Fejezetek

írta: HeyJude19

27. fejezet
27. fejezet

Az előző estével ellentétben Draco nagyon várta ezt a vacsorát egy másik párral. Vagyis valamennyire. Aggódva várta, talán ez így pontosabb volt.

Igaz, alig várta, hogy végre bemutathasson valakit az életéből Hermionénak. Volt egy olyan sejtése, hogy Theo és Hermione jól kijönnének egymással. A Roxfortban nem nagyon találkoztak, és ha Hermione elég esélyt tudott adni Dracónak ahhoz, hogy randevúzzon vele a zavaros múltjuk után, akkor biztosan hajlandó lesz Theóval is barátkozni. Biztosan nem lehetett olyan kínos, mint a tegnap esti vacsora, amit Potterrel és a feleségével töltöttek. Draco megborzongott, ahogy eszébe jutott, mennyi mindent elárult ostoba módon egykori ellenségének. Hogy merészelte az a szemüveges barom arra kényszeríteni őt, hogy igazolja a Grangerrel szembeni szándékait?

Mégis, Dracónak be kellett ismernie, sokkal, de sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a dolog. Úgy tűnt, Potter az étkezés végére vonakodva elfogadta Draco jelenlétét Hermione életében, úgyhogy valamit biztosan jól csinált.

Draco megpróbálná ugyanazt a megértést kiterjeszteni, amit Hermione mutatott tegnap este. Ha a dolgok kissé feszültté válnának közte és Theo között, akkor ő türelmet gyakorolna. Azt is remélte, hogy nem fogja elrontani a dolgokat a barátja miatt. Draco minden nap meglátogatott egy mugli kávézót, és Hermionéval gyakran töltöttek együtt időt a muglik világában, de egyik ilyen eset sem követelte meg, hogy Draco hosszabb ideig személyesen érintkezzen egy mugli személlyel, vagy kényszerítse arra, hogy a Titokvédelmi Alaptörtvény megsértése nélkül beszéljen magáról.

Merlin, hogy csinálta ezt Theo állandóan? Hogyan kerülte el teljesen, hogy a varázsvilágról beszéljen? Hermione, aki okos mugli boszorkány volt, már tájékoztatta Dracót az estére kitalált háttértörténetekről. Hermione úgy színezte ki a munkaköri leírását, hogy a kormány politikai tanácsadója, aki az állatok és a környezetvédelem jogaiért küzd. Draco karrierje pénzügy- és vagyonkezelő lett, ezt a funkciót amúgy is betöltötte, mint a családi vagyon egyedüli örököse. Hermione úgy okoskodott, hogy a mugli világban a kviddicsnek megfelelő sportágat találni túl bonyolult lenne, és a tanulási görbe túl meredek ahhoz, hogy Draco meggyőzően hazudja, hogy tehetségkutató a futball, a krikett vagy a rögbi területén (mentális jegyzetet tett, hogy később megkérdezi Hermionét ezekről, mert valóban érdekesen hangzottak).

Hermione is azzal töltötte a nap nagy részét, hogy felsorolta azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyeket Dracónak kerülnie kellett: Merlin, muglik, Mardekár, Malazár, Griffendél stb… Inkább olyan érzés volt, mintha vizsgára készülne, csak sokkal nagyobb a téttel.

Ma este rengeteg tényező játszott, és egy rossz mozdulat azt jelenthette volna, hogy a barátja lebukik. Draco nem akart az a fél lenni, aki felelős Theo boldogságának elrontásáért. Ha minden más kudarcot vallana, akkor jobbára hallgatott, és hagyta, hogy Granger beszéljen.

Ahogy közeledtek az étteremhez, Draco érezte, hogy Hermione megfeszül, a vállai a füle körül felhúzódnak. Végigsimította a kezét a lány karján, hogy magára vonja a figyelmét.

– Minden rendben van?

Hermione feszült mosollyal nézett Draco felé, és bevallotta:
– Csak remélem, hogy nem lesznek túl furcsák a dolgok… Nem igazán ismerem Theót, és tudom, butaság, amiért le akarom nyűgözni, de ha még mindig úgy gondol rám, ahogy a Roxfortban ismert, akkor aggódom…

– Granger, hagyd abba. Hidd el, Theo imádni fog téged.

Én szeretlek téged.

Ez a bosszantó gondolat annál riasztóbb ütemben bukkant fel, minél több időt töltött Draco Hermione jelenlétében. Sikeresen megakadályozva, hogy ismét elhagyja a száját, Draco az étterem felé biccentett. Hermione is bólintott, és egy utolsó ideges kifújást engedett ki, mielőtt továbbindult volna a forgalmas létesítmény belsejébe.

Sasha némileg meglepő módon érkezett. Theo mellett ülve a páros igen markáns képet vágott, szinte az ellentétek tanulmányát. Theo olyan vékony volt, hogy már-már megnyúltnak tűnt, a bőre olyan sápadt, mint Dracóé, apró, sötét szemei és hullámos barna haja volt, egy feszült energiától feltekeredett férfi. A mellette ülő nőnek sötét bőre volt, göndör, fekete fürtjeinek felét hajcsat tartotta hátra, és nagy, borostyánszínű szemei természetfeletti módon ragyogtak az étterem gyenge fényében, testtartásából alig elfojtott öröm sugárzott. Amikor Theo megpillantotta őket, az arca kissé megrándult az aggodalomtól, amit egy fanyar vigyor követett. Amikor a férfi egy könnyed lökést adott neki, és Draco és Hermione felé intett, Sasha arca óriási mosolyra hasadt, amely fényes fogait mutatta.

– Ők azok! – Sasha hangja áthallatszott az éttermen. Amikor Theo bólintott, Sasha felpattant a székéről, és az asztal feléjük tartott, látszólag képtelen volt visszafogni az izgatottságát. Dracónak alig volt ideje megnyugodni, mielőtt a lány túláradó ölelésbe csavarta a középső karját.

– Ó, istenem, olyan csodálatos, hogy végre találkozunk mindkettőtökkel.

Kiengedte a megriadt Dracót a szorításából, és azonnal átölelte Hermionét.

– Ó, veled is – sikerült Hermionénak gyengén kimondania, láthatóan őt is meglepte a nő lelkes üdvözlése. Egy pillanatra Draco aggódott, hogy a mugli viselkedési normák között rendszeresen szerepel-e ez a fajta tapintatos megnyilvánulás, de Hermione reakciója alapján úgy tűnt, Theo barátnője talán kivételes eset.

– Szerelmem, nem tudom, Granger hogy van vele, de azt biztosan tudom, hogy Draco nem az az ölelkezős típus – jött Theo kötekedő hangja az asztal felől.

– Igaz, bocsánat – villantott nekik Sasha egy bocsánatkérő mosolyt. – Theo mondta, hogy ma estére vegyek vissza a tempóból, de nagyon örülök, hogy végre a változatosság kedvéért találkozhatok a barátaival. Nem is értem, miért rejtegetett titeket olyan sokáig.

Theo felállt, amikor az asztalhoz értek, és szórakozott vigyorral kezet fogott Dracóval. Draco sejtette, hogy barátja mit talált olyan viccesnek, és ha őszinte akart lenni, a helyzet objektíve abszurd volt. Draco Malfoy Hermione Grangerrel a karján, Theodore Nott pedig egy muglival udvarol. Lucius és idősebb Theodore Nott a helyszínen spontán felgyulladt volna.

– Granger, régen volt már – jelentette ki Theo idegesen, és udvariasan lehajtotta a fejét Hermione felé, miközben a vigyor átadta helyét egy szűk, bűnös mosolynak.

– Helló, örülök, hogy újra látlak – felelte Hermione, és a saját ideges mosolyával válaszolt.

Theo felállt, hogy kihúzza Sasha székét, miközben Draco ugyanezt tette Hermionéval. Néhány tisztavérű szokása nehezen hal ki.

– És nem rejtegettem őket, mondtam már, szerelmem, ők ketten elég gyakran utaznak a munka miatt. Ezt itt már alig tudom kivinni a kocsmába – erősködött Theo, és Draco felé rántotta a fejét.

– Szóval Draco… jól mondom? – Draco bólintott, és a lány izgatottan nyomult tovább. – Bocsánat, fogalmad sincs, milyen jó érzés a másik oldalon állni. Tudod, a családom Ghánából származik, és bár a nevek terén elég könnyen megúsztam a dolgot – a Sasha elég gyakori, mondhatnám – rengeteg családtagomnak van hagyományos ghánai neve, és el sem tudom mondani, milyen gyakran hallják, hogy „milyen egyedi név, hogy is ejtik ezt?”. Szóval a szüleim legalább ettől megkíméltek. – Mindezt nagyon gyorsan mondta, majd Hermione felé fordította a figyelmét.

– És Hermione, ez most határozottan az első! A szüleid A tél meséje után neveztek el téged?

Draco kíváncsian fordult a mellette álló boszorkány felé. A Hermione furcsa (és szerinte kedves) név volt, de fogalma sem volt az eredetéről.

– Igen! Anyukám olvasta az egyetemen, és a név megmaradt benne. Te vagy az első ember, akivel találkoztam, aki ismeri az utalást. Ez a kedvenc műved Shakespeare-től?

– Te jó ég, dehogy, ki nem állhatom őket, bocsánat. Anyukám angol irodalomprofesszor, úgyhogy már kiskoromtól kezdve rengeteg klasszikus olvasására kényszerültem. Minden igyekezete ellenére sosem voltam nagy könyvbarát.

Theo felnyögött:
– Te jó ég, Sasha, ha volt valami, amit mondhattál volna, hogy Granger ne kedveljen téged, az az volt, hogy azt mondtad, nem szeretsz olvasni.

Draco szórakozottan kuncogott, de érezte, hogy Hermione megfeszül mellette, mivel nem volt hozzászokva Theo jóindulatú humorához.

Sasha megvonta a vállát, nem mentegetőzött.
– Ezért szereti őt az anyám. Öt percre magára hagyom őket, és máris azt mondják: – Thackerayt szörnyen túlértékelték, nem gondolod? Apámmal pedig próbáljuk megállni, hogy ne guruljon ki a szemünk a fejünkből. Apának és nekem is.

Ekkor közeledett a sommelier, és miután Sasha megerősítette a többiekkel, hogy a bor elfogadható, tökéletes franciául folytatott beszélgetést, miközben Theo csodálattal a szemében nézte.

– Merci beaucoup – trillázott, miközben a sommelier mindenkinek töltött egy pohárral. – Köszönöm, hogy elszórakoztattak ma este, az itteni sous chefhez jártam iskolába, így sikerült asztalt szereznem nekünk. Theo mindig elvisz ezekbe az előkelő helyekre, és gondoltam, viszonzom a szívességet, és megpróbállak lenyűgözni titeket.

Draco felvonta a szemöldökét, miközben Hermione újabb ideges nevetést eresztett meg.
– Bevallom, egy kicsit meg voltam ijedve. A szüleim már néhány hónapja várólistán vannak egy foglalásra, azt hiszem.

Miután leadta az ételrendelést, Sasha rögtön belevetette magát a kihallgatásba. Draco megerősítette magát. Merlin, minden mugli nő ilyen pezsgő volt? Ilyen kíváncsiak? Úgy tűnt, ő és Theo nem csak fizikai értelemben, hanem személyiségileg is szöges ellentétek voltak.

– Előre is bocsánatot kérek, de annyi kérdésem lenne hozzátok-

– Miről? – kérdezte Draco óvatosan.

– Theóról természetesen! Ti vagytok az első emberek az életéből, akikkel találkozom. Milyen volt az iskolában?

Ó, persze. Theo Nott, gazdag, magányos árva. Draco mentálisan megjegyezte, hogy ne említse a jelenleg nagyon is élő Lady Cordelia Nottot.

Draco elgondolkodva belekortyolt a borába.
– Hát, igazából születése óta ismerem őt. A családjaink régi barátok voltak. – Észrevette, hogy Theo könyörgő pillantást vet rá, de Draco nem akart csalódást okozni a barátjának. Theo túl sokszor mentette meg a seggét az elmúlt években.

– Theo nagyon komoly diák volt, én pedig egy kicsit, mondjuk úgy, hanyagabb voltam a tanulási szokásaim terén. Egy… kevésbé felelősségteljes társaságba csöppentem, de Theo volt olyan kedves, hogy az érettségi után felújította a barátságunkat. – Az érettségi vizsga, amit Draco szólóban tett le, hiszen otthonról szerezte meg a diplomáját. Kedvetlenül azon tűnődött, hogyan érte el Theo a RAVASZ-t, és mentálisan elrakta a kérdést egy későbbi időpontra. Mi mást nem vett még a fáradtságot Draco, hogy megtudja a barátjáról?

Theo mintha kissé elernyedt volna Draco őszinteségétől.
– Ugh, tudtam, hogy totális könyvmoly – cukkolta Sasha, és Draco visszafojtotta a száját a látványtól, ahogy az általában sztoikus barátja szeretetteljes mosolyt váltott a barátnőjével. Ha az asztalnál elkezdenének smárolni, nem volt kétsége afelől, hogy sietve távozik.

Theo átkarolta Sasha vállát.
– Én? Kérlek! Nekem itt abszolút semmi közöm nem volt Grangerhez. Ő volt az évfolyamunk legjobbja, minden évben, tudod, abszolút senki sem tudott a közelébe férkőzni.

Hermione szépen elpirult meglepetten Theo bókjára.
– Ó! Hm, köszönöm Theo.

– Ti ketten internátusban szerettetek egymásba? – kérdezte Sasha hirtelen, gesztikulálva Draco és Hermione között.

Mielőtt Draco vagy Hermione akár csak kinyithatta volna a száját, Theo felszabadult nevetésben tört ki. Több percbe telt, mire lenyugodott, miközben Draco bámult, Hermione pedig visszaharapta a vigyort.

– Mi olyan vicces? – kérdezte Sasha.

– Igen, Theo, nem találom itt a humort, talán elég sok bort ittál ma este – húzta ki magát Draco.

Theo megtörölte a szeme sarkát.
– Te… te ezt nem érted. Ezek… ezek ketten… abszolút utálták egymást az iskolában – zihálta. – Úgy értem, senki sem gondolta volna… soha… soha… hogy ezek ketten valaha is összejöhetnek.

– Nagyon szépen köszönöm, Theodore, milyen szépen mondtad – csikorgott ki Draco ingerülten.

– Hagyd abba a nevetést Theo, Jézusom. – Sasha megpaskolta a vállát. – Ó, de ez még romantikusabb! Tiltott szerelem!

Theo erre csak még jobban felnevetett, és Draco legnagyobb megdöbbenésére Hermione is csatlakozott hozzá.
– Ó, lazíts már, Malfoy! – cukkolta Hermione, és békítő kezet tett a karjára. – Még csak két hónapja járunk.

– Szóval ellenségek voltatok a suliban, mi változott? – érdeklődött Sasha.

A háború. Kínzás. Halál. Pusztítás. Függőség. Megváltás. Barátság. Szerelem. Nekem mindez megfelel.

Draco aggódva találkozott Theo tekintetével, és pánikszerűen Hermione felé fordult, de az csak mosolygott rá, és a hideg rettegést, ami azzal fenyegetett, hogy beszivárog a lelkébe, elégette a szemének melegsége. A lány egy élő, lélegző patrónus volt, aki elűzte a sötétséget, amely fel akarta emészteni őt.

– Megcsináltuk – mondta egyszerűen, majd meglepte Dracót azzal, hogy lágyan megcsókolta az arcát.

Szeretlek.

Hermione úgy terelte a beszélgetést, hogy megkérdezte Sashát arról, hogyan találkozott először Theóval. Miközben a nők csevegtek, Draco elkapta Theo tekintetét, arra számítva, hogy barátja gúnyolódik rajta Hermione nyilvános szeretetnyilvánítása után. Theo azonban megértő, ám kissé szomorú mosollyal nézte Dracót, a tekintetének gyötrődő éle pedig gyötrődött.

Örülök neked – közvetítette. De miért vesztegettünk ennyi időt? Olyan vakok voltunk, és ez majdnem mindenünkbe került.

A vacsora felénél Sasha kiment a mosdóba. Theo megvárta, amíg a lány elég messze kerül, mielőtt hosszan kifújta a levegőt.

– Bocsánat a kifejezésért, de Merlin kibaszottul idegőrlő ez az egész – jelentette ki, és lecsurgatta a borospoharát. Letéve azt, Hermionéhoz fordult.

– Granger, mondhatom azt, hogy te egy ajándék vagy az égiektől. – Hermione elpirult, és megpróbált visszakozni.

– És mi vagyok én, egy átkozott pókféreg? – morgott Draco, de Theo türelmetlenül leintette.

– Fogd be, te csak a szemet gyönyörködtető vagy. Fogadok tíz galleonba, hogy Sasha még az este vége előtt tesz egy megjegyzést arra, hogy szerinte milyen jól nézel ki.

Theo újratöltötte a poharát, tekintete lesütött és hirtelen komoly lett.
– Granger, tudnod kell, mennyire nagyra értékelem, hogy itt vagy ma este. Valószínűleg azt hiszed, hogy alattomos vagyok, amikor nem mondom el neki a teljes igazságot, de szeretném lassan bevezetni őt a világunkba. Tudom, nem a legjobb a múltunk, és nagyon sajnálom, ha valaha is…

– Theo – vágott közbe a lány. – Kérlek, ma este ne kérj bocsánatot! Nem ismertük egymást jól az iskolában, és hajlandó vagyok ma este újrakezdeni, ha te is hajlandó vagy erre.

Istenek, ennek a boszorkánynak a megbocsátó képessége elképesztő volt. Én szeretlek téged.

– Ez hihetetlenül nagylelkű tőled, és több, mint amit megérdemlek. Köszönöm, Granger!

– Hívj nyugodtan Hermionénak, tudod, nem mondom el a mardekáros barátaidnak – mondta szemérmesen.

Theo felkacagott, és Draco felé fordult.
– Megtartod őt, úgy döntöttem.

Igen, igen, megtartom. Nekem ez így van rendjén.

Draco megforgatta a szemét, és megfordította Theót.

A három varázsképességű kihasználta, hogy Sasha hallótávolságán kívül van, és szabadon beszélgettek. Vagy inkább, ahogy Draco megjósolta, Theo és Hermione felváltva próbálták egymást túlszárnyalni. Azzal kezdődött, hogy Theo megdicsérte a nemrég született kentaurrezervátum földtörvényét, Hermione szerényen viselkedett, és meglepődött, hogy Theo ismeri a karrierjét, majd Theo szégyenlősen bevallotta, hogy végigolvasta az egész törvényt, amit a lány írt, Hermione ezután az ősi rúnák velencei felfedezéseiről beszélt, Theo pedig kockafejű követő kérdéseket tett fel a velencei könyvtárról… és Draco fetrengett volna a féltékenységtől, ha nem melegítette volna meg az összezsugorodott fekete szívét, hogy látja, jól kijönnek egymással.

Amikor Sasha visszatért, az étkezés hátralévő része meglehetősen barátságosan telt el. Mivel Hermione és Theo összemelegedtek, a beszélgetés sokkal természetesebben folyt. A beszélgetés nagy részét még mindig Sasha uralta, aki látszólag pukkadásig telt a kíváncsiságtól Theo korábbi életével kapcsolatban.

Draco elég érett volt ahhoz, hogy elismerje, Theo jól választott. Ez a nő az ő ízlésének túlságosan is beszédes volt, de tagadhatatlanul vonzó, művelt, intelligens és magabiztos. Ha nem lett volna olyan szerencsétlen, hogy muglinak született, akkor teljesen kívül esett volna Theón. Draco belsőleg összerezzent, amiért még mindig engedte meg magának, hogy alsóbbrendűnek tartsa, de nehezen tudta felfogni, hogy egy olyan ember, akinek az ereiben teljesen hiányzik a mágia, egyenrangú vele. Elég sok muglival volt már együtt ahhoz, hogy a létezésük miatt ne zavarják, elvégre ők is csak emberek voltak, és minden ember (mágikus vagy nem mágikus) egyformán idegesítette az örökkévalóságig. Talán ezt a beszélgetést jobb lett volna a következő, Browning gyógyítóval való találkozására hagyni.

Sasha Hermionéval kapcsolatos kérdezősködése felkeltette a figyelmét.

– Hermione, említetted, hogy a szüleid Londonon kívül élnek?

– Igen, mindketten fogorvosok, saját, kettős praxisuk van és vezetik azt.

Sasha szemöldöke a hajvonalához repült.
– Nem kell kérdeznem, hogy engedhetted meg magadnak a bentlakásos iskolát. Mi a te történeted, Draco? Jótékonysági eset vagy, mint az én Theóm itt, vagy egy fogorvosi dinasztia örököse, mint a barátnőd?

Hermione tényleg ennyire gazdag volt? Ahogy Sasha olyan lenyűgözöttnek tűnt a szülei karrierje láttán, úgy tűnt, mintha galleonokban hemperegne, de akkor ezt biztosan tudta volna róla? És Theót is rendesen fel kellett volna bordáznia a „szegény kis árva, aki a gazdag” színjáték miatt. A Nott-birtok grandiózusságban a Malfoy-kúria után a második helyen állt, és a Gringotts páncéltermeinek tartalma ugyanolyan túláradó volt. Valóban jótékonysági ügy.

Theo hitetlenkedve felhorkantva mentette meg Dracót a válaszadástól.
– A Malfoy családnak több pénze van, mint Istennek.

Egy ilyen megjegyzéstől a fiatalabb Draco kidüllesztette volna a mellkasát, és a Malfoyság előnyeiről harsogott volna, de manapság úgy tűnt, ez nem számít annyira. A páncélszekrényeiben lévő összes arany sem adhatta meg neki azt, ami fájdalmasan hiányzott neki: egy tekintélyes nevet.

– Ne hozd zavarba a barátodat, Theo. Bár most már tudom, miért tartott ilyen sokáig ez a találkozó, hiszen a barátaid mindketten őrülten vonzóak és jómódúak. Talán túl korán állapodtam meg veled – egészítette ki a kijelentését egy kacér kacsintással Draco felé.

Theo hátradőlt a székében, és „10 galleont nekem” mormogott Draco felé.

Hermione visszairányította a beszélgetést Sashára.
– Már majdnem befejezted a kulináris iskolát?

Miközben Sasha az oktatásáról fecsegett, Draco kihasználta az alkalmat, hogy megfigyelje Theót. A szemei üvegesen csillogtak, elragadtatva figyelte a mellette ülő nőt. Amikor Sasha elárulta, hogy a legnagyobb ambíciója az, hogy cukrászból saját pékség tulajdonosa legyen, Theo még el is áradozott:
– Zseniális lenne. Minden, amit csinál, fantasztikus. – A férfi lágy csókot nyomott a lány halántékára, aki válaszul imádottan felnézett rá.

Istenek, így nézett ki Grangerrel? Nem csoda, hogy Ginny egész tegnap este olyan ellenszenvesen önelégültnek tűnt, miközben Potter a hányás határán állt.

Amikor később az este folyamán elváltak útjaik, a nők meleg ölelést váltottak.
– Hermione, cseréljünk számot! Szívesen találkoznék velük, amikor ezeknek a kettőnek szüksége van a „csak fiúk a kocsmában” estéikre.

Theo halkan nyújtotta a kezét Dracónak egy halk:
– Köszi, haver… mindent – felkiáltással.

Semmit sem tudott mondani barátja kétségbeesett megkönnyebbülésére, amit megfelelőnek érzett. Hermione sokkal jobban értett az ilyesmihez, a hála elfogadásához. Persze, amikor Theo búcsúzóul kezet rázott vele, és azt mormolta:
– Köszönöm, hogy… te vagy.

Hermione melegen válaszolt:
– Nem kell megköszönni, Theo. Örülök, hogy megismerhettelek.

Hermione átkarolta Draco könyökét, miközben egy biztonságos megjelenési ponthoz sétáltak, megmutatva ezzel egy újabb területet, amelyben kiválóan teljesített: a gyengéd gesztusok olyan természetesen jöttek neki. Draco gyakorlatilag egzisztenciális válságban szenvedett, mielőtt eldöntötte volna, hogy nyilvánosan fogja-e a kezét.

– Tetszett Theo – vallotta be halkan. – Látom, hogy sokat jelent neked.

– Ő is kedvelt téged. – Draco bizonygatta. – Talán egy kicsit túlságosan is. – Nem tudta megállni, hogy ne tegye hozzá.

Hermione megforgatta a szemét.
– Nem lehetsz komolyan féltékeny! Különben is, nyilvánvalóan fülig szerelmes Sashába. Szerintem nagyon aranyosak voltak együtt.

Valamiért ez az ártalmatlan kijelentés szorongást keltett a mellkasában. Milyen képet alkotott Draco és Hermione mint pár? Ginny látszólag szórakozottan nézett rájuk. Potter zavartnak tűnt, de vonakodva elfogadta. Theo úgy tűnt, hogy az elképzelést, hogy együtt vannak, minden idők legviccesebb kozmikus viccének tartja.

– Mit gondolsz, mások hogyan látnak minket?

A lány felnézett rá, láthatóan meglepődve a kérdés nyílt sebezhetőségén.

Megállt a járásban, és a férfi elejéhez húzódott, a karja átkarolta a derekát.
– Szerintem a barátaink látják, hogy boldogok vagyunk, még ha kell is nekik egy kis idő, amíg felfogják a fogalmunkat. Ami a világ többi részét illeti? – Hermione lábujjhegyre állt, és lágyan megcsókolta Dracót. – A világ többi része elhúzhat a francba.

Én szeretlek téged. Én is szeretlek téged. Én is szeretlek téged.

Nekem ez így jó.

***

Draco végigkanyargott a folyosón, kezében nyitott füzet – a születésnapi ajándék Hermionétól –, és az agya még mindig kavargott attól, hogy néhány nappal korábban kapta meg. Mindketten túlságosan elfoglaltak voltak a munkarendjükkel, majd a barátaikkal való vacsorázással ahhoz, hogy június közepéig megünnepeljék a születésnapját. De, amikor Hermione átadta neki az ajándékát, Draco úgy gondolta, hogy megérte a várakozást.

Elakadt a szava, amikor a csomagolás lehullott, és felfedte az egyik társas naplót, amit eredetileg Hermionénak ajándékozott karácsonyra. Hermione idegesen fecsegett előtte, gyorsan elmagyarázta, hogy nem akar önmagában újraajándékozni valamit, és ha a férfi borzasztóan ízléstelennek találja, akkor természetesen van neki valami más, de Draco süket füleire talált a fecsegése.

Amikor ezeket odaadta neki, azt hitte, hogy a feleslegeset majd az anyjának, vagy a Weasley-lánynak, esetleg magának Potternek adja tovább; a szándék az volt, hogy megkönnyítse a kommunikációt valakivel, aki fontos az életében.

És a lány őt választotta.

– …és még valami mást is terveztem neked, csak gondoltam…

– Granger.

Mély levegőt vett, és végre abbahagyta a kézrátételt.
– Igen?

– Biztos vagy benne, hogy ezt nekem akarod adni?

A lány arca homlokráncolva húzódott össze.
– Persze, hogy azt akarom, hogy a tiéd legyen.

– Miért?

A lány megint elkezdett a kezével babrálni, és dühösen elpirult.
– Mert amióta nálam van, folyton azon gondolkodtam, hogy kivel akarok beszélgetni napközben valami érdekes dologról, amit olvastam vagy láttam a munkahelyemen… kivel akarok bizalmaskodni a nap végén… kivel akarok még egy utolsó beszélgetést folytatni, amikor lefekvés előtt a teával elhelyezkedem. És hát… ó, tényleg azt akarod mondani, hogy-… ó, tényleg azt akarod mondani?

Draco a legjobb vigyorát adta a lánynak.
– Gyerünk, elvégre ma van a születésnapom.

– Rendben – fújta ki a boszorkány. – Te voltál az, oké? Mindig te voltál, te önző, egoista…

Húzta el a száját, és nem sokkal később megtalálta a másik születésnapi ajándékát, ami Hermione volt egy nagyon csinos csipkés melltartó és bugyiszettben.

Most, hogy már tudott a lány kis fétiséről a mocskos beszédben (édes Merlin, de már most félkemény volt, ha csak erre gondolt), talán ízelítőt adhatna neki az írásból. Magában vigyorogva Draco becsukta a naplót, és megfogadta, hogy később kitalál néhány kéjes gúnyt a lánynak. Hermione ma teára volt hivatalos a szüleivel. Dracót nem kérte, hogy kísérje el, és ő sem ajánlotta fel. Egyelőre elég volt, hogy Potterék és Theo tudtak a kapcsolatukról.

A nap folyamán céltalanul Draco megállt, amikor elhaladt a zeneszobája mellett. A Layla zongoradallama nem hagyta nyugodni az elmúlt hetekben, talán ha eljátssza, az segíthet. Elég egyszerű darab, gondolta, és leült a Blüthner-zongora padjára, és szórakozottan pengette a billentyűket. A hangszer tökéletesen hangolt. Draco azon tűnődött, hogy Crick vajon használatra készen tartja-e.

Miután néhány percig néhány skálával felfrissítette az izommemóriáját, Draco megpróbálta felidézni a dalt. Semmi, amit játszott, nem hangzott egészen jól, és hamarosan frusztrált lett. Felállt, és felemelte a pad fedelét. Talán az anyja tartott itt néhány kottát.

Talált néhányat a szokásos klasszikus kották közül, de semmi olyat, ami igazán lekötötte volna a figyelmét. Amikor a padot le akarta zárni, egy darab pergamen akadt meg a szeme előtt, amely az egyik zsanérba akadt, és részben a fedél tetejére tapadt. Finoman megrántotta, és sikerült kiszabadítania anélkül, hogy elszakította volna a törékeny és a kortól megsárgult pergament.

A finom levelet kibontva Draco látta, hogy Narcissának címezték, és majdnem 28 évvel ezelőtti dátummal volt ellátva.

Legdrágább Cissy,

Nagyon remélem, hogy ez a levél a kezedbe kerül. Azért írok, hogy gratuláljak neked és a férjednek a fiatok születéséhez. A Prófétában megjelent híradás szerint a Draco nevet adományoztátok neki. Valóban szép név, és nagyon is illik a családi hagyományhoz.

Bár már évek óta nem beszéltünk, úgy éreztem, hogy legkedvesebb jókívánságaimat kell átadnom egészséges kisfiuatok születése alkalmából. A férjed bizonyára rendkívül büszke arra, hogy fiú utódja született.

Nekem is van egy lányom, Nymphadora. Leghőbb vágyam, hogy egy napon gyermekeink találkozhassanak és családtagként ismerhessék meg egymást.

Talán eléggé elbizakodott vagyok, de szeretném azt hinni, hogy ha a kapcsolatunk nem szenvedett volna annyira a Teddel kötött házasságom miatt, akkor te engem neveztél volna ki Draco keresztanyjának. Még jobban belehajolva ebbe a fantáziába, remélem, hogy elfogadod a neki szánt ajándékomat is, hiszen egy keresztszülőnek joga van ahhoz, hogy egy kis extravaganciával ajándékozza meg a keresztgyermekét.

Jól emlékszem a zongorázási képességeidre, Cissy, és nagyon sajnálom, hogy már nincs szerencsém hallani a játékodat. Nagyon tehetséges voltál zenében, és imádkozom, hogy a gyermeked örökölje a tehetségedet. Még ha soha nem is veszed tudomásul levelemet, kérlek, add meg fiadnak a lehetőséget, hogy éppen ezen a hangszeren tanulhasson. Egy olyan tapasztalt játékos, mint Ön, biztosan felismeri, hogy a minőség és a kivitelezés felülmúlhatatlan.

Kérlek, mondja meg Dracónak, hogy Andromeda nénje már most szereti őt. Remélem, hogy egy nap találkozhatok vele, és amikor elég idős lesz a játékhoz, semmit sem szeretnék jobban, mint tanúja lenni, ahogyan használja ezt az ajándékot.

És drágám, ha bármikor bármire szükséged van, ne habozz hozzám fordulni. Mindig családtagnak foglak tekinteni.

Szeretetteljes húgod,

Andromeda

Draco keze remegett, mire befejezte a levél olvasását. Ez a zongora, éppen ez a zongora volt a születési ajándéka Andromeda nénitől. Andromeda Tonks, született Black, akinek a nevét Draco soha nem hallotta elhagyni az anyja ajkán, és csak egyszer az apja szájából, bár akkor „az a mocskos mugliszerető” előzte meg.

Andromeda Tonks, a vérrokona, csak egy idegen volt számára, míg a vérbeli Harry Potterhez hasonlók családtagnak nevezhették. Ha a körülmények mások lettek volna, talán Draco kapta volna a keresztapa megtiszteltetést Teddy Lupinnak, nem pedig Potternek.

De nem, a családja ostoba büszkesége ismét szabotálta azt, ami igazi családi kapcsolat lehetett volna. Mi másba került még Dracónak a szülei tudatlansága?

Kérlek, mondd meg Dracónak, hogy Andromeda nénikéje máris szereti őt.

A szavak összemosódtak a szeme előtt, és amikor a torkában égő érzés túl sok lett, Draco fojtott zokogást eresztett meg. Miért tartotta meg az anyja a zongorát? Miért nem mondta soha, honnan származik? Mit rejtegetett még előle ennyi éven át? Annyira büszke volt, hogy hidegen visszautasította a nővére megbékélésre irányuló közeledését? Vagy talán úgy érezte, hogy ezt el kell titkolnia apa elől?

De megtartotta. Megtartotta a levelet és a zongorát. Miért nem nyújtotta ki a kezét most, amikor a háborúnak vége, és apa elment?

Draco számára mindennek semmi értelme nem volt, és a fejét a kezébe szorította, miközben a könnyei folyton potyogtak, a felfedezés érzelmi súlya úgy hatott a gyomrába, mint egy csapás a gyomrába. Megszárította a szemét és a bánat hamarosan átadta helyét a harag tüzének. Egy része legszívesebben darabokra zúzta volna az előtte álló hangszert, majd felgyújtotta volna a darabokat. Kurvára elege volt abból, hogy a szülei döntéseiért fizetnie kellett.

Draco dühében feltrappolt a lépcsőt a könyvtárába. Megtalálva az anyjától kapott levélhalmazt, Draco az íróasztala mögé vetette magát, és átfutotta az elmúlt év minden egyes levelét.

– …Találkoztam a legelbűvölőbb fiatal boszorkánnyal, Draco, és nem is tudod, jövő héten Londonba készül látogatni…

– …Madame Avery is üdvözletét küldi, és biztos vagyok benne, hogy tudod, az unokahúga egy rendkívül tehetséges…

– …azt mondják, hogy itt nincs szükség a házimanókra, és tényleg, ebben nem is tévedhetnének nagyobbat…

– …miért is voltam tegnap a legkellemesebb vacsorán vele és a férjével, aki mellesleg beszélt nekem több politikai posztról, ahol szükség lenne egy angolul beszélő összekötőre…

– …nem bánná, ha beugrana a Twilfitt és Tattingsbe a kedvemért? A tavaszi kollekciójuk most debütált Párizsban, és szükségem lenne…

– …két évvel előtted végzett Beauxbatonsban, drágám, szóval talán már megismerkedtél vele a Trimágus Tusán?

Triviális ostobaság, az egész. A buta levelei csak haszontalan pletykákat tartalmaztak, ravasz célzásokat arra, hogy Draco olyan karrierre vált, ami jobban illik a családja kétes politikai múltjához, és végtelen sok ajánlást gazdag, tiszta vérű boszorkányokról, akiket Narcissa válogatott össze, hogy Draco végre letelepedésre csábítsa.

Egyetlen érdemi sor sem.

Ha őszinte akart lenni, aligha öntötte ki a szívét az anyjának, amikor válaszolt. Az igazat megvallva, a válaszai egyre felületesebbek lettek, ahogy egyre kevesebb időt töltött otthon, és egyre több időt Hermionéval.

Narcissa legutóbbi levelében egy bocsánatkérés szerepelt, amiért nem tudott visszatérni Angliába a születésnapjára, mert valami előkelő családnak szüksége volt a segítségére az éves nyári gálájuk megtervezésében (igazi megtiszteltetés, hogy felkérik a segítségére, biztosította őt). Júliusban visszatér, és akkor majd rendesen megünnepelhetik.

Draco alig tartotta meg az információt, amikor eltolta a leveleket, és nehézkesen hátradőlt az íróasztal székében.

Vajon megérte az árát, anya? Hogy tudsz továbbra is úgy tenni, mintha a családunk nem egy kibaszott bohózat lenne?

Egy hirtelen pillantás az órájára kirángatta Dracót a mélabúból. Hamarosan el kellett indulnia a Darazsak ma esti, Falmouth Falcons elleni meccsére, és hála Merlinnek a kviddicsért, különben egy magányos este elé nézett volna, és megpróbálta volna elkerülni a mentális összeomlást.

Összeszedte a levélgyűjteményt, és bedobta a könyvtári kandallóba, az ajtón kifelé menet pedig egy gyors pálcacsapással meggyújtotta a pergamendarabokat.
hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx|2023. Dec. 30.

Powered by CuteNews