8. fejezet
Villámellenőrzés

Csodálatos napra virradt a Szent Izidor Ispotály. Hermione tele energiával, és egy dögre kávéval vágott neki az új munkájának. Egyszerűen annyira motivált volt, hogy magát is meglepte vele. Ugyan még lett volna ideje, de szinte már kora reggel átment a rendelőbe. Egészen tíz óráig tartott a lelkesedése, ezt követően már csak az asztalára tett papírnehezék prizmát piszkálgatta. A váróterem kihalt volt, kongott az ürességtől…

Unalmában bekapcsolta a rádiót, de miután a varázsvilág új sztárjáról Lavender Brownról kezdtek beszélni egyszerűen muszáj volt kikapcsolnia. Túlságosan is idegesítette az üresfejű boszorkák locsogása az új változó színű taláranyagról, amit Lavender a legutóbbi koncertjén viselt. Hátrasimította a haját, amit külön erre az alkalomra igyekezett kontyba tekerni, de aztán a végeredmény egy kusza madárfészek lett. Valamit félreértett a Ginnytől kapott könyvben leírt szépészeti varázslatokon.

Aztán motoszkálásra lett figyelmes az ajtónál. Egy alacsony, köpcös emberke mérőszalagot reptetett az Ispotály előtt. Kisvártatva kinyílt az ajtó és beengedte az első látogatót. A kis kopasz emberke szigorú ábrázattal mérte végig a boszorkányt.

– Jó napot! Miss Grangerhez van szerencsém? – kérdezte kimérten. Kihúzta magát amennyire lehetett, de nem volt magasabb a boszorkánynál.

– Igen én vagyok. Üdvözlöm, miben segíthetek? – köszönt Hermione kedélyesen és igyekezett érdeklődő képet vágni.

– Bradely Cole vagyok a Varázs Egészségügyi Központtól – válaszolt a férfi kelletlenül. – Azért jöttem, hogy felmérjem az ispotályt.

– Nekem erről nem szóltak – szólt a boszorkány. – De miben segíthetek?

– A mi hivatalunk nem küld előre értesítést – jegyezte meg gúnyosan a Mr Cole, aztán végigmérte Hermionét, mintha valami butuska boszorkányt látott volna benne.

– Rendben van. Még soha nem voltam ilyen ellenőrzésen. Megmondaná, kérem, hogy mit mutassak meg?

– Magam is boldogulok, köszönöm. – Hermione kedélyesen mosolygott, de valójában ellenállhatatlan vágyat érzett móresre tanítsa a pökhendi kis méregzsákot, ehelyett inkább visszaült a helyére és tovább folytatta az unott várakozást. Még egyetlen egy beteggel sem volt dolga és máris egy ellenőrt küldtek a nyakára. Ez egyszerűen felháborító volt…

– A bájitalos szerkényt is meg akarja nézni? – szólt utána a gyógyító hirtelen.

– Nem szükséges – emelte fel a hangját a férfi, aztán felment az emeletre szétnézni a kórtermekben. Kisvártatva újra kivágódott az ajtó és maga Draco Malfoy tisztelte meg a jelenlétével.

– Te mit műveltél magaddal? – kérdezte Hermione rögtön, ahogy meglátta a varázsló ál sebhelyekkel tarkított bőrét, nem is beszélve arról, hogy még fel is volt dagadva az arca. Ha nem lett volna a haja olyan árulkodó, akkor meg sem ismerte volna.

– Nem ismekerült az álcázó bűbájom – vonta meg a vállát Draco. – Alig látok és nem tudom eltűntetni.

– Szóval nem bírod már a felfüggesztéssel járó szabadságot? – kérdezte vigyorogva.

– Úgy valahogy – tette karba a kezét a férfi. – Gyakoroltam a következő akcióra. Máskor pedig nem lesz időm rá. Viszont kicsit félresikerültek a dolgok.

– Az látom – kuncogott Hermione.

– Segítenél visszafordítani? Sajnos, amivel én próbálkoztam annak az lett az eredménye, hogy még be is dagadt a képem. Meg se kérdezd hogyan jöttem el idáig, mert úgyse mondom el.

– Nagyon édes vagy így, ezzel a felduzzasztott halszájjal – nevetett a gyógyító jóízűen. – Szerintem maradhatna így is.

– Hahaha, nagyon jót nevettem – morogta a varázsló. – Cseppet sem kellemes ez így.

– A mugli nők fizetnének érte, ha ilyen szájuk lenne – magyarázta tovább a boszorkány élénken. – Azt hiszem, gennyesre keresnéd magad, ha plasztikai sebésznek adnád ki magad és felduzzasztanál pár szájat.

– Még mindig nem vagy vicces – korholta Draco, de ő sem tudta elrejteni halvány mosolyát, bár némileg fájt megmozdítani a száját. – Rendbe hoznád ezt?

– Oh, most csak úgy megkérsz rá? – Legszívesebben felnevetett volna, de inkább csendesen élvezte a helyzet iróniáját. Draco felült a vizsgáló asztalra és várta a megoldást.

– Igen. Ingyenes ellátást kapok, amiért elviselem az Ispotályodat a szomszédságomban – válaszolta kimérten.

– Milyen kellemes meglepetés ez nekem…

– Legalább megvan az első beteged – vonta meg a vállát a férfi. – Segítesz vagy beáruljalak a Szent Mungóban?

– Mi lenne, ha azt mondanám, hogy várd meg, amíg elmúlik a hatása? – mosolyodott el Hermione negédesen.

– Azt mondanám, hogy nincs szíved. Ma este randira megyek, és nem akarom, hogy sikítófrászt kapjon tőlem a nő. – Hermione egy pillanatra megmerevedett. Végre eljött a pillanat, amikor bosszút állhat a férfin.

– Oh, hát egyébként ez nem történt volna meg? – kérdezte gúnyosan. A varázsló mélyet sóhajtott.

– Lehengerlő és meggyőző a stílusom. Vagy talán mást gondoltál? Essünk túl azon a bűbájon, kérlek, aztán már itt sem vagyok.

– Adok rá egy kenőcsőt – mondta nagyvonalúan Hermione. Draco csak felnevetett.

– Az ma estig nem fog használni. Nekem pedig iszonyatosan sürgős a dolgom, szóval, ha volnál szíves megoldani a problémámat, akkor annak rettentően tudnék örülni.

– Nagyon kell a nő? Mégis mennyire vagy sekélyes, Malfoy?

– Milyen varázslatot tartana indokoltnak egy ilyen problémára? – jelent meg hirtelen a semmiből az ellenőr úr egy csiptetős táblával a kezében. Hermione ajka megfeszült és legszívesebben eltűnt volna. Túl sok volt ennyi férfi egy ilyen kis ispotályban, akik az agyára mentek. – Szabad a nevét és a foglalkozását, uram?

– Draco Malfoy, auror – válaszolta a férfi. Észrevette, hogy Hermione mennyire ideges lesz és úgy érezte feldobták neki a labdát.

– Bradely Cole, a Varázs Egészségügyi Központból. Mielőtt Miss Granger által javasolt kezelésben részesülne, tájékoztatnám.

– Parancsoljon – intett Draco.

– Amint látom összetett a panasza és ezáltal a kezelés is. Hallottam fél füllel, hogy Miss Granger kecsősös megoldást javasolta, amivel egyetértek ugyan, de kevésbé hatékony, mint a lohasztó bájital vagy a lohasztó és bőrregeneráló varázslat. Dönthet a kezelésről…

Hermione az ajkába harapott és hallotta, ahogyan a kis kellemetlen alak felsorolja az összes lehetőséget, amit Draco igénybe vehet a problémájára. Eközben ő elővette a pálcáját és igézetet mondott. Ez egyik sem az volt, mint az ellenőr felsorolt.

Draco kellemes bizsergés érzett a bőrén, ami finom vibrálásba kezdett. A meleg szétáradt a testében és eltűntette az összes álcának szánt sebhelyet, még a valódiakat is, s bőre sokkal, de sokkal simább lett, mintha vett volna egy istenverte hidratáló fürdőt és valami ismeretlen virágillatot árasztott volna. Granger egy pillanat alatt egy metroszexuális varázslót csinált belőle, már csak hiúan méregetni kellett volna magát tükörben. Fellélegezett miután a bűbáj hatása elmúlt. Hermione barna szemei csillogtak az örömtől, s csípőre tette a kezét aztán kihívóan a kis ellenőrre nézett. A férfi zavartan pillantott kettőjükre.

– Készen vagyunk – jegyezte meg diadalmasan.

– Nekem még lenne egy kérdésem, Mr Malfoy! Persze, ha nem tartom fel vele. Mennyire van megelégedve a szolgáltatással? – Draco még mindig Hermionéra nézett. Most eljött az a pillanat, amikor végre bevihetne egy övön aluli ütést a boszorkánynak. Hátrasimította tejfölszőke tincset, aztán ránézett az alacsony varázslóra, aki szintén Hermione vesztét akarta okozni.

– Nagyon elégedett vagyok – mondta végül, aztán kisétált a rendelőből.

– Nos, Miss Granger, úgy látom sikeresen betartotta a szervezetünk által előírt szabályokat – szólalt meg Mr Cole. – Gratulálok, ez még senkinek sem sikerült maradéktalanul.

– Köszönöm! – Azzal a kis emberke a mérőszalagjával együtt elhagyta az épületet. Hermione még mindig mosolygott. De már maga sem tudta, hogy miért.

***

Hermione este tizenegyig körmölt mire minden bájital kérvényt kitöltött ellenőrzött, aztán borítékba csomagolt. Feldolgozta a Szent Mungóból kapott irathalmot is, de a nap végére teljesen elgémberedtek a tagjai. Iszonyatosan meleg volt a házban és Malfoynak köszönhetően egyáltalán nem tudta használni a hő hűtő bűbájt sem. Biztosan tart még a kis játékuk – gondolta a nő mérgesen, majd letörölte a mellkasáról az izzadtságcseppeket. Egy sport melltartót, egy nagyon-nagyon rövid sortot viselt, haját pedig feltornyozta egy kusza kontyba. Mégis iszonyatosan melege volt és nem tudott ellene semmit sem tenni. Viszont nem bírt tovább a négy fal között senyvedni.

Egy üveg hideg vizet vett elő, aztán kiment a kertbe. Egyből megcsapta a hideg, hűs légáramlat, amit egy elégedett mosollyal nyugtázott. Mélyen magába szívta az édes lonc illatát, amit Malfoy ültetett a szomszédban. A balzsamos levegőtől elbódult, s kinyújtóztatta tagjait. Hermione becsukta a szemét és igyekezett a lehető legjobban ellazulni, lecsendesíteni a pörgő agyát. A hőség eltompította az érzékeit, bőre finoman fénylett az izzadtságtól a kerti lámpák fényében. Éppen arra gondolt, hogy kihozza a jógaszőnyegét, amikor hirtelen a semmiből hideg víz ömlött rá. A boszorkány szitkozódva pattant fel a verandáról és mérgesen indult el a szomszéd kerítés felé.

– Malfoy! – kiabálta mérgesen.

– Mi a baj, Granger? – kérdezte fáradtan, mintha csak nyűg lenne Hermionéval beszélni. – Éppen a gyepet öntözöm.

– Engem is megöntöztél.

– Nem láttalak. De most komolyan… Nem szeretem, amikor barna foltos a gyep.

– Miért nem reggel öntözöl, mint minden normális ember? – csattant fel Hermione.

– Normális, mi? Meg tudod magad szárítani, nem? Az univerzum biztosan összedől, ha Miss Granger vizes marad – csúfolódott gonoszul.

– Igen, de…

– Akkor tegyél úgy.

– Utálatos vagy. Talán nem sikerült a randi?

– Ohh, szóval most már egymás magánéletébe is belemászunk? – kérdezte érdeklődve Draco. Persze a saját szerelmi életéről nem volt mit mesélni. De arra nagyon kíváncsi volt, hogy a kis eminens boszorkány kivel üti el a szabadidejét.

– Csak megkérdeztem – vont meg a vállát a nő. Draco elzárta egy pálcamozdulattal az öntözőt, aztán átmászott a főfalon. Túlságosan is könnyen ment neki és hamarosan Hermione előtt termett, aki egy lépést hátrált tőle.

– Nem is lettél annyira vizes – jegyezte meg. De egy bűbájjal megszárította a vizes ruhát. A lámpafényben Granger alakja csábítóan nézett ki ebben ruhában, ha lehetett ezt annak nevezni, ugyanis nem sokat hagyott a képzeletre. Áldotta a muglik öltözködési szokásait. Látszott, hogy maga Hermione sem viselt ilyesmit túlságosan gyakran és szégyellősen összefonta a karjait.

Draco vett egy mély levegőt. A ma esti randija, egy aranyvérű boszorkány volt, állig begombolt talárban. Kimért udvariassággal csevegtek, de az a boszorkány semmit sem mozgatott meg benne, pedig nagyon igyekezett elcsábítani.

– Köszönöm – mondta egy kicsit zavartan.

– Nincs mit. – Draco nem zavartatta magát leült a kerti padra és szemtelenül beleivott Hermione hideg vizébe. – Egész szép a kerted.

– Még nem volt időm vele foglalkozni… Vagyis jobban foglalkozni. Oda a kert végébe tervezek egy üvegházat is.

– Kellene valami az ördöghurok kráterbe – jegyezte meg a varázsló, aztán a gödör felé mutatott az üveggel.

– Oda egy jázminbokrot fogok ültetni. – Hermione fázósan dörzsölte meg a karját. – Mit gondolsz?

– Remek választás – mondta végül Draco, majd kényelmesen elhelyezkedett. Kinyújtotta a lábát és a hátradőlt.

– Miért jöttél át?

– Unatkoztam – válaszolta egykedvűen.

– Nem volt jó a randi? – csúszott ki a kérdés a boszorkány száján.

– Megint ide lyukadunk ki? – vigyorogott, majd ivott egy újabb kortyot a vízből. – Hát legyen, Granger, mesélek neked. Nem volt jó a randi, sőt zsákutca volt.

– Valóban?

– Valóban. Unalmas, szánalmas és a szex is elmaradt – sóhajtott nehezen. – De ez az egész a te hibád.

– Ezt nem értem, Malfoy. Hogyan lehetne az én hibám? Hiszen nem is voltam ott, nem tettem tönkre semmit sem.

– Nos, a boszorkány folyamatosan a karomat simogatta és bőrömről áradozott, hogy mennyire puha és sima. Meg merte kérdezni, hogy milyen szépészeti bűbájokat használok és a hajam valóban természetes szőke-e. – Hermione vihogva felnevetett Draco csalódott képe láttán.

– Sajnálom, nem számítottam rá, hogy valaki észreveszi.

– Mégis micsodát?

– Korrektor bűbáj és egy kis saját fejlesztésű igézet. Sajnálom, Malfoy, de kipróbáltam rajtad a Szombati Boszorkány smink tanácsainak egyikét – mondta végül egy nevetés kíséretében. Draco elfintorodott. – A bársonyos bőr bűbáj és a sebhely bűbáj megfordítását végeztem el rajtad.

Hermione ekkor közelebb ment, majd ő is végighúzta a kezét Draco karján.

– Zseni vagyok. Csodálatos munkát végeztem, és természetes lett – nevette el magát ismét. A varázsló fél szemmel figyelte a lányt.

– Nagyon köszönöm. Igazán hálás vagyok érte, hogy elrontottad az estémet – morogta, majd ő is elmosolyodott. – Most komolyan… Ráadásul az ellenőr előtt? Meg is üthetted volna a bokád?

– Nem bírtam már azt a palit, és te is örültél a végeredménynek.

– Persze, hogy örültem, hiszen nem voltam tele sebhelyekkel. Ja, egyébként az összes átokhegemet eltűntetted. Most hogyan fogok a kollégák elé állni?

– Jaj, ugyan már…

– Éveket küzdöttem, mire összeszedtem őket – magyarázta sértődötten. – Mégis milyen magyarázatot adjak, ha rákérdeznek?

– Sajnálom, remélem, hogy legközelebb az érdemeid miatt fognak kitűntetni és nem a testeden lévő sebhelyek miatt.

– Te ezt nem értheted – rázta meg a fejét Draco. – Na de hagyjuk a hülyeséget! Elmaradt a szex és ezért vagyok mérges.

– Milyen jó, hogy ezt megbeszéljük… Nem gondolod, hogy egy kicsit jobban kitárulkoztál nekem, mint azt kellett volna? – Hermione enyhén elpirult, majd nekitámaszkodott a kerti asztalnak. Draco mélyet lélegzett, aztán elégedetten kinyújtotta izmos lábait. Láthatóan nagyon kellemesen érezte magát.

– Te kérdezted milyen volt randim – vonta meg a vállát. – Én csak elmeséltem, hogy nem kaptam meg, amit akartam.

– Jól van. Ezt már korábban is megértettem.

– Zavarba hoztalak, igazam van?

– Nem, dehogyis. Hidegen hagy ez a kínossá váló beszélgetés.

– Zavarban vagy – cukkolta Draco. – Nagyon rosszul hazudsz.

– És ha igen, akkor mi van? Különben is ki akarsz borítani. Mióta itt vagyok, folyamatosan ezt tervezed.

– Ilyen átlátszó lennék?

– Igen – sóhajtott a boszorkány nehezen. – Utálatos vagy.

– Csak akkor, ha a legjobb formámat akarom hozni. – Draco kinyújtózott teljesen, nyaka pedig roppant egyet. Elégedetten felsóhajtott, kezdte egyre jobban élvezni a kis éles nyelvű boszorkány társaságát. Nem értette miért… Talán mert túl akart lenni a régi ellenségeskedéseiken, és felnőttként viselkedni. Különben is hamarosan Weasleyvel is együtt kell dolgoznia… Miért ne lehetne jóban a csinos szomszédasszonnyal? Persze csak amolyan nem öljük meg egymást szinten. Ásított egy hatalmasat és így szólt:

– Tudod fárasztó lenne állandóan az agyadra menni – folytatta a beszélgetést egy kis szünet után. – Rettentően körülményes különben is trükköket kiagyalni, amivel kibabrálok veled. Tehát azt javaslom, hogy kössünk fegyverszünetet.

Suhintott egyet a pálcájával és eltűntette a hő hűtő bűbájt megakadályozó átkot. Hermione csípőre tette a kezét, aztán félre fordította a fejét.

– Egy kiégett mardekáros szavai – jegyezte meg gonoszkodva. – Nem vagy elég kreatív mostanában?

– Közel állsz ahhoz, hogy ezt a kijelentésemet visszavonjam – mondta a férfi aztán feltápászkodott a verandáról.

– A negatív motivációt kihívásnak tekinted – bólogatott Hermione. – Ezt megjegyzem magamnak.

– Úgy valahogy.

– Rendben van, Malfoy. Akkor kössünk fegyverszünetet.

– Mivel pecsételjünk meg ezt a paktumot?

– Semmivel. Menjünk aludni, holnap nehéz napom lesz.

– Én itt fogok henyélni a kertben.

– Nem fogsz boszorkányokra vadászni? – kérdezte pimaszul Hermione.

– Bajban lennél azt hiszem – vigyorgott a férfi. – Jó éjt, Granger!

– Jó éjt, Malfoy!

– Álmodj velem! – vetette oda pimaszul.

– Az rémálom lesz. – Azzal elmentek egymás mellett, de aztán egy pillanatra összeért a kezük. Úgy tettek, mintha ez egyáltalán nem számítana, nem jelentene semmit sem. Hermione várt egy percet, amíg hallotta a puffanást a szomszéd kerítése felől.

– Granger! – kiabálta Draco mérgesen. Hermione gonoszul elmosolyodott, aztán elővette a háta mögé rejtett pálcát.

– Malfoy, Malfoy, nem kellett volna megöntöznöd – mondta és halkan felnevetett. Remélte, hogy Draco le tudja majd mosni a sarat magáról, ugyanis egy kis mocsárbűbájjal kezelte a kerítés tövét. Bár a másnap reggeli gumiláb rontásra nem számított…

hozzászólások: 0