8. fejezet
Hatodik nap

Hermionét a hatodik napon furcsa hang rángatta ki a szobájából. Nos, nem feltétlenül furcsa, de eléggé biztos volt benne, hogy pontosan tudta, mi az, de az furcsa volt, hogy Malfoy produkálta.

Az ő ajtaja zárva volt, de a folyosó végén lévő, a szülei régi szobájába vezető ajtó nyitva volt. Közel sem zavarta annyira a bizonyíték, hogy a férfi mindent átkutatott, mint amennyire az első napon lett volna, nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy a ház teljes tartalmát átkutatja.

De amikor befordult a sarkon a hozzá tartozó fürdőszobába, rövidre zárta a látottak. Mert valóban, Draco Malfoy egy elektromos hajszárítót használt… az arcán?

A szokásos egyenruhájában, fehér ingben és fekete nadrágban volt, és a haja száraz volt. De a fejét hátrahajtotta, és a szemét látszólag elragadtatásában lehunyta, miközben a levegőt az arca fölé irányította. Olyan furcsa és valahogy furcsán intim volt ez a látvány, hogy Hermione nem tudta elszakítani a tekintetét. Ahogy a lány nézte, a férfi a levegőt végigirányította a karjain, a mellkasán és a hasán. Úgy tűnt, annyira elégedett az érzéssel, hogy még csak nem is nézett dühösen, amikor megpillantotta a tükörben figyelő lányt.

– Ezt nézd meg! – kiáltotta a ventilátor motorjának zaja fölött. – Mint egy kombinált szárító és melegítő varázslat! De meghosszabbítva!

Hermione bólintott, és érezte, hogy valami idegen érzés gyűlik fel a mellkasában. A férfi ekkor ráirányította a szárítót, és a lány hunyorogva védekezett a hirtelen az arcába csapó forró levegő ellen. Csak akkor ismerte fel az érzést nevetésnek, amikor a kuncogás kiömlött az ajkai közül.

Megrémülten, vakon nyúlt, és a kikapcsoló gomb után tapogatózott. A hang azonnal elhalt, és a lány gyorsan leejtette a kezét onnan, ahol Malfoy keze köré tekeredett a kilincsen. A férfi olyan pillantást vetett rá, ami jelezte, hogy ezt a reakciót nem találja összeegyeztethetőnek a lenti táblán lévő számmal, de a lányt nem érdekelte.

– Honnan tudtad, hogyan kell ezt használni? – kérdezte őszinte kíváncsiságból.

A férfi a falhoz nyúlt, és kihúzta a dugót a konnektorból.
– Ezek a dolgok rengeteg tárgyhoz vannak csatlakoztatva a házban. – Megkocogtatta a fémtüskéket. – A lámpákból kialszik a fény, ha kihúzod a falról.

Hermione némileg lenyűgözve nézett rá.
– Minden, amin ilyen dugó van, áramot vezet – magyarázta. – Olyan, mint a varázslat, csak a ház falain keresztül csatornázzák. Ezért vannak a falakon a villanykapcsolók is.

Malfoy bólintott, és értékelő pillantást vetett a konnektorra.
– Okos.

Hermione tekintete a válogatott tárgyakra esett, amelyeket a férfi szemrevételezés céljából kivett a fürdőszobaszekrényből: egy hajsütővas, egy tálca válogatott körömlakk, vagy ötven mintafogkefe és egy doboz tampon.

– Miért csinálod ezt? – kérdezte, és homályosan a pult felé mutatott.

A férfi megvonta a vállát.
– Tanulok a muglikról.

– De miért?

Amikor a lány a tükörben találkozott a tekintetével, a férfi elvigyorodott.

– Nos, a feleségemet például muglik nevelték fel.

A nő megforgatta a szemét.

– És jelenleg egy mugli házban élek, másrészt. Szeretném jól érezni magam itt.

Erre a nő visszapillantott, mire a varázsló megmozdult a lábán.
– Amennyire csak lehet, legalábbis.

Hirtelen azon tűnődött, vajon hiányzik-e neki a kúria. Aztán azon tűnődött, hogy mi a fenéért tűnődik ezen.

– Nos, akkor… ööö… magadra hagylak – mondta, és gyorsan hátrált ki a túlfűtött szobából.


***


Annak ellenére, hogy Hermione elvileg arra törekedett, hogy jobban összebarátkozzon Malfoyjal, a nap nagy részét mégis a szobájába zárkózva töltötte, kutatva. A házasság tényleges beteljesítése még mindig a B-terv volt, és addig nem adta fel, hogy az egész megállapodás elől elmeneküljön, amíg nem volt feltétlenül szükséges.

Lassan lapozgatta a nehéz kötetet, a frissen nyírt fű hangja és illata besodródott a nyitott ablakon, amikor egy csicsergő huhogást hallott.

Épp csak egy tollas foltot látott, amikor felpillantott, majd egy boríték hullott a fejére.

– Szia, Puli! – mondta kedvesen, és kezet nyújtott a kis bagoly felé. Az rögtön rávillant, nem nyomott többet, mint egy ugyanannyi mályvacukorpehely, és hagyta, hogy Hermione az egyik ujját a csőre alá vakarja. Miután egyetlen csendes másodpercet töltött élvezettel lehunyt szemmel, Malackacsőrű újabb kis huhogást adott ki, és leröppent a takaróra, hogy türelmetlenül ugráljon.

– Jól van, jól van – mondta Hermione megnyugtatóan, miközben felvette a levelet.

Rögtön felismerte Ron írását, és gyorsan átfutotta az oldalt.



Szia,

Remélem, minden rendben van. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó vagy rossz hír, úgyhogy rögtön a lényegre térek. Mindenki, akit Harry, Gin és én az első körben sikerült megtalálnunk, beleillik a politikai mintába.

-Dennis Creavey (MB) az aurorjelöltek legújabb osztályába tartozik, és tegnap vette feleségül Astoria Greengrasst (S28).

-Harry összefutott Hannah Abbottal (S28) az Int. Magical Coop. egy ügyön, és holnap hozzá fog menni Justin Finch-Fletchley-hez (MB).

-Hannah elmondta neki, hogy Susan Bones Leonard Smith-szel (annak a Zachariasnak a bátyjával) volt összepárosítva, és mindketten félvérek.

-Ginny Terrence Higgs-szel (HB) dolgozik a Játékok és Sportok részlegben, és őt Cho Chang-gal (HB) párosították.

-Az egyetlen potenciális kilógó Dean. Néhány napig beteg volt, legalábbis azt hittük. Kiderült, hogy Millicent Bulstrode-dal (S28) van párosították, és nem akarta senkinek elmondani. Mint tudjátok, nem biztos a vér szerinti státuszában, így van rá esély, hogy nem illik rá. Vagy ez egy furcsa fajta megerősítés, hogy mugliszületésű. Az nem lenne elmebetegség?

Mindegy, majd tovább kérdezősködünk. Találtatok már valamit? Gondolom, ha lenne Hop-por…

Szólj, ha szükséged van valamire.

Ron




Hermione felsóhajtott, és a szemét dörzsölte a kezével. Ő is nehezen tudná megmondani, hogy ez jó vagy rossz hír volt-e. A félvérek közötti mérkőzések nem cáfolták az összeesküvés-elméletet, de nem is igazán támasztották alá. A varázsló népesség túlnyomó többségét a félvérek tették ki, így statisztikailag a mérkőzések többsége kettejük között zajlott. De az a lehetőség, hogy az első fordulóban három párosítás is létrejöhetett valakinek a Szent Huszonnyolcas és mugliszármazásúak között, határozottan gyanús volt.

Ezt mondta a válaszában Ronnak is, mielőtt megköszönte volna, és megkérte, hogy adja tovább az elismerését a többieknek. Puli éppen eltűnt a szomszédos háztető fölött, amikor Hermione meghallotta a földszinti konyhából érkező és távozó Nilly nyilvánvaló hangját.

Nem vett róla tudomást, mert meglepő módon tényleg nem volt kedve veszekedni, és néhány perccel később áruló gyomra félreérthetetlenül felbőgött kíváncsiságából, hogy vajon milyen finomságokat hozhatott a manó Malfoy vacsorájára.

Mélységesen szégyellte, hogy az éjszaka közepén leosont a lépcsőn, hogy megkóstoljon két pudingos eclairt, de Malfoyjal kézen fogva lenni stresszes volt!

Ráadásul nem akarta, hogy Nilly munkája kárba vesszen.

Felkészülve arra az undorítóan önelégült arckifejezésre, amit Malfoy kétségkívül felvesz majd a látványára, Hermione lesodródott a lépcsőn. Majd csak megnézi, mi van az étlapon; az nem árthat.

Bedugta a fejét a konyhába, és ó, a kurva életbe, csirke piccata volt.

Malfoy éppen egy lehetetlenül puhának tűnő csirkeszeletet szeletelt, és a friss, sós citrommártás csábító illata parfümként lógott a levegőben.

A férfi felpillantott a lány belépőjére, és a világ minden előkészülete alkalmatlan volt a vonásait festő mosolygós örömre.

– Ó, annyira sajnálom, hogy nélküled kezdtem, drágám. – Az evőeszközeit gondosan a tányérja szélére tette. – Nem számítottam rád.

– Kérlek, ne hívj így – mondta a lány egy megrögzött mosolyon keresztül. A boszorka olyan kecsességgel csúszott be a helyére, amit a férfi készített elő, mint aki éppen az elveire pisil. Mindezt néhány ócska kapribogyóért.

– Bort? – kínálta a férfi, Hermione pohara fölé tartva az üveget. A lány összeszorította az ajkát, mire Draco elnézően mosolygott rá. – Ezt nem manók készítették.

– Szerintem hazudsz – felelte a lány.

A férfi megértően hümmögött.
– Igen, ez tényleg olyasminek tűnik, amit én is megtennék, nem igaz?

Sóhajtott, miközben a tekintete a saját poharára esett. A bor ezúttal fehér volt, az enyhe páralecsapódás alapján tökéletesen behűtve, és láthatóan enyhén pezsgő; a serleg közepéből vékony buborékfolyam emelkedett fel egyenletesen. Hermione még soha semmit nem látott ennyire csábítónak.

– Bármikor hívhatnád Nillyt, és megkérdezhetnéd tőle – javasolta.

Hermione megrázta a fejét.
– Mondta már neked valaki, hogy egy igazi pöcs vagy?

Malfoy elvigyorodott.
– Igen.

– Rendben – sóhajtott, és intett a férfinak, hogy töltsön.

Amint a varázsló felemelte az üveget, Hermione megragadta a poharat, és három nagy kortyban kiürítette.

Draco szemöldöke élesen felszaladt, de a lány intett neki, hogy töltse újra.
– Nagyon alacsony a tűrőképességem, ha pöcsökkel kell foglalkoznom.

A férfi fojtott hangot adott ki, és Hermione arca kipirult.
– Én-én nem úgy értettem.

– Persze, hogy nem.

Hermione elszántan bámulta a poharat, miközben a férfi töltött, és a legnagyobb önuralommal akadályozta meg magát, hogy azonnal újra megigyon belőle. Egyikük sem szólalt meg, így az asztal fölött ott lebegett a kísértet, hogy a lánynak egyszer hamarosan a férfi farkával kell foglalkoznia.

Nem találkozott újra Draco tekintetével, amíg fel nem tálalt magának egy adag csirkét és egy kis halom linguinit.

Circe melleire, ez jó volt. Kicsit gyűlölte magát minden egyes falatért, de igyekezett arra koncentrálni, hogy Nilly mennyire örülne, ha tudná, hogy urnője – vagyis inkább ő – mennyire élvezi.

Hermione még csak nem is tett úgy, mintha lenne ereje tiltakozni, amikor Malfoy megidézett két kis tányér panna cottát onnan, ahol Nilly láthatóan a pulton hagyta őket. A puding tetején egy gombóc citromtúró volt, és az első falat ízben felrobbant Hermione nyelvén. Teljesen képtelen volt elfojtani az örömtől való nyöszörgést.

– Valami, amit megosztanál az osztállyal, Hermione? – Malfoy szinte magánkívül volt a kárörömtől a lány bukásán.

– Miért kell ennek ilyen jónak lennie? – Nyíltan duzzogott, miközben újabb falatot tolt el az ajkai mellett.

– Természetesen azért, mert Nilly a legjobbat akarja az új úrnőjének.

– Ne… – Hermione nyafogott. – Szörnyen érzem magam.

– Tényleg? – kérdezte, miközben a lány egy újabb falatot ízlelgetett. – Nekem úgy tűnik, mintha jól éreznéd magad.

– Jól tudok színlelni.

Malfoy ismét fojtott hangot adott ki, és Hermione elejtette a kanalát.
– Nem úgy értettem!

– Jó – mondta a férfi, és a szalvétába rejtette azt, amiről a lány biztos volt benne, hogy vigyor. – Mert ez most senkinek sem segít.

Könyökét az asztalra támasztotta, és egyik kezével eltakarta a szemét. A jó modorra vigyázz!

– A kurva életbe – motyogta a borospoharába.

– Igen – értett egyet a varázsló.

Az ujjain keresztül kukucskált rá, és rájött, hogy az egykori mardekáros befejezte az étkezést. Miután lenyelte az utolsó kortyot a poharából, ő is az volt.

A férfi tűnődve nézett rá, majd egyik kezét az asztalra tette.
– Nos. Kezdhetjük…?

Hermione arca ekkor már tartósan forró volt, de úgy gondolta, hogy ez leginkább a bor miatt van. Megrázta a fejét.

– Van egy jobb ötletem.


***

Hermione visszatartott egy mosolyt, miközben Malfoy megvizsgálta a tévét. Előre-hátra járkált a fekete képernyő előtt, a tükörképét bámulta, mielőtt hátulról kidugta a fejét, hogy megnézze a kábeleket.

– Biztos van valami célja – elmélkedett, miközben végigsimított a haján. – Van egy… dugója. – A válla fölött arra nézett, ahol a lány ült a kanapén, és megerősítően bólintott.

A mutatóujját az ajkához koppintotta.
– De mit csinál?

A nő megnyomta a bekapcsológombot a kezében lévő távirányítón, és Malfoy hanyatt dőlt a dohányzóasztalon, amikor a képernyőből zaj és szín tört be a szobába. A kanapéhoz ékelődve zuhant, a lába még mindig a fafelületre hajolt.

Hermione felhorkantott egy nevetést, de Draco túlságosan el volt foglalva azzal, hogy tágra nyílt szemmel bámulja a mozgó képeket ahhoz, hogy észrevegye.

– Mi az? – sóhajtotta, és addig csoszogott, amíg fel tudott kúszni a lány mellé a kanapéra.

– Úgy hívják, hogy televízió.

A férfi lassan bólintott, majd a lányra pillantott.
– Hogyhogy nem láttam a pálcádat?

– Van sajátja – mondta Hermione, és odatartotta neki a távirányítót. A varázslóóvatosan megfogta, és a nő megmutatta neki a csatornaváltás gombját.

– Zseniális – motyogta, és drámaian suhintott a távirányítóval, miközben a képernyőn megjelenő kép minden egyes megnyomással változott. Hermione arra gondolt, hogy megmondja neki, hogy csak a tévére kell irányítania a távirányítót, de a férfi olyan kibaszott hülyén nézett ki a távirányítóval hadonászva, hogy olyan boldognak érezte magát, mint hetek óta nem.

Megjegyezte, hogy Malfoy balkezes lehet, mivel a kattintó gombot tartotta, ami azt jelentette, hogy a jobb keze ártatlanul a lábán hevert, néhány centiméterre az övétől. Hermione kivárta az időt, és amikor úgy tűnt, hogy a férfi egy természetfilmre rendezkedett be, amelyben egy rókacsalád szerepelt, lazán becsúsztatta a kezét a férfié alá.

A fiú lenézett az érintésére, de a lány továbbra is a képernyőre szegezte a tekintetét. Még akkor is, amikor érezte, hogy a varázsló tekintete az arcára vándorol, határozottan előre nézett.

Egy pillanat múlva Draco figyelme ismét a műsorra terelődött, és a nő kifújta a levegőt, amikor a férfi megigazította az ujjait, és elernyedt a lány szorításában.

Jól van.

Szóval fogták egymás kezét. Már megint. Hermione úgy okoskodott, hogy ez valamivel intimebb volt, mert a lány kézfejével a férfi felső combján pihent, nem pedig az asztalon, de azért is kevésbé volt intim, mert egymás helyett a tévét nézték. Nem mintha feltétlenül egymásra kellett volna nézniük ahhoz, hogy szexeljenek – édes Istenem –, de ez most mellékes volt. Csak olyasmit csináltak, amit már előző nap is csináltak, és bár Hermione ezúttal valamivel kényelmesebbnek érezte a dolgot, azt is érezte, hogy tényleg gyorsabban kellene haladniuk, hiszen már csak alig több mint egy hét volt hátra.

Elhatározta magát, és kissé megmozdult, egyik lábát maga alá húzta, és a mozdulatot arra használta, hogy mintegy nekidőljön Malfoynak. Nem reagált úgy, ahogy látta, így a lány ott maradt, karját a férfi alá szorítva, az oldalához szorítva.

Nem volt kényelmetlen. Szilárdnak és sokkal melegebbnek érezte, mint amire számított. Nem mintha igazán belegondolt volna, milyen érzés lehet ő, és ha belegondolt volna, eszébe jutott volna, hogy a férfiak általában jó pár fokkal melegebbek, mint a nők, de tényleg csak nagyon meleg volt.

Néhány perc elteltével csak arra a következtetésre jutott, hogy a hosszan tartó kitettség az ő különleges hőjének, mindenféle ötleteket ültetett a fejébe. Draco keze nagy volt. Ez önmagában még nem volt ötlet, de valami olyasmi volt, amit korábban nem vett észre. Még amikor tegnap este fogták egymás kezét, akkor sem volt tudatában ennek. De most csak arra tudott gondolni, hogy Malfoy keze eltörpül az övé mellett, és hogy ugyanolyan meleg, mint a férfi többi része… és hogy milyen érzés lehet, ha ez a nagy, meleg kéz a combján van helyette.

Mivel úgy gondolta, hogy ez is egy jó következő lépés, Hermione lassan kiszabadította az ujjait onnan, ahol a férfiéval összefonódtak, és addig vezette a kezét, amíg a tenyere laposan végigcsúszott a lány farmerbe öltözött lábán. Malfoy ismét lenézett a változásra, és Hermione nem tudta megállni, hogy ne leskelődjön ő is. Ujjai a lány combjának belső oldalán feküdtek összegömbölyödve, és ahogy Hermione figyelte, a férfi visszanyújtotta a hüvelykujját, amíg a keze végig nem feszült a lábszárának teljes szélességében.

Aztán megszorította.

A boszorka élesen beszívta a levegőt, és amikor felpillantott, a férfi vigyorgott.

– Minden rendben, Hermione?

– D-igen, jól – dadogta a lány, és gyorsan visszanézett a tévére. – Ez csak… csiklandozott.

Hümmögött.
– Biztos vagyok benne.

A férfi keze feljebb csúszott, és a lány talpra szaladt.
– Azt hiszem, ennyi elég volt egy napra – bökött ki, és lassan kihátrált a szobából. – Ez úgy éreztem, mintha kettő lenne, nem gondolod? Biztosan többnek, mint egy egyesnek. Holnap megpróbálkozhatunk a hárommal?

– Ahogy akarod, Granger.

A lány felborzolódott a férfi hangjában lévő, rosszul leplezett humor miatt.
– Én nem ezt akarom…

Draco felvonta a szemöldökét, és a lány hirtelen elhagyta ezt a veszélyes pályát.

– Nos, mindegy, azt hiszem, működik, szóval, ööö, köszönöm. És… jó éjszakát.

Megütközött az ajtókeretben, és sietve megfordult, hogy felszökkenjen az emeletre. Remélhetőleg magától is rájött, hogyan kapcsolja ki a tévét.

2

hozzászólások: 0