21. fejezet
21. fejezet
Öt évvel később
– Granger gyógyító? Hermione?
Hermione megpördült a neve hallatán, a hang ismerős volt, bár nem tudta pontosan hová tenni. A napba hunyorogva fürkészte a járókelők arcát a forgalmas Abszol út főutcáján. Hirtelen megpillantott egy fiatalembert, aki felé navigált a tömegben, széles vigyorral az arcán.
– Kenneth! – kiáltott fel meglepetten, és a szíve azonnal meghatódott egykori páciense láttán. Megölelte a férfit, mielőtt visszahúzódott, és mosolyogva értékelte a férfit. – Olyan csodálatos újra látni téged! Hogy vagy?
– Nagyon jól – felelte bólogatva a varázsló –, igazán jól, Granger gyógyító. – Lenézett, és kissé elpirult. – Inkább Malfoy gyógyító, ugye?
– Igen – mondta Hermione mosolyogva –, most már Malfoy gyógyító. De kérlek, szólíts Hermionénak.
Még majdnem öt évvel azóta is, hogy Draco megkérte a kezét, négy évvel azóta, hogy összeházasodtak, Hermione még mindig mosolygott a férje és a közös életük gondolatán.
– A szüleim biztos örülni fognak, hogy összefutottunk – folytatta Kenneth –, még mindig állandóan rólad beszélnek, és arról a nagyszerű munkáról, amit annyi emberen segítettél.
– Mindent megért – mondta Hermione őszintén, és találkozott a fiatalember szemével. Alig tudta összeegyeztetni a férfit azzal a zaklatott fiatalemberrel, akivel több mint öt évvel ezelőtt találkozott a Szent Mungo kórház zárt osztályán.
Akkoriban, amikor Kenneth hajlamos volt a szélsőséges mentális törésekre, ami a Cruciatus átok Carrowék által kedvelt használatának eredménye volt a rövid roxforti időszakuk alatt.
– Azóta is figyelemmel kísérem a gyógyítói kutatásodat – vallotta be Kenneth. – És tulajdonképpen arra inspiráltál, hogy befejezzem az RAVASZ vizsgákat, és magam is gyógyító legyek! Jövő hónapban kezdem a képzésemet.
Hermione állkapcsa leesett a meglepetéstől, és a szemöldöke összeráncolt.
– Ez elképesztő, Kenneth. Annyira büszke vagyok rád.
– Hát, előbb át kell mennem a képzésen – viccelődött, de továbbra is szórakozottan mosolygott. Hermione érezte, hogy a szíve megtelik büszkeséggel.
– Nagyszerű leszel – biztosította a boszorka a férfit. – Alig várom, hogy veled dolgozhassak. – Egy pillanatra elgondolkodott, és a férfi felé billentette a fejét. – Kenneth, szombaton nagy bulit rendezünk Aylesburyben Draco születésnapjára. El kellene jönnöd.
– Nagyon szívesen – mondta Kenneth azonnal. – Nagyon köszönöm a meghívást. Nem lenne baj, ha hoznék magammal valakit?
Hermione egy pillanatra bizalmasan elmosolyodott magában, mielőtt bólintott.
– Persze, hogyne.
***
– Scorpius, megkeresnéd a húgodat, kérlek? – kérte Hermione fáradtan, ahogy a fiú betévedt a konyhába, orrát egy könyvbe dugva. Scorpius felnézett rá, és elmosolyodott.
– Persze, Hermione. Melyiket? – kérdezte a fiú, gondosan megjelölve az oldalt, és becsukta a könyvet.
– Azt, amelyik itt lakik, kérlek, Scorpius – mondta Hermione, és önmaga ellenére felnevetett, amikor a fiú vállat vont.
– Néha sosem tudom. Legutóbb Parisszel játszott, amikor láttam – magyarázta Scorpius, miközben letette a könyvet, és átsétált a konyhán a lépcsőház felé. – Hermione, Talia is átjön ma ide?
– Igen, ő, anyukád és Theo átjönnek apukád születésnapjára, emlékszel?
– Igen – mondta Scorpius az orrát ráncolva –, de nem szeretem, ha ő és Cass együtt vannak. Olyan… hangosak.
– A fiatal lányok ilyenek – biztosította Hermione kuncogva –, és csak rosszabbak lesznek, ahogy öregszenek!
– Remek – mondta Scorpius, és egy nagy drámai szemrehányással távozott, hogy megkeresse hároméves húgát, Cassiopeiát.
Hermione elmosolyodott, ahogy a fiú elsétált. Jó volt, hogy Scorpius gyakrabban van a közelében. Amióta Astoria elkezdte vezetni Theo új patikájának könyvelését, Scorpius több időt töltött vele és Dracóval. A fiú értékelte a megállapodást, Draco pedig örült neki. És, gondolta Hermione, Cassiopeiának is jól esett, hogy több időt tölthetett a bátyjával.
Hermione szórakozottan megrázta a fejét, miközben lenézett a rengeteg listájára. A vendéglistát, a bevásárlólistát, az étel- és előételtervet. Már majdnem mindent elintézett, és hamarosan pihenhetett, és várhatta a vendégeket.
– Az úrnő véglegesítette a ma esti úrfi partijának menüjét? – kérdezte Paris, váratlanul beugorva a konyhába.
– Igen – szólalt meg Hermione kapkodva, miközben átnyújtotta a manónak a bevásárlólistát és egy zacskó érmét. – Természetesen magadnak is válassz valamit, rendben, Paris?
– Természetesen, Hermione úrnő– intonálta Paris. – Paris eleget spórolt egy kis aranycikeszre bűbájra, úrnőm. Draco mester pedig azt mondta, hogy Paris karkötőjére fogja csatolni.
A manó megmutatta a csillogó karperecet, amire már számos apró bűbáj volt felerősítve. Ezt Draco ajándékozta a manónak, két évvel ezelőtt, mindazért a segítségért, amit Paris nyújtott Cassiopeiának újszülött korában. Hermione feltételezte, hogy a saját reakciója a felajánlásra valószínűleg nem sértette meg az egóját.
– Nagyon szép, Paris – sugárzott Hermione. – Annyira örülök, hogy tetszik neked.
– Gyönyörű, igen – mondta Paris, megcsodálva a saját kinyújtott csuklóját. – Paris most már bevásárolni fog! – Egy pukkanással eltűnt.
Éppen ekkor egy lángoló energia repült be a szobába, egy hosszú, göndör, szőke hajú kisgyerek formájában. Scorpius követte, mosollyal a vonásain.
– A macskát kergette – magyarázta, és Hermione nevetve felkapta a kislányt. – Mikor jön haza apa?
– Apa hazaért? – kiáltotta Cassiopeia, az arca felragyogott. Vonaglani kezdett, Hermione pedig visszatette a lányt, és szórakozottan figyelte, ahogy a kislány a szomszéd szobában a földön lévő játékokkal kezdett játszani.
– Hamarosan, Scorpius – mondta a falon lévő órára pillantva Hermione. – Azt mondta, négy körül jön vissza.
Scorpius elégedetten bólintott, majd elővette a könyvét, és letelepedett a konyhaasztalhoz olvasni.
Draco nem sokkal később érkezett haza, seprűjét a vállára vetve, és a délutáni repüléstől zilált hajjal. Hermione elkapta a tekintetét, és az ajkába harapott a mosolyra, amit a férfi adott neki, amikor eltette a seprűjét, és odasétált hozzá.
– Hogy vannak a fiúk? – kérdezte Hermione, amikor a férfi mögé lépett, átkarolta a derekát, és szorosan magához húzta.
– Jól vannak – válaszolta, állát a lány vállára támasztva. – Potter csapata nyert, sajnos.
– Azt hiszem, nem kéne meglepődnöm, hogy a kviddicsmentes napodon a kviddicset választottad – mondta Hermione, és belesüppedt a férfi ismerős melegébe.
– Nem, nem kellene – szólalt meg Draco, a nyakát simogatva, a pulzusát súrolva a fogaival.
– Le kéne zuhanyoznod – sóhajtotta Hermione, még akkor is, amikor érezte, hogy felforrósodik a férfi simogatása miatt.
– Igazad van, kellene – mormolta vigyorogva, és végignyalta a nyakát. Aztán szünetet tartott, és visszahúzódott. – Hol van Scorp és Cass?
– A nappaliban – válaszolta Hermione, és szembefordult vele. – Scorp vigyáz rá.
– Jó – morogta a varázsló, majd egy pillanat alatt felhoppanálta mindkettőjüket az emeleti lakosztályba, a lány ajkát a sajátjával elkapva. – Mert csatlakozol hozzám a zuhanyzóban.
***
Néhány órával később a vendégek mind megérkeztek, és az összejövetel teljes gőzzel zajlott.
Hermione halkan beszélgetett Astoriával, miközben visszasétáltak a konyhába, ahol a vendégek nagy része tartózkodott, miután a két kimerült fiatal lányt, Cassiopeiát és Taliát lefektették az Cass szobájában. A két lány korban és barátságban olyan közel állt egymáshoz, hogy együtt rettegést jelentettek mindenki számára.
Hermione körbepillantott a konyhában, amikor Astoria elsodródott, hogy megkeresse Daphne-t. Egy pohár pezsgőlevet kortyolgatva helyet foglalt kifelé fordulva a konyhaszigetnél, hogy megfigyelje.
Draco éppen valamiféle zajos játék közepén volt Harryvel, Ronnal, Neville-lel, Blaise-zel és Theóval, amihez egy-egy felhajtott whisky és egy cserepes növény is kellett.
Ginny és Susan Bones, Ron terhes menyasszonya mélyen beszélgetésbe merült, míg Narcissa és Andromeda a svédasztalról szedtek a tányérjaikba. Hermione szíve megdobbant, amikor látta, hogy Kenneth és csinos barátnője, Adrianna udvariasan bólogatnak valamire, amit Luna mondott. Kenneth elkapta Hermione tekintetét a szoba túloldalán, és elvigyorodott.
A szomszédos nappaliban Teddy Lupin Scorpiusnak mesélt a Roxfortban elhangzott történetekről. Scorpius teljesen átszellemülten hallgatta; Hermione elmosolyodott, mert tudta, mennyire izgatottan várja Scorpius, hogy a következő évben a Roxfortba járjon.
Mindig is csodálta, ahogy a barátai és Draco barátai zökkenőmentesen beilleszkedtek – még Ron is, bár neki kicsit tovább tartott.
Az ivójáték feloszlott, Draco pedig odasétált, és vigyorogva nézett Hermionéra.
– Boldog születésnapot – mondta halkan Hermione, és rámosolygott. – Jól érzed magad?
– Igen, köszönöm – válaszolta a férfi, ajkai a lány arcát súrolták.
– Spicces vagy? – kérdezte incselkedve.
– Nem állok túl rosszul – válaszolta, és helyet foglalt a lány melletti szigeten, a szeme csillogott. – Mégis. Te és Astoria már lefektettétek a lányokat? – Hermione bólintására elmosolyodott. – Ők ketten nem akármilyenek együtt. A Roxfortban elválaszthatatlanok lesznek.
– Igen, azok lesznek – fújta ki Hermione.
– Tudom, hogy Scorp testvéreket szeretett, de szerintem még ő sem tudja, mit csináljon Taliával – folytatta Draco, miközben egy magas pohárból kortyolt. – Azt hiszem, azt remélte, amikor te és Astoria majdnem egy időben voltatok várandósok, hogy az egyikük talán fiú lesz.
– Szerintem is – értett egyet Hermione egy kitérő mosollyal. – Sosem lehet tudni, lehet, hogy egyszer még mindig lesz egy kistestvére.
Draco bólogatni kezdett, aztán elhallgatott, az itala félig a szája felé tartott. Hermionéra pillantott, majd azok a figyelmes szürke szemek a pohár gyümölcslére villantak.
– Mi van? – sóhajtott fel Draco, és letette az italát a konyhaszigetre. Nagyot nyelt. – Ez most komoly?
– Csak néhány napja tudtam meg – mondta Hermione az ajkába harapdálva. Körbepillantott a szobában. – Egyelőre tartsuk meg magunknak, jó? – bólintott Draco, bár egy mosoly görbülete nőtt a vonásain.
Ujjait szórakozottan végigsimította a boszorkány hasán, szürke szemei ragyogtak.
– Fiú lesz – suttogta halkan Draco, miközben találkozott a lány tekintetével.
Hermione önmaga ellenére felnevetett.
– Biztos vagy benne, ugye?
– Teljesen – mondta Draco, és csókot nyomott a lány ajkára. – Ez a legcsodálatosabb születésnapi ajándék, amit csak adhattál volna nekem.
– Ez nem a te születésnapi ajándékod – ígérte Hermione halkan, és egy kezét végigvezette a férfi combján, majd feltűnésmentesen megpihentette. – De ezt csak később fogod megkapni.
A férfi arckifejezése, ahogy közelebb csúszott a székéhez, és átvetette a lány vállát, gondosan üres volt, de a szeme, ahogy oldalpillantást vetett rá, gonosz volt. Hermione egyszerűen elmosolyodott.
Draco körülnézett a szobában, miközben közelebb húzta Hermionét, aki boldogan hajtotta a fejét a vállára. Mindkét baráti társaságuk kényelmesen, egy csoportként vegyült össze.
– Néha még mindig nehéz elhinni, nem igaz? – kérdezte Draco halkan.
– Határozottan – felelte Hermione.
A férfi egy csókot nyomott a lány halántékára.
– Szeretlek.
– Még jobban szeretlek.
hozzászólások: 4
feltöltötte: Nyx | 2024. Oct. 31.
