21. fejezet

Öt évvel később

– Granger gyógyító? Hermione?

Hermione megpördült a neve hallatán, a hang ismerős volt, bár nem tudta pontosan hová tenni. A napba hunyorogva fürkészte a járókelők arcát a forgalmas Abszol út főutcáján. Hirtelen megpillantott egy fiatalembert, aki felé navigált a tömegben, széles vigyorral az arcán.

– Kenneth! – kiáltott fel meglepetten, és a szíve azonnal meghatódott egykori páciense láttán. Megölelte a férfit, mielőtt visszahúzódott, és mosolyogva értékelte a férfit. – Olyan csodálatos újra látni téged! Hogy vagy?

– Nagyon jól – felelte bólogatva a varázsló –, igazán jól, Granger gyógyító. – Lenézett, és kissé elpirult. – Inkább Malfoy gyógyító, ugye?

– Igen – mondta Hermione mosolyogva –, most már Malfoy gyógyító. De kérlek, szólíts Hermionénak.

Még majdnem öt évvel azóta is, hogy Draco megkérte a kezét, négy évvel azóta, hogy összeházasodtak, Hermione még mindig mosolygott a férje és a közös életük gondolatán.

– A szüleim biztos örülni fognak, hogy összefutottunk – folytatta Kenneth –, még mindig állandóan rólad beszélnek, és arról a nagyszerű munkáról, amit annyi emberen segítettél.

– Mindent megért – mondta Hermione őszintén, és találkozott a fiatalember szemével. Alig tudta összeegyeztetni a férfit azzal a zaklatott fiatalemberrel, akivel több mint öt évvel ezelőtt találkozott a Szent Mungo kórház zárt osztályán.

Akkoriban, amikor Kenneth hajlamos volt a szélsőséges mentális törésekre, ami a Cruciatus átok Carrowék által kedvelt használatának eredménye volt a rövid roxforti időszakuk alatt.

– Azóta is figyelemmel kísérem a gyógyítói kutatásodat – vallotta be Kenneth. – És tulajdonképpen arra inspiráltál, hogy befejezzem az RAVASZ vizsgákat, és magam is gyógyító legyek! Jövő hónapban kezdem a képzésemet.

Hermione állkapcsa leesett a meglepetéstől, és a szemöldöke összeráncolt.
– Ez elképesztő, Kenneth. Annyira büszke vagyok rád.

– Hát, előbb át kell mennem a képzésen – viccelődött, de továbbra is szórakozottan mosolygott. Hermione érezte, hogy a szíve megtelik büszkeséggel.

– Nagyszerű leszel – biztosította a boszorka a férfit. – Alig várom, hogy veled dolgozhassak. – Egy pillanatra elgondolkodott, és a férfi felé billentette a fejét. – Kenneth, szombaton nagy bulit rendezünk Aylesburyben Draco születésnapjára. El kellene jönnöd.

– Nagyon szívesen – mondta Kenneth azonnal. – Nagyon köszönöm a meghívást. Nem lenne baj, ha hoznék magammal valakit?

Hermione egy pillanatra bizalmasan elmosolyodott magában, mielőtt bólintott.
– Persze, hogyne.

***

– Scorpius, megkeresnéd a húgodat, kérlek? – kérte Hermione fáradtan, ahogy a fiú betévedt a konyhába, orrát egy könyvbe dugva. Scorpius felnézett rá, és elmosolyodott.

– Persze, Hermione. Melyiket? – kérdezte a fiú, gondosan megjelölve az oldalt, és becsukta a könyvet.

– Azt, amelyik itt lakik, kérlek, Scorpius – mondta Hermione, és önmaga ellenére felnevetett, amikor a fiú vállat vont.

– Néha sosem tudom. Legutóbb Parisszel játszott, amikor láttam – magyarázta Scorpius, miközben letette a könyvet, és átsétált a konyhán a lépcsőház felé. – Hermione, Talia is átjön ma ide?

– Igen, ő, anyukád és Theo átjönnek apukád születésnapjára, emlékszel?

– Igen – mondta Scorpius az orrát ráncolva –, de nem szeretem, ha ő és Cass együtt vannak. Olyan… hangosak.

– A fiatal lányok ilyenek – biztosította Hermione kuncogva –, és csak rosszabbak lesznek, ahogy öregszenek!

– Remek – mondta Scorpius, és egy nagy drámai szemrehányással távozott, hogy megkeresse hároméves húgát, Cassiopeiát.

Hermione elmosolyodott, ahogy a fiú elsétált. Jó volt, hogy Scorpius gyakrabban van a közelében. Amióta Astoria elkezdte vezetni Theo új patikájának könyvelését, Scorpius több időt töltött vele és Dracóval. A fiú értékelte a megállapodást, Draco pedig örült neki. És, gondolta Hermione, Cassiopeiának is jól esett, hogy több időt tölthetett a bátyjával.

Hermione szórakozottan megrázta a fejét, miközben lenézett a rengeteg listájára. A vendéglistát, a bevásárlólistát, az étel- és előételtervet. Már majdnem mindent elintézett, és hamarosan pihenhetett, és várhatta a vendégeket.

– Az úrnő véglegesítette a ma esti úrfi partijának menüjét? – kérdezte Paris, váratlanul beugorva a konyhába.

– Igen – szólalt meg Hermione kapkodva, miközben átnyújtotta a manónak a bevásárlólistát és egy zacskó érmét. – Természetesen magadnak is válassz valamit, rendben, Paris?

– Természetesen, Hermione úrnő– intonálta Paris. – Paris eleget spórolt egy kis aranycikeszre bűbájra, úrnőm. Draco mester pedig azt mondta, hogy Paris karkötőjére fogja csatolni.

A manó megmutatta a csillogó karperecet, amire már számos apró bűbáj volt felerősítve. Ezt Draco ajándékozta a manónak, két évvel ezelőtt, mindazért a segítségért, amit Paris nyújtott Cassiopeiának újszülött korában. Hermione feltételezte, hogy a saját reakciója a felajánlásra valószínűleg nem sértette meg az egóját.

– Nagyon szép, Paris – sugárzott Hermione. – Annyira örülök, hogy tetszik neked.

– Gyönyörű, igen – mondta Paris, megcsodálva a saját kinyújtott csuklóját. – Paris most már bevásárolni fog! – Egy pukkanással eltűnt.

Éppen ekkor egy lángoló energia repült be a szobába, egy hosszú, göndör, szőke hajú kisgyerek formájában. Scorpius követte, mosollyal a vonásain.
– A macskát kergette – magyarázta, és Hermione nevetve felkapta a kislányt. – Mikor jön haza apa?

– Apa hazaért? – kiáltotta Cassiopeia, az arca felragyogott. Vonaglani kezdett, Hermione pedig visszatette a lányt, és szórakozottan figyelte, ahogy a kislány a szomszéd szobában a földön lévő játékokkal kezdett játszani.

– Hamarosan, Scorpius – mondta a falon lévő órára pillantva Hermione. – Azt mondta, négy körül jön vissza.

Scorpius elégedetten bólintott, majd elővette a könyvét, és letelepedett a konyhaasztalhoz olvasni.

Draco nem sokkal később érkezett haza, seprűjét a vállára vetve, és a délutáni repüléstől zilált hajjal. Hermione elkapta a tekintetét, és az ajkába harapott a mosolyra, amit a férfi adott neki, amikor eltette a seprűjét, és odasétált hozzá.

– Hogy vannak a fiúk? – kérdezte Hermione, amikor a férfi mögé lépett, átkarolta a derekát, és szorosan magához húzta.

– Jól vannak – válaszolta, állát a lány vállára támasztva. – Potter csapata nyert, sajnos.

– Azt hiszem, nem kéne meglepődnöm, hogy a kviddicsmentes napodon a kviddicset választottad – mondta Hermione, és belesüppedt a férfi ismerős melegébe.

– Nem, nem kellene – szólalt meg Draco, a nyakát simogatva, a pulzusát súrolva a fogaival.

– Le kéne zuhanyoznod – sóhajtotta Hermione, még akkor is, amikor érezte, hogy felforrósodik a férfi simogatása miatt.

– Igazad van, kellene – mormolta vigyorogva, és végignyalta a nyakát. Aztán szünetet tartott, és visszahúzódott. – Hol van Scorp és Cass?

– A nappaliban – válaszolta Hermione, és szembefordult vele. – Scorp vigyáz rá.

– Jó – morogta a varázsló, majd egy pillanat alatt felhoppanálta mindkettőjüket az emeleti lakosztályba, a lány ajkát a sajátjával elkapva. – Mert csatlakozol hozzám a zuhanyzóban.

***

Néhány órával később a vendégek mind megérkeztek, és az összejövetel teljes gőzzel zajlott.

Hermione halkan beszélgetett Astoriával, miközben visszasétáltak a konyhába, ahol a vendégek nagy része tartózkodott, miután a két kimerült fiatal lányt, Cassiopeiát és Taliát lefektették az Cass szobájában. A két lány korban és barátságban olyan közel állt egymáshoz, hogy együtt rettegést jelentettek mindenki számára.

Hermione körbepillantott a konyhában, amikor Astoria elsodródott, hogy megkeresse Daphne-t. Egy pohár pezsgőlevet kortyolgatva helyet foglalt kifelé fordulva a konyhaszigetnél, hogy megfigyelje.

Draco éppen valamiféle zajos játék közepén volt Harryvel, Ronnal, Neville-lel, Blaise-zel és Theóval, amihez egy-egy felhajtott whisky és egy cserepes növény is kellett.

Ginny és Susan Bones, Ron terhes menyasszonya mélyen beszélgetésbe merült, míg Narcissa és Andromeda a svédasztalról szedtek a tányérjaikba. Hermione szíve megdobbant, amikor látta, hogy Kenneth és csinos barátnője, Adrianna udvariasan bólogatnak valamire, amit Luna mondott. Kenneth elkapta Hermione tekintetét a szoba túloldalán, és elvigyorodott.

A szomszédos nappaliban Teddy Lupin Scorpiusnak mesélt a Roxfortban elhangzott történetekről. Scorpius teljesen átszellemülten hallgatta; Hermione elmosolyodott, mert tudta, mennyire izgatottan várja Scorpius, hogy a következő évben a Roxfortba járjon.

Mindig is csodálta, ahogy a barátai és Draco barátai zökkenőmentesen beilleszkedtek – még Ron is, bár neki kicsit tovább tartott.

Az ivójáték feloszlott, Draco pedig odasétált, és vigyorogva nézett Hermionéra.

– Boldog születésnapot – mondta halkan Hermione, és rámosolygott. – Jól érzed magad?

– Igen, köszönöm – válaszolta a férfi, ajkai a lány arcát súrolták.

– Spicces vagy? – kérdezte incselkedve.

– Nem állok túl rosszul – válaszolta, és helyet foglalt a lány melletti szigeten, a szeme csillogott. – Mégis. Te és Astoria már lefektettétek a lányokat? – Hermione bólintására elmosolyodott. – Ők ketten nem akármilyenek együtt. A Roxfortban elválaszthatatlanok lesznek.

– Igen, azok lesznek – fújta ki Hermione.

– Tudom, hogy Scorp testvéreket szeretett, de szerintem még ő sem tudja, mit csináljon Taliával – folytatta Draco, miközben egy magas pohárból kortyolt. – Azt hiszem, azt remélte, amikor te és Astoria majdnem egy időben voltatok várandósok, hogy az egyikük talán fiú lesz.

– Szerintem is – értett egyet Hermione egy kitérő mosollyal. – Sosem lehet tudni, lehet, hogy egyszer még mindig lesz egy kistestvére.

Draco bólogatni kezdett, aztán elhallgatott, az itala félig a szája felé tartott. Hermionéra pillantott, majd azok a figyelmes szürke szemek a pohár gyümölcslére villantak.

– Mi van? – sóhajtott fel Draco, és letette az italát a konyhaszigetre. Nagyot nyelt. – Ez most komoly?

– Csak néhány napja tudtam meg – mondta Hermione az ajkába harapdálva. Körbepillantott a szobában. – Egyelőre tartsuk meg magunknak, jó? – bólintott Draco, bár egy mosoly görbülete nőtt a vonásain.

Ujjait szórakozottan végigsimította a boszorkány hasán, szürke szemei ragyogtak.
– Fiú lesz – suttogta halkan Draco, miközben találkozott a lány tekintetével.

Hermione önmaga ellenére felnevetett.
– Biztos vagy benne, ugye?

– Teljesen – mondta Draco, és csókot nyomott a lány ajkára. – Ez a legcsodálatosabb születésnapi ajándék, amit csak adhattál volna nekem.

– Ez nem a te születésnapi ajándékod – ígérte Hermione halkan, és egy kezét végigvezette a férfi combján, majd feltűnésmentesen megpihentette. – De ezt csak később fogod megkapni.

A férfi arckifejezése, ahogy közelebb csúszott a székéhez, és átvetette a lány vállát, gondosan üres volt, de a szeme, ahogy oldalpillantást vetett rá, gonosz volt. Hermione egyszerűen elmosolyodott.

Draco körülnézett a szobában, miközben közelebb húzta Hermionét, aki boldogan hajtotta a fejét a vállára. Mindkét baráti társaságuk kényelmesen, egy csoportként vegyült össze.

– Néha még mindig nehéz elhinni, nem igaz? – kérdezte Draco halkan.

– Határozottan – felelte Hermione.

A férfi egy csókot nyomott a lány halántékára.
– Szeretlek.

– Még jobban szeretlek.

hozzászólások: 0