6. fejezet
Negyedik nap

Hermione a negyedik napon vonakodva merészkedett ki a szobájából, de Malfoy most az egyszer sehol sem volt. Örömmel kihasználva a szünetet, gyorsan felkapott egy marék Hop-port, és letérdelt a kandalló elé. Lángok cikáztak a feje körül, ahogy az Odút kiáltotta, de csak néhány másodperc telt el, mire Molly megjelent előtte.

– Hermione! – kiáltotta meglepetten. – Minden rendben van, drágám? – Óvatos arckifejezése tudatta Hermionéval, hogy legalább az egyik Weasley testvér említette Hermione előző napi furcsa viselkedését.

– Jól vagyok – válaszolta Hermione feszült hangon. – Csak meg akartam kérdezni Ront, hogy ma is át tud-e jönni. Gondoltam, senki sem lesz otthon Grimmauldban.

– Nem, persze – mondta Molly bólintva. – Ők is dolgozni fognak. Igen, szólok Ronnak, ha hazaér, és megkérem, hogy adja át az üzenetet.

– Köszönöm, Molly.

A másik nő meleg mosollyal köszöntötte, de Hermione látta, hogy Molly arcának minden egyes vonalába bele van írva az aggodalom.

– Biztos, hogy jól vagy, drágám?

Hermione gyengén bólintott, de Molly folytatta.
– Teljesen érthető, ha feldúlt vagy. Ha van valami, amit tehetünk…

– Nem – szakította félbe Hermione. – Úgy értem, köszönöm – tette hozzá, hogy leplezze a gorombaságát. – De nem, csak beszélnem kell a többiekkel, és ez… nincs semmi…

A hangjában lévő ingadozás minden másodperccel, amit Molly azzal a rendkívül együttérző, anyai pillantással töltött, egyre erősödött, és Hermione megrázta a fejét, hogy kifejezze, amit a szavai nem tudtak. Aztán meghallotta, hogy Malfoy ajtaja nyílik az emeleten.

– Mennem kell – mondta gyorsan. – Köszönöm, Molly.

– Természetesen, kedvesem…

Hermione még azelőtt felállt, hogy a szó teljesen kimondva lett volna, a lépcső oldalához sietett, és gyerekként bújt el mellette, miközben Malfoy eljött rajta. Csak remélni tudta, hogy a férfi a konyhába távozott, amikor leért. Ha a nappali felé fordulna, és meglátná őt…

De ezúttal elkerülné a biztos halálos megaláztatást. Amint meghallotta a konyhaszekrény kinyílásának hangját, felrohant a lépcsőn, és elhatározta, hogy a szobájában várja meg, amíg tiszta a levegő.

***

Aznap este a földszintről jövő hangok zaja felrázta Hermionét az olvasásból. Felugrott, mert elfelejtette, hogy a barátai a kandallok keresztül jönnek. Bárcsak azt mondta volna Mollynak, hogy egyenesen az ő szobájába hoppanáljon, de őszintén szólva ez a kérés vajmi keveset tett volna, hogy meggyőzze a Weasley matriarchát, hogy minden rendben van, ahogy Hermione oly vehemensen javasolta.

Gyorsan kinyitotta az ajtaját, és kidugta a fejét a folyosóra.

– Ide fel, légyszi! – kiáltotta.

Egy pillanat múlva három lábdobogást hallott a lépcsőn, és visszahúzódott, résnyire nyitva hagyva az ajtót. Ron kinyomta, Harry és Ginny pedig követte. Amint átlépték a küszöböt, Hermione előre sietett, hogy újra becsukja és bezárja az ajtót, és a biztonság kedvéért egy elnémító bűbájt is tett hozzá.

– Nos, megkérdezném, hogy vagy – kezdte Ron, szemöldökét felhúzva a lány paranoiájára –, de anya már mondta, hogy jól vagy.

– Úgy tűnik, ugyanolyan jól van, mint amilyen jól volt az RBF-ek alatt – jegyezte meg Harry, miközben szemügyre vette a könyvekkel és pergamenekkel borított padlót.

– Fergeteges –mondta Hermione holtfáradtan. – Szeretném látni bármelyikőtöket, hogy négy napig Malfoyjal él, és még mindig életben van, nemhogy jól lenni.

Ez mindkettőjüket kijózanította.

– Legalább egészséges – tette hozzá Ginny.

Hermione feje a másik lányra kapta a fejét, ahol az lazán szemügyre vette a Hermione könyvespolcán lévő csecsebecséket.

– Tessék? – kérdezte a lány.

Ginny megvonta a vállát.

– Csak azt mondom, hogy Monstrót is megkaphattad volna. Vagy azt a kis görény Averyt az évfolyamomból… úgy néz ki, mint egy tücsök.

Hermione pislogott.
– Szerinted Malfoy jóképű?

Ginny felvonta a szemöldökét.
– Nem gondolod?

– Fú, Ginny… – Ron grimaszolva panaszkodott.

Hermione hangtalanul mormogott, és körülnézett a szobában, mintha az egyik bézs színű falra tűzve találna egy megfelelő választ. Csak annyit talált, hogy Harry az ágy szélén ült, és elszántan bámulta a szőnyeget, rózsaszínre váltott arccal.

– Nem – fakadt ki Hermione felháborodottan. – Ő Malfoy.

– Hát, nem kérdeztem, hogy vonzódsz-e hozzá – érvelt Ginny. – Ezt bizonyára befolyásolná a személyisége, de objektíven… – Elakadt a szava, mintha Malfoy annyira jóképű lenne, hogy aligha kellett kétszer is kimondani.

Hermione azt hitte, hogy lázasnak érzi magát.

– Nem láttam őt közelről a tárgyalása óta – folytatta Ginny, most már szórakozottan lapozgatva egy könyvet, mintha az időjárásról beszélgetnének. – Bizonyára belenőtt a vonásaiba. Kiteljesedett. Tudod.

Hermionéra nézett, aki valamiért azt mondta:
– Magas.

Ginny együttérző mosolyt küldött neki.
– Senki sem fog elítélni, ha úgy gondolod, hogy fitt.

Ez merész volt, tekintve, hogy Hermione jelenleg hihetetlenül elfoglalt volt Ginny elítélésével. Ron pedig úgy nézett ki, mint akinek ételmérgezése van.

– Nem így van, Harry?

Harry feje felkapta a fejét a neve hallatán, és még jobban elpirult.
– Ööö, igaz. – Levette a szemüvegét, és a pólójával megtisztította a lencséket. – Nem hibáztatnálak érte – motyogta.

Ginny elvigyorodott.

– Hát, köszönöm – mondta Hermione, teljesen értetlenül. – De nem szükséges, hiszen nincs, és még ha lenne is, ami nincs, az sem… volt valami más, amiről beszélni akartam.

Ginny becsukta a kezében lévő könyvet, még mindig önelégültnek tűnt, de teljes figyelmét Hermionénak szentelte. Harry és Ron is megkönnyebbültnek tűnt.

Hermione vett egy mély lélegzetet, és elindult az ágya lábánál járkálva, próbálta visszanyerni a gondolatmenetét.

– Malfoy szerint a minisztérium hazudik arról, hogy a házassági párosításokat a mágikus kompatibilitás határozza meg. Szerinte ez politikai okokból történik.

A három barátja csak bámult rá.

– Mi alapján? – kérdezte Harry hosszú szünet után.

– Hát, talán semmi alapján – ismerte el Hermione. – De a levelek, amelyeket a párunk nevével együtt kaptunk, kiterjedt tesztekről szóltak, amelyeket az összeférhetőség megállapítására végeztek, de mi nem estünk át semmilyen vizsgálaton. Szerinte ez valójában egy összeesküvés álcája, amelynek célja a Tisztavérűek, konkrétan a Szent Huszonnyolcak eltörlése – úgy, hogy mindannyiukat mugliszületésűekkel párosítják.

Harry és Ginny pillantásokat cseréltek.

– Ez… egy gondolat – mondta Ron lassan, a szemöldökét összehúzva. – Bizonyára megnehezítené a toborzást a következő háborúban, ha az összes halálfalónak mugliszületésű fia és menye lenne.

– És félvér unokák – tette hozzá Harry.

– Pontosan – értett egyet Hermione.

– De akkor hogyan határozzák meg a párosításokat? – kérdezte Ginny. – Úgy értem, mi is Szent Huszonnyolcasok vagyunk. Miért ne párosítana Kingsley téged Ronnal?

Hermione Ronra pillantott, és bár ő kifejezetten kínosan nézett a felvetésre, mindannyian tudták, hogy így sokkal egyszerűbb lett volna.

– Malfoy úgy gondolta, hogy a velem való párosítás lenne a legerősebb jelzés a többi vérfölényesnek – mondta Hermione. – Hogy a hírnevemmel együtt én lennék a Malfoy család legsúlyosabb büntetése.

– Ezt mondta neked? – kiabált Ron, a düh gyorsan kiült a hangjába.

– Igen! – válaszolt Hermione. – Egy csomó undorító dolgot mondott. Malfoy az… – ismételte meg, mivel úgy tűnt, hogy a teremben mindenki más elfelejtette, hogy kivel van dolga.

– Seggfej – motyogta Harry, és megrázta a fejét.

Hermione hálásan biccentett felé. Ez már jobban tetszett.

– Mindegy – folytatta Hermione. – Ha a Minisztérium hazudik az összeférhetőségi tesztekkel kapcsolatban, akkor kiváló okunk van arra, hogy érvénytelenítsük ezt a házasságot. De ezt be kell bizonyítanunk. Szükségem van a segítségedre, hogy utánanézzek, amíg itt ragadtam, de kérlek, légy óvatos. Kingsley-nek minden oka meglesz arra, hogy fenntartsa a fedősztorit. Lehet, hogy már készenlétben állnak a hamisított vizsgálati eredmények.

Harry felállt, és a másik kettőre nézett.
– Igen, legalább körbekérdezősködhetünk. Tudjuk meg, ki volt még az első körben, és kivel kerültek párba. Ha valamelyik párosítás nem illik a mintába, akkor tudni fogjuk.

Hermione bólintott.
– Köszönöm. Folytatom a kutatást, ahogy eddig is. Arra az esetre, ha tévedne.

– Arra az esetre, ha tényleg összeilletek? – kérdezte Ginny.

Hermione összehúzta a szemét.
– Mágikusan kompatibilisek, igen.

– Persze. – Az önelégült kifejezés visszatért a vörös hajú arcára, és Hermione keresztbe fonta a karját.

– Majd szólunk, ha kiderül – mondta Ron, előre lépett, és békítő kezet tett a lány könyökére.

Hermione elmosolyodott, most először érezte magát igazán felbátorodva; most már volt erősítés.

– Próbálj meg pozitív maradni – kérte Harry, és összerezzent, mintha fájt volna neki, hogy ugyanazt az elcsépelt tanácsot adja, amit talán egyszer ő is adott neki.

– Megpróbálom – ígérte a lány.

Ron lépett ki elsőként az ajtón, őt követte Harry, de Ginny egy pillanatra megállt Hermione előtt.

– Sok szerencsét – mondta, és az üres folyosóra pillantott. Aztán odahajolt, és lehalkította a hangját. – És ne légy túl szigorú magadhoz. Bármi is történik…

Hermione felháborodott gúnyolódást eresztett meg, minden szándékával azon volt, hogy bizonygatja, hogy semmi sem fog történni, de Ginny ismét felvonta a szemöldökét.

– Úgy értem, bármi, Hermione – szólt a lány finoman. – Ha nem találsz kiutat, az nem a te hibád.

Hermione szája összeszorult, ahogy magába szívta a másik lány szavait. Akár kézzel választották ki őt Malfoy párjának, akár nem, egyiküknek sem lett volna szabad ilyen helyzetbe kerülnie. Nem Hermione felelőssége kellene, hogy legyen, hogy gyenge pontot találjon a kormány törvényeiben, hogy megőrizze az autonómiáját; nekik kellene védeniük azt helyette.

Veszélyesen megingott az álla, miközben ismét küzdött a dühtől való sírás ellen, de bólintott, hogy köszöni, és Ginny még egy utolsó, megnyugtató mosolyt küldött neki, mielőtt kilépett volna az ajtón.

***

Bár a kutatással járó figyelemelterelés a délután és az este nagy részében távol tartotta az éhségét, tíz óra körül Hermione már nem tudta figyelmen kívül hagyni a gyomrában érzett üreges fájdalmat. Megjelölte a helyét a könyvben, amire hivatkozott, és visszarúgta az ágytakaróját.

Kardigánt húzott a felsője fölé, csendben kinyitotta a hálószobája ajtaját, és kikukucskált rajta. A rés Malfoy ajtaja alatt sötét volt, és a házban csend honolt. Hermione szája előre-hátra csavarodott, miközben mérlegelte az esélyeit.

Malfoy szobájához saját fürdőszobája volt, és gyanította, hogy a férfi hangtompító bűbájt tartott fenn, mivel sosem hallotta a zuhanyzót futni. Így aztán egyáltalán nem volt fogalma a varázsló szokásos napirendjéről. Ha ezt hozzáadjuk ahhoz az időhöz, amit aktívan bujkálással töltött, nem lehetett tudni, hogy a férfi ilyenkor alszik-e vagy sem. Mivel úgy gondolta, nincs mit tenni, a lehető legóvatosabban becsukta maga mögött az ajtót, és elindult lefelé a lépcsőn.

Megkönnyebbülten felsóhajtva, hogy az alsó szinten továbbra is sötét van, Hermione befordult a konyhába, és felkapcsolta a villanykapcsolót.

A porcelántörés csattanása elnyomta Hermione sikolyát, aki majdnem lenyelte a saját arcát a döbbenettől. Malfoy hatalmasra nőtt, közvetlenül előtte.

– A kurva életbe, Granger! – vicsorgott, és hátralépett a kettejük között a padlón elterülő teás tócsából.

– Miért voltál a sötétben?! – kiabált rá Hermione, kezét a hevesen dobogó szívére téve.

Malfoy tekintete a mennyezet közepén lévő lámpatestre, majd a mögötte lévő falon lévő kapcsolóra siklott. Későn vette észre, hogy a férfi egyik kezében a pálcáját szorongatja, és a hegyén halványan világít a Lumos.

Megforgatta a szemét, és visszalépett a falhoz, többször is ki-be kapcsolgatva a kapcsolót.

– Fény – mondta Hermione.

– Nyilvánvalóan – fakadt ki Draco, és összehúzta a szemét a nő lekezelő hangnemére. Eloltotta a pálcáját, és arra használta, hogy megjavítsa a törött bögrét, és eltüntesse a kiömlött teát. Befejezésül egy gyors Suvikust tett a ragacsos csempére.

Miközben Hermione a varázslatot figyelte, a tekintete arra a helyre terelődött, ahol Malfoy visszahajtotta az ingének ujját, felfedve tónusos alkarját. Minden egyes pálcacsapásnál az inak fodrozódtak, a markáns erek táncoltak a porcelánbőr alatt, ahogy…

– Mi az?

Hermione felrántotta a fejét. Malfoy mogorván nézett rá. Keresztbe fonta karjait széles mellkasán, mielőtt egy fejmozdulattal kidobott egy hajtincset az arcából. Nem sikerült, és ugyanez a rész visszahullott a homlokára, amolyan kellemesen kócos kinézetet kölcsönözve neki, ami…

Ó.

Jaj, ne!

Hermione meg akarta ölni Ginny Weasleyt.

– Mit bámulsz? – kérdezte Malfoy, egy lépést előre lépve.

Hermione visszahúzódott, szorosabbra tekerte maga köré a kardigánját, ahogy fájdalmasan tudatosult benne, hogy nincs melltartója.

– N-semmit – dadogta, és a padlót bámulta közöttük. – Bocsánat a teád miatt.

Még perifériásan is látta, hogy a bocsánatkérés mennyire meglepte Malfoyt.

Kihasználva a férfi döbbent hallgatását, elsurrant mellette, és átment a kamrába.
– Én csak… – Egy pillanatig kotorászott, mielőtt előkotort egy ősi csomag Jaffa-süteményt. – Eltűnök az utadból – fejezte be, visszaslisszolva a férfi mellett, és a mellkasához szorítva a zsákmányt.

Nem mert hátranézni a válla fölött, miközben végrehajtotta a taktikai visszavonulást.

hozzászólások: 0