7. fejezet

November 12., kedd

– Szóval felvettelek a Google-naptárunkba a fiam összes programjához, és a hűtőn ott van az esti lefekvési rutinja. Ó, és felvettelek az iskola listára is, szóval azzal nem lesz gond, hogy hazahozd… rengeteg kaja van a hűtőben, úgyhogy bármit is akarsz főzni, az rendben van, az én kocsimmal mész, és a gyerekülés is benne van, szóval…

– Draco! – emelte fel a hangját Hermione és az arcába nézett, megszakítva a férfi fejében elkezdett ellenőrzőlista átfutását. – Már mindent átbeszéltünk, és ha bármire szükségünk lesz, felhívunk, vagy átugrunk a kastélyba. Megleszünk. Biztosíthatlak, hogy több mint képes vagyok rá – simította végig a kezét a varázsló frissen vasalt fehér ingjén, és megnyugtató mosolyt küldött felé. Draco sóhajtott, majd bólintott.

– Tudom… egyáltalán nem a képességeid miatt aggódom. Csak még soha nem maradt senkinél, kivéve a nagymamáját, egy éjszakánál tovább, érted? De tudom, hogy ti jól fogtok boldogulni. – Draco levegőt vett, majd lehajolt, hogy megcsókolja.

– Scorp! Indulok! – kiáltotta fel a lépcsőn a fiának, aki éppen az iskolába készült.

– Hiányozni fogsz – suttogta Draco, miközben karjaival átölelte a lányt, és apró csókokat hullatott a nyakára.

– Te is hiányozni fogsz nekünk, drágám – mormolta a boszorkány, és ellazult a karjaiban. – De két nap múlva már találkozunk, ugye? – nyugtatta meg még egyszer.

– Igaz – bólintott Draco. Épp az ajkára akart csókolni, amikor Scorpius elkezdett köztük nyüzsögni, miután Hermione mögé osont. Mindketten felnevettek, Hermione pedig hátralépett, hogy Draco felvehesse Scorpiust.

– Jó leszel Mione-hoz, ugye, öcsi? – kérdezte a fiától, aki lelkesen bólintott. – Mert ha nem, akkor hallani fogok róla. – Szigorú volt a hangja.

– Aaaapppaaaa.

– Csütörtökön találkozunk!

– Szia! – kiáltották, miközben ő eltűnt a zöld lángokban.

– Oké! – szólalt Hermione, és összecsapta a tenyerét. – Ideje iskolába menni! – mondta, miközben megragadta a táskáját.

– Mione, még reggeliznem kell! És nem tudom, hol van a hátizsákom, és a zöld csizmámat akartam felvenni, de csak a kék teniszcipőmet találom, és…

Hermione megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait, majd követte őt a konyhába, azon tűnődve, hogy ez talán egy kicsit nehezebb lesz, mint gondolta.

***

Valamilyen csoda folytán Hermionénak sikerült Scorpiust az iskolába vinnie, még egy kis időtartalékkal is. Talált egy parkolóhelyet, és elkísérte őt az osztálytermébe. Scorpius röviden átölelte a lábát, felakasztotta a hátizsákját a szekrénye alá, majd csatlakozott a barátaihoz az osztálytermi szőnyegen, ahol modellezővonatokkal játszottak. Hermione éppen a sorban várakozott, hogy beírassa Scorpiust, amikor a tanárnő odalépett hozzá, barátságos mosollyal az arcán.

– Helló! Ms. Elizabeth vagyok, nem hiszem, hogy találkoztunk volna már?

Hermione megrázta a tanárnő kinyújtott kezét, és mosolygott.

– Örülök, hogy megismerhetem! Hermione vagyok, ma és holnap én fogom elhozni Scorpiust. Úgy tudom, Mr. Malfoy felvett a vészhelyzeti kapcsolattartók listájára.

– Ó, igen, emlékszem, hogy a minap kérte, hogy vegyenek fel valakit. Akkor ön az új dadája? Mr. Malfoy mindig olyan elfoglalt, nem igaz? – kérdezte a nő, mintha személyes betekintése lenne Draco napirendjébe.

Hermione továbbra is mosolygott, bár úgy érezte, a beszélgetés furcsa irányt vesz.
– Nem, nem vagyok a dadus – mondta határozottan.

– Hm… akkor talán a Malfoy család egyik rokona? – kérdezte Elizabeth, akinek mosolya most már erőltetettnek tűnt, miközben információkat próbált kicsikarni belőle.

– Nem, nem vagyok rokon – válaszolta Hermione, akinek kezdett elfogyni a türelme a nővel szemben.

– Ó? Akkor talán a család barátja? – feszegette tovább a lány, miközben apró ránc húzódott a duzzogó ajkára. Hermione összeszűkítette a szemét, de egy pillanatra elhallgatott, mivel ő következett Scorpius beírásával. Miután végzett, visszafordult Ms. Elizabeth-hez, úgy téve, mintha nem vette volna észre azt a maroknyi másik nőt, akik most már figyelmesen hallgatták a beszélgetésüket.

– Mr. Malfoy és én együtt vagyunk, ha erre kíváncsi, Ms. Elizabeth. – Hermione alig fejezte be a mondatát, amikor a tanárnő hitetlenkedve felnevetett, szemei komikusan tágra nyíltak, és hitetlen pillantásokat váltott a mellette álló másik nővel.

– És biztos benne, hogy felvette magát a vészhelyzeti kapcsolattartók listájára? Ezt nehezen tudom elhinni.

– És miért is lenne az? – kérdezte Hermione, kíváncsian várva, hogy milyen fenyegetést fog a nő kétségkívül előadni.

– Ó, drágám, drágám, drágám… – csóválta leereszkedően a fejét Ms. Elizabeth émelyítően édes hangon, közelebb hajolt, és lehalkította a hangját. – Mr. Malfoy, vagyis Draco, mondhatnám, hajlamos… könnyen megunni a nőket. Úgy értem, a Malfoyok nagyon jómódúak, tudja. Rendkívül gazdagok, ősi család, ha jól tudom. A kedves Draco bármelyik nőt kiválaszthatja, akit csak akar, és mivel már elvált, nincs oka letelepedni. Higgye el valakinek, aki tudja – mondta együttérzően.

– A helyében nem lennék túl magabiztos.

Ms. Elizabeth fel-alá nézte Hermione testét, utalva arra, hogy Hermione amúgy sem az a fajta nő, akivel Draco méltóztatna együtt lenni.

Hermione úgy nevetett, mintha épp egy vicces poént hallott volna, a hölgyek pedig felhúzott szemöldökkel néztek egymásra.

– Ó, ön egyszerűen elbűvölő, Ms. Elizabeth. Kösz a tanácsot, drágám, de egyáltalán nincs rá szükség. A helyében inkább az órára koncentrálnék, és nem dugnám az orromat mások dolgába. Majd a tanítás végén találkozunk, hölgyeim. Viszlát! – Hermione egy hamis kis mosolyt villantott a nézőtérre, és megmozgatta az ujjait a tanárnő morcos arca előtt, mielőtt kiment az ajtón.

Amint az osztályterem ajtaja becsukódott mögötte, Hermione mosolya bosszús morcossá változott. Tipikus. Persze, neki pont bele kellett szerelnie egy gyönyörű és gazdag srácba, és most meg kell birkóznia az összes nővel, akiket a srác maga mögött hagyott. Hogy kiadja a dühét, kissé dobbantott a lábával, miközben a parkoló felé tartott, és felhúzta a szemöldökét Draco ostobasága miatt. Milyen hülyének kell lenni ahhoz, hogy a tanév elején lefeküdj a gyereked tanárával, amikor az egész év hátralévő részében együtt kell lenned vele? Scorpius csak augusztusban kezdte az iskolát, szóval nem lehetett olyan régen, hogy lefeküdt vele.

Hermione boldog volt abban a tudatlanságában, hogy nem tudott Draco múltbeli kalandjairól, boldog volt a kis új kapcsolatuk buborékában.

Ennek most már végleg vége.

Hermione beindította az autó motorját, és keresett egy jó rádióállomást, amit hangosan hallgathatna. Az egész furcsa módon emlékeztette arra, amikor a Roxfortban el kellett viselnie olyan lányok kicsinyes féltékenységét, mint Lavender Brown és Pansy Parkinson. Úgy tűnt, nincs menekvés előle.

Végül Hermione megtalálta a keresett csatornát – olyan gengszterrapet, ami szinte érthetetlen volt, de keményen hangzott. Felhúzta a napszemüvegét, rágyújtott egy cigarettára, lehúzta az ablakokat, és a hangerőt szinte elviselhetetlen szintre tekerte fel.

– Viszlát, hölgyeim! – kiáltotta annak az anyukákból álló csoportnak, akik éppen kiléptek Scorpius osztályterméből, szemeiket összeszűkítve, arcukat pedig túlságosan drámai ráncok rontották el. Hermione a kijárat felé hajtott, majd gázt adva elhúzott a parkolóból, a gumik visítva, és remekül érezte magát az életben hozott döntései miatt. Egy kis örömkörút Draco luxus SUV-jával határozottan jól jött azután a kis kellemetlenség után… Végül is mi értelme lenne egy ilyen régi pénzű sráccal járni, ha nem használná ki az előnyeit?

Draco később biztosan hallani fog erről.

***

Aznap délután, amikor Scorpiust elmenték érte, Ms. Elizabeth nagy látszatot keltve összehasonlította Hermione jogosítványát Scorpius vészhelyzeti kapcsolattartói kártyájával, és a reggeli nézőtér ismét jelen volt. Hermione azon tűnődött, vajon Draco lefeküdt-e ezekkel a nőkkel, vagy egyszerűen csak szolidaritást vállaltak Ms. Elizabeth-tel. Úgy tűnt, hogy bármennyire is csodálatos egy férfi, ő is ugyanolyan érzékeny a szép mellekre, mint bármelyik másik pasas.

Szerencsére Scorpiusnak fogalma sem volt a körülötte zajló drámáról, és zökkenőmentesen indultak el az iskola utáni foglalkozásaira. A délután és az este repülve telt el, és mire Hermione megágyazta Scorpiusnak, teljesen kimerült volt. Bebújt Draco ágyába, és épp elaludt volna, amikor Draco videohívást kezdeményezett.

– Szia! – válaszolt álmosan.

– Szia! Nem látlak! – panaszkodott Draco, mire Hermione felkapcsolta a villanyt, hátára fordult, és kinyitotta a szemét.

– Scorp biztosan kimerített, ha már ágyban vagy – kuncogott Draco, és Hermione bólintott.

– Az a fiú határozottan a fiad, abban nincs kétség – nyögte Draco.

– Ó, ne, mit csinált? – siránkozott a férfi, és Hermione nevetett.

– Hát, biztosan hajlamos nyafogni, hogy elérje, amit akar, és utálja, ha „nemet” mondanak neki. De összességében jól voltunk. – Hermione röviden összefoglalta neki a napot, mielőtt végül szóba hozta Ms. Elizabeth-et.

– Szóval, lefeküdtél Scorpius tanárnőjével, mi? – kérdezte lazán Hermione.

Draco szeme komikusan tágra nyílt.
– A francba – káromkodott, és végigsimította az arcát. – Ő mesélte el neked? – kérdezte Draco, de azonnal visszavett a szavából.

– Várj, nem ezt akartam mondani. Nem próbáltam eltitkolni! Csak nem számítottam rá, hogy rájössz…– Hermione keresztbe fonta a karját, és dühösen nézett rá. – Basszus. Úgy értem… Ó, a francba… – Draco kezeivel eltakarta az arcát, és felnyögött. Majdnem újra megszólalt, de Hermione felemelte a kezét, hogy megállítsa.

– Inkább hagyd abba most, mielőtt még nagyobb gödröt ásnál magadnak. Eddig nem is voltam igazán dühös, de most úgy érzem, talán dühösnek kéne lennem. Nem azután történt, hogy megismerkedtünk, ugye?

– Nem, persze, hogy nem!

– Jól van, akkor. De Merlinre, Draco, te tényleg egy idióta vagy. Miért feküdtél le Scorpius tanárnőjével?! Hogy történhetett egyáltalán ilyesmi!?

– Tudoooomm – nyafogott a férfi, pont úgy, ahogy az ötéves fia korábban, amikor a lány nem engedte, hogy vacsora előtt desszertet egyen. – Ez egy teljes és totális katasztrófa volt. A védelmemre szóljon, hogy amikor lefeküdtünk, nem tudtam, hogy ő Scorpius tanárnője. Körülbelül egy héttel az iskola kezdete előtt találkoztunk egy bárban.

– Oké… nos, azt hiszem, ez logikus. De mi van a többi anyával?

– A többi anyával? – kérdezte Draco habozva, szégyenlős kifejezéssel az arcán.

– Ó, most már biztosan tudom, hogy lefeküdtél az egyikükkel!

– Hát, technikailag kettővel is lefeküdtem…

– Draco! – kiáltotta.

– Oké, igen, kettővel volt… de egyszerre. Ettől jobb lesz a helyzet? Csak egyszer történt!

– Merlin szent anyja, Draco! – kiáltotta, megpróbálva dühösnek tűnni, de nem sikerült elrejtenie a nevetést, ami a mellkasából tört fel. – Lehetnél ennél is klisésebb?? Egy elvált milliomos megdugja a fia iskolás tanárnőjét… szünet a hatás kedvéért… és KÉT MILF-et hármasban. – Hermione úgy gesztikulált a kezével, mintha egy újságcímet olvasna. – Ez úgy hangzik, mint egy kibaszott pornófilm leírása!

Draco felhorkant, Hermione pedig kuncogott, és hirtelen mindketten viharos nevetésbe törtek ki.

Végül a nevetésük elcsendesedett, és mindketten megtörölték a szemüket, próbálva visszanyerni a lélegzetüket.

– Szóval… te egy kicsit nőfaló vagy – állapította meg Hermione, egyik szemöldökét felhúzva.

– Azt hiszem, ebben az esetben rosszabbnak hangzik, mint amilyen valójában. De… ez változtat valamit a számodra? – kérdezte Draco halkan, és Hermione meglágyult.

– Nem áltattam magam azzal, hogy tökéletes vagy, Draco. Szóval nem, ez nem változtat semmin. Legközelebb viszont szívesen venném, ha előre szólnál. Nem mintha ne tudnám kezelni a helyzetet egy pillanat alatt. – Hermione hátravetette a haját, és összeszorította az ajkait, Draco pedig nevetett.

– Ez úgy hangzik, mint egy történet, amit el kell mesélned nekem.

– Ó, hidd el… ezt hallani akarod…

***

Késő estig beszélgettek, és Hermione épp elaludt, amikor a kunyhó régi keményfa padlóján hallott apró léptek nyikorgására ébredt fel. Scorpius felmászott az ágyra, és Hermione szíve összeszorult, amikor a fiú belebújt a nyitott karjaiba. Hirtelen teljesen ébren riadt fel, és egy kis félelem borzongása futott végig rajta.

Attól tartott, hogy Draco hűtlen lesz hozzá, ahogy Ron is az volt – bármennyire is nem akarta elhinni.

Attól, hogy a szkeptikusai igazuk van, és ő nem lesz elég jó ahhoz, hogy beilleszkedjen a Malfoyok régi pénz és tiszta vérű hatalom által jellemzett világába.

Attól, hogy elveszíti Scorpiust, akit egyre jobban megszeretett, és akit a szívébe fogadott, mintha a sajátja lenne, pont úgy, ahogyan elvesztette a kislányát.

Attól, hogy minden darabokra hullik – ahogyan az életében eddig minden más is darabokra hullott.

A félelem ébren tartotta hajnalig, de az ágyban maradt, és szorosan magához ölelte Scorpiust. A fiú egyenletes légzése végül elringatta álomba, bár az álma nyugtalan volt.

Amikor Chico néhány órával később felébresztette, hogy kiengedje, még mindig nem tudta lerázni azt a nyomasztó félelmet, amely megragadta a szívét.

hozzászólások: 0