20. fejezet
Hiúságok

Hermione szíve a torkában dobogott, amikor kinyitotta az ajtót. Két Malfoy állt a küszöbén. Mindegyik egyforma magas, szürke szemű, szinte teljesen egyformák és egyszerűen elképesztő látványt nyújtottak. Bár a külső hasonlóságok egyáltalán nem azt mutatták, hogy a két férfi bármiben is hasonított volna egymásra. A boszorkány széles mosollyal fogadta őket.

– Hello, Granger! – köszönt Draco még mindig zabosan, aztán Milót megelőzve átlépte a küszöböt. – Itt vagyunk, ahogy kérted. Bemutatom neked Milo James Malfoyt, az unokaöcsémet.

– Jó napot, Miss Granger! Nagyon örülök, hogy megismerhetem. – Milo kihúzta magát és a legbűbájosabb mosolyát villantotta leendő munkaadójára. Hermione egy pillanatig nem is értette miért van Dracónak problémája a fiúval, aki láthatóan udvarias.

– Malfoy, Milo, nagyon örülök neki, hogy átjöttetek! Üljetek le és máris hozom a limonádét – mosolygott rájuk a boszorkány és előre engedte a vendégeket, aztán elindult a konyhába.

– Látod, engem kedvel – vigyorgott Dracóra Milo, amikor Hermione hallótávolságon kívülre kerül. A férfi nem mutatott semmi érzelmet. – Nekem megvan még a hajam. Nők imádják…

– Fogd be, te kis szörnyeteg! Ülj le és viselkedj rendesen! – morogta Draco, majd beterelte a fiút a nappaliba. Egymásmellé ültek le a kanapéra.

– Akkor is kopaszodsz – vonta meg a vállát Milo.

– Nem muszáj, hogy a tiéd legyen az utolsó szó – morogta a férfi. – Különben sem érdekel, amit mondasz.

– Nézd, sajnálom, hogy felhoztam a témát – jegyezte meg bűnbánóan. – De én érezném a legrosszabbul magam, ha semmiről sem tudnánk őszintén beszélni.

– És persze pontosan a hajamról kell beszélünk.

– Valamivel el kell kezdeni, Draco bácsi – mondta egyszerűen. – A kapcsolatunkat meg kell valahogy alapozni, ez pedig nagyon jó alap lenne. Neked ez egy fájó pont, és én teljes mértékben megértelek. Szinte érzem a kialakulóban lévő köteléket köztünk, szóval…

– Kitekerem a nyakad, ha nem hagyod ezt abba! – Draco pontosan úgy érezte magát, mintha kapott volna egy engedetlen kutyakölyköt. Milo karba tette a kezét és elégedetten vigyorgott, persze csak annyira, hogy ezt a nagybátyja észre ne vegye. Eközben Hermione egy tálcát lebegtetett be a nappaliba, majd mosolyogva töltött mindkét Malfoynak az italból.

– Köszönöm a limonádét – szólalt meg Milo udvariasan. – Pontosan olyan, mint ahogy az anyukám csinálta.

Hermione ebben a pillanatban megmerevedett és sajnálkozva nézett a fiúra. Biztatóan megfogta a kezét és Draco mintha könnyeket látott volna a szemében. Legszívesebben valóban megfojtotta volna az unokaöccsét, aki úgy rángatta húron a boszorkány, ahogy akarta és ez egy mondattal sikerült neki.

– Oh, úgy sajnálom – mondta a nő bűnbánóan. – Nem akartam felkavarni az érzéseidet.

Hermione anyai ösztönei azonnal bekapcsoltak. Milo csak megrázta a fejét, aztán elmosolyodott. Még valahogy elérte, hogy az ajka egy cseppet megremegjen, aztán mintha erőt venne magán úgy szólalt meg ismét.

– Semmi baj, Miss Granger! Jó, hogy végre van valami olyasmi, ami rá emlékeztet. – Draco arca megrándult és egyből felismerte a jeleket. Remek szimata volt, hogy kiszűrje a csalókat, hazudozókat és svindlereket.

Milo pontosan tudta mit csinál. Manipulálta Hermionét az érzéseivel, s úgy tűnik ez sikerült is neki. A boszorkánynak meg kellett törölnie a szemét, majd megköszörülte a torkát, aztán elengedte a fiú kezét.

– Remélem, egyszer úgy tudsz majd rájuk gondolni, hogy ne csak az elvesztésükön jusson az eszedbe.

– Talán…

– Milyen munkát is említettél nem is olyan régen? – váltott hirtelen Draco, mire mindkét tekintet rászegeződött. Hermione szeme rosszallóan figyelte a férfit, Milo pedig valamiért ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy belekortyoljon a limonádéba.

– Nos, Milo, a nagybátyáddal beszéltem róla, hogy az ispotályban szeretnék felvenni egy kisegítőt. Nem túl megterhelő munka, ráadásul még pár gyógy elixír és bájital elkészítésében is segíthetsz, kartotékozni kell, rendszerezni az iratokat, amiket a Szent Mungo továbbított nekem. Néha be kell menned a faluba is a postámért. Persze fogsz kapni egy leírást a teendőidről.

– Ez igazán jó ötlet – nyugtázta Draco, majd hátba veregette Milót. – Végre gyakorolhatod a bájitaltant.

– Igen, valóban ez remek gyakorlás. Hamarosan hatodéves leszel és készülnöd kell az RAVASZ szintű vizsgákra. Ezek a bájitalok nagytöbbségben benne van a tananyagban, de van jó pár olyan, amit csak a Mágus Akadémián tanítanak.

– Ez egyszerűen remek – csapta össze a kezét Draco. Hermione rosszallóan összeráncolta a szemét.

– A kertben is elkelne nemsokára némi segítség. A boszorkányfű hamarosan virágzik, az ugróbabot már elültettem. Rengeteg növényt szeretnék, amik segítik majd a munkánkat. Sajnos nem vagyunk annyira jó helyzetben, hogy naponta az Abszol útra menjünk. Ez igencsak időigényes és időrabló lenne – folytatta Hermione.

– Gyógynövénytan fakultáció. Hallod ezt, Milo? – lelkendezett az auror, miközben könyökével oldalba lökte a fiút, aki persze először nem igazán akart lelkesnek mutatkozni, sőt egy kényszeredett mosolyt villantott csak.

– Malfoy, van valami bajod? – tudakolta a boszorkány gyanakodva. A közjáték a két Malfoy között igencsak gyanús volt. Valami volt a háttérben és nem volt biztos benne, hogy erről tudni akarja az igazat.

– Nincsen – felelte a varázsló és idegesen megrántotta a vállát.

– Akkor mi lenne, ha innál még egy pohár limonádét? – mosolygott rá negédesen, majd bokán rúgta az asztal alatt. Draco csak egy „mi van már” arckifejezéssel válaszolt neki, de aztán belátta, hogy nem kell még nagyobb jelenetet rendeznie.

– Rendben van. – Milo eközben elég időt kapott az elemzése. A férfi és a nő között határozottan szikrák pattogtak és a fiú biztos volt benne, hogy éppen elég elfojtott érzelmi töltet van mindkettőjükben, hogy nagyon könnyedén robbanhatnak is. Még egy dolgot talált, amivel cukkolhatja Dracót. Persze ehhez még kifinomult módszereket kellett kialakítania.

– Szóval, Milo – folytatta tovább Hermione –, egyelőre még csak most kezdődött a nyári szünet és biztosan rád fér még a pihenés, mindenképpen azt kérném, hogy gondold meg az ajánlatot.

– Biztos benne, hogy ez jó ötlet? Még soha nem csináltam ilyesmit – jelentőségteljesen felsóhajtott. Draco pedig kezdett aggódni, hogy a kis szörnyeteg elpuskázza a bébiszittert tartalmazó nyári munkát. – Nem hiszem, hogy alkalmas lennék a munkára, Miss Granger.

– Hívj, kérlek, Hermionénak – mosolyodott el biztatóan. – Miért gondolod, hogy nem vagy alkalmas rá?

– Mert…

– Önértékelési gondjai vannak – vágta rá szinte azonnal Draco. – De dolgozni fogunk ezen. Nem igaz, Milo?

– A bácsikám, csak udvarias. Még nem ismeri a képességeimet – jegyezte meg félszegen a fiú. Igazság szerint valóban így volt, és ki akarta élvezni a férfi minden egyes kétségbeesett kirohanását.

– Malfoy vagy. Ezek a képességek benne vannak a génjeinkben, még ha nagyon mélyen is. Tudom mire lennél képes, ha valóban akarod – sziszegte mérgesen az auror. – Granger, kijönnél velem a konyhába?

– Persze, Malfoy! Addig, Milo, kérlek, töltsd ki a nyomtatványt? Mindenképpen szeretném, ha jelentkeznél. – Hermione reménykedett benne, hogy a fiú elvállalja. Igazából a Szent Mungo is küldött volna valakit, de semmi kedve nem volt egy olyan embert alkalmazni, akit ők választanak ki.

– Rendben van. – Azzal a két felnőtt távozott a helyiségből. Hermionét már kezdte nagyon is zavarni Draco ostoba viselkedése. Most már neki kellett szegeznie a kérdést, amit szinte azonnal megtett, amikor együtt beléptek a konyhába.

– Mi a fene volt ez az előbb? – kérdezte csípőre tett kézzel. – Egyszemélyes Malfoy cirkusz? Teljesen megbuggyantál? Szegény gyerek teljesen össze van törve. Hova tetted a szemed?

– Épp annyira van összetörve, hogy manipulálni tudjon – morogta a férfi, majd összefonta a karjait és igyekezett megszabadulni a méregtől, ami elöntötte az agyát. – Ismerem a svindlereket és most pontosan egy nagyon remekbe szabott színielőadásnak voltunk tanúi. Oh, hogy te ezt nem vetted észre? Hát mi a francot tanultál Pottertől és Weasley-től?

– Te meg van húzatva, Malfoy! Nem talált el mostanában egy átok? Gyere csak közelebb megvizsgállak! – hangja fenyegetően hangzott. Draco végül sóhajtott egyet és nekitámaszkodott a konyhapultnak.

– Nincs semmi bajom, és hagyj békén ezzel a vizsgálgatással! Ezt a testet te nem fogod megvizsgálni egyetlen egyszer sem azokkal az izékkel, amiket az irodádban tartasz – jelentette ki felhúzott orral.

¬– Csak nem a sztetoszkópomra gondolsz? – forgatta meg a szemét Hermione. – Rémes vagy, Malfoy és közlöm vele, hogy iszonyatosan nagyot tévedsz.

– Felismerem a svindlereket, ha látok egyet – csattant fel Malfoy mérgesen. – Nem látod, hogy mit csinál?

– Szerintem most rémeket látsz – legyintett a nő. – Egy megtört fiút látok, akinek szüksége van a törődésre. Persze te ehhez nem vagy érzelmileg fejlett…

– Ezzel burkoltan azt mondod, bunkó vagyok?

– Inkább egy csenevész görényt mondanék – helyesbített egy mosollyal. – Ne csak a betolakodót és a felelősséget lásd abban a fiúban.

– Fejezzük be ezt a beszélgetést és add neki az állást, kérlek! – nézett rá esdekelve. – Ne akard, hogy könyörögjek érte! El fogom veszteni a munkámat, ha állandóan azon agyalok, hogy a gyerek valami baromságot csinál, és közben én csinálok baromságot.

– Mitől félsz mit csinál? Villával és lángszóróval a kezében rohangál a kertben és egy adandó alkalommal kerti törpéket csonkít egy vajazó késsel? – Draco megforgatta a szemét. – Milo nem gyerek.

– De nem ismerem. Mégis honnan tudjam, hogy képes-e egyedül boldogulni? Rám bízták, Granger, és megüthetem a bokámat, ha valami baja esik.

– Alig egy napja ismered. Mégis mit vártál? Mély érzéseket? Ugyan, Draco, adj időt magatoknak – mondta kedvesen, majd megérintette a férfi hátát. – Az a gyerek elvesztette a szüleit és most egy sérülékeny állapotban van. Nem tudja, hogyan viselkedjen, ezért falakat húz maga köré. Azt hiszed, nem látom milyen is valójában? Nagyobb szüksége van egy biztos pontra, mint eddig bármikor remélte. Valakinek támogatnia kell…

– Ha tudtam volna, hogy bejön neked az elesett Malfoy szerep, akkor magam is ezzel próbálkozom – szólalt meg végül.

– Csak ennyit fogtál fel abból, amit most mondtam? – csóválta meg a fejét lemondóan. – Egyébként meg hiába próbálkoztál volna ezzel, rögtön rájövök, hogy mikor hazudsz.

– Rajta ez nem látszik?

– Nem. Egyáltalán nem. A szívéből beszélt. – Draco hangosan felhorkantott és idegesen dőlt neki a konyhapultnak.

– A kis rohadék! Jobban hazudik, mint én.

– A generációk…

– Elegem van!

– Draco, kérlek…

– Nem tehetek róla, de nagyon a bögyömben van. Dolgozni akarok és nem gyereket pesztrálni. Nem is értek hozzájuk.

– Na, látod, ez valóban őszinte volt – jegyezte meg Hermione egy kedves mosollyal.

– Mégis mire számítottál tőlem? Segíts rajtam, és esküszöm, meghálálom. – Draco ígérete komolynak hangzott és Hermione most őt is megsajnálta.

– Bármit kérhetek? – kérdezte egy sejtelmesen.

– Amit akarsz. Bár a szadomazó szex soha nem vonzott. Eszemben sincs senkit sem megostorozni…

– Jól van, jól van. Elég lesz! – igyekezett minél előbb elhallgattatni Dracót, mielőtt még mocskosabb dolgokat hozna elő. Ő csak egy apró szívességet kért volna, de erre csak ravasz mosolyt kapott válaszul. – Honnan veszed különben is, hogy valami erotikus fantáziával állnék elő?

– Drágám, be kell, hogy valljam nemcsak neked van hetedik érzéked. Tudom, hogy mire vágysz. – De Hermione tekintetét látva jobbnak látta hozzátenni még egy mondatot. – Csak reménykedtem benne.

– Javíthatatlan vagy.

– Ennél sokkal rosszabb… ez igazi gazember. Meg foglak csókolni.

– Mégis hogy gondolod ezt? Az unokaöcséd a nappaliban vár minket. Most erre nincs idő.

– Meg fogja érteni. Különben is nem azt mondtam, hogy felteszlek a konyhapultra és szeretkezem veled. – Hermione rettenetesen elpirult és a pulzusa felszökött az egekbe. – Csak egy csók és nem szex.

– Merlinre, te biztosan teljesen őrült vagy!

– Te őrjítesz meg! Lazíts, édes!

Hermione ajka szétnyílt, hogy mondjon még valamit, de Draco gyorsabb volt. Éhesen vetett rá magát a csábító ajkakra. Nem kertelt, nem volt bizonytalan, bártan győzte le Hermione ellenállását, ami talán nem is létezett. Keményen a konyha falához szorította és végigsimított a nő karcsú testét. Imádta a csodás lábakat, amiket alig fedett a rövidnadrág. Alig volt képes visszafogni magát. Annyira tökéletes volt, annyira szép és ő annyira belé volt zúgva… Le kellett csendesíteni a belsejében forrongó érzéseket. A csók lassan szelídült, majd elengedte a boszorkányt. Hermionénak meg kellett kapaszkodnia valamiben, mielőtt elesett volna. A férfi vágytól sötét szemekkel nézett rá.

– Napok óta erre vágytam – szólalt meg a varázsló rekedten.

– Aha – sóhajtott Hermione és igyekezett kevésbé zihálni. Az ajkába harapott. – Örülök.

– Valamit lassan kezdenünk kell ezzel az egésszel, édes. Nem bírom ezt a feszültséget

– Most nem vagyok rá képes. Bármire igent mondanék.

– Remek, mert pontosan olyan kérdéseim vannak, amire igen a válasz – vigyorgott elégedetten.

– Pontosan ettől félek – mondta boszorkány, miután végre túljutott a pillanatnyi sokkon. – Napoljuk el ezt a beszélgetést addig, amíg egyikünk sem lesz teljesen elbódulva és legalább két méter távolságot tudunk egymástól tartani.

– Rendben. De csak azért, mert a kis szörnyeteg itt van.

– Ne nevezd így! Helyes kölyök…

– Akarsz a gyámja lenni? Küldök Zabininek egy baglyot és rögtön a tiéd lehet.

– A te rokonod – tárta szét a kezeit Hermione. – Mindenki küzdjön meg a saját családjával.

– Te könnyen beszélsz, mert neked nincsenek balkézről rokonaid – morogta Draco és rácsapott a konyhapultra. – Francba ezzel az egésszel!

– Igazad van. Nekem azzal kell megbirkóznom, hogy az anyám állandóan azzal piszkál, hogy meg kellene már állapodnom, mert a petefészkem elsorvad. – A férfi ezen a ponton felvonta a szemöldökét, Hermione pedig folytatta. – De a legkomolyabb probléma, hogy a család kékvérű.

– Ez érdekes. Granger hercegnő, mégis hercegnő csak mugli verzióban? Ezt a történetet még nem is hallottam.

– Apám Fenton harmadik grófja, George Rowen Granger… Anyám Ravenswood vikomtjának lánya, Lady Jane Prescott. De mára csak a címek maradtak, a családi vagyont elkótyavetyélték a rokonok. Ennyit rólam. Semmi érdekes, csak egy címerpajzs és pár régi ereklye.

– Soha nem hittem volna, hogy van bennünk valami közös – csóválta meg a fejét Draco. – Most még inkább felizgattál.

– Javaslom a hideg zuhany, Malfoy! – A férfi azonban nem akart lehűlni, sokkal inkább másra vágyott.

– Már nem vagyok Draco? – vonta fel a szemöldökét.

– A büdös görény találóbb – mosolygott Hermione elégedetten.

– Miért vagy rám megint zabos?

– Nem szeretem, amikor rám támadnak a konyhában és a falhoz szorítanak, aztán…

– Legközelebb hozzak virágot? – kérdezte bűnbánóan.

– Ne strapáld magad, Malfoy! – Azzal Hermione felhúzott orral elindult vissza a nappaliba. Ezt követően csak Milóra figyelt és kedélyesen elcsevegtek. Bár néha Hermione szúrós szemmel nézett Dracóra.

Milo továbbra is érezte a két felnőtt között a feszültséget, ami most már szinte tapintható volt. Büszke volt magára, amiért már készen volt a terve következő fázisát végrehajtani. Hamarosan elköszöntek Hermionétól és elindultak visszafelé.

– Magadra haragítottad valamivel, Hermionét? – szegezte neki a kérdést Milo. Draco állkapcsa megfeszült.

– Törődj a magad dolgával, kölyök!

– Pedig kedves nő. Sokkal kedvesebb, mint gondoltam. Örülök, hogy a nehézségek ellenére mégis elfogadta a jelentkezésem. Ugye ezt beszéltétek meg a konyhában?

– Ezt – felelte kurtán.

– Én ezt nem szégyellem – jelentette ki Milo. – A pszichológusom is azt mondta, hogy a tanulási nehézség nem szégyen, beszélni kell róla és törekedni kell a fejlődésre. Hermione pedig megért engem, remekül ki fogunk jönni egymással. Bár belenézhetnék a kristálygömbömbe, hogy megtudjam hogyan fog alakulni a jövő. Talán még Trelawney professzort is felkereshetném…

– Örülj neki, hogy nem egy zsarnok, mint én. A jóslástant pedig felejtsd el!

– Nagyon összeveszhettetek a konyhában – sóhajtott a fiatal varázsló ártatlanul. – Sokáig voltatok bent. Már azt hittem…

– Elég legyen! Mi lenne, ha egészen másról beszélnénk? Például az új nyári munkádról és a szabályokról.

– Rendben van – vonta meg a vállát.

– Nincs késés. Szót fogadsz Grangernek, megeszed, amit főz, és nem vered át a manipulátor éneddel. – Milo elégedetlenül felnyögött.

– Ennyire átlátszó volt?

– Bevette azonnal a megkínzott Malfoy szerepet. Mesteri volt, de ne bízd el magad! Ezer ilyen bűnözőt elfogtam már. Jól hallottad! Legalább ezret és egyiküknek sem kegyelmeztem. – Draco fürkészte egy pillanatig a szürke szemeket, viszont nem tudott mélyebbre nézni. Zavarta, hogy a fiú egy fiatalabb kiadású Lucius megtestesülése.

– Király! Mindig is jól bántam a nőkkel. – Ez a kijelentés pedig határozottan elrontotta az összhatást. A férfi figyelmeztette magát, hogy figyeljen ezekre az apró megjegyzésekre.

– Na persze… Nem kell a süket duma. Nem hinném, hogy sorban állnak az ajtód előtt…

– Sokat kell még tanulnod, Draco bácsi – veregette meg a vállát szemtelenül a fiú.

– Ha egyszer is felbosszantod Hermionét vagy panasz lesz rád, akkor biztosan meg fogod bánni. Aztán a képzésedet pedig még meg fogjuk beszélni. – Milo meg sem ijedt ettől a kijelentéstől.

– Jó rendben van, de szükségem lenne pár apróságra – jelentette ki végül.

– A bagoly ott van a dolgozószobámban. Zeusz a neve, egy fülesbagoly, imádja a döglött egeket, majd később megmutatom, hogyan tudsz fogni neki, imádja, ha a fejét vakargatják, utálja, ha bagolykának hívják. – Milo elborzadt az egérfogás gondolatára. – Bánj vele kedvesen! Rendelj, amit akarsz, de ne terheld túl, hat hónapja épült fel egy szárnytörésből. Van tizenöt galleon az asztalon, abból vehetsz el, de költsd el mindet.

– Köszönöm!

– Nincs mit. Kaja van a hűtőben, válassz valamit és melegítsd meg. Nem én főztem, hanem anyám küldte. Valamiért teljesen odavan attól a gondolattól, hogy alig pár kilométerre egy lakott településtől éhen fogunk halni – mondta egykedvűen.

– Jó.

– Kint leszek a kertben. Meg kell nyesnem a szúrós mocsári fikuszt, mert kezd elburjánzani. – Igazából szeretett volna végre túllenni ezen a délelőttön.

Miután Draco eltűnt a kertben Milo rögtön rávetette magát a hűtőre, mintha ez lenne az utolsó mentsvára. El kellett ismernie igazi csemegék sorakoztak a polcokon. Áldotta Mrs Malfoyt a figyelmességéért. Rögtön be is falt egy tál lagasnet, aztán elfogyasztott egy kis gyömbéres süteményt is, majd megkoronázta az egészet egy kis fagylalttal. Mennyei volt minden egyes falat. Érezte, hogy kezd visszatérni a kedve is és nemcsak az üres gyomrát mardosó üresség tátong benne.

Még csinált magának egy sonkás szendvicset és egy üveg limonádé kíséretében elindult a dolgozószoba fel. Rögtön megtalálta a fülesbaglyot és összeírta mit szeretne, aztán beletette a pénzt a Zeusz lábán lévő bőrerszénybe és megsimogatta a madarat. Aztán elégedetten felment a lépcsőn. De ekkor szöget ütött valami a fejben. Lepakolta a finomságokat és kotorászni kezdett a ládájában. Nagyon hamar megtalálta a pálcáját és mit ad Merlin az mp4 lejátszója is előkerült. Az utóbbi le volt merülve, de Draco említette, hogy áram van a házban. Egy kicsit így bűntudata volt, amikor elindult felfedezni nagybátyja fürdőszobáját.

Makulátlanra súrolt helyiségben minden kínosan rendezett volna. A fiú nem tudta letörölni a gonosz vigyort a képéről, amikor kinyitotta a gyógyszeres szekrényt. Minden tele volt bájitalokkal – pontosan úgy, ahogy sejtette. Mindegyiket ismerte, akár szín, illat, állag szerint meg tudta volna mondani az összetevőket. Azonnal összekeverte a bájitalt, amire szüksége volt most, aztán lassan rácsorgatta a tükörre. Csak egy apró varázslat kell, amit még nem vesz észre Minisztérium. Újra belenézett a tükörbe és elégedetten elmosolyodott.

– Draco bácsi, most leteszteljük a hiúságodat!

hozzászólások: 0