé zaklatottnak találta magát. Több dolog miatt is hadakozott a belső lelkiismeretével.

Ron találkozni akart vele. A lánynak nem volt érdeke, hogy ez megtörténjen, de a férfi nagyon kitartó volt. Nem tudta, mit mondana neki, ha egyáltalán találkoznának, és tudta, hogy megpróbálná rábeszélni valamire, amit nem tehet meg.

Mindent megtett, hogy elnyomja a sértettséget és a megtört érzéseket, amelyek mindig felszínre törtek, amikor Ronra gondolt. Egyszerűen nem tudott még megbirkózni vele.

Másodszor, nem tudta kiverni a fejéből Malfoy ajánlatát. Ami nevetséges volt, hiszen kissé ködösek voltak az emlékei arról, amikor először feküdtek le egymással. Mégis, ő volt a főszereplője az álmainak – olyan álmoknak, amelyek miatt az éjszaka közepén arra ébredt, hogy bárcsak valóságosak lettek volna. Álmok, amelyek miatt a szíve hevesen vert, és ha őszinte volt, a bugyija is nedves lett.

És az a tekintet a férfi szemében kísértette ébrenléti pillanatait.

Ez az egész csak ostobaság volt. Hermione felnőtt nő volt, és elég jól tudta, hogyan kell bánni a férfiakkal. Nagyjából.

– Mi bajod van ma? – kérdezte Mandy, megállítva Hermionét a Szent Mungo folyosóján. Hermione szétszórtan, szórakozottan téblábolt, ahogy az elmúlt napokban is.

– Csak a zavar Ron miatt – válaszolta Hermione az ajkába harapdálva. Semmiképp sem akarta elmondani Mandynek Malfoy ajánlatát. – Találkozni akar egy kávéra, és nem fogadja el, hogy nem akarok újra összejönni.

– Ne törődj vele – javasolta Mandy gyorsan, és megdobálta a haját. – Megvolt az esélye, és elszúrta. Jobbat érdemelsz.

– Köszönöm, Mandy – jegyezte meg Hermione mosolyogva. – Ezt nagyra értékelem.

– Bármikor – vigyorgott a barátnője. – Most pedig koncentrálj, különben nem engedhetem, hogy gyógyíts.

– Igazad van, én sem tenném – ismerte el a lány. Megrázva a fejét a zavaró gondolatoktól, Hermione visszatért a munkához.

***

Draco kezdett nyugtalankodni. Már majdnem egy hete volt, hogy beszélt Grangerrel, és azt javasolta, hogy használják fel egymást a szexre.

Több mint hajlandó volt segíteni neki, hogy elfelejtse azt az átkozott vörös hajú exvőlegényét.

Még csak nem is akarta teljesen hangoztatni a gondolatait, hogy érdekelné, hogy újra szexeljen vele. Persze gondolt rá – számtalanszor a klubban töltött éjszaka óta, és különösen azóta, hogy megtudta, a szomszéd lakásban lakik.

Nyilvánvalóan Draco racionális oldala tudta, hogy a lány most hagyott ott egy rendkívül hosszú kapcsolatot, és időre van szüksége, hogy túltegye magát rajta, de az, amikor látta őt sírni amiatt az idióta miatt, aki megbántotta, frusztrálta. Egyetlen nő sem érdemelte meg a hűtlenséget, ebben mindig is hitt, a többi hiányossága ellenére.

Egy része, látva a lány vörös szemét, egyszerűen csak fel akarta vidítani, de Granger nyilvánvalóan nem az a típus volt, aki erre hajlandó. Legalábbis józanul.

Most, hogy megtette az ajánlatot, Draco azon kapta magát, hogy türelmetlen. Már többször látta a lányt, de a köszönésnél többet még nem mondtak egymásnak. Úgy gondolta, ha Hermione teljesen érdektelen lett volna, akkor azt a testbeszédéből le tudta volna olvasni. Ebből a szempontból azonban éppen az ellenkezőjét mondta.

Ahogy az álla lecsüggött, amikor találkozott a varázsló tekintetével. Ahogy az ajkai szétnyíltak, amikor a férfira nézett. Ahogy az egész teste felé fordult. A nő finom volt, mint egy óriás.

Látszott rajta, hogy a nő érdeklődik. Ami azt jelentette, hogy vagy bűntudata volt Weasley miatt, vagy bűntudata volt, hogy ő volt az. Vagy mindkettő. Persze tudta, milyen utat járt be a Roxfort csatája után, hogyan változott meg a dolgok szemlélete, de a nő nem tudta. Így nagyon valószínű volt, hogy még a gondolattól is irtózott, hogy szexuálisan vonzódik hozzá.

Vagy attól félt, hogy hódítónak tekintenék, bár nem gyanította, hogy ez lenne a helyzet. A férfi nagyon nyíltan kijelentette, hogy a szexen kívül semmi más nem érdekli, és a nő is egyetértett azzal, hogy nem keres kapcsolatot.

Alkalmanként Draco engedett egy-egy rövid kalandozásnak a nőkkel, akikkel megismerkedett, de rendszerint több mint késznek találta magát arra, hogy egy-két bukfenc után elsétáljon az ágynemű között.

Draco már évek óta nem volt érdekelt abban, hogy egy nővel közelebbről megismerkedjen, és ez volt az a mód, ahogyan szerette. A kviddicskarrierje bőven lefoglalta, és személy szerint már mindent megkapott az életében, amire csak vágyhatott.

Az, hogy Granger – aki nyilvánvalóan nem olyan volt, mint azok a nők – ilyen sokáig a fejében járt, lenyűgöző volt, de egyben irritáló is. Talán az, hogy nem volt olyan, mint azok a nők.

Röviden Draco az órájára pillantott, miközben a lakásában sétálgatott, és lazán elmondott néhány tisztítóvarázslatot.

Arra a következtetésre jutott, hogy ha Granger a következő hétvégéig nem fogadja el vagy utasítja el az ajánlatát, akkor egyszerűen megpróbálja elengedni a dolgot. Biztosan nem állt szándékában újra felhozni a témát, ha a lány nem akarja.

Bármennyire is akarta, nem akart sóvárogni vagy bármi ilyesmi.

A labda egészen biztosan az ő oldalán volt ezen a pályán.

***

Lehet, hogy Hermionénak csak arra volt szüksége, hogy kiverje a fejéből a férfit. Csak egyszer, és akkor képes lenne továbblépni, és nem gondolni rá állandóan, rohadtul.

Utálta, hogy egyáltalán rá gondolt. Nyilvánvalóan Draco Malfoy már nem ugyanaz a pöcs volt, mint az iskolában, de nem felejtette el, hogy hét évig ellenségek voltak. Még mindig leginkább nem kedvelte a férfit, és nem gondolta, hogy a szexuális vonzalomnak bármi helye lenne ezt semmissé tenni.

De a teste nem értette meg az üzenetet.

Már attól, hogy a folyosón ránézett, a szíve hevesen vert, és a magja ízletesen összeszorult. Ahogy a haja omlott, ahogy a borosta végigrajzolta az állkapcsa vonalát, és ahogy a kviddicsköpenye épp eléggé utalt rá.

Mostanában amúgy is elég kedves volt vele. Ami nem könnyítette meg a dolgát.

Péntek este volt, és Hermione már alig várta, hogy nyugodt, pihentető hétvégéje legyen. Egyedül. Mégis csak arra tudott gondolni, hogy elmegy a szomszédba, és feladja az erkölcsi érzékenységét.

Nem mintha érzéseket táplált volna iránta, vagy randizni akart volna vele. Teljesen normális volt, hogy ilyen jellegű kapcsolatokat létesítsen más emberekkel anélkül, hogy ez bármi mást jelentene.

– Rendben – mormogta magában, és a lelke mélyén tudta, hogy ez csak idő kérdése volt.

Idegeit megacélozva a férfi lakosztálya mellé sétált, és erősebben kopogott az ajtaján, mint ahogyan azt szándékában állt.

Malfoy felhúzott szemöldökkel nyitott ajtót, és meglehetősen unottnak tűnt.

– Granger – mondta üdvözlésképpen.

– Helló! – köszöntötte a lány, meglehetősen merevnek és hivatalosnak érezve magát. A férfi várakozóan bámult rá. – Csak gondoltam, megnézem, mit csinálsz, ma este.

– Mit csinálok – ismételte meg, még mindig kíváncsian nézve őt. Aztán megvilágosodott a felfogás, és a szeme felcsillant. – Úgy érted…

– Igen – felelte a lány, forrón és zavartan. – Természetesen, ha még mindig érdekel. – A férfi találkozott a szemével, majd elvigyorodott.

– Végre – motyogta, és a kezénél fogva magához húzta a lányt, miközben becsukta az ajtót, és ahogy Hermione megbotlott, váratlanul érte, ahogy a varázsló kemény vonalaihoz húzódott. A férfi megcsókolta, ajkai egy pillanatig incselkedve játszottak az övén, mielőtt a nyelve kisöpört és találkozott az övével.

Hermione szíve hevesen kezdett dobogni a férfi kezének, puha ajkainak érzésétől, és visszaszorította a hirtelen támadt késztetést, hogy elfusson a gondolatra, hogy ez nem csak egy fantázia, ez megtörtént, és ő nem volt részeg, és teljesen tudatában volt minden érintésnek, minden érzésnek.

Visszacsókolta a férfit, és bár a feszültség, amit kettejük között érzett, tagadhatatlanul ott volt – készen arra, hogy elpattanjon –, a varázsló nem sietett, játszott az inge szegélyével, cikázott a dereka bőrén.

Aztán erősebben csókolta, lehúzta róla az inget, és ahogy a melltartóján keresztül megragadta a mellét, Hermione válaszolt a férfi intenzitásának, a szájába nyögött, és lerángatta az ingét, miközben sietve dolgozott a gombokon. A sok kviddicsedzés kétségtelenül nagyon jót tett a testalkatának, és ahogy a lány lelökte az inget a válláról, Hermione nem tudta megállni, hogy ne fedezze fel a férfi felsőtestének kemény izmait.

Draco megborzongott, ahogy közelebb húzta őt, megcsókolta a nyakát, miközben egyik keze ügyesen kigombolta a farmerját, és minden gondolat, hogy türelemmel incselkedjen, elszállt, ahogy egymásba kapaszkodtak, és valami kétségbeeséshez hasonlóan tépték le egymásról a ruhát.

Hermione azon kapta magát, hogy teljesen elbódult, az agyát a kéj homálya borította be, és miközben a kezébe vette a férfit, a torkából kicsalt morgás majdnem a tetőfokára hágott.

És ahogy Malfoy ledobta őt az ágyára, az kuncogást váltott ki belőle, amikor a férfi vigyorgott rá, röviden elgondolkodott azon, hogy valaki, akit az iskolában annyira utált, hogyan tudta őt most ennyire teljesen felizgatni.

Aztán a férfi már benne is volt, teljesen kitöltötte, és ez jobb volt, mint amire emlékezett, és jobb, mint a fantáziák, amelyek annyira lekötötték, és Hermione nem tudott másra koncentrálni, csak arra, ahogy a férfi éreztette vele, miközben beléhatolt, és a szemei lecsukódtak.

Ahogy a varázsló ritmusosan mozgott, Hermione érezte, hogy spirálban halad a határ felé, annyira eluralkodott rajta a varázsló iránti vágy, és hallotta magát nyögni, ahogy kinyitotta a szemét, és találkozott a férfi tekintetével. Szőke haja a szürke szemeibe hullott, ahogy azok kéjjel égtek, felforrósítva a lányt. A férfi előrehajolt, hogy megcsókolja, egyik keze a csípőjét markolta, miközben a másik a csiklójával játszott, és Hermione előrebukott, beleharapott az alsó ajkába, mire a férfi morogva megfordította.

Pillanatokon belül újra beléhatolt, a haját rángatta, miközben a fogai a nyakát súrolták, és hátulról beletemetkezett a lányba. Hermione zihált az új szögben, és egy nyöszörgés csúszott ki az ajkán, ahogy minden egyes lökéssel egyre közelebb és közelebb tolta a csúcsához.

Amikor Hermione érezte, hogy közeledik az a csodálatos elkerülhetetlenség, és elfordította a fejét, a férfi szinte zúzódva kapta el az ajkait, a csípőjét szinte fájdalmasan erősen markolta. És ez a kombináció olyan félrebeszélést okozott neki, ami végül megtörte, a férfi nevét zihálva, és ahogy ő nem sokkal később követte, Hermione látása elhomályosult.

Ahogy a boszorka levegőhöz jutott, és a férfi kihúzta magát a lányból, fogamzásgátló varázslatot és tisztító bűbájt szórva magukra, azon kapta magát, hogy egy pillanatra hitetlenkedve bámulja a férfit. Tényleg lenyűgöző látvány volt.

– Attól tartok, egyelőre ennyivel be kell érned – kezdte a férfi, miközben figyelmesen nézte a lányt –, bár húsz perc múlva rendesen lezuhanyozunk.

Bár teljesen kimerült és elcsigázott volt, Hermione szemérmesen elmosolyodott a férfi arckifejezésére. Merlin, ahogyan ránézett, már egy pillantással is képes volt nedvesedni, és érezte, hogy a szíve ismét elkezdett hevesen verni.

– Rendben – mondta Hermione, és találkozott a férfi vigyorával.

***

Tehát az az egyedülálló esemény, amit Hermione tagadott, hogy valaha is megtörténhet, ismét megtörtént. És újra.

Egyszerűen nem tudott ellenállni neki – Hermione félig-meddig azt várta, hogy a férfi gúnyolódni fog vele emiatt –, de úgy tűnt, ez kölcsönös.

A következő hetek során Hermione azon kapta magát, hogy egyre gyakrabban ébred mellette. Elfogadta a férfit és a felé irányuló fizikai vonzalmát, de persze csak ennyi volt.

A formaságokon és a csevegésen túl ritkán beszéltek. Nem töltöttek több időt együtt. Úgy tűnt, kimondatlan megállapodásra jutottak, hogy kerülni fogják az ilyesmit, hogy elkerüljék a felesleges érzelmeket. Hermione legalábbis így látta – Malfoyt néha nehéz volt megérteni.

Hermione számára a varázsló részben nagyszerű figyelemelterelésnek bizonyult a Ronnal való szakítása miatt, és gyanította, hogy ezt a férfi is tudta. De ennél többről volt szó – egy része nagyra értékelte, hogy úgy érezte, kívánatos, ami a Ronhoz fűződő kapcsolatából mindig is hiányzott némileg.

Egy másik része pedig azt értékelte, hogy a férfi milyen csodálatos érzéseket tudott kelteni benne.

Mindezeken túl – és ez volt a különös – a rémálmok nem akkor jöttek, amikor a férfi mellette volt.

Még mindig alig tudott róla valamit – mit csinált a Roxfort óta, igazából minden részletet az életéről. Azon kívül, hogy kviddicset játszott. Tudta, hogy az apja a háború után az Azkabanba került, de erről nem mert kérdezni, és nem is sejtette, hogy Draco felhozná.

Feltételezte, hogy a férfi nem akarta különösebben megosztani vele az életének részleteit. Ami rendben is volt, hiszen ő a saját életéről nagyon keveset osztott meg vele.

Hermionét az rántotta ki az elmélkedéséből, amikor meghallotta, hogy két lány a munkahelyi folyosón az előző este lejátszott kviddicsbajnoki meccsről beszélget.

– Ő a legjobb fogó a ligában – mondta az egyik lány.

– Egyetértek, és olyan könnyen repül – folyatta a másik.

– Mi történt? – kérdezte Hermione, önmaga ellenére.

– A Puddlemere elkapta a cikeszt, de a Sólymok nyertek, mert a hajtóik annyi pontot dobtak – magyarázta az első lány. – Hát, főleg Draco Malfoy.

– Hűha – állapította meg Hermione. – Biztos jó lehet.

– Ő a legjobb, aki létezik – áradozott a második lány. – És olyan aranyos.

– Teljesen – mondta az első lány. – Bár biztos vagyok benne, hogy nős.

Hermione megállt, és a lányokat bámulta, az elméje rövid időre megdermedt. Nem tudta volna, ha a férfi nős? Dehogynem tudta volna.

– Ismerem őt, nem nős – biztosította őket.

A két lány tátott szájjal bámult rá. Aztán tovább beszéltek róla, és Hermione gyorsan szabadkozott. Nem igazán gondolta volna, hogy ennyire kviddicshíresség a férfi.

***

Hermione téblábolt, miközben arra várt, hogy a férfi kinyissa az ajtót aznap este. Végül megtette, és a szokásosnál kissé ziláltabbnak tűnt.

– Szia! – mondta, és egy gyors mosolyt villantott a lányra.

– Szia – válaszolt a lány –, hallottam, hogy tegnap este egész jól játszottál.

– Tényleg? – jegyezte meg nevetve Malfoy. – Gondolom, igen. Nézd, a ma este nem jó nekem, nem lehetne inkább holnap?

– Persze – mondta a lány egy kis idő elteltével. Még soha nem utasította el, és akkor sem, amikor bekopogott hozzá. – Akkor holnap.

Újabb mosollyal csukta be az ajtót.

Hermione visszament a saját lakásába, próbált nem túl sokat gondolkodni. Talán randevúja volt – de ő azt mondta neki, hogy nem randizik.

Különben is, ez amúgy sem volt az ő dolga. Bár jobban szerette volna előre tudni, ha ez a helyzet, mivel nem akart belekeveredni a dolgok közepébe. Majd valamikor biztosan felhozza ezt a témát.

Ehelyett egyedül töltötte az éjszakát, és próbált úgy tenni, mintha nem lenne furcsa egyedül elaludni.

hozzászólások: 2

by Neola @ 2024 Apr 17

Nem emlékszem, hogy valaha is ilyenek gyorsan megkapta Draco azt, amit akart.
Milyen kis könnyed ajánlatokkal dobálozika a kis casanova.
Kíváncsian várom Ron mivel áll elő. Nem szokot annyira felvillanyozni, de kíváncsi vagyok milyen élőadas lesz.
Köszi szépen! Jó rész volt!
Szép estét!
Üdv:Neola

by Nyx @ 2024 Apr 18

Áhhh szerintem sem volt ilyen Az önbizalma teljesen határtalan, szóval meg sem lepődök, hogy Hermione ennyire elgondolkodott rajta és végül megadta magát neki.
Ronnal most hirtelen nem tudom mi fog történni, de szerintem esélye sincs, hogy érdekelje bárkit a nyomora Nagy képmutatás lenne, ha pont ő csinálnék a fesztivál. Fuu amúgy Ront kedvelem a legkevésbé mindig a történetekben… Jaj nagyon szívesen, bár ahogy most nézem benne hagytam pár dolgot a fejezet végén, de majd az mindjárt kijavítom. Én is köszönöm!