28. fejezet


2008. július

Melegnek érezte a talárja belső, elülső zsebét. Kinyitva a kétoldalas naplót, Draco látta, hogy egy kellemesen meglepő kérés várja Hermionétól.

H: Át tudnál jönni hozzám ma este?

D: Természetesen – firkantotta vissza sietve. Minden rendben van?

H: Jól vagyok, csak látni akarlak.

Ha Draco látta volna magát az íróasztalánál vigyorogni, mint egy hülye, levarázsolta volna a saját arcát. Általában nem töltötték együtt a hétköznap estéket, így ez kellemes kitérő volt a szokásos, keddi rutintól. Ahogy azonban az óra egyre közelebb ketyegett a munkanap vége felé, egy alattomosabb gondolat kúszott a fejébe.

A lány üzenete meglehetősen rövid volt, nem igaz? Elég nyers? Semmi érzelmes írásjel, semmi kedveskedő kifejezés… nem is törődve azzal, hogy ők (még) nem voltak az a fajta pár, akiknek ilyen viselkedés illik.

De mégis, valami a távolságtartó, rövid üzenetben aggodalmat keltett a gyomrában. Mire Draco kilépett a kandallóból, sikerült meggyőznie magát, hogy Hermione azért hívta át, hogy szakítson vele.

Hatalmas megkönnyebbülésére, amint Hermione meglátta őt, rögtön felragyogott, és átkarolta.
– Megvan! Megvan!

Draco hátrahúzódott, és vigyorgott a lányra.
– Feltételezhetem, hogy most a Varázslény-Felügyeleti Főosztály új igazgatóhelyettesének jelenlétében vagyok?

– Igen! – visított, és a szemei ragyogtak a büszkeségtől. Heves csókot nyomott a férfi ajkára.

Szeretlek!

– Nem megmondtam, hogy neked adják? Nem tudom, miért voltál olyan ideges.

– Tudom, tudom, de soha nem akarnék ilyesmit feltételezni.

– Akkor ez most hivatalos? Bejelentették?

Hermione megrázta a fejét.
– Még nem. Amir nem sokkal ebéd előtt jött be az irodámba, hogy felajánlja nekem a posztot. Természetesen elfogadtam, de a papírokat csak holnap írjuk alá. Juanita az egyetlen, aki még tud róla, ő ma beugrott, hogy gratuláljon nekem kifelé menet. Ó, Merlin, nem lesz könnyű dolgom a helyét betölteni. Be kellene iktatnom vele egy találkozót, amin átbeszéljük a feladatok átadását és…

– Hé, hé, Granger lassíts! Szánj rá egy percet, hogy gyönyörködjön a teljesítményedben. Le a munkaruhával, ma este ünnepelünk. Igazából, maradjunk ennél a gondolatnál, mindjárt jövök.

Tizenöt perccel később Draco ismét kilépett Hermione kandallójából, ezúttal egy, a borospincéből származó, remek évjáratos pezsgősüveget szorongatva.

– Csak hogy tudd, ebből az üvegből csak kettő van, úgyhogy vedd úgy, hogy…

Hogy Hermione mit tekintsen magának, azt sosem tudta meg. Draco mondatának vége elhalt az ajkán, ahogy szemügyre vette az előtte lévő látványt a kanapén.

Ó, basszus, de szeretlek!

– Az az én ingem? – nyögte kiszáradt torokkal a férfi.

Hermione ajkai játékos mosolyra görbültek.
– Azt hiszem, igen.

– Van még valami más, amit elnyúltál, igaz?

Hermione meztelen lábait lecsúsztatta a kanapéról, és lassan odasétált hozzá. A fehér, galléros ing a combja tetejét súrolta, és lágy fürtjeit kirázta a kontya szorításából.

Tudta, hogy a lány tiltakozna a gondolat ellen, ha olyan ostoba lenne, hogy hangosan hangoztassa, ezért hallgatott. De a szó, ami megfordult a fejében, amikor megpillantotta a lányt a sajét ingében, ez volt: Az enyém.

A fülébe akarta morogni ezt a szót, miközben szeretkezett vele. Szerette volna ezt a szót minden olyan idióta férfinak odasziszegni, akinek volt mersze akár csak egy pillantást is vetni rá. Az egész világgal kiabálni akarta ezt a szót, miközben a lány az oldalán állt.

Az enyém. Az enyém. Az enyém. Az enyém. Mind az enyém.

Megállt a férfi előtt, és megvizsgálta a kezében lévő üveget.
– Lehet, hogy véletlenül ezzel a ruhadarabbal távoztam, miután legutóbb nálad szálltam meg.

– Értem – mondta a férfi, és megnyalta az ajkát. – Ez bizony különös öltözék, igazgatóhelyettes asszony, aligha illik egy olyan magas rangú minisztériumi tisztviselőhöz, mint te. De, amit tudni szeretnék… – Draco lezárta a köztük lévő parányi távolságot, és az ujjával kioldotta az ing felső gombját. – …az, hogy mi van rajtad alatta?

Hermione felemelte a pálcáját, és két üvegpoharat idézett a konyhából.

– Önts nekem ebből az abszurdan drága pezsgőből, és talán megmutatom.

Draco ügyesen kipattintotta a dugót a pálcájával, és megtöltötte a poharaikat. Az italok a kezükben, Hermione visszavezette a kanapéhoz, és könnyedén leültette. Belekortyolt a pezsgőbe, miközben leereszkedett, hogy a férfi ölébe üljön.

– Nem mintha panaszkodnék, de ugye tudod, hogy a múlt hónapban volt a születésnapom?

Hermione felvonta a szemöldökét, és a következő lendülettel kiürítette a poharát. Mielőtt Draco megjegyezhette volna, hogy az ilyen minőségű pezsgő arra való, hogy kortyolgassák és élvezzék, nem pedig arra, hogy elgurítsák, mint valami közönséges kocsmai sört, a lány egy véraláfutásos csókkal ragadta meg a férfi száját. Volt annyi tartása, hogy az italát letegye a dohányzóasztalra.

Draco örömmel fedezte fel, hogy a lány lemondott a melltartóról az inge alatt. A férfi a boszorka ajkára nyögött, ujjait a szövet alá vezette, és felmérte a bugyi helyzetét. A puha szatén találkozott az ujjbegyeivel, miközben a lány nyelve a férfiéhoz csúszott. Hermione elejtette az üres pezsgőspoharat, és Draco hallotta, ahogy puffan és elgurul, miközben az immár szabaddá vált kezei a férfi inggombjainak kigombolásával foglalkoztak.

Hermione lehajtotta a fejét, hogy tátott szájjal csókokat nyomjon a férfi bőrére, miközben Draco erősen markolta a lány hátsóját, hogy a középpontját a férfi merev farkához szorítsa, és testük hevesen ringatózott egymáson. Ha a lány úgy akarta megünnepelni az előléptetését, hogy a kanapén szexeljenek, akkor távol állt tőle, hogy megtagadja ezt a gyönyörű boszorkánytól, aki az ajkaival és a csípője érzéki mozgásával minden józan eszét elvette. Ez volt minden bizonnyal Draco legjobb kedd estéje az utóbbi időkben.

Az enyém.

A kellemes érzésekben elmerülve egyikük sem vette észre, hogy a kandalló aktiválódott, és egy másik személy lépett be a nappaliba.

– Hé, Hermione, most hallottam… Ó, a kurva életbe, Jézus Krisztus!

Hermione meglepetten és megalázottan felsikoltott, és gyorsan legurult Draco öléből.
– Szia, Harry! – mondta több hangmagassággal magasabban.

Draco élete egyik legkínosabb csendje húzódott el, miközben Hermione olyan mélyre húzta az inget a testén, amennyire csak lehetett, és egy vörös arcú Harry Potter a padlót nézte.

Draco felsóhajtott, megigazította kócos haját, és begombolta a saját ingét.
– Jó estét, Potter! – húzta ki magát, hogy túl legyen a legrosszabbon.

Harry megköszörülte a torkát.
– Elnézést, hogy ah… félbeszakítom, én ööö…

– Semmi baj, Harry – biztosította Hermione, amivel Draco teljes mértékben nem értett egyet. – Elfelejtettem bezárni a kandallót, miután Malfoy átjött. Mi csak ööö… megünnepeltünk egy jó hírt, amit ma kaptam…

– Igen, ezért ugrottam be! – Potter összeszedte magát, és felnyomta az orrán a szemüvegét, egy olyan tikket csinált, amit Draco megvetett. – Lehet, hogy beavatottja vagyok egy bizonyos Hermione Granger nemrég történt előléptetésével kapcsolatos információnak. – A barom idióta mosolya eltűnt az arcáról. – De látom, hogy zavarok, úgyhogy…

Igen, Potter, zavarsz. A férfi, aki kicseszett életével éppen hátráltatja a szexben.

– Nem, egyáltalán nem, hadd öhm, öltözzek fel.

Potternek legalább volt annyi tisztesség, hogy elfordítsa a tekintetét Hermionéről, amint átment a szobán abban egy szál semmi ingben, ami Dracóé volt.

Kettesben maradtak, Potternek volt képe félénk vigyort mutatni Dracónak, és huncutul megkérdezni:
– Minden rendben, Malfoy?

– Voltam már jobban is – válaszolta Draco szárazon.

Potter ledobta a dohányzóasztalra a magával hozott üveget, és helyet foglalt egy karosszékben, ahol otthonosan érezte magát. Draco beletörődött a jelenlétébe, és csendben ült, amíg Hermione vissza nem tért, de úgy tűnt, Potter a megfelelő hajápoló szerek mellett utálja a csendben létet is.

– Szóval, te és Hermione… ez még mindig jól megy?

– Nyilvánvalóan – gúnyolódott Draco. – Még jobban menne, ha nem ugrottál volna be azzal az olcsó szajréval.

Potter vállat vont és fiúsan vigyorgott.
– Ez már hagyomány, várd meg, amíg meglátja.

Merlin segítsen rajta, de a „könnyen felbosszantható Pottert” bármikor szívesebben fogadná, mint a „pimasz Pottert”.

– És hol van ma este a jobbik feled? Ő inkább tűnik olyan típusnak, aki alkalmatlan pillanatokban beront egy barátja kandallóján

– Igen, hol van Gin? – szólt Hermione, ahogy újra belépett, most már lényegesen több bőrt takaró farmerben és hosszú ujjú ingben.

– Sajnálatát küldi, de teljesen ki van ütve. Mostanában állandóan fáradt, gondolom, ez az első trimeszter velejárója. Ó, és Malfoy?

Potter megfordult, és vigyorgott Draco felé.
– Feltétlenül meg fogom neki mondani, hogy a jobbik felemnek nevezted. Sok szerencsét ahhoz, hogy ezt megérjem.

Draco elkomorult, de nem tett megjegyzést, és azon siránkozott, hogy elvesztette a természetes gyűlöletet, ami valaha virágzott közte és Potter között.

Hermione észrevette az üveget a dohányzóasztalon, és szeretetteljesen felnevetett.
– Ó, Harry, te nem tetted! Ez egy munkaest!

– Tényleg azt hiszed, hogy ez meg fogja állítani? Ugyan már Hermione, balszerencse lenne, ha nem tenném!

Hermione pótolta a hiányosságokat, hogy megmagyarázza Draco.
– Harry és Ron szerint valahogy mindig vicces, mert életemben először rendkívül olcsó, eperízű pezsgőtől rúgtam be. Minden alkalommal, amikor van valami ünnepelni valónk, vesznek nekem egy üveggel, és kényszerítenek, hogy megigyam.

– Malfoy arisztokratikus érzékenysége ezt talán nem bírná elviselni – viccelődött Potter. – A legközelebbi benzinkútnál vettem.

Draco megforgatta a szemét, de azért elfogadta a poharat. Istenek, Potter „idegesítő öcsi” stílusával el kellett volna tűnnie, hiszen az itt lógása egyáltalán nem volt kívánatos, és közben gondoskodott róla, hogy Draco golyói az este hátralévő részében kékek maradjanak.

– Honnan tudtál az előléptetésemről?

– Amir – mondta Harry, utalva Hermione főnökére. – Utolért a kantinban, és elmondta. Nagyon büszke vagyok rád, Hermione.

Draco rémületére Hermione szeme könnybe lábadt. Az isten szerelmére…

– Köszönöm, Harry – szólalt meg remegve, és odanyúlt, hogy megszorítsa Potter kezét. Potter szeme is kicsit csillogott, de a hangja határozott volt, amikor poharát koccintásra emelte.

– Hermionéra! A következő megálló a mágiaügyi miniszteri poszt lesz!

Hermione alázatosan felhorkant, és mindannyian hátra billentették a poharukat. Potter nem viccelt, ennek a szarnak abszolút szörnyű íze volt.

– Granger, ezt nem mondhatod komolyan – köhintett Draco. – Ez rohadtul undorító.

A következő percekben csak Hermione harsány nevetése hallatszott Draco és Harry akaratlan közös válaszán.

***

– Hé Malfoy!

Draco megfordult a neve hallatán, és látta, Susan Bonest, ahogy siet, hogy utolérje, miközben a többiek köréje és a tárgyalóteremből kifelé igyekeztek. A minisztériumi megbeszélés Draco irodájával szemben épp most fejeződött be, a jövő hónapban esedékes jótékonysági mérkőzés költségvetését tárgyalták meg. Idén Svájc látja vendégül Angliát, ami a minisztériumnak lényegesen kevesebb munkát jelentett, de a Huszpush és Wright alkalmazottai ugyanúgy elfoglaltak lesznek az angol csapat előkészületeivel.

– Miss Bones.

– Susan elég lesz – intette le a nő a férfi illemtudását. – Mindenesetre itt van a tavalyi jótékonysági mérkőzés zárójelentése. A francia kollégánk „elfelejtett” elküldeni nekünk egy angol nyelvű példányt – forgatta a szemét hitetlenkedve. – Megtenné, hogy gyorsan lefordítja a részlegemnek? A varázsigék abszolút szarok, és sokkal gyorsabb lenne a munka, ha valaki, akiben megbízom, elsőre jól megcsinálná.

– Ööö, rendben. – Valaki megbízott benne? Nos, ez újdonság volt Draco számára. – Mikorra kell ez neked?

– Jövő péntekre?

– Az jó lesz – pásztázta szürke szemeivel a kezében tartott pergameneket. – Ó, ez nem fog sokáig tartani… akarod, hogy beleírjam az összes fanyalgó megjegyzését a brit stadionkonyha minőségéről?

Susan felszisszent.
– Ó, az isten szerelmére… igen, kérem, írja bele a lehető legpontosabban. Ez egy hivatalos minisztériumi jelentés, szóról szóra kell lennie.

– Semmi gond, viszlát, Miss… Susan.

A férfi elfordult, de a nő újra visszahívta.
– Éppen a Banya Konyhába indultam. Ráérsz egy italra? Beszélgethetnénk még azokról a seprűreferenciákról a jövő hónapra.

Draco a homlokát ráncolta, és tett egy jelentőségteljes pillantást a karórájára, hogy gondolkodási időt nyerjen magának. Nem emlékezett, mikor hívta meg őt utoljára bárhová is olyan személy, aki nem Theo vagy Hermione volt. De Susan Bonest a minisztériumi találkozókon kívül egyáltalán nem is ismerte. Elég hozzáértőnek tűnt, és annak ellenére, hogy a nagynénje halálát halálfalók okozták, úgy tűnt, nem táplál rosszindulatot Draco iránt. Ez ártalmatlan lenne, igaz? Csak egy ital egy ismerőssel. A gyógyítója szerint a normális emberek folyton ezt csinálták. Emellett Bones állítólag nemcsak Hermionéval, hanem Potterrel és Potter feleségével, valamint különböző Weasley-kel is baráti kapcsolatot ápolt. Ez Draco javára válhatott egy esetleges jövőben, amikor a világ többi része beavatottá vált a Grangerrel való kapcsolatába.

– Rendben.

Fél órával később Draco beismerhette, hogy ez nem volt teljesen hiba. Susan a rossz csapatválasztása ellenére is több mint egy kis kviddicstudással rendelkezett.

– Már majdnem olyan rosszak, mint az Csúzlik– siránkozott Susan.

– Senki sem kényszerít, hogy még mindig nekik szurkolj – mutatott rá Draco, miközben a sörét felhörpintette.

– Hé, én nem vagyok igazságos szurkoló! És a következő szezonban, amikor az Appleby Nyílvesszők bajnokok lesz, megeszed ezeket a szavakat – mondta önelégülten. – Ó, kit akarok én átverni – horkant fel. – Legalább a következő öt szezonnyi lemaradásban vagyunk. Nem tudtál volna néhány sztárjátékost a listádról a mi utunkba dobni, ugye?

– Esélytelen.

– Felvágós – kötekedett Susan. – Éhen halok, nem akarsz rendelni valamit?

Draco ismét a karórájával. Ma este nem tervezte, hogy találkozik Hermionéval, mivel csütörtök volt, így tényleg nem volt hova mennie. Úgy tűnt, ebben a bizonyos kocsmában senkit sem érdekel, hogy nyilvánosan mutatkozik (elvégre Theóval rendszeresen itt iszogattak), és Bones még nem vált elviselhetetlen társasággá.

– Persze. A szarvaspörkölt egészen tisztességes.

Rendeltek még egy kör italt, és életében először Draco szívesen evett együtt egy hugrabugossal. Maradtak a biztonságos témáknál, a kviddicsnél és Susan munkájánál a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán, Draco valóban érdekesnek találta az utazási történeteit, és meglepődött a munkájának terjedelmén.

– A jelenlegi mérlegem 5 kontinens és 26 ország.

– Nem rossz – húzta ki magát Draco. – És a sok világjárásod alatt még egy nyelvet sem tanultál meg a spanyolon kívül? Ez őszintén szólva kicsit szánalmas.

– Ó, sajnálom, nem mindannyian nőttünk fel úgy, hogy egy francia magántanár állt a rendelkezésünkre.

– A nagyszüleim tanítottak meg a nyelvre csak, hogy tudd. Te a latin korrepetitorra gondolsz.

Susan kuncogott, és Draco elnézően vigyorgott a viccén. Látva, hogy mindketten az utolsó kortyot isszák, Draco felállt, és a lány poharáért nyújtotta a kezét.

– Kérsz még egyet? Majd én állom ezt a kört.

Susan lassan bólintott, majd kiürítette a poharát, és Draco kinyújtott kezébe tette, de amikor a férfi elkezdett elhúzódni, a lány az ujjait a férfiéhoz simította.

– Óvatosan, Malfoy. Azt hiszem, még egy ilyen, és szükségem lesz rád, hogy hazasegíts –mondta halkan, és szemérmesen rámosolygott a férfira. Ó! Hát baszki.

Draco azonnal a bárpult felé fordult, és próbált nem pánikrohamot kapni. Kibaszott Mardekár, ez egész idő alatt randi volt? Merlin segge, hogy a faszba történhetett ez meg? Teljesen félreértette az egész helyzetet, és fogalma sem volt, hogyan sétáljon vissza úgy, hogy ne tűnjön díjnyertes idiótának. Amely egyébként szokás szerint az is volt. Bassza meg.

A francba, Hermione meg fogja ölni. Draco idegesen végigsimított a haján, miközben a csaposra várt. Hogyan kezdte volna ezt egyáltalán megmagyarázni? Bocs, Granger, de véletlenül elfogadtam egy randit az egyik régi barátodtól, mert úgy tűnik, szarul olvasok a társasági jelekből, és amit baráti italnak hittem, valójában egy dugás előjátéka volt?

Draco felsóhajtott, amikor a csapos átnyújtott neki egy vizet és egy másik sört Susannak. Talán Draco egyszerűen lezárhatná a számlát, és elszaladhatna?

Nem, az is kínos lenne, és több mint egy kicsit kegyetlen. Megerősítve magát, visszament az asztalhoz, és igyekezett nem láthatóan összerezzeni, ahogy közeledett. Susan meglehetősen alaposan szemügyre vette, éhes arckifejezése a férfira szegeződött, ahogy tovább hajolt az asztal túloldalán.

Letette az italát, és a lány felvonta a szemöldökét a vize láttán.

– Bones…

– Susan.

– Mindegy. Nézd, tényleg nem vagyok jó az ilyesmiben, és…

– Semmi baj Malfoy, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem sokat randizol. Ezért hívtalak el én randizni.

Draco összeszorította a fogait, és megpróbált nem sikítani csalódottságában. Nem randizom sokat, mert már van valakim, köszönöm szépen.

– Ami nagyon hízelgő, de meg kell mondanom…

– Nem érdekel, hogy már egy ideje nem voltál senkivel, és pláne nem érdekel a múltad vagy a tinédzserkori vétkeid…

– Csodálatos, de…

– Már hónapok óta el akartalak hívni randira, mert olyan jól kijövünk egymással, amikor együtt dolgozunk, de nem volt kedvem megvárni, hogy te hívj el, úgyhogy itt vagyunk. Ez nem bonyolult, Malfoy. Vonzódom hozzád, mindketten szinglik vagyunk, és a lakásom itt van az utca végén.

Draco egyfelől csodálnia kellett a lány merészségét. A boszorka egyenesen a szemébe nézett, amikor lényegében megkérte a kezét.

– Nem vagyok szingli – ismerte be Draco egyenesen.

El kellett fordítania a szemét, ahogy Susan arcáról eltűnt a szín.
– Nem vagy? – fröcsögte a nő.

Draco megrázta a fejét.
– Már néhány hónapja nem. Mi uhh… nos, nem sokan tudják… nem mintha rejtőzködnénk vagy ilyesmi, csak… nem parádézunk vele.

Visszanézett, és látta, hogy belső megalázottsága tükröződik a lány arcán. Megköszörülte a torkát.
– Ez azt jelenti, hogy fogalmad sem volt róla, hogy randira hívtalak?

– Semmi.

– Morgana bütykeire ez kínos – nyögte, és kezeivel eltakarta immár lángoló arcát. – Ismerem a szerencsés hölgyet?

Draco megdermedt, bizonytalanul a következő lépését illetően. Ő és Hermione megegyeztek, hogy nem hazudnak, ha közvetlenül kérdezik, de Draco nem volt tisztában azzal, hogy ez számít-e. Amikor túl sokáig hallgatott, Susan döntött helyette.
– Ez azt jelenti, hogy igen – sóhajtott fel. – Melyik boszorkányt kell elkerülnöm életem hátralévő részében?

Draco tekintete körbejárta a kocsmát. A francba is, felnőttek voltak, akik kapcsolatban éltek, mi a faszért kellene ennek egy furcsa, afféle titoknak lennie?

– Hermione Granger – motyogta, miközben a szeme továbbra is körbepillantott a mérsékelten zsúfolt bárban.

– Huh. – Susan hátradőlt a székében, minden zavarát elfelejtve, miközben elgondolkodva nézett Dracóra. – Ez… váratlan, mondhatnám, de… jó neked. És nos, jó neki is, gondolom.

– Ööö… köszönöm?

– Ó, istenek… meg fog ölni! – Susan hirtelen drámaian suttogott. Draco megforgatta a szemét.

– Aligha az a típus. Ti ketten nem vagytok barátok?

– Elég barátságosak vagyunk, de nem hiszem, hogy nagyon értékelné, ha megpróbálnám elszedni a barátját. Van rá esély, hogy nem mondanád el neki?

Draco csak az egyik sápadt szemöldökét húzta fel, Susan pedig legyintett, és felnevetett, végre levágva a kínos feszültség egy részét.

– Persze. Nos, mivel alaposan hülyét csináltam magamból az estére, azt hiszem, indulok.

Draco ott állt vele, nem tudta, hogyan hagyja el ezt a helyzetet.
– Nézd, te nem tudtad, hogy találkozgatsz vele, nem sokan tudják. Őszintén szólva nem voltam tisztában a te ah… szándékaiddal.

– Biztos vagyok benne, hogy otthon még egy kis alkohol után magamhoz térek, vagy egyszerűen csak elfelejtem magam. Őszintén szólva, még mindig próbálom felfogni, hogy mi van veled és Hermionéval. – A lány egy apró mosollyal nézett fel rá. – Felháborítóan boldog vagy vele, ugye?

– A boldogság a hugrabugosoknak való – mondta a férfi holtpontosan, mire a lány felnevetett.

– Köszönöm, hogy nem vagy teljesen seggfej. Csináljuk megint valamikor, de hozd Hermionét is.

Miután Susan elment, Draco azonnal Hermione házához hoppanált Amikor a lány benyitott az ajtón, kissé aggódónak és zavarodottnak tűnt.

– Minden rendben van?

Draco többször kinyitotta és becsukta a száját. Mi a fenéért rohant ide? Könnyedén várhatott volna a holnapi kávéig, és adhatott volna magának egy kis időt, hogy kitaláljon egy ékesszóló magyarázatot.

– Baleset volt!

Gyilkos. Engem. Most.

– Mi volt? Jól vagy, történt valami? Szükséged van…?

Persze, rögtön vészhelyzeti üzemmódba kapcsolt. Istenek, ezen a ponton már nem lehetett rajta segíteni.
– Jól vagyok, én… nézd, ez az egész dolog elég furcsa, bejöhetek és elmagyarázhatom?

Amikor letelepedtek a kanapéra, Draco megnyugodott, és időt szakított arra, hogy egy összefüggő mondatot formáljon, mielőtt tovább fecsegett.

– Lehet, hogy véletlenül elmentem egy randira.

Hermione pislogott rá, mint egy bagoly.

– Értem – mondta, bár Draco látta rajta, hogy valójában nem. – Hogy lehet véletlenül randira menni? – Halk és óvatos hangja azt az érzést keltette Dracóban, hogy szörnyű nagy baj vár rá, ha nem tudja rendesen megmagyarázni.

– Egy kolléga megállított a mai minisztériumi megbeszélésem után, és meghívott egy italra. Esküszöm, Granger, csak ennyit gondoltam.

– Mmmhmm. Még mindig nem értem ezt az egész „véletlen randi” dolgot.

Ó, bassza meg, az összeszűkült szemek. A francba, a francba, a francba, a francba, a francba…

– Hát, bassza meg, mit kellett volna gondolnom? Nem mintha boszorkányok közelednének felém jobbra-balra, fogalmam sem volt róla, hogy a ma estét randinak szánta. Úgy dobta be, hogy többet beszéljünk a munkáról.

– És végül mi világosított fel?

Draco arca elvörösödött az emléktől, Hermione szeme pedig valahogy még jobban összeszűkült.

– Talán említette, hogy a közelben lakik, és hogy szívesen venné, ha ööö… hazakísérném.

Sűrű, baljóslatú csend fogadta ezt a kijelentést. Későn döbbent rá Draco, hogy Hermione hallgatása azt jelzi, hogy szüksége van rá, hogy kifejtse a részleteket.

– Nyilvánvalóan tudattam vele, hogy nem vagyok… elérhető – közölte sietve. – És kifejezetten azt mondtam neki, hogy veled találkozom.

Ezek a szavak kissé meglágyították Hermione vonásait, de nem tántorodott el.
– Elmondod, hogy ki az, vagy nekem kell kitalálnom?

– Bones. Susan Bones.

– Ó! Én kedvelem Susant! Kiváló munkát végez a főosztályon – mondta Hermione derűsen. De aztán oldalra fordult, és Draco nem kerülte el a figyelmét, ahogy az arca hirtelen leesett, és a tekintete a padlón landolt. – Elég csinos – jegyezte meg halkan.

– Tessék?

– Susan elég csinos – ismételte meg Hermione halványan.

– Mi a fene köze van ennek bármihez is?

Hermione megvonta a vállát, de még mindig nem nézett Draco felé.
– Semmi, csak azt hiszem, van értelme, hogy egy ilyen nő, mint ő, üldöz téged.

Draco a homlokát ráncolta.
– Ne légy ostoba, Granger. Nem én kértem ezt. Abban a pillanatban, amikor rájöttem a valódi szándékaira, tudtára adtam, hogy nem érdekel. Miért számít, hogy elég csinos?

– Akkor egyetértesz velem abban, hogy elég csinos?

– Ne adj szavakat a számba, nem ezt mondtam – morogta Draco elkeseredetten.

Hermione megint félszegen vállat vont, kissé legyőzöttnek tűnt. A csend tovább húzódott közöttük, és Draco kezdte megkérdőjelezni, hogy az őszinteség volt-e a helyes döntés ebben a helyzetben. Úgy tűnt, hogy csak még több bajt okozott azzal, hogy ide tévedt, és ideges harmadévesként kiöntötte a lelkét.

Mi a fenéért halászott Granger bókokra? Draco itt volt, nem igaz? Nem pedig elmegy, és esztelenül megdug valami random csajt, csak mert az rámosolygott. Tényleg ennyire alantasnak tartotta őt?

Nem, döbbent rá végre Draco, hogy ennyire alantasnak tartja magát.

Tényleg nem volt ügyes az ilyesmiben, de Granger kedvéért megpróbálhatta. Draco odanyúlt, és megfogta az egyik lány kezét, hogy végre ránézzen.

– Nem mondom eleget, ugye? – kérdezte halkan.

A lány üresen bámult vissza, ezért Draco tisztázta.
– Hogy gyönyörű vagy.

Hogy szeretlek.

Hermione arca kipirult. –
Én nem ezt… Úgy értem, nem kell… Úgy értem, köszönöm – dadogta, és ismét félrenézett. Draco, akinek ez nem volt elég, az álla alá szorította a kezét, és felfelé kényszerítette az arcát.

– Gyönyörű vagy.

Ezúttal a lány megforgatta a szemét, de Draco felismerte a gyakorlott hárítást, a színlelt bosszúság szúrását, hogy elfedje a valódi érzelmeit. Ez a hihetetlen nő mindig az okosságáról, a nemességéről, a bátorságáról hallott… Draco sejtette, hogy van még egy tulajdonság, amit szívesen hallana alkalmanként a nevéhez kötve. A hónapokkal ezelőtti, balett utáni beszélgetésük emléke ugrott be neki:
– Szeretném, ha lenne valaki, aki többnek tartana engem, mint egy okos könyvmoly, aki virágot hozna nekem, vagy randevúkra vinne.

– Elég ebből, állj fel! – Draco hirtelen szólalt meg.

– Miért? – kérdezte a lány óvatosan.

– Játssz velem egy kicsit!

Hermione fújt egyet, és keresztbe fonta a karját, de azért felállt a kanapéról. Várakozóan felvonta a szemöldökét, miközben a férfira meredt. Draco is felállt, magasan a kis termetű lány fölé tornyosulva. Kézen fogta a lányt, és a hálószobába vezette, ahol az egészalakos tükör elé rángatta, majd mögé lépett.

– Úgy tűnik, eléggé figyelmet barát voltam – húzta el a száját. A férfi az egyik vállára söpörte a lány haját, és csókot nyomott a nyakára. Legszívesebben felfalta volna a bőrét, rabja lett volna az ízének, de tudta, hogy itt a türelemre lesz szükség.

– Ha a nő, akivel találkozom, nincs meggyőződve a saját szépségéről, akkor látványosan elbuktam – suttogta, majd gyengéden megcsípte a fülcimpáját. Érezte, hogy a nő megborzong, és a kezét a karjáról lefelé mozgatta, hogy a csípőjén pihenjen.

– Gyönyörű vagy – ismételte meg, majd gyengéden felrántotta a boszorkány ingét, és segített neki felhúzni a fejére. Ezután a melltartóját kikapcsolta, egyesével csúsztatta le a pántokat, és megcsókolta a lány vállainak tetejét.

– Hadd mutassam meg! – suttogta Draco, majd körbesétált, hogy Hermione elé álljon. Ujjaival könnyedén végigsimított a lány arcán, majd az ajkai fölé vitte őket, amelyek az érintésére azonnal szétváltak. A lány meglepte a férfit, amikor tovább nyitotta a száját, és megszopogatta a mutatóujjának hosszát. A nadrágja fájdalmasan feszültté vált a boszorka csinos szája láttán, amely az ujja köré tekeredett.

– Jó kislány – nyögte a férfi, mire a lány elmosolyodott. Végre, gondolta, elég volt ebből a szelíd ostobaságból a boszorkány részéről.

Az ő gyönyörű boszorkányától.

Draco elhúzta az ujját a lány szájából, hogy mindkét keze könnyedén simogathassa és masszírozhassa a mellét. Hermione sziszegve szusszant fel az érintésre, szemei lehunyva rebbentek.

– Istenek, egész nap tudnám ezt csinálni, Granger, a melleid csodálatosak.

Leguggolt, lehajtotta a fejét, és a szájába vette az egyik mellbimbót.
– Gyönyörű – motyogta a mellkasának, és gyönyörködött abban, ahogyan a lányt zihálásra késztette. Draco letérdelt előtte, hogy kigombolja és levegye róla a maradék ruháját. Mivel Hermione meztelenül állt előtte, nem vesztegette az idejét, és azonnal megnyalta és megcsókolta a combja hajlatát. Merlin, imádta a lányt felfalni, mindig elképesztően gyorsan elélvezett. Hermione átadta magát a varázsló nyelve okozta érzéseknek, hamarosan a hajába kapaszkodott, és felkiáltott örömében. Remélte, hogy mindezt a mögötte lévő tükörből figyelte.

Draco felhúzta a nyakát, hogy megnézze a lányt.
– Hogy is vehetnék észre egy másik nőt, amikor itt vagy nekem te?

Még mindig nehezen lélegzett, és az orgazmusától lefelé jövet csak a fejét rázta. Draco felállt, és a mellkasához szorította.

Végre képes volt szavakat formálni.
– Mert te olyan… olyan átkozottul tökéletes vagy! Úgy értem… Merlin… láttad magad? Én… nos, elég tisztességesen nézek ki, azt hiszem, de melletted…

Bár ez eléggé megviselte Draco egóját, alaposan elbizonytalanította, hogy a lány úgy érezte, valami nagy delta van a vonzerőszintjük között.

– Hányszor? Hányszor kell még elmondanom, bassza meg? – morogta csalódottan, mire a lány tágra nyílt szemmel nézett fel rá.

Draco hátralépett tőle, és elkezdte levetkőzni a saját ruháit.

– Úgy tűnik, még mindig nem értetted meg a leckét. Szerencsédre én nagyon türelmes tanár vagyok.

Miután ő is meztelenül állt a lány előtt, rávillantott.
– Feküdj az ágyra… kérlek – intonálta.

Amikor Hermione a fejtámlának háttal és a térdét a mellkasához húzva elhelyezkedett, Draco megrázta a fejét.

– Lábakat le, Granger, ne merészelj elbújni – mormolta, még mindig az ágy lábánál állva.

A lány felháborodottan kifújta a levegőt, és felemelte az állát, de mégis engedelmeskedett. Draco megnyalta az ajkát az elé táruló látványra. Összehasonlíthatatlanul lenyűgözővé tenné a lányt, ha ez lenne az utolsó dolog, amit tenne.

Az enyém.

Szemei fel-alá cikáztak a lány meztelen testén, és időt szánt rá, hogy a bőrének minden egyes négyzetcentiméterét megjegyezze. Úgy terült el előtte, mint a legfinomabb lakoma, a farka ordított, hogy csak dugja máris a matracba.

De ezúttal Hermionéról kellett szólnia.

Draco ismét végigfuttatta a nyelvét az ajkán, de ezúttal lassabban, és ügyelt rá, hogy a szemét az övére szegezze. A tekintete azonban a lány mellkasára tapadt, ahogy az gyorsan emelkedett és süllyedt.

– Mit csinálsz? – kérdezte a lány, a hangját aggodalom árnyalta, a tekintete pedig kérdőn nézett rá.

Draco vállat vont, közömbösséget színlelve.
– Egy egyszerű gyakorlati bemutatót. – Egyik kezét fájdalmasan kemény tagja köré tekerte, és lassan megsimogatta. – Nem kell beszélned, minden, amire szükségem van, itt van előttem.

Észrevette, hogy a lány torka megdobban, és a nő remegő lélegzetet eresztett, miközben barna szemei arra szegeződtek, ahogy a férfi keze fel-le simogatta magát. Draco a lány testének különböző területeire koncentrált, hogy értékelje, miközben önmagát kényeztette, kétségbeesetten próbálta levezetni a lány kóstolása miatt felgyülemlett feszültséget. A szemei, a telt ajkai, a vállainak íve, a mellei, a csípőjének meredése, a combjai, a vádlija… – Olyan rohadtul gyönyörű – mondta elragadtatott hangon, és kicsit növelte a sebességet, miközben az ajkába harapott.

A lány ajkai szétnyíltak, és a férfi intenzív tekintete alatt összerezzent.
– Nem kell ezt tenned, csak azért, hogy jobban érezzem magam – szólalt meg gyengén.

– Fogd be, és tárd szét a lábaidat nekem!

Az erőteljes parancs hirtelenségétől a lány szája összeszorult, miközben a lábai szétnyíltak. Draco küzdött a késztetéssel, hogy azonnal a saját kezébe élvezzen.

Az enyém.

Egyfajta fojtott nyögést engedett ki a lány csillogó, nedvessége láttán, és még gyorsabban dolgozott a farkán. A boszorkány is zihált, annak ellenére, hogy Draco volt az, aki magához nyúlt, és látta, hogy a lány kezei ökölbe szorulnak az oldalán.

– Nem bírom tovább, kérlek, gyere, érints meg!

A férfi azonnal eltávolította a kezét.
– Ó, hála Merlinnek… – Draco felnyögött, és végül felkúszott a lány testén. – Te… hiszel… nekem… már…? – motyogta a szájába két csók között.

– Igen, igen, nagyon meggyőző vagy, most kérlek, legyél bennem – mondta türelmetlenül. Szeretlek.

– Ahogy a hölgy kívánja.

Utána, amikor a lány már majdnem összeesett a karjaiban, Draco magához húzta, és a hajába temette az arcát.

– Malfoy?

– Hmm?

– Köszönöm.

Szeretlek.

Draco nem válaszolt, csak szorosan magához ölelte még mindig. Tudta, hogy nem kellene kérdeznie. Tudta, hogy bután, nyafogósan és szánalmasan hangzana. De tudnia kellett.

– Milyen gyakran bókolt neked Weasley?

Érezte és hallotta is a sóhajt, ami elhagyta a lány száját.

– Azt hiszem, most van itt az ideje ennek.

– Minek?

Hermione felbillentette a fejét, hogy ránézzen.

– Hogy elűzzük a múltbeli kapcsolatok szellemeit.

hozzászólások: 2

by Gottee @ 2024 Feb 06

Az elején azt hittem,hogy már megint nekiáll bunkóskodni de szerencsére nem hagyta Hermione, és egyből a lényegre tért 😄
Gondolom,nem itt ér véget a történet és nemsokára úgy is jön valami , bár én még sok fejezeten keresztül tudnám ezt olvasni 😊😍😛🤫
Köszönöm

by Nyx @ 2024 Feb 07

Áhh most már Draco is bőven szelídül Jajj, nem, nem, még folytatódik a történet. 51 fejezet van összesen azt hiszem, csak nem tudom sose hova írjam ki. Szóval még egy ideig bőven lehet majd ezt a történetet élvezni. Köszönöm én is!