57. fejezet
Katt, katt, katt, katt



Március 31.





– Ooooooooooooooh, Kuporka bébi, csak csúsztass egy kést a bordáim alá, nekem!

Balra tőle valami mozgás hallatszott, valami mozgolódás a félhomályos pince árnyékában, ahol fogva tartották.

– Szörnyen rossz fiú voltál, Kuporka bébi, úgyhogy siess, hogy ma este kibelezz!

Theo nem vette a fáradságot, hogy körülnézzen, nem sok hasznát vette volna. Nem látott, és amúgy sem volt olyan, hogy kurvára el tudott volna menekülni bármi elől.

Rohadt kötelek.

Rohadt kötelek és rohadt szék.

Rohadt kötelek, amik a rohadt székhez kötözték.

Lehetne rosszabb is, gondolta. Legalább Kupor nem tett rá elhallgattató bűbájt. Vagy betömte a száját. Ha nem tudott énekelni, hogyan másképp tudta volna jól érezni magát ebben a szaros lyukban?

– Kuporka bébi, egy hét hüvelykes kés is megteszi, vagy hat, megvárlak, haver, úgyhogy siess, hogy ma este kibelezz!

A fémek súrlódásának hangja betöltötte a kis teret. Két kés, vagy talán machete, ha szerencséje volt, súrlódott egymáshoz, egyiket a másik élezéséhez használták.

– Ooooooooh, a Sötét Nagyúr ki lesz akadva, de gondolj bele, milyen jó móka lenne, ha a dementorok adnák a csókot!

Ifjabb Barty Kupor kilépett az árnyékból, és lassan Theo felé sétált, mindkét kezében egy-egy éles, csillogó késsel. Megállt, amikor Theo előtt állt, és rámosolygott.

És Theo csak arra tudott gondolni, miközben nézte, ahogy Kupor úgy forgatja a késeket a kezében, mintha véres gumibotok lennének, hogy reméli, Istenre vagy Merlinre vagy bármilyen kitalált istenségre a felhőkben, hogy soha, de soha, de soha, de soha, de soha nem néz ki ilyen kibaszott hülyén, amikor megkínoz valakit.

– Most – mondta lassan Jr.

Várj, most hangot adott magának? Theo biztos volt benne, hogy Kupor hangja általában nem volt ilyen mély és rekedtes.

– Kezdjük el, rendben?

Theo nevetőgörcsben tört ki. Meg sem próbálta visszafogni. A teste előre akart görnyedni, miközben hangos kacagás bugyogott a mellkasában és a torkában, de a felsőteste körüli kötelek megakadályozták, hogy sokat mozduljon.

– Én… sajnálom… – sikerült viccelődnie a nevetőgörcsök között. – Próbáltam magamban tartani, tényleg próbáltam, de haver… haver! Van fogalmad róla, milyen kibaszottul nevetségesen nézel ki most?! Ó, te jó ég… – Az arca kezdett fájni, alig kapott levegőt a nevetéstől, de amikor már kezdett megnyugodni, egy pillantás Kupor arcára újra feldobta. – Mi… történt a hangoddal? Te… elszívtál egy egész doboz cigit, mielőtt…

– Elég! – Kupor felhördült. – Eleget hallottam ebből! Te szánalmas…

Igen, határozottan felerősítette a hangját.

– …jelentéktelen féreg…

Ki beszélt egyáltalán így?

– …disznó…

A fickónak olyan hangja volt, mintha rossz forgatókönyvből olvasott volna fel.

– Halálfalónak nevezed magad?! Még arra sem vagy méltó, hogy a mesterem csizmáját nyalogasd!

Méghozzá egy kibaszott rossz forgatókönyvből.

– …féreg! Úgy vágnálak le, mint egy halat! Megfojtanálak…

Még a pornónak is volt jobb párbeszéde, mint Kupornak.

– Figyelsz te egyáltalán rám?!

– Hmm? – Theo hümmögött, oldalra billentette a fejét, és ártatlanul bámult fel Kuporra. – Mit mondasz, Kuporka bébi?

Aaaaaaaa és már megint ott tartott. Újabb dühöngésbe kezdett. Üvöltözött és kiabált. Habzó szájjal, mint egy veszett kutya.

Egészen vicces volt nézni, ahogy a szemei kidülledtek a fejéből, mint egy rajzfilmfigurának, vagy ahogy a homlokán az ér úgy nézett ki, mintha kiugrana, és arcon vágná Theót.

Azt kívánta, bárcsak Daph is láthatta volna. Összehugyozná magát a nevetéstől. Régebben még jobban szeretett Kupor bőrébe férkőzni, mint Theo.

Hogy – a kurva életbe – sikerült neki ide kerülnie?! Az egész dolog egy szar show volt. Egy hatalmas, kibaszott nagy szar show, összezsúfolva egy szánalmas borospince/rögtönzött kínzókamra-börtön izében.

És Kupor visszasétált az árnyékba, és… a rohadt Nora, még mindig beszélt? Befogta valaha is a száját ez az ember?!

Theo feje a szék háttámlájához gurult, amelyhez hozzá volt kötözve. A plafont bámulta, és halkan dúdolta azt a mugli karácsonyi dalt, amelyet Kupor nevével szennyezett be. Próbált a lábával az ütemre kopogtatni, de az okos pina a bokája köré is köntöst erősített, megakadályozva, hogy egy centit is megmozduljon.

Igazából nem kellett volna zavarnia. Nem mintha lett volna terve. Egy székhez volt kötözve, ing nélkül, pálcátlanul, és ki volt szolgáltatva annak az embernek, akit évek óta csak felhúzott.

Aaaaaaaa és aki még nagyobb késekkel a kezében sétált vissza felé. Ó, de jó. Most már kezdtek eljutni valahová.

– Oooooooooh, azok naaaaaaaaaagy kések. Kompenzálunk valamit, ugye?

Kupor arca felragyogott a dühtől, amikor Theo megvonta a szemöldökét, és – meglehetősen sokat sejtetően – Kupor ágyékára nézett.

Hah. Kupor ágyékát. Ez vicces volt. Jól hangzott.

– Tudod, mit mondanak a férfiakról, akik nagy késeket használnak? Ó, jaj, nem is tudtam, hogy te egy kicsit… tudod… hiányos vagy ezen a téren. De ne aggódj, haver, biztos vagyok benne, hogy pótolod… más… területeken. – Theo felsóhajtott, és a székének dőlt. – Nem? Ó, jaj. Ezért szerettem mindig is ragaszkodni a kis ici-pici tőrökhöz magam is. Teljesen biztonságban vagyok. Soha nem volt panaszom…

Kupor előre lépett, és hagyta, hogy a penge Theo torkán nyugodjon.
– Hallgass, fiú! Bölcsen tennéd, ha nem tennél próbára…

– Eughhhhhh, már megint itt vagyunk, baszd meg! – Theo felnyögött, és hátravetette a fejét, hogy ismét a plafont bámulhassa. – Hallod magad? Tudod, hogy milyen hangod van? A helyedben én… aghhhhhhhhhhhhhhhhh!

Csak a sunyi szemetek szúrtak le férfiakat, miközben azok éppen tanácsot adtak.

A penge úgy vágta át Theo bal combját, mintha semmiség lenne. Éles fájdalmat érzett. Érezte, hogy az izmai elszakadnak, ahogy az ezüst széttépi őket, és érezte, ahogy a vér felmelegíti a combját.

Theo felbámult Kuporra, miközben a lélegzete gyors, éles kis zihálásban hagyta el.
– Ó, ugyan már… Kuporka fiú… hová … jártál kínzóiskolába? – Bár a fájdalom szinte elvakította, sikerült mosolyognia. – Nem lehet csak úgy… rögtön belevágni… hol a… feszültség? Hol van… hol van a művészet? Tudsz… ennél… jobbat is… biztosan?

Kupor ajka megremegett a dühtől. A szemei tágra nyíltak és forróak voltak. Úgy nézett ki, mint egy dühös bika a matadorral a ringben.

Kupor elforgatta a csuklóját, és a penge követte, lassan forogva, újabb izmokat vágott el…

Theo megrándult a székében, de sikerült halk sziszegésre szorítania a fájdalomtól felsikoltó sikolyát.

– Van még egy vicc, amit el akarsz mondani, Nott? – Kupor megtartotta az egyik pengét Theo combjába vésve, a másikat pedig a torkához szorította. – Vagy leesett a tököd?

Talán ostobaságnak tűnt Theo részéről, hogy továbbra is Kupor bőre alá bújik. Idiótának. Biztosan nem olyasmi volt, amit Malfoy vagy Granger tett volna. Ők inkább befogták volna a szájukat, és kivárták volna ezt az egészet.

De ahogy Theo látta, két dolog közül az egyik fog történni.

Az első lehetőség; Malfoy vagy Granger, bár valószínűbb volt, hogy mindkettő, tekintve, hogy legtöbbször csípőből össze voltak nőve, nyálas fattyak, eljön és megmenti őt.

Vagy második lehetőség, Kupor bejut a fejébe, ellopja az emlékeit, aztán egyenesen Voldemorthoz szalad, és elmondja neki, hol vannak a menedékházak. És aztán kivégezték volna.

Mindent az első lehetőségért akart szorítani, minden porcikájával azt akarta kívánni, hogy Malfoy jöjjön és mentse meg, de hát, Blaise megsérült, Astoria pedig nem volt egy harcos. Granger volt az egyetlen, aki segíthetett Malfoynak kiszabadítani Theót, és ha az életét kellett kockára tennie, hogy megmentse Theót…

Nos, Theo sem mentette volna meg magát. Nem érte meg, már így is kölcsönkapott idővel élt.

Sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy az első lehetőség volt a jövője. Ha így volt, akkor a lehető leghosszabb ideig kellett húznia az időt Kupornak, de akár egy kicsit szórakozhatott is közben, mert baszottul elment anélkül, hogy előtte legalább egy jót nevetett volna.

– Még egy… kés? – Theo gúnyolódott, szemöldökét a torkánál lévő penge felé vonogatva. – És ez sterling ezüst… oooooooooooooh, úgy hallottam, hogy drágák… Ne szégyenlősködj… elmondhatod nekem…. csak… pontosan mennyit fizetnek?

Újabb éles fájdalom nyilallt Theóba, amikor Kupor durván kihúzta a lábából a tőrt. Azért tette, hogy megmutassa, hogy ő irányít – és nyilván azért, hogy fájdalmat okozzon Theónak -, de Theo csak nevetett.

– Kupor! Ne! Mit… mit csinálsz? Én… épp most kezdtem… elázni.

Egy hangos fújtatással Kupor megpördült, és visszaviharzott az árnyékba. Theo hallotta, hogy dühösen zörög, felkapkod dolgokat, majd visszacsapja őket arra, ami el volt rejtve.

– Kuporka… – Theo énekelt, bár ez közel sem hangzott olyan zeneileg, mint szerette volna, mert, nos, erősen vérzett és nagy fájdalmai voltak. – Gyerünk… kezdek unatkozni itten-e. Elveszítem a kínzókeménységemet.

A zörgés egyre hangosabb lett. Kupor elejtett valamit, és összeszorított fogakon keresztül egy sor káromkodást mormolt.

Theo elmosolyodott magában a sötétben. Kezdte bizsergetőnek érezni magát. Nem meglepő, tekintve a már elvesztett vérmennyiséget. A fejét kellemesen nehéznek érezte.

– Lányok! – Kupor sikoltott. – Gyertek ide azonnal!

– Ó, te jó ég… valami teljesítményproblémánk van? – Theo hangja gyenge volt. Minden lélegzetvétele lassú és nehézkes volt. Ez tényleg elrontotta a viccei előadását. – Most már … a lányoktól kell segítséget kérni? Tsk tsk tsk, mit fog … a Voldie cicára gondolni?

– Fogd be a szád, te szemtelen…

– Még kínozni sem tud… a kis babái segítsége nélkül.

– Majd én kibelezlek…

– Mit fognak csinálni? … Hátrafogják a hajadat, miközben egy kicsit megpofozol?

– …egyenként kihúzom a fogaidat…

– Letörölgetik a ruhádat, amikor csupa vér lesz a vérem? Jaj, jaj, Kupory fél egy kis vértől? Ó, te jó ég! Ó, szegény, elkényeztetett kis Kuporka…

– ELÉG! – Éppen, amikor Kupor hangja átdübörgött a csendben, egy vörös átok világította meg a sötét borospincét.

Az átok úgy fájt, mint egy kurva. Szó szerint olyan érzés volt, mintha valaki egy mugli autót dobott volna a mellkasára. Úgy érezte, mintha a fogai zörögnének az állkapcsában. Úgy érezte, mintha legalább néhány bordája eltört volna.

Vett egy mély lélegzetet, tesztelve az elméletét.
– Igen. Határozottan eltört egy bordája. Talán kettőt is. Három.

– Mindig is egy kis disznó voltál, Nott. – Kupor hangja gúnyos volt, még ha mosolygott is. Visszalépett a pince fényébe, egyik kezében pálcával, a másikban egy kis fejszével. – De sosem voltál olyan idegesítő, mint a kis feleséged. Vajon… – tartotta a fejszét a fény felé, és megvizsgálta –, vajon te is olyan hangosan sikítasz majd, mint ő, amikor kivégeztük?

Theo kiegyenesedett a székében. A fájdalom a testében kezdett dühösen bugyborékolni.

Ó, hát így akart Kupor játszani?

– Mindig is azt hitte, hogy jobb nálam.

– Mert az is volt – mondta Theo. Nem tudta, hogy Kupor hallotta-e, úgy beszélt fölötte, mintha nem hallotta volna.

– Mindig jobb terve volt, mint az enyém a találkozókon. Mindig keményebben harcolt. Többet ölt. Elegánsabban mészárolt. A Sötét Nagyúr hízelgett neki. Azt hitte, ő a jövő. A legjobb katonája, akije valaha is volt, annak ellenére, hogy én voltam az, aki visszahozta őt a hatalomba – gúnyolódott keserűen Kupor, és megrázta a fejét. – Imádta Daphne-t. De engem nem. Én gyűlöltem őt. Mindig mindent elkövetett, hogy a többiek előtt lekicsinyeljen.

Kupor nem hazudott. Daphne egy undok tehén tudott lenni, ha nem kedvelt valakit, és ő tényleg, de tényleg nem kedvelte Kuport. Mindent utált benne. Mindig is utálta.

Daph nem fogta vissza magát, ha Kuporról volt szó. Elmondta neki, hogy helyteleníti a babáit, és hogy szerinte mennyire nyálkás. A megbeszéléseken mindent megtett, hogy kicsinyesnek tüntesse fel, és megmutassa, mennyire hibásak a tervei.

Daph nem volt olyan okos, mint Kupor, de tudott bánni az emberekkel. Lehet, hogy a tervei stratégiailag nem voltak a legjobbak, de ahogyan a csoport többi tagjának előadta őket, ahogyan beszélt, egyszerűen magával ragadta az embereket. Elbűvölte őket az elképzeléseivel. Ez volt a Greengrass bája, és ez azt jelentette, hogy Kupor mindig a porban maradt.

– Önként jelentkeztem a kivégzésére, tudod. Amikor elfogták – mondta Kupor, és úgy beszélt, mintha csak magához beszélt volna –, én akartam lenni az, aki lemészárolja. Én akartam lenni az, aki megrepeszti a vékony bordakosarát, és lehúzza a szép bőrét a csontokról.

Ó, bárcsak Theónál lenne a pálcája! Ha nála lenne a kibaszott pálcája, micsoda dolgokat művelne Kuporral.

– Annyira meg akartam ölni. – Kupor elmosolyodott, és csökkentette a távolságot közte és Theo között. – De a tervek változnak, de minden este mosolygok, tudván, hogy megkapta, amit megérdemelt. – Kupor Theo hasa fölé tartotta a pengét. Megcsillant a gyertyafényben. – Ahogy te is megkapod, amit megérdemelsz.

Bassza meg – Theónak még a pálcájára sem volt szüksége. Egy jó ütés. Csak ennyi kellett neki. Egy jó jobbhorog, egyenesen Kupor arcába. Úgy gondolta, legalább az orrát eltörheti. Vagy kiüthetné egy fogát.

Bár kurvára fájt a bordája, Theo kényszeredetten nevetett Kupor arcába.
– Mit gondolsz, mit tehetsz még velem? – fújt fel, és a fájdalomtól nehezen préselte ki magából a szavakat. – Semmit sem tehetsz… ami még nem történt meg… már elvetted az egyetlen dolgot, ami valaha is számított nekem. Úgyhogy tedd, amit tenned kell… vagdosd szét, vágd fel a mellkasomat, és nézz bele, ha akarsz… de nem fogsz ott semmit találni… Már régóta nincs szívem, azóta nem, mióta megölted.

– Ó, higgy nekem, Theodore. Ha van valami, amihez értek, az az, hogy hogyan vegyem az ember legrosszabb félelmét, és hogyan élje át. – Kupor szemében veszélyes csillogás volt. – Egyszer már megtettem veled, amikor azt javasoltam, hogy nézd végig a kedves feleséged kivégzését. Miből gondolja, hogy nem tudom újra megtenni?

Kupor úgy nézett ki, mintha valami mást akart volna mondani, de egy hangos nyikorgás felkeltette a figyelmét.

Mindkét férfi az ajtó felé fordult – három lány állt ott.

A Babák voltak ott, ugyanazok, akiket Kupor a legutóbbi néhány gálára is elvitt, az aktuális kedvencei, a hónap ízei, úgymond.

– Lányok – dorombolta Kupor. – A délutáni asszisztenseim. Milyen kedves, hogy csatlakoztak hozzánk ma délután.

Tori elmondta Theónak a nevüket, legalábbis a neveket, amelyeket Kupor adott nekik.

Chester, a vörös hajú, aranyruhás, kedvesen mosolygott, mintha Kupor lenne a kedvenc embere a világon.

A barna hajú, aki feketét viselt, a padlót nézte, és mintha remegett volna.

És aztán ott volt a szőke. Aki fehér ruhát és arany ékszereket viselt. Aki gyűlölettel a szemében bámult Kuporra. Az, aki segített a sógornőjének.

Ez az egy figyelmeztette Astoriát, hogy Kupor valamit az italába csúsztatott, amikor kettesben voltak, és Theo nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon rá melegen.

– A móka még csak most kezdődik. Chester – utasította Kupor. – Menj be a balszárnyban lévő tartalékszobába. Ott találsz egy nagy fadobozt, amibe egy fejsze van vésve. Benne van minden szerszám, amire délután szükségünk lesz. Hozd ide nekem.

A lány elmosolyodott, majd eltűnt vissza a lépcsőn.

– Kitten, menj és hozz nekem egy üveg bort. Úgy érzem, elég hamar ünnepi hangulatba kerülök – mondta Kupor, és egy nyálkás, szadista mosolyra húzta Theo száját.

Theo küszködött, de korlátozott mozgásával eléggé megmozdította a csuklóját ahhoz, hogy középső ujját mutassa Kupornak.

Kitten bólintott, a tekintete még mindig a padlón volt, és követte Chestert az emeletre.

– És Angel, drágám. – Kupor elmosolyodott. – Az én gyönyörű, tökéletes Angelem.

Angel szeme kissé összeszűkült.

– Légy olyan kedves, és tologasd oda neki ezt az asztalt – mondta Kupor, és rámutatott valamire az árnyékban –, aztán ellenőrizd a szíjait. Ugye nem akarjuk, hogy elszaladjon, mielőtt a móka elkezdődik?

A másik kettővel ellentétben Angel nem mozdult. Szilárdan a helyén maradt, és úgy bámult Kuporra, mintha azt kívánná, bárcsak lángba borulna. Az igazsághoz tartozik, hogy valószínűleg így is volt. Theo azon tűnődött, vajon boszorkány volt-e, mielőtt Babává vált.

A lánynak egyértelműen tökös volt. Theo kedvelte őt.

– Angel – kezdett morgássá torzulni Kupor hangja. – Most ne légy ostoba. Tudod, hogy nem szeretem, ha játszadozol.

Angel ujjai megrándultak. Lassan kifújta a levegőt az orrán keresztül, de még mindig nem mozdult.

Theo még jobban szerette őt.

Kupor oldalra billentette a fejét, láthatóan bosszúsan, de csak akkor követte Angel az utasításait, amikor elkezdte felemelni a pálcáját. A karja eltűnt az árnyékban, hogy előhúzzon egy ezüstszínű kocsit, amelyben tucatnyi kés és fegyver volt, és miután röviden rávillantott Kuporra, Theo mellé gurította.

– Hát, itt minden nagyon feszült, nem igaz? – Theo lazán, nyugodtan kérdezte. – Mit szólnál egy kis vicchez, hogy feloldjuk a hangulatot?

Angel letérdelt Theo elé, és ellenőrizte a talárt, amely a bokáját a szék lábához kötötte. A tekintete a munkájára szegeződött, egyáltalán nem nézett rá.

– Mit mondott a kései paradicsom a többi paradicsomnak?

Kupor nem vette tudomásul, hogy Theo megszólalt. Angel élesen megrántotta a bal bokáján lévő kötelet.

– Ne aggódj, majd én ketchupozom.

Theo megint nem hallott nevetést, amikor előadta kedvenc viccének csattanóját, de nem volt teljes kudarc. Angel nevetett, vagyis nevetett volna, ha Kupor nem veszi el a hangját varázslattal.

A feje lehajtotta a fejét, és elfordította a tekintetét a férfitól, de a vállai megremegtek a néma nevetéstől. Végre talált valakit, akinek tetszett a paradicsomos vicce. Dicsértessék Malazárt!

– Ez tetszett, édesem?

Angel arca felrebben, és kék szemei találkoztak a férfiéval. A lány aprót mosolygott, és bólintott.

Theo huncutul visszavigyorgott rá.
– Adj egy percet. Hadd gondolkozzak egy másikon…

Valószínűleg már csak egy viccet tudna elsütni, mielőtt Kupor ismét elhallgattatná, úgyhogy jobb, ha valami ütőset talál ki. Figyelte Angelt, ahogy az elkezdte törni a fejét egy jó poénért.

Még mindig mosolygott, amikor a jobb csuklója köré rántotta a kötelet, de amikor a bal csuklóját akarta ellenőrizni – a mosolya lehervadt, és megdermedt. Zavart tekintet suhant át az arcán. A szemöldöke összevonta a szemöldökét, a szája elgörbült az oldalán, és amikor Theo követte a tekintete irányát, azt találta, hogy a férfi kézfején lévő tetoválást bámulja. Az ő és Daph tetoválását.

Chester és Kitten a feladatukat elvégezve visszatértek a borospincébe. Kitten a földön tartotta a szemét, és maga elé tartotta a borosüveget. Kupor egy mozdulattal eltávolította a dugót, és utasította a lányt, hogy töltsön neki egy pohárral.

Angel még mindig Theo tetoválását bámulta.

Miután Kupor megitta az első kortyot a vörösborból, amit Kitten töltött neki, intett a kezével, és utasította Chestert, hogy tegye a padlóra Theo mellé a nagy dobozt, amit hozott - és túlságosan lefoglalta Kitten tapogatása, hogy észrevegye, Angel már majdnem egy perce nem mozdult.

Amikor Chester ledobta a Theo mellé az új kínzóeszközökkel teli dobozt, úgy tűnt, hogy ez kizökkenti Angelt a transzból - de amikor Angel felnézett, és a tekintete találkozott Theóéval, már nem zavartnak, hanem elborzadtnak tűnt, és úgy bámult rá, mintha most látná először.

Mi a fene késztette erre a reakcióra? Látott már tetoválásokat. A Sötét Jegy ugyanúgy Kupor alkarjára volt égetve, mint mindenki máséra. Szóval mi volt az a tetoválás, ami miatt így reagált?

Talán egy tetoválásellenes szektában volt, vagy valami ilyesmi?

Chester felcsapta a fadobozt, és elkezdte elővenni a kínzóeszközöket, majd az asztalra fektette őket.

Angel felállt, és a tekintete visszatért Theo kezére. Jobbra nyúlt – még mindig a tetoválást bámulva –, és vakon koppantott a levegőbe, amíg el nem kapta Chester vállát. Többször is megtapogatta, minden alkalommal egy kicsit durvábban, míg végül majdnem megpofozta Chestert.

Chester ingerült arckifejezéssel nézett fel az asztaltól. Kirándult Angel szorításából, úgy nézett ki, mintha épp meg akarná ütni, amiért ilyen durva volt, de amikor meglátta, hogy Angel nem rá néz. A mogorva tekintete megenyhült. Követte Angel tekintetét…

És akárcsak a többi lánynak, Chester szeme is tágra nyílt, amikor meglátta Theo kézfejét.

Mi baja volt a tetoválásával? Talán ők láttak valamit, amit ő nem?! Alig várta, hogy megkérdezhesse, de amikor a lányok megfordultak, hogy röviden megnézzék Kuporot, az volt a benyomása, hogy jobb, ha befogja a száját, és megnézi, hogyan alakul a dolog.

Néhány dolog történt, amikor a lányok ismét szembefordultak egymással. Közös pillantást vetettek egymásra. Theóra pillantottak, majd vissza egymásra. Chester egyszer bólintott, a grimaszát felváltotta egy műmosoly, majd Kupor felé vette az irányt.

A vörös hajú elszakította Kuporot Kittentől, és a karjába nyomta magát. Sápadt karjaival átkarolta Kupor derekát, és magához ölelte, arcát a férfi nyakába fúrta.

Kitten viszont némán zokogott, és addig hátrált, amíg a falnak nem szorult.

– Ó, szia, tökfej – mosolygott Kupor, teljesen kiszolgáltatva Chesternek, teljesen elhitte a szerepét. – Mi a baj? Féltékeny vagy, hogy nem szentelek neked minden figyelmemet?

Chester bólintott, és elkezdett csókokat csipegetni a nyakára, és mivel Kupor teljesen elterelte a figyelmét, Angel kiszipolyozott a pincéből, és észrevétlenül becsukta maga mögött az ajtót.

Astoria azt mondta Theónak, hogy a vörös hajú jó színésznő, és kurvára nem hazudott. Chester nagyon is hihető volt. Amikor megcsókolta Kuporot, még Theo sem látott egy csepp gyűlöletet sem a szemében. Úgy szeretett, mint egy szerelmes tinédzser, nem pedig mint valaki, aki készül valamire.

Néhány perc úgy telt el, mintha Cica a falnak dőlve zokogott volna, Chester pedig gyengédséggel árasztotta el Kuporot, aztán Theo meghallotta.

Katt. Katt. Katt.

Magas sarkú cipő a macskaköves padlóhoz.

Katt. Katt. Katt.

Magassarkú cipők, amelyek határozottan a pincelépcsőn jöttek lefelé.

Katt. Katt. Katt.

Angel máris visszajött? Úgy hangzott, mintha sietne. Nem sokáig volt távol.

Katt. Katt…

Az ajtó felpattant, de nem Angel lépett be a borospincébe. Mustang volt az.

Theo bűntudatot érzett, valahányszor meglátta őt. Szégyellte magát. Nem szabadna így éreznie egy másik nő iránt. Ő már foglalt volt. A szíve, bár már évekkel ezelőtt abbahagyta a dobogást, már valaki másé volt. Nem szabadna egy dobbanást sem kihagynia valaki másért, és mégis, valahányszor meglátta a nőt, mégis megdobbant.

Gyönyörű volt. Mindig is az volt. Hullámos fekete haja végigfutott a hátán, és a félvállas selyemruha, amit viselt, tökéletesen illett a vörös rúzsához.

Amint belépett a szobába, rögtön megtalálta a férfit. Szúrós zöld szemei azonnal a helyére szegeződtek, amint rászegeződtek. Dühösnek tűnt. Az ajka remegett a dühtől. Az arany fülbevaló, amit viselt, mintha remegett volna a dühtől.

Kupor talán nem hallotta Angel távozását, de hallotta Mustang érkezését.

– Nahát szia, szépségem – mondta Kupor, és kilökte Chestert a karjából. – Kíváncsi voltam, mennyi időbe telik, amíg ránk találsz.

Angel félénken besétált a szobába Mustang mögött. Biztosan érte ment, de hogy miért, arról Theónak fogalma sem volt.

Mustang Kupor felé viharzott. Arany tűsarkú cipője minden egyes lépésnél hangosan koppanást vert a falakon. Felkapott valamit az asztalról, és Kuporra rontott.

Theo hallotta, ahogy Kupor sziszegett.

Azt hitte, hogy a nő kibelezte őt.

Azt hitte, hogy megmentette.

De aztán Kupor a falhoz vágta a lányt, és a torkánál fogva ott szorította.

A kés, amivel a lány megpróbálta leszúrni, a földre esett.

Theo küzdött a bilincsek ellen, miközben figyelte, ahogy Mustang megpróbálja leküzdeni Kuport. A szája néma sikolyra nyílt, a szemében vak düh tombolt. A lábai csapkodtak, és a körmeivel próbálta a férfit karmolni, de Kupor csak még szorosabban a falhoz szorította.

Angel és Chester is hátrált, védekezően lebegve Kitten előtt.

– Már megint majdnem elkaptál, drágám – dorombolta Kupor, nem törődve a lánnyal, aki minden erejével küzdött ellene. – Ejnye, ejnye, ejnye, régen láttalak már ennyire feldúltnak. Ha tudtam volna, hogy ez tüzet gyújt benned – hajolt közelebb, és hangosan a lány fülébe morgott –, már évekkel ezelőtt a fiú után mentem volna.

Kitten megragadta Chestert, és halkan a nyakába zokogott.

Angel szemügyre vette a Theo melletti fegyverekkel teli asztalt, és tett egy lépést felé.

– Engedd el! – Theo azon kapta magát, hogy kiabál, nem tudta, miért. Nem ismerte ezt a lányt. Nem tartozott neki semmivel. Nem kellett volna a nyakát nyújtania, hogy segítsen neki, és mégis, valami kibaszott oknál fogva, az a fájdalom visszatért a mellkasába. Az a furcsa érzés, amit mindig csak akkor érzett, ha a lány a közelében volt. – Kupor!

Mustang lehet, hogy sovány volt, de az biztos, hogy harcias. Úgy tűnt, Kupor nem érezte a legtöbb rúgását és ütését, de amikor a lány egy jobb horoggal az orrán találta el, kurvára elvesztette a fejét.

Kupor a pálcáját Mustang vállához bökött, és sárga szikrák lövelltek ki a pálca végéből.

Theo nem tudta, mi volt rosszabb: a Mustang arckifejezése, ahogy felsikoltott a fájdalomtól, vagy az, hogy amikor felsikoltott, nem jött ki belőle hang.

A szája tátva maradt, a szemei összeszorultak, és amikor Kupor elengedte, a lány lecsúszott a falon, és egy kupacba esett a padlón. Nehezen kapott levegőt. Fájdalmában sikoltozott, de Theo csak Kupor kegyetlen nevetését és a vér zúgását hallotta a saját fülében.

Bármilyen varázslatot is használt rajta Kupor, bizonyára meggyengítette a karja csontjait, mert amikor Mustang újra a kés felé nyúlt, a karja elgyengült, és összecsuklott, mint valami rémálomban.

Mustang némán sikoltott a pince padlójába. Magzatpózba gömbölyödve szorította eltorzult karját, Kupor pedig csak mosolygott rá. Amikor a férfi bordán rúgta, Angel és Chester rémült pillantásokat váltottak, és amikor másodszor is belerúgott, Kitten hevesen remegni kezdett.

– Most majdnem elkaptál – rúgott bele újra Kupor, a törött karja groteszk módon csapkodott, miközben megpróbálta magát védeni. – Azt hitted, hogy valamire rájöttél, ugye! – Újabb rúgás. – De mikor tanulod már meg?! – És még egy: – Nem számít, hányszor próbálkozol… – És még egy. – Soha nem fogsz tudni túljárni az eszemen! – Bassza meg, hányat bírna még elviselni a lány?! – Soha nem leszel képes legyőzni engem! Itt ragadtál! Itt ragadtál, amíg úgy nem döntök, hogy véget vetek a nyomorult életednek!

– Kupor, hagyd abba! – sziszegte Theo, megfeszülve a székében. – Eleget kapott!

Angel elindult a fegyverekkel teli asztal felé. Kinyújtotta a kezét, és felkapott egy kis tőrt -

Kupor megpördült, és a pálcáját a nőre szegezte. A végén fenyegető zöld fény szikrázott.
– Dobd el!

Angel megtette, amit mondott, és ahogy a fegyver a földre esett, Kitten megragadta a könyökét, és visszahúzta a hajtókába.

Kupor szemügyre vette a babákat, de nem tűnt dühösnek Angelre – csak inkább … meglepettnek, mintha nem számított volna rá, hogy a lány ilyen merész lesz. Hogy Angel valóban megtámadta volna-e, azon lehetett vitatkozni, de legalább elég figyelemelterelés volt ahhoz, hogy Kupor abbahagyja Mustang rugdosását.

De nem feledkezett meg róla teljesen.

Egy pillanat múlva leeresztette a pálcáját, de aztán lehajolt, és felvette a kést a padlóról.

– Látom, azt választottad, amelyiknek görbe az éle. – Kupor hangja lágy volt és bársonyosan finom. Kínozta őt, és még csak hangja sem volt, amivel visszavághatott volna neki. – Sejthettem volna, hogy ezt választod. Biztos akartál lenni benne, hogy ezúttal kivájod a szívemet, ugye? Tudom, van egy ötletem. – Kupor megragadta egy marékkal Mustang haját, és felrántotta a fejét a földről. Vér csöpögött a szájából. – Játsszunk egy játékot. Mi lenne, ha az évek során minden egyes alkalommal, amikor megszúrtál, én szúrom le őt?

Hát ez aztán kurvára fordulatot vett.

Mustang smaragdzöld szemei kitágultak a félelemtől. Nem – motyogta némán, és megrázta a fejét. Nem.

– Megmondom, mi lesz, én jobbat teszek – mondta Kupor. – Még meg is szúrom ugyanott. Így még érdekesebb lesz a dolog.

Amikor felállt, Mustang ismét nekirontott, de Kupor ezúttal nem hagyta magát. Fürgén, mint egy macska, megfordult, és a kést egyenesen a hasába döfte. A lány némán felnyögött. A hasát szorongatta és jajgatott, de megint csak egy kurva hang sem hagyta el az ajkát.

Miközben a lány a hasát szorongatta, és próbált nem elvérezni, Kupor durván a falhoz támasztotta, és úgy fordította, hogy Theóval szemben álljon. És miután megbizonyosodott róla, hogy a Mustangnak jó helye van a műsorhoz, visszasétált Theóhoz, és megállt mögötte.

Mustang úgy nézett Kuporra, mintha töltött pisztolyt tartana a fejéhez. A mellkasa megdomborodott, és úgy tűnt, mintha nehezen tudna egyenesen ülni.

– Az első este, amikor idehoztalak, a vállamba kaptál? Ugye? – mondta Kupor, miközben Theo feje fölülről figyelte a Mustangot. – Lássuk csak…– A kés hegyét Theo jobb vállára helyezte. – A jobb válla volt, ugye?

Lassan belemélyesztette a kést Theo bőrébe. Centiről centire, kibaszottul fájdalmasan. Ettől még kínzóbb lett az egész. Kihúzta a fájdalom minden kibaszott atomját, amit csak tudott. Összeszorított fogakon keresztül sziszegett. Megpróbált elrándulni, de nem volt hová mennie. A gerince a szék háttámlájához csapódott. Nem tudott elmenekülni.

És ahogy a penge a csonthoz ért – Kupor élesen kihúzta a kést. A fájdalom azonban nem tompult.

– Hoppá, az én hibám – vigyorgott Kupor. – A bal válla volt az.

A beteg állat megismételte a folyamatot a másik oldalon. Ugyanolyan lassan, ugyanolyan fájdalmasan szúrta Theót, a tekintete végig Mustangon volt, nem pedig az áldozatán. Kibaszottul bunkó volt.

– Hol a következő… hol a következő… ó igen, emlékszem. – Kupor nem vesztegette az időt, amikor újra megszúrta. Ez gyorsan ment. A penge könnyedén és gyorsan átvágta a jobb csípőcsontja feletti izmokat. A gyorsaság váratlanul érte Theót, aki felsikoltott és megrándult a székében, mielőtt tehetett volna róla.

Mustang elborzadva nézte. Könnyek kezdtek gyűlni a szemébe. Vérszínű ajkai megremegtek. De nem sírt.

Sajnálom – motyogta Theónak, mintha ez az egész valahogy az ő hibája lenne. Annyira sajnálom. Sajnálom. Sajnálom'.

– Rendben, a vállát már megcsináltuk – mondta Kupor, és a hangjában lévő incselkedő csipkelődés körülbelül olyan finom volt, mint egy apáca a bordélyházban. – A csípőt már megcsináltuk… akkor honnan szerezted nekem a következő alkalommal…

Theo megpróbálta magában tartani. Próbált úgy tenni, mintha nem fájna. Szorosan összepréselte az ajkait, és barna szemeit Mustang zöld szemeire szegezte. Próbált nem gondolni a késre, amikor Kupor a harmadik és a negyedik bordája közé csúsztatta. De Malazár – a kibaszott Malazárra – fájt, Kupor akár ketté is vághatta volna, ahogy a fájdalom átforrósította a mellkasát, és egy vérfagyasztó jajveszékelést adott ki a kíntól, mielőtt még tehetett volna róla.

Ekkor tört el a Mustang.

Bármit is próbált magában tartani, bármit is próbált visszatartani, minden kiáradt belőle. Halkan zokogott, miközben a férfit bámulta. A könnyek végigfolytak az arcán.

Kupor pedig úgy mosolygott, mint a macska, aki megkapta a kibaszott tejszínt.

Amikor Kupor beakasztotta a görbe pengét Theo bordája alá, és húzni kezdte, Theo azt hitte, hogy elájul. Fájdalmas sikolya betöltötte a szobát.

Mustang még erősebben zokogott. Véráztatta keze a fülére repült. Lehet, hogy a fájdalomtól lett delíriumos – vagy talán a vérveszteségtől –, de úgy nézett ki, mintha elkezdett volna ide-oda ringatózni, mint egy őrült az Azkabanban.

Kupor húzta és húzta. Minden egyes rántás a leírhatatlan fájdalom újabb hullámait küldte végig Theo testén.

Aztán a bordája végül megrepedt és feladta. Hála a fasznak.

Kupor átdobta a véres tépést a szobán, így az Mustang lábai előtt landolt.

Theo mellkasán lévő kimeneti sebből ömlött a vér. Meleg és sűrű. Halványan érzékelte a mellkasában lüktető fájdalmat, de zsibbadás kezdte elönteni.

Fáradtnak érezte magát. A testét nehéznek érezte, és hirtelen nehezen tudta megtartani a feje súlyát. Úgy érezte, mintha egy korty Nyugtató csapolást vett volna be, de persze nem így volt. Senki sem volt ilyen kedves. Egyszerűen csak túl sok vért vesztett, és kezdte elveszíteni az eszméletét.

Theo látásának elhomályosodása ellenére látta a Mustangot. Látta, ahogy ügyetlenül kúszik a padlón, amíg Kupor lábai elé nem esik. Látta, hogy mozog a szája. Látta, ahogy némán könyörög valamiért.

– Kérem. – Könnyek szökőkútjai folytak végig az arcán, de úgy tűnt, nem érdekli. – Kérem – csak folytatta a könyörgést. – Kérem, ne! Ne csináld tovább.

Kupor lehajolt, és mondott neki valamit, de Theo nem hallotta, mit.

Kurvára fogalma sem volt arról, hogy mi folyik itt, de egy dolgot tudott, egy gondolatot, ami átfutott az agyán, mielőtt elvesztette az eszméletét, hogy egy nagyon hosszú éjszakának néz elébe.

Egy kibaszottul, kibaszottul hosszú éjszaka.

hozzászólások: 0