8. fejezet
A legjobb tervek

Harmincöt perccel azután, hogy a biztonságiak megérkeztek a Welwyn Kórházba, a teljes nyolcfős missziós csapat, valamint Ron és az elfogott zombi az MRI-klinika előtt gyülekezett.

Alec Mercer már a szkenneléseket feldolgozó számítógépeket konfigurálta. Az MRI-osztályon belül Mira Khan előkészítette a területet, hogy először Ront, majd a zombit fogadja. A terveknek megfelelően Ron orvosi indukciójú sóbálvány állapotba került. Ront és a zombit is hordágyon szállították a Leviosa segítségével, bár Ront lényegesen nagyobb gondossággal szállították.

Malfoy a falnak támaszkodott, egyik lábát maga alá hajtotta, bakancsos lába fekete nyomot hagyott a púderkék falon. Ujjai tétlenül doboltak a puskája szárán. Hermione őszintén remélte, hogy nem felejtette el kibiztosítani.

Odasétált, hogy szemügyre vegye Ront, aki takarókat terített maga köré. Sápadt volt és nagyon mozdulatlan, de érezhetően lélegzett.
– Mondta Padma, hogy meddig biztonságos így tartani? – suttogta Honoria.

– Három órát.

– Ez több mint elég időnek kell lennie, feltéve, hogy hazaviszik, amint Dr. Mercer végzett a vizsgálatával – tette hozzá Jason Lam. Az orvostanhallgató elővett egy ollót, és elkezdte levágni a zombi ruháját. Nehéz, undorító és ragacsos feladat volt.

– Nos, ez a terv – erősítette meg Richards. Elizabeth Kent és Hermione felé fordult. – Én az előcsarnokban leszek. Ahogy megbeszéltük, azt akarom, hogy ti, hölgyeim, az emelet két végén lévő lépcsőházaknál helyezkedjenek el. Ha bármi megmozdul, szóljatok nekem. Ha bármi megpróbál feljönni ide, akkor a szart is kiégetitek belőle, megértették? Ha kijut a lépcsőházból, ne használjátok az Incendiót, különben olyan lesz, mintha égő piñatákat üldöznétek.

Ez a kép egy pillanatnyi csendes elmélkedést igényelt, hogy igazán értékelni tudjam.

– Mi az a piñata? – suttogta oda Honoria Cloot Hermionénak.

Hermione elmagyarázta.

– Ó – mondta Honoria az orrát ráncolva. – Hát ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy zombi.

Ekkor Jason Lamnak sikerült lehámoznia a zombi nadrágját. Ennek a hangja majdnem olyan rossz volt, mint az ezt követő bűz. A lény felpuffadt teste láthatóan kiszabadult a szétszakadt nadrág keretei közül, és körbe- és átdagadt az anyagon. A szövet eltávolítása apró bőrdarabkákat vetett le.

– Hűha! Ezt már innen is érzem – tájékoztatta őket Mira Khan a szkennerterem belsejéből.

Mercer elhagyta a megfigyelőszobát, hogy beszéljen Jasonnel.
– Ne felejtsd el ellenőrizni a ferromágnesességet. Lehetnek piercingjei, amelyeket felpuffadt vagy sérült hús takart el. Amíg várjátok, hogy Ron végezzen, futtassatok át egy Garrett-pálcát a nagydarab fickón, itt. Csak a kétszeres biztonság kedvéért.

– Nézd ezt a frizurát – mondta Jason –, szerintem ugyanahhoz a fodrászhoz jár, mint Richards. Ha ő is katona. Nem hiszem, hogy a piercingek gondot jelentenének.

Hermione a homlokát ráncolva nézte a zombi felpuffadt, gennyes alsótestét.
– Ez gondot fog okozni, amikor beszkennelik? Azon kívül, hogy nagyon ragacsossá teszi a kamrát?

Mercer felcsúsztatta a szemüvegét, és közelebbről megnézte.
– Nem. A feje tökéletesen ép. Az alsó felén lévő sérülések nagy erejű traumának tűnnek. A helyzetéből ítélve valószínűleg elütötte egy autó. Látod ezt itt? A csípője nem igazodik.

– Még azt sem látom, hol kellene lennie a csípőjének – mormolta Hermione.

– A szoba készen áll – kiáltott fel Mira Khan. Az alkarját az orra elé tartotta, hogy leküzdje a szagot. – Most már behozhatod Ront.

– Jól van, emberek! Mindannyian tudjuk, mit kell tennünk – mondta Richards. – Minél hamarabb eltűnünk innen, annál jobb.

Hermione elindult a folyosó saját végébe. Megfordult, hogy lássa Cowboyt, aki Malfoynak beszélt. Richards átmenetileg kikapcsolhatta a kommunikációs rendszerrel való kapcsolatát, mivel Hermione nem hallotta, amit mondott. A kellő időben azonban Malfoy felvonta a szemöldökét, majd zavartan felnézett Hermionéra. Ha fogadni akart volna, pénzt tett volna rá, hogy Richards csak halálosan megfenyegette Malfoyt, hogy feldarabolja, ha valami alattomos dologgal próbálkozik.

Aggodalmasan Malfoy egy apró mosolyt és egy pimasz tisztelgést küldött felé, mielőtt becsukta volna maga mögött a lépcsőház ajtaját.

***

Mint kiderült, Richards a tetőre küldte Malfoyt.

– Mert szükségünk van egy szempárra odafent, és neki ehhez nem kell pálca. – Ez volt minden, amit Cowboy mondott, amikor Hermione megkérdőjelezte a döntés bölcsességét.

Volt véleménye ezzel a bizonyos ötlettel kapcsolatban, de bízott benne, hogy Richards tudja, mit csinál. A kommunikációs rendszeren keresztül Mercer Jason Lammel beszélt, a két férfi gyorsan és halkan megvitatta a „megtérülést”, a „funkcionális átfedéseket” és más, őt messze meghaladó dolgokat. A szkennerteremben Ron már az asztalon feküdt, a feje egy tekercsben volt, és zajszűrő fejhallgató volt a fülén, hogy megvédje a szkenner hangos dobolásától.

– Jelentést – követelte Richards a fejhallgatón keresztül.

– Olyan csend van, mint amikor egy egér pamutba pisil, uram – mondta Kent.

Hermione ugyanezt jelentette, bár kevesebb érzékkel a hasonlatokhoz. Egy pillanatig azt hitte, Malfoy nem fog hozzászólni, de aztán azt mondta:
– Azt hiszem, innen már látom a házamat.

– Arra a Wiltshire-i házra gondolsz? Jó szemed van, Malfoy – mondta Hermione.

Mintha hallotta volna a mosolyt a férfi válaszában.
– Egy a sok ház közül, Granger. Van egy városi házam itt Londonban, de hiányzik a kúria.

– Még mindig ott van – mondta Hermione, miközben lenézett a lépcsőházba, és ismét megállapította, hogy hálásan bővelkedik a semmiben.

– Feltételezem, egy megszerzett minisztériumi vagyontárgy, nem igaz? – kérdezte Malfoy. – Csoda, hogy nem szedte darabokra, és nem adta el darabonként.

– Nos, ott volt az az egész ügy a Varázsbűn-üldözési Főosztály csapatával, akiket azért küldtek, hogy katalogizálják néhai apád hatalmas gyűjteményét a sötét mágiás javakról. Három napra eltűntek, aztán érthetően zaklatottan bukkantak fel újra Jamaikában. Ezután a főosztály mugli rendőrségi szalaggal egyenértékű szalagot helyezett el a hely körül, amíg ki nem találják, mit kezdjenek vele.

A kommunikációs rendszer közvetítette halk, halk nevetését.
– Akkor az őrvarázslatok tartják magukat. Ezt örömmel hallom.

– Készen állunk – szakította félbe Mercer. – Megkezdjük a letapogatást.

Elizabeth Kent majdnem ugyanabban az időben szólalt meg.
– Uram, mozgást észleltünk a nyugati oldalon. Hallom, de nem látom, mi az. De úgy hangzik, mintha a földszintről jönne. Érzékel valamit?

Hermione a fejhallgatón keresztül egy ajtó nyitásának és záródásának hangját hallotta egy üreges térben, és arra gondolt, hogy Richards lehetett az, aki az előcsarnok lépcsőházát megy vizsgálni.

– Megvagy – mondta Richards. Aztán elmondott egy varázsigét, amit Hermione nem ismert. A hatása azonban csak a lényeg volt. Egy rövid pillanatra embertelen sikoltás, tompa puffanás, majd ismét Richards hangja hallatszott. – Emberek, a kórház kihalt, de lehet, hogy van néhány szabadon kószáló látogatónk a folyosókon. Legyenek résen, és vegyenek vissza egy kicsit a tempóból, rendben? Semmi hangos zaj.

A hátralévő negyven perc incidens nélkül telt el, és Hermione megkönnyebbülten hallgatta Mercer beszámolóját.
– Végeztünk Ronnal. Richards, hacsak nem kérnek még tőle valamit, Honoria szeretne visszapárologni Grimmauld térre Ronnal a hátán.

– Ez a dehoppanálni, doki. De igen, Cloot, vidd haza azt a fiút.

– Sok szerencsét mindenkinek – mondta Honoria, majd ő és Ron eltűntek.

– Rendben, kérlek, hozd be a nagyfiút – kérte Mercer.

Csakhogy a példány nehezen mozdíthatónak bizonyult. A Wallen és Yoshida által eredetileg alkalmazott lebegtető varázslat kezdett elkopni, és a zombi alatt lévő hordágy meghajlott a lény hatalmas súlyától. A szkennerlakosztályon kívüli váróteremben Mira újra bevetette a Leviosát, hogy stabilizálja a terhet, de aztán nehézségekbe ütközött a hordágy lehúzása. Ráragadt a zombi szabadon hagyott húsára. A csapat percekig hallgatta Mira nehézkes légzését, mielőtt Mercer megszólalt.

– Jason, azt hiszem, jobb lenne, ha segítenél neki.

Lam feltehetően csatlakozott a fiatal mediboszorkányhoz, de körülbelül tíz perc elteltével azt mondta:
– Richards, szükségünk lesz egy harmadik személyre, aki segít Mirának mozgatni és pozicionálni a mintát, amíg én előkészítem a szkennert. – Az orvos azt mondta, hogy a szkennerrel nem kell foglalkoznia.

Richards nem tűnt teljesen elégedettnek ezzel a megállapodással, de beleegyezett.
– Granger, te mész. Én odamegyek a helyedre.

Hermione kinyitotta a nehéz lépcsőházi ajtót, majd óvatosan becsukta maga mögött. Gyorsan a váróterembe kocogott, és segített Lamnak és Mirának, hogy először a hordágyat vegye le. Még több bőrt vett le a példányukról, de ez nem számított. Lam ezután távozott, hogy bemenjen a szkennerterembe, hogy előkészítse az asztalt és a fejtekercset. Hermione megjegyezte, hogy rendkívül nehéz volt manőverezni a nagy zombit a szkennerosztályhoz vezető keskeny folyosón.

– Jason? – kérdezte Mercer. – Mi tart ilyen sokáig?

– Mindjárt ott vagyunk! – kiáltott fel Lam. Kinyitotta a dupla ajtót Hermione és Mira előtt, miközben lassan beemelték a zombit a szobába.

A lény törzséből jelentős mennyiségű folyadék szivárgott, nyálkás, csúszós mocskot képezve a szőnyegpadlón. Mira beletaposott egy tócsába, és grimaszolt.
– Az edzőcipőm – nyögte ki.

– Várjatok. – Hermione megállt. Homlokát ráncolva nézett le a zombira.

– Mi az? – Mira suttogta. De most már ő is látta a problémát. A zombi mozgott, látszólag görcsösen rángatózott. – Ó, Istenem!

Lam a gép mellett állt, és figyelt.
– Átmegyek.

– Jason, maradj ott, ahol vagy! – utasította Hermione. – Petrificus!

Nem sikerült. Nem a sóbálványátok volt a probléma. A zombi felfelé tántorgott, miközben még mindig nagyrészt vízszintesen maradt. Vad görcsökbe kezdett, hatalmas teste küzdött a lebegtető és a sóbálvány varázslatok határai ellen. Még több folyadék folyt ki a testéből, nyálkás, sárga vízesésként a padlóra hullva. Olyan volt, mintha egy söröshordó csapját nyitották volna meg.

– Mi történik odabent? – kérdezte Richards.

A zombi hasa felfelé tágult; a bőr olyannyira megnyúlt, hogy tátongott. A kiszabaduló belső gázok sziszegő hangja hallatszott, aztán valami apróság szakadt ki a gyomrából, és a szoba túlsó végén elhelyezett tizenkét tonnás mágnes felé száguldott. A valami épphogy elkerülte, hogy Jason Lam megdöbbent arcába ágyazódjon.

Plink.

– Mi a fene… – mondta Jason, miközben a tárgyhoz közeledett, amely kétségbeesetten próbált befurakodni a gép belsejébe.

Mira Hermionénak dőlt.
– Ez ijesztő volt.

– A fenébe, Granger! Mi folyik itt? – követelte Richards.

– Úgy tűnik, valami fémes dolog akadt a példány belsejébe. Akkor jött ki, amikor beléptünk a szkennerterembe. Senki sem sérült meg – mondta Hermione megkönnyebbülten. Lamhez fordult. – Jason, mi az?

A férfi nagyon közelről nézte a kérdéses tárgyat.
– Nem vagyok benne biztos. Úgy néz ki, mint… valamiféle fémhurok? Mint egy törött kulcstartó vagy ilyesmi?

Hermione számára ez semmit sem jelentett, de Richards hirtelen rájuk kiáltott.

– Tűnjetek el onnan! Futás! Mozgás! GRÁNÁT!

Hermione megragadta Mirát, és gyakorlatilag visszadobta a folyosóra.

Mercer kiabált. Richards kiabált.

A világ felrobbant.

hozzászólások: 2

by Neola @ 2023 Oct 25

Ez nagyon izgalmas fejezet volt. Izgultam végig. Kezd magával ragadni a fura zombis helyzet.
Kíváncsian várom a folytatást!
Köszi!
Üdv:Neola

by Nyx @ 2023 Oct 26

És lassan még izgalmasabb lesz Engem is teljesen totál beszippantott az egész. Nagyon jól játszik velünk az író Hétvégén jövök a folytatással Köszönöm én is.