1. fejezet
1. edzéshét


Arlina Bisby, hajtó……Tristan Cattermole, hajtó……Everett Harpole, fogó……Huxley Maddox, terelő……Draco Malfoy, terelő……Emery Pell…

Hermione megállt. Szeme végigfutott a névsoron, mígnem rátalált arra a névre, amelyet eleinte elírásnak hitt.

Draco Malfoy… terelő.

Megértette a szavakat, a nevet és a jelentést. Tudta, hogy a neve a névsoron azt jelenti, ő az angol válogatott kezdő terelője, de valamiért, amikor a szeme végigfutott a fekete tintán, az agya nem tudott semmilyen érzelmet vagy reakciót kifejezni.

– Hm – motyogta magában, és folytatta az útját az irodája felé.

Az ajtó kinyílt, amint a mágia jelenlétét érzékelte, a feje még mindig lehajtva volt, a kezében tartott papírra meredve. Újra elolvasta a sportolók listáját és a fizikai sérüléseik történetét, amelyek egy hatalmas csomagban voltak összefoglalva, de a szeme folyton visszatért Draco Malfoyra.

– Látom, megkaptad a hírt.

Hermione megijedt a zajtól, nem számított rá, hogy bárki is a tornateremben legyen, hiszen az első csapatmegbeszélésre még egy óra volt hátra. Mély levegőt vett, kezét a mellkasára tette, miközben a csomagot az egyik padra dobta.

– Igen – mondta, miközben a vastag csomag a párnázott asztalra csapta, és keresztbe fonta a karjait –, éppen átnéztem mindenki sérüléseit és kéréseit.

Malfoy bólintott, és lazán, lustán leült a mosdópult szélére. A lábával dobolgatott, amitől hatalmas, izmos combja is mozgásba jött. Hermione csak röviden pillantott a lábára, csupán… röviden.

A két fiatal csendben bámult egymásra, Hermione arra várt, hogy a férfi szóljon valamit, hiszen nyilvánvalóan őt kereste a gyakorlóteremben. Ő tudta meg elsőként, megkapta a csapat névsorát és a stáb listáját, és látta, hogy ő a nemzeti csapat fizikoterapeutája.

Lassan pislogott, szinte ugyanolyan lustán, ahogy beszélt. Malfoy hangja mélyebb volt, kevésbé éles és sürgető volt. Ez volt az egyik a benne bekövetkezett számos változás közül. Néhány közülük kissé nyilvánvalóbb volt.

– Nézd – kezdte a varézsló, és teljes magasságára emelkedett a kád széléről. Szent Godrik, a névsor nem hazudott, amikor 195 cm-ként tüntette fel. Hermionének még egy teljes asztalnyira is fel kellett néznie rá.

– Tudom, hogy utoljára… több mint négy éve beszéltünk, a próbaidőre szóló ítéletem kihirdetésekor, ezért szerettem volna tudatni veled a jelenlétemet, és biztosítani, hogy részemről nem lesz ellenségeskedés. Együtt fogunk dolgozni, így tőlem a legprofesszionálisabb hozzáállást várhatod.

Mire befejezte a beszédét, Malfoy már vele szemben állt, a párnázott asztal választotta el őket. Most, hogy egy méter távolságra voltak egymástól, a lány alig tudta elhinni a férfi termetét.

A vállai szélesebbek voltak, a karjai és a bicepszei is. Úgy tűnt, mintha az előtte álló Malfoy két olyan Malfoyt evett volna meg, akire évekkel ezelőtt emlékezett. Arcát elpirította a vér, szemei élettel ragyogtak. Nyilvánvalóan visszatért az étvágya. Talán a háború után csak enni és edzeni tudott. Hermione arra a következtetésre jutott, hogy talán szó szerint ez volt az egyetlen, amit házi őrizet alatt megengedhetett magának.

Ezért nőtt meg. Ezért szedett fel ennyi izmot a felsőtestén. A terelőknek általában nagy és erős karjaik vannak. Malfoyra illett a leírásba.

És a lábai… istenem.

Fehér spandexet és azon felül élénkpiros rövidnadrágot viselt, a ruházat kiemelte a fatörzsnyi combjait. A bőre kissé barnább volt a szabadtéri kviddicsjáték és a nyár kezdete miatt. Látta, ahogy az izmok küzdöttek a szűk anyaggal, látta a sűrű szőrcsomókat, amelyek egyre sötétebbek lettek, minél feljebb haladtak a combján.

A combjai egyszerűen… kibaszottul tökéletesek voltak.

Hermione lenyelte a nyálát, és a csomag után nyúlt, szüksége volt valamire a kezében, hogy elterelje a figyelmét.

– Malfoy – mondta sóhajtva –, akkor már bocsánatot kértél, és bár ez a plusz udvariassági gesztus… figyelmes, nincs rá szükség. Nincs semmiféle kétségem vagy aggodalmam azzal kapcsolatban, hogy a következő hónapban veled dolgozzak.

– Másfél hónap – mondta a férfi, meglehetősen gyorsan.

Hermione felnézett, és felhúzta a szemöldökét.

– Hat hét múlva lesz a világbajnokság – pontosította a férfi, hangja szokatlanul mély és vontatott volt.

Hermione összeszűkítette a szemét.

– Szerinted Anglia eljut majd olyan messzire? – kérdezte Hermione, hangjában egy kis játékosság csengett.

– Abszolút – felelte a varázsló, szemeit ugyanúgy összeszűkítve, mint a lány –, te nem hiszed?

Hermione mély levegőt vett, a könnyed beszélgetés Malfoyjal olyan idegennek tűnt, de ugyanakkor természetesnek is. Majdnem nevetett. Nem volt ellenségeskedés közöttük, az évekig tartó harag és gyűlölet már a hátuk mögött volt. Most pedig a kviddicsről és Anglia esélyeiről beszélgettek a kupa megnyerésére. Végül mégis elmosolyodott, csak egy kicsit.

– Egyiptom, Bulgária és Új-Zéland elég erősnek tűnik. Szerintem messzire jutunk, de realisztának kell lennünk.

Miközben válaszolt, odahívta a görgős széket, és úgy döntött, leül, és átnézi a játékosokról szóló jelentését. Malfoy meglepő módon leült az asztalra, és lazán hátradőlt a falnak.

– Hogy kerültél ide, Granger? – kérdezte egy pillanat múlva.

A lány a jelentéséből fel sem nézve válaszolt.

– Zsupkulcs.

Malfoy halványan felsóhajtott, túl halkan ahhoz, hogy horkantásnak lehessen tekinteni. A lány szinte elmosolyodott.

– Pimasz – mondta, és a lány bólintott, jelezve, hogy értette. Szemei Everett Harpole hátfeszültségét és a jelenlegi kezelési lehetőségeket vizsgálták. Malfoynak láthatóan nem zavarta, hogy a lány nem rá figyelt. Igazság szerint, ha ránézett volna, talán egész nap bámulta volna.

– Úgy döntöttem, szükségem van egy kis szünetre a stresszt okozó dolgoktól. Gyógyító akartam lenni, de a háború után nem akartam több halált látni – magyarázta Hermione, majd sóhajtva elhallgatott. – A fizikai gyógyítás valójában nagyon egyszerű, mégis hihetetlenül összetett. Mégis marad időm arra is, hogy kutassak és beépítsem a mugli gyógyítási módszereket is. Tökéletes változás volt a környezetben.

– És annyira jó lettél, hogy most már az angol válogatott vezető fizikai edzője vagy? Hol dolgoztál korábban? – kérdezte a férfi, miközben még jobban felhúzta a combját az asztalra. A lány csak röviden pillantott rá.

– Egy olyan cégnél, amelynek telephelyei vannak Európában és az Egyesült Államokban. Engem a felettesem és Viktor Krum javasolta – magyarázta a lány, de a szeme nem igazán figyelt a beszámolójára, amikor egy izmos comb került a látómezejébe.

– Még mindig beszélsz Viktor Krummal? – kérdezte közömbösen a férfi, mire a lány bólintott.

– Mhm – mondta a lány, és úgy döntött, megvárja, amíg Malfoy elmegy, hogy átnézze a játékosok sérüléseit és azt, mire van szükségük.

Malfoy keresztbe fonta a karjait a mellkasán, így izmai megremegtek és összehúzódtak. A lány alig hitte el, mennyivel nagyobb lett. Lehetetlennek tűnt, hogy valaki ennyire megváltozzon mindössze négy év alatt.

– Hogy kerültél ide? – vágta vissza a kérdést, és az állát a tenyerébe támasztotta.

– Igazából hoppanáltam – mondta a férfi, és egy aprócska könnyedség jelent meg a szemében. A lány felmorgott, és felhúzta a szemöldökét, mire a férfi kérdés nélkül folytatta. – Nem volt sok dolgom a próbaidő alatt. Rengeteg haragot és megbánást kellett feldolgoznom, úgyhogy úgy gondoltam, a legjobb módja annak, hogy túllépjek rajta, ha szarrá verek egy gurkót.

Összeszorította a száját, hogy ne mosolyogjon.
– Ez egészséges.

– Tudom – mondta a férfi, mintha ő maga is küzdött volna a saját mosolyával. – Annyit edzettem, hogy észre sem vettem, mennyit híztam. Blaise azt mondta, csatlakozzak egy szabadidős csapathoz, és így is tettem. Egy portree-i tehetségkutató véletlenül ott volt az egyik meccsen, és megkért, hogy próbálkozzak meg a csapatba kerülni.

Malfoy vállrándítással fejezte be a történetet, amely annyira unalmas és színtelen volt, hogy a lány nem volt teljesen biztos benne, valóban Draco Malfoy ül-e előtte. A gyanúi fele tehát helyes volt, de az, hogy hogyan került a bajnokságba, a sorsnak és a kiemelkedő tehetségének volt köszönhető. Mindössze két szezon alatt gyorsan feljuttatta a Portree-t a harmadik helyre, és most már a nemzeti válogatottban játszott.

Ez nagyszerű volt, és nem éppen szokványos módja annak, hogy valaki profi játékos legyen. Különösen a vezetéknevével.

– És most itt vagy – mondta a lány, majd megragadta a csomagot, és lapozgatva eljutott ahhoz a részhez, ahol Malfoy sérülései és kezelései szerepeltek; izomfeszülés a négyfejű izmaidban és a hátadban, valamint görcsök. A kezedben is van némi zsibbadás.

Most már gúnyos mosoly ült az arcán.

– Egy valóra vált álom.

Hermione gúnyosan felhorkant, de ezúttal nem tudta megakadályozni, hogy mosoly terüljön az ajkára.

– Akkor szükséged lesz kezelésre? – kérdezte szakszerűen a boszorkány, nem vette észre, hogy semmilyen kezelés nem szerepelt a listán.

– Általában csak nyújtózok, hogy elmúljon – válaszolta a férfi. Biztosan furcsa arcot vágott, mert a férfi felhúzta a szemöldökét. – Úgy vélem, ez nem elég.

– Nem. Egyáltalán nem. Te magas szintű sportoló vagy, ami azt jelenti, hogy több gondoskodásra van szükséged. Különösen azért, mert nagyon megnőttél. A testednek valószínűleg több figyelemre van szüksége a hosszú távú sérülések megelőzése érdekében – mondta Hermione, határozott hangon.

– Igy már nem értem – mondta Draco, és lecsúszott az asztalról.

– Hogy érted ezt? – kérdezte a lány.

– Ne számíts rá, hogy bejövök kezelésre.

Malfoy az ajtó felé tartott, ezért a lány a székében megpördült, hogy szembeforduljon vele.

– Miért nem? Biztosan van néhány apróbb problémád, amit kezelni lehetne – mondta a lány, kissé zavartan.

– Nem igazán látom értelmét. Jégre teszem, melegítem, nyújtózom. Semmi sem segít igazán – mondta Malfoy, és megállt az ajtóban.

– Hát, hogy őszinte legyek, még soha nem voltál nálam, egy gyógyítónál – szólalt meg a lány egy kis akaratlan pimaszsággal a hangjában.

– Szóval automatikusan meggyógyítod a fájdalmaimat? – kérdezte hitetlenkedve Draco.

Hermione kihívóan elmosolyodott.
– Gyere el hozzám, és derítsd ki!

Malfoy ránézett, mintha nem tudná elhinni, kivel gúnyolódik, de a tekintete mögött egyfajta elégedettség látszott. Megfordult, és utána kiáltott.

– Majd meglátjuk.

Malfoy igazi fenevad volt terelőként.

Hermione a gyakorlások alatt nem tudta róla levenni a szemét. A puszta agressziója és kitartása lenyűgöző volt. Az ütések mögötti erő, ahogyan fel tudta emelni a súlyát a seprűjéről, és a gurkók mögé kerülve az ellenfelei felé vagy messze a pályáról kirepítette őket, figyelemre méltó volt.

Megértette, miért választották be a nemzeti csapat kezdőjátékosának. Szinte mindenkit felülmúlt, még a hajtókat is.

Nem csak ez, hanem olyan… parancsoló volt. Folyamatosan utasításokat kiabált a többieknek, vagy figyelmeztette őket a közelben lévő védő játékosokra. Malfoy igazi vezető volt.

Nem tudta róla levenni a szemét, szinte lehetetlen volt. Nemcsak játékosként volt izgalmas nézni, hanem be kellett vallania, hogy Malfoy legutóbbi fizikai átalakulásait figyelembe véve egyszerűen izgalmas volt nézni, pont.

Valahányszor eltalálta a gurkót, karjai megfeszültek. Amikor előrehajolt a seprűjén, combjai megfeszültek. Malfoy hatalmas teste, ahogy a seprűjén ült, úgy tűnt, mintha egy apró gallyon lebegne.

Mire az edzés véget ért, több játékos is vele tartott az edzőterembe, Malfoy azonban nem volt közöttük. A szükségleteik meglehetősen szokványosak voltak, egyeseknek kenőcsökre és fájdalomcsillapító bájitalokra volt szükségük, mások csak a jégfürdőben vagy a pezsgőfürdőben akartak ülni.

Az utolsó személy, akit látott, egy hajtó volt, Arlina, aki éppen vállstimulációs kezelést kapott, amikor Malfoy besétált, frissen zuhanyozva.
– Szükséged van valamire? – kérdezte tőle a nő, miközben levette a párnákat Arlina válláról.

Malfoy óvatosan odasétált hozzájuk, és leült a szemközti asztalhoz.
– Csak figyelek – válaszolta szinte óvatosan.

Arlina felhorkant.
– Úgy nézel ki, mintha egy mantikórhoz közelednél, Malfoy. Nyugodj meg – mondta a hajtó csapattársának, és előrehajolt, hogy Hermione jégtömlőt tekerhessen a vállára.

– Vezetékek voltak a karodhoz csatlakoztatva, bocsáss meg, hogy haboztam – szólt a férfi, miközben a Hermione mellett álló gépet fürkészte.

– Mugli technológia – állapította meg Arlina, miközben felé sétált –, ez tart egészségesen, hogy megnyerhessem nekünk a meccseket.

Épp, amikor elérte Malfoyt, erősen mellkason ütötte. A férfi alig rezzent meg, Hermione pedig csak megrázta a fejét.

– Az én lennék, Bisby – felelte a férfi, anélkül, hogy megfordult volna, hogy nézze, ahogy a lány elmenekül.

Arlina nem törődött vele, és jó éjszakát kívánt Hermionénak, aki gyorsan válaszolt, majd ő és Malfoy egyedül maradtak. Egy egyszerű fertőtlenítő varázslattal megtisztította az asztalt, majd visszatette a kellékeit a szekrényekbe.

– Hogy ment az edzés? – kérdezte Hermione, és a mosdóhoz fordult, hogy megmossa a kezét. Malfoy közvetlenül mellé állt.

– Jól. Nem tudom, miért kérdezed. Elég koncentráltnak tűntél, miközben nézted.

Épp, amikor elzárta a csapot, kiegyenesedett a válla, és felé fordult, hogy ránézzen. Az arca semmit sem árult el, kőkemény volt, tekintete pedig éles, de Hermione tudta, mire céloz.

Észrevette, hogy figyelte. Pontosan őt. Nem akart elpirulni.

– A játékosaimra vigyázok, és a közelben maradok, hátha valaki megsérül – válaszolta Draco, miközben megtörölte a kezét, és a rongyot a háta mögötti szemetesbe dobta.

A férfi egyszer bólintott, de nem tűnt teljesen meggyőzöttnek a magyarázatától.

– Biztos, hogy nem kell semmi? Még egy zacskó jég sem? – ajánlotta fel, és előhívta a jelentéseit. – Hogy van a kezed?

A férfi felemelte a bal kezét, párszor ökölbe szorította, majd az ujjaival táncolt. Hermione gyorsan észrevette, hogy elvarázsolta a sötét jelet. Mindkét karja teljesen csupasz volt.

– Épp erről akartam veled beszélni – mondta a varázsló, és leengedte a kezét. Hermione felhúzta az egyik szemöldökét.

– Ó? Szóval tényleg a segítségemet keresed?

– Még nem – felelte a férfi. – Tegyük fel, hogy elméletileg azért jöttem hozzád, mert kezelésre szorul a kezem. A zsibbadás már-már idegesítő mértékű. Mit javasolnál?

Hermione szerette volna egy szellemes megjegyzéssel szolgálni neki az egészségének figyelmen kívül hagyásával járó veszélyekről, de ehelyett a csípőjére tette a kezét, és elkezdte sorolni a kezelési lehetőségeket.

– Azt mondanám, hogy naponta egyszer csináljunk stimulációt, és valami izomerősítő terápiát. Most kell elkezdeni, ha akarsz változást, főleg a szezon vége után – mondta neki Hermione, komoly arckifejezéssel, jelezve, hogy a sérülései gyógyítása lassú folyamat lesz.

Malfoy elgondolkodva nézett, miközben ellenőrizte a gépet, amelyhez Arlina volt csatlakoztatva.
– És mi van, ha a „stim” nem működik? – kérdezte, és újra összeszorította az öklét.

– Hát, talán mélyebb idegkárosodás lenne, de még meg kell állapítanunk, mennyire súlyos. – mondta a lány, és felemelte a kezét. – Megengeded?

Malfoy ránézett a kezére, majd alig-alig nyújtotta oda neki. Érezte a férfi tekintetét, ahogy figyelmesen követi, hogyan bánik vele. Hermionét meglepte, milyen meleg volt a keze. Tenyerét kemény hegek borították, de érintésre szinte forró maradt.

Elkezdte nyomkodni a hüvelykujját bizonyos pontokon, és megkérdezte, érez-e fájdalmat, illetve meddig terjed a zsibbadás. Miután gyorsan feltett néhány kérdést arról, mióta tapasztalja ezt, és milyen érzés, amikor játszik, elengedte a kezét, és egy lépést hátralépett.

– Mindenképpen kezelésre van szükséged – állapította meg Hermione. – Akarsz ma kezdeni?

Szinte humoros volt látni, ahogy Malfoy, aki minden szempontból óriásnak számított, ilyen félelemmel méregeti azt a pici gépet.

– Milyen érzés lesz?

– Főleg bizsergés. Nem teljesen kellemetlen, de kényelmes sem. Bár, ha ott ülsz, hozzászoksz. – magyarázta Hermione, remélve, hogy ezzel enyhíti a férfi idegességét.

Malfoy ráncolt homlokkal és morcos arccal pillantott vissza rá. Hermione szinte úgy vette, mintha a férfi duzzogna, és véletlenül meglehetősen aranyosnak találta ezt a kifejezést.

– Nincs valami más, ami segítene a zsibbadáson? – kérdezte a férfi.

Hermione vállat vont, és a szájába húzta az ajkait, hogy ne nevessen ki.

– Akupunktúra.

Kérdőn felhúzta a szemöldökét.

– Tűket szúrnék a bőrödbe, hogy az izmok ellazuljanak.

A lány nevetett, amikor a férfi arca még rémültebbé vált. Hermione elsétált mellette, és bement a jégfürdő-szobába. Ő követte.

– Te biztosan őrült vagy – motyogta Malfoy, miközben Hermione kinyitotta a jégkészítőt, és nagy mennyiségű jeget lapátolt egy műanyag zacskóba.

– Van képesítésem, és sok egykori sportoló mondta már, hogy megnyugtató – mondta a lány, majd a jégzsákot a szájához emelte, kiszívta belőle az összes levegőt, majd gyorsan megcsavarta és összekötötte.

Malfoy szeme végig rajta maradt az egész hat másodperces megpróbáltatás alatt. A gyomra bizsergett, amikor átadta neki a zsákot.

– Tessék – mondta –, legalább ezt vedd el, hogy éjszaka aludhassak.

Az ujja megérintette az övét, amikor átvette a jeget. A keze még mindig meleg volt.

– Gyere vissza holnap még több ilyen látványos gyógykezelésért – mondta Hermione gúnyosan, ő pedig vigyorgott.

– Amíg nincsenek benne tűk – válaszolta a férfi, majd sarkon fordult, és elhagyta a termet, miközben Hermione mögötte maradt. A lány halványan elmosolyodott, majd befejezte az esti takarítást, mielőtt a szállodájába indult volna.

Hermione az edzések alatt uralkodott a tekintetén, bármennyire is nehéz volt neki. Figyelte a gyakorlatokat, és feljegyezte, hol látszott, hogy a sérülések és az izomláz megviselik a játékosok egy részét. Sokan közülük gyorsan megkedvelték, ami kellemes volt.
Érdekesnek és szórakoztatónak találták a mugli és varázslatos gyógyítási technikák keverékét.

Kivéve Malfoyt. Minden nap az edzés után bejött az edzőterembe, és nézte, ahogy Hermione néhány csapattársát kezeli. Kérdéseket tett fel, masszírozta a kezét, miközben grimaszokat vágott a lány magyarázatai hallatán. És minden nap elutasította a segítségét, és inkább egy zacskó jeget vett el.

Ez a cirkusz az egész edzéshét alatt folyt. Hermione, mivel olyan gyakran jött be, azt hitte, talán csak szokja a technológiát. Még mindig nem fogadta el a segítségét, így fogalma sem volt, miért pazarol el harminc percet az edzés után csak azért, hogy ne kapjon kezelést.

Butaság volt, és Hermione csak a fejét csóválta a férfi ostobasága miatt. Alig várta, hogy lássa, mit fog ma csinálni. Öt perccel az edzés vége előtt Hermione bement a pálya melletti kis edzőépületbe. Elkezdte beállítani a gépeket Arlina számára, és előkészített néhány zsák jeget. Mivel ez volt az egyiptomi utazásuk előtti nap, Hermione arra számított, hogy néhányan mások is igénybe szeretnék venni a jégfürdőt. Bekapcsolta a fúvókákat, és a biztonság kedvéért beledobott egy vödör jeget is.

Arlina jött be elsőként, mint mindig. Lehuppant az asztalra, és Hermionéval beszélgetett az edzésről.

Emery követte, és megkérdezte, ráragaszthat-e egy zsák jeget a vállára.
– Alig várom, hogy ma este elinduljunk. Egész nap izgatottan vártam – mondta, szinte ugrálva a helyén.

– Én is így érzek. Még soha nem jártam Egyiptomban – válaszolta Hermione.

A csapat ma este érkezett meg Egyiptomba. A sorsolásuk szerint az első fordulóban az első kiemelt csapat hazai pályáján játszanak. Minden csapatnak egy teljes napja volt edzeni a tervezett mérkőzés előtt, hogy megismerkedjenek a környezettel és az időjárással.

– Velünk jössz vacsorázni, ugye? – kérdezte Emery, miközben Hermione a szűk, rugalmas műanyagot forgatta a testén.

– Igen, ott leszek – mosolygott Hermione. A világbajnoksági csapat tagjának lenni számos előnnyel jár: végtelen mennyiségű étel, ruha és egyéb extrák. Ez egy hatalmas üdvözlővacsora volt, amelyet a Nemzetközi Varázs Játékok és Sportok Osztálya rendezett. A csoportjukban szereplő minden csapat egy magánétteremben hatalmas gratulációs és ünnepi vacsorát kapott a bajnokság megnyitásaként.

– Tudom. Annyira izgatott vagyok.

– Kár, hogy nem ihatunk – szólt utánuk Arlina.

– Hát, az első forduló előtti napon nem hiszem, hogy az edződ örülne, ha a játékosai másnaposak lennének. – Hermione ránézett, és elmosolyodott, mire Arlina csak a szemét forgatta, és fintorgott.

– Egy pohár nem árthat – válaszolta Arlina, és Hermione elnevette magát, épp akkor, amikor egy új hang csatlakozott a beszélgetéshez.

– De az egyből kettő lesz, és veled, Bisby, mindannyian tudjuk, hogy a kettőből három üveg lesz – nyújtotta el a szavakat Malfoy, mire Hermione a hangja felé fordította a fejét.

A gyomra felkavarodott, amikor tekintete a férfi alakján állapodott meg. Malfoy póló nélkül volt, törülköző lógott a vállán, arcát még mindig a nap és az edzés pirította, és az egyetlen alsóruhája egy szűk, fekete spandex nadrág volt, ami a combja közepéig felcsúszott.

Majdnem elejtette a kezéből a műanyag hengert, de szerencsére Arlina válaszolt, így Malfoy tekintete nem maradt Hermione elpirult arcán.

– Tudnod kell, hogy a legjobb kviddicsmeccseimet másnaposan játszottam.

Malfoy csak felhúzta a szemöldökét, és tovább sétált Hermione és Emery felé.

– Tessék – mondta a lány, és könnyedén megérintette a férfi vállát –, jól érzed magad?

– Igen, minden rendben. Köszi. – Emery elmosolyodott, majd elfordult, hogy távozzon, így több helyet hagyva Malfoy hatalmas alakjának, hogy odalépjen hozzá.

Elfordult, és úgy tett, mintha a mosdó mellett átrendezne néhány törülközőt, amelyek már össze voltak hajtva és tökéletesen egymásra voltak rakva. Annak ellenére, hogy állandóan fitt sportolók között volt, még mindig nem szokta meg Malfoy testének átalakulását. Olyan… hatalmas volt.

– Ma nem akarsz valami őrült kezelési módszert kipróbálni, Granger? – kérdezte gúnyosan Malfoy, de lassú és mély hangon. A lány majdnem megborzongott.

– Egész héten hiába fáradtam. Gondoltam, ha tényleg szükséged van a segítségemre, akkor majd te jössz hozzám, ha készen állsz rá – mondta Hermione, és mély levegőt vett, mielőtt szembefordult vele. – Jégfürdőre jöttél?

A férfi egyszer bólintott.
– A legtöbbünk azért jött, csak be akartam jutni, mielőtt túl zsúfolt lenne.

Hermione párszor pislogott, nehezen tudta a tekintetét az arcára emelni.
– Hát, bent van, a fúvókák be vannak kapcsolva. Tettem bele még egy kis jeget, így olyan hüllőknek, mint te, normálisnak kell érezniük.

Malfoy úgy tett, mintha szórakozott volna, Hermione pedig elmosolyodott. Visszafordult Arlinához, és hallotta, ahogy kinyílik, majd becsukódik a jégfürdő szobájának ajtaja – a férfi eltűnt.

– Kurva jó formában van – mondta Arlina, Hermione pedig egy semleges hangot adott ki. – És hihetetlen terelő. Nehéz felfogni, milyen gyorsan beletanult az új pozícióba.

Hermione bólintott, jelezve, hogy egyetért.

– Ha van rá szabad időd és hajlandó vagy keményen dolgozni, bármi megtörténhet – válaszolta.

– Tudom, de akkor is! Ha tovább javul, történelmi évet fog zárni. Portree szerencsés, hogy ő ott van. Bár a szerződése a következő szezon után lejár. Talán rá tudom venni, hogy velem játsszon.

Arlina a Falconsban játszott, akik tavaly és két évvel azelőtt is elnyerték a kupát. Hermione majdnem megjegyezte, hogy ez olyan lenne, mintha egy szupercsapatuk lenne, de úgy döntött, inkább megtartja magának.

Épp akkor sétáltak be a többi kezdőjátékosok. Mindegyiküknél volt egy törülköző, és csak spandexben és sportmelltartóban voltak.

– Két kád van, és mindegyikbe négyen férnek el. Több nem – mondta Hermione, miközben Arlina elment.

– A francba. Malfoy már az egyikben van. Gyakorlatilag az egész kádat elfoglalja – panaszkodott Reese Murphy, a másik kezdő üldöző. – Hé! Mozgasd a kövér segged, és adj nekünk egy kis helyet!

Nézte, ahogy a csapat néhány tagja nevetett, és hallotta, ahogy Malfoy káromkodva visszakiabál mindannyiuknak. Hermione megrázta a fejét, és fertőtlenítette az asztalt, ahol Arlina ült. Everett gyorsan kidugta a fejét, és a nevén szólította.

– Malfoy nem osztozik. Rá tudod venni, hogy elmozduljon, vagy megfenyegetheted, hogy megvonod tőle a jégfürdőzés jogát?

Hermione gúnyosan elmosolyodott, örülve annak, hogy alkalma nyílik Malfoyt a csapata előtt leszidni.

Everett nem hazudott. Ahogy Malfoy kinyújtózott a kádban, és belemerült a vízbe, alig maradt hely egy embernek. Szemét lehunyta, teljesen közömbös volt a körülötte lévők iránt, de Hermione még így is észrevette az arcán a finom, arrogáns mosolyt, miközben a többiek panaszkodtak.

– Látod? Gyerünk, Hermione, varázsold el, amíg meg nem osztja a helyet! – mondta Reese, és amikor a nevét hallotta, Malfoy kinyitotta a szemét, és Hermione tekintetét kereste.

– Mindenkinek joga van a jégfürdőhöz, Malfoy. Ha nem húzódsz arrébb, azt hiszem, beszélek Proggs edzővel a kötelező akupunktúrás kezelésedről – fenyegette meg Hermion, és figyelte, ahogy a férfi szeme résre szűkül.

– Játsz tisztán, Granger. Már nagyember vagyok, és szükségem van egy kis plusz lábtérre – vigyorgott rá igazságtalanul jóképűen Malfoy. A lány egy pillanatra elakadt.

– Húzz a francba, haver. Hermione nem akar itt lenni egész éjjel, hogy utánunk takarítson. Minél hamarabb beülünk mindannyian, annál hamarabb mehetünk el – mondta Everett, és hallotta, hogy a többiek is egyetértenek.

Malfoy szeme találkozott az övével. Fényesek és ragyogóak voltak a szoba lámpáinak fényében. Rendkívül komolyan nézett, és Hermione nem merte elfordítani a tekintetét.

– Kérlek? – kérdezte a lány, hangja lágyabb lett, de még mindig könnyed.

Egy kis szünet és egy kissé elhúzódó csend után Malfoy felhúzta a szemöldökét, és szó nélkül elhelyezkedett a kádban. Még a nagy testével is csak ketten fértek be mellé. Hermione hálásan mosolygott rá, majd elfordult.

Everett követte kifelé, és várnia kellett, amíg ő is beülhet a kádba.
– Megkapargatnád a hátamat, amíg várok? – kérdezte, és Hermione beleegyezett, mondván, hogy feküdjön le.

Először vazelint masszírozott a felső hátára, majd megfogta a kaparóeszközét. Leülve az egyik székre, Hermione nekilátott a feszes izmainak megdolgozásához.

– Hogy érzed magad? – kérdezte tőle, mire ő csak megvonta a vállát.

– Őszintén szólva, egy kicsit ideges vagyok – mondta neki a férfi, és Hermione felhúzta a szemöldökét.

– Tényleg? Nem úgy edzettél, mintha az lenne – jegyezte meg a lány, mire a férfi elnevette magát.

– Hát, kapitány vagyok, szóval kordában kell tartanom az érzelmeimet. De igen, nem is tudom. Talán azért érzem úgy, hogy több forog kockán, mert jó esélyünk van megnyerni a bajnokságot.

– Értem – mondta a lány –, de ez ugyanaz a meccs, mint mindig. Mindenki jól játszik együtt is.

– Igen, tudom – felelte Everett halkan. – Elég őrületes, hogy tényleg van esélyünk.

Hermione elmosolyodott, könnyedén kiszúrva a csodálatot és az izgalmat a férfi hangjában. Továbbra is lazította a férfi izmait, finomabban dolgozott, amikor az összeszorította a fogait, és megkérdezte, jól van-e.

– Megint balra tudnál menni? Igen, pont oda. Az zavar, amikor alszom – mondta neki Everett.

Kinyílt a jégfürdő szobájának ajtaja. Néhány másodpercig hangos zaj töltötte be a szobát, és mindketten az újonnan érkezőre néztek. Malfoy teste a víztől égővörös volt, és lazán a csípőjére tekerte a törülközőt. Hermione elfordította a fejét, attól tartva, hogy túl sokáig bámulta.

– Zavar, amikor alszol? Milyen testhelyzetben szoktál aludni? – kérdezte Hermione, miközben a szerszámot a feszes izmokba nyomta.

– Pont így, a hasamon, a karjaim a fejem alatt – mondta Everett, majd egy pillanatnyi szünet után hozzátette: – Hacsak nincs nálam valaki. Akkor oldalra fekszem vele.

– Ne már! Neked nincs is barátnőd. Hogy is lehetne, egy ilyen ronda pofával? – mondta Malfoy, Everett arcára mutatva.

– Több, mint neked, haver. Ez az előnye annak, ha az egész Európa legjóképűbb fogója vagy – dicsekedett a férfi.

– Akkor Európa kurvára vak – jegyezte meg Malfoy.

– Ne legyél savanyú csak azért, mert még nem érted el a pubertást.

– Neked meg már eljött? Neked még egy szál szőr sem nőtt az arcodon. Úgy nézel ki, mint egy tizenkét éves – nyújtotta el a szavakat Draco.

– A csajok imádják a babaarcot! – védekezett Everett. – Hermione, kérlek, tedd a helyére Malfoyt. Mondd meg nekünk, ki a vonzóbb. Unom már, hogy ez az újonc azt hiszi, jobb formában van, mint én.

Hermionét szórakoztatták a baráti piszkálódások, de a parancsra tágra nyílt a szeme. Kínosan találkozott Malfoy tekintetével, aki úgy tűnt, észrevette a lány nyugtalanságát. Először azt hitte, a férfi úriemberként viselkedik majd, és mond valamit, hogy kimentsen a helyzetből, de aztán a férfi gonoszul elmosolyodott, és a lányban pánik támadt.

– Szerinted téged választana, Harpole. Csak azért, mert a férfiak iránti ízlése teljesen szörnyű.

– Hé! – tiltakoztak egyszerre Hermione és Everett.

– A férfiak iránti ízlésem teljesen rendben van, és éppen ezért, Everett, te vagy a jóképűbb – válaszolta a boszorka gyerekesen, és kinyújtotta az állát Malfoy felé, aki felhúzta a szemét.

– Igen! – mondta Everett, és felállt az asztaltól, miután Hermione letörölte a zselét a hátáról. – Szerintem remek az ízlésed a férfiak terén. Kösz, Hermione.

Rákacsintott a lányra, majd visszasétált a jégfürdős helyiségbe. Egyedül maradva Malfoyjal, felnézett rá, és meglepetten látta, hogy az arcán ítélkező kifejezés ül.

– Szóval, látom, még mindig szar az ízlésed.

A lány szúrós pillantást vetett rá.
– Csak bosszúból kellett ellentmondanom neked – válaszolta, miközben megmosta a kezét, és megtisztította a kaparóját.

Malfoy a mosdónak dőlt, karjaival a pulton támaszkodva, ami miatt karjai nagyobbnak tűntek.

– Szóval csak bosszúból mondtad? És nem azért, mert így van? – kérdezte a férfi.

Hermione elgondolkodott, letörölte a kezét, és töprengett a furcsa kérdésre adandó válaszon. Úgy érezte, bármit is mond, csapdába fog esni. A szópárbaj még folytatható lett volna, de mivel bizonytalan volt, és nem tudta kiolvasni a férfi gondolatait, úgy döntött, hogy semlegesen válaszol.

– Számít ez egyáltalán? – felelte Hermione, és látta, hogy a férfi szemöldöke és válla alig mozdul, jelezve unalmát.

– Csak kíváncsi vagyok.

– Oké…– motyogta a nő, majd elfordult, hogy kidobja a szemetet, miközben egy kis, szórakozott hangot hallott tőle.

– Találkozunk vacsoránál, Granger – mondta Malfoy, miközben már hátat fordított neki.

Egy mozdulattal – amiről csak gyanítani tudta, hogy szándékos volt – Malfoy levette a törülközőjét, és a vállára dobta, így Hermione távozás közben megcsodálhatta a formás fenekét. Széles háta feszesen kidomborodott, és Hermione egy másodpercig bámulta, mielőtt hagyta, hogy a hipnózis hatása elmúljon.

Vacsora. Szavai hallatán homályos félelem fogta el. Hirtelen késztetést érzett, hogy mindenkit kiküldjön az edzőteremből, hazamenjen, és elkezdje a készülődést.

hozzászólások: 0