6. fejezet
Aranyhaj

– Babamaci Mackó Mamamacinak, a házikóban vagyok – szólt Emily Finch statikus hangja a fejhallgatón keresztül. Az ápolónőjelölt feltűnően lődörgött egy sikátor torkolatánál.

– Hallak és látlak, Babamaci. Remekül csinálod. Csak maradj nyugton, amíg Papamaci nem ad jelet, jó?

– Szerintem azt kell mondanod, hogy vettem – javasolta Padma.

– Igen?

Egy terasz tetején lévő kilátóhelyről Padma és Hermione figyelték a reggeli küldetésük alakulását.

Padma megforgatta a szemét.
– Tényleg szükség van a hívójelekre?

Hermione megvonta a vállát.
– Mit ér az élet szeszély nélkül? – A lányt teljesen lefoglalta, hogy egy távcsövön keresztül figyelje Emily helyzetét.

– Szeszély? – mormogta Padma. – Egy tizennyolc éves lányt akarunk csalinak használni!

Hermionénak eszébe jutott, hogy ő, Harry és Padma gyakran merőben eltérő érettségi mércét alkalmaznak a rájuk bízott fiatalabb csapattagokra. Feltételezte, hogy kissé álszenteskedéssel lehetett volna vádolni őket, tekintve, hogy különösen Hermione és Harry már a serdülőkor előtt rendszeresen veszélyes helyzetekbe sodorta magát. Albus Dumbledore vagy nagyon bízott a képességeikben, vagy meglehetősen laza nézeteket vallott a gyerekek veszélyeztetésével kapcsolatban. Őszintén szólva egyik elmélet sem volt elfogadható.

– Önként jelentkezett erre – mutatott rá Hermione Padmára.

– Gondolom, a kétszáz méteres zombi futás versenyzőinek mezőnye meglehetősen vékony volt – szólalt meg Padma.

– Emily atlétikai sztár volt a főiskoláján az Egyesült Államokban. Úgy gondolta, ő segíthetne.

Richards ügynök komor baritonja áthallatszott a fejhallgatón.
– Papamaci most már a helyén van. Készen állunk.

– Ezek a fejhallgatók nagyon elegánsak.

Hermione egyetértett.
– Meg kell hagyni az amerikaiaknak… ők nem csinálnak félmunkát.

A két nő néhány percig csendben ült, élvezve a gyér adag zavartalan délelőtti napsütést, ami már ritkaságnak számított Londonban normális körülmények között. Padma ivott egy kortyot a vizes palackjából, majd megkínálta a hálás Hermionét, akinek világos bőre már leégett a napon.

– De miért hívják ezt a műveletet Aranyhajnak? Mindig is eléggé zavarónak találtam azt a történetet.

– A Cowboy ötlete volt – mondta Hermione. – Nyilvánvalóan Mercer azt akarta, hogy a minta „pont megfelelő” legyen.

– És ezt hogyan fogjuk garantálni? – kérdezte Padma. – Nem sok választásunk lesz, bármit is sikerül Emilynek becsalogatnia abba a sikátorba.

Hermione mereven felült, és megigazította a távcsövet:
– Ha már itt tartunk… itt is vagyunk! Babamackó, Aranyhaj közeledik. Merlin, már tízen vagyunk! Nem, legyen inkább tizenkettő! Richards? Úgy értem, Papamackó, látod ezt?

– Igen, látom őket – mondta Richards. – És ami még fontosabb, Babamackó, ők látnak téged. Aranyhajú mozgásban van. Finch, állj fel a startblokkodba, hallod?

Mindenki hallotta Emily szaggatott lélegzését.
– Ó, Jézusom! – suttogta a lány. Néhány káromkodás következett. Hermione szívből egyetértett mindegyikkel.

– Ez nem tetszik nekem – mondta Padma.

– Nekem sem – ismerte el Hermione.

Egy perc.

– Közeledünk… – Hermione szólt a csapatnak.

– Most? – sziszegte Emily.

– Még nem – mondta a Cowboy. – Várjatok!

Harminc másodperc.

Hermione most már gyakorlatilag a tetőpárkányon lógott.
– Papamaci, biztos vagy benne? Felgyorsulnak.

Húsz másodperc.

– Most? – könyörgött Emily.

– Majdnem – mondta Richards. – Nem akarjuk, hogy abbahagyják az üldözést, amint eltűnik a szemünk elől, a látásuk a mozgáson alapul. Mint a T-Rex, emlékszel?

– Ez technikailag nem pontos – szólalt meg Padma. – A Tyrannosaurus Rex látása valójában kifinomultabb volt, mint…

– MOST! MOST! – kiáltotta Richards, majdnem átszúrva Hermione dobhártyáját. – Babamackó, MENJ!

Emily rohant, sípszóval fújta a sípját, miközben ment. Ahogy megjósolták, a zombik üldözőbe vették. A zaj és a mozgás lenyűgöző volt egy viszonylag kis csoporthoz képest. Vicsorogtak, libabőrösek voltak és tántorogtak. A jelenet akár komikus is lehetett volna, ha nem egyenesen egy rémálomból lépett volna elő. A csapat minden tagja látta már, mi történik, ha még a legbénább, legügyetlenebbnek tűnő horda is friss húshoz jut. Úgy tépték szét, mint a napos kenyeret.

– A fenébe, de gyors! – figyelte Padma.

Hermione mellkasa fájt a lélegzetvisszatartástól.
– Még jó, hogy így van! Már majdnem a kerítésnél vannak! Wallen! Yoshida! Készen álltok?

Felix Wallen lágy, egyenletes hangja szólt a rádióban.
– Készen állunk.

Emily futásnak eredt, szinte ráugrott a kerítésre. Lenyűgöző atletikussággal mászott át, és a túloldalon a mindig sztoikus Wallen és Yoshida professzor fogadta.

A zombik olyan hevesen ütköztek a fémkerítésnek, hogy az elöl lévő falka néhány tagja összetört, a pépes, erősen bomlott testek a rozsdás fémnek csapódtak, és gennyes színű, rothadó, viszkózus folyadékot ontottak magukból. Vad vérszomjuk elpusztította a kulináris diszkréció minden érzékét, és a megmaradt falkatagok elkezdtek táplálkozni mozgásképtelen társaikból. A kerítésnek nyomódó súly egyre erősödött. Nyikorogni és meghajolni kezdett.

– Le fog dőlni – jósolta Padma.

– Most, Wallen! – kiáltott Hermione.

Wallen és Yoshida egy Petrificus átka szabadjára engedte magát. Rövid időn belül az egész falka megfagyott a helyén. Sokan darabokban feküdtek a földön. A csapat maradék része a sikátorba hoppanált, és a kerítés túloldalán csoportosult át.

– Ez közel volt – mondta Padma, megkönnyebbülten szorítva Hermione karját.

Yoshida professzor pacsizott Emilyvel.

Hermione a kerítéshez közeledett, próbálta kivenni, hol kezdődik az egyik lény, és hol a másik. Sajnos nem sok életképes példány maradt. Majdnem mindegyik komoly csonkolódásokat mutatott az evési mámor miatt. Idővel azonban találtak egy ép példányt. Óvatosan átemelték a kerítésen. Padma egy hordágyat csúsztatott a megkövült lény alá, majd egy ponyvával betekerte.

A csapat (immár egy zombival nehezebben) eltűnt Grimmauld tér felé.

***

A laboratóriumban Alec Mercer szemei elkerekedtek, amikor megvizsgálta az elfogott példányt. Azt mondani, hogy egy nagy zombit szereztek, még enyhén szólva is túlzás volt.

– Én manóméretet kérek, te meg hozd nekem Thort.

Hermione oldalra billentette a fejét, mintha az új szögben a hatalmas zombi jobban beleillene a látómezejébe:
– Nem a méretről van szó, Alec. Hanem arról, hogy mit kezdesz vele.

Mercer kuncogott.

– Aggódtál amiatt, hogy túl nagy lesz a géphez?

– Csak gondoltam, hogy egy kisebb példányt könnyebb lenne szállítani. Technikailag csak a feje kell, hogy beférjen az MRI-be.

Hermione már félig kilépett az ajtón. Meg kellett terveznie a küldetés eligazítását.
– Jó, mert ő volt az egyetlen tag abban a csoportban, akinek még maradt egy.

***

A zombi behemót sikeres elfogása után a másnapi kórházlátogatásra vonatkozó küldetésismertetőre jócskán akadt érdeklődő.

A második emeleti tárgyalóban gyűlt össze a kutató- és egészségügyi személyzet, a minisztériumi hivatalnokok, két kormányügynök és a mágiaügyi miniszter. A miniszter kiosztotta a küldetésterv és az útvonaltervek másolatait. Körülbelül tíz percig csendben olvasták. Hermione a szoba egyik sarkában állt az elsötétített ablakok mellett.

Scrimgeour megvárta, amíg mindenki újra őt nézte, mielőtt megszólalt.

– Amint látják, a Devonshire Place-i Welwyn Klinikát választottuk. Ez egy kis radiológiai műtő két MRI-berendezéssel, és úgy tudom, lenyűgöző tartalékgenerátorokkal büszkélkedhet, amelyeket részben napenergiával táplálnak. Richards ügynök és Hermione Granger ma reggel már jártak a helyszínen, hogy ellenőrizzék a gépeket, és biztosítottak arról, hogy mindkettő még működik, és ami még fontosabb, be vannak kapcsolva.

– Ha a kórházban még mindig van áram, miért lett volna probléma, ha kikapcsolják őket? – kérdezte Honoria Cloot.

– Nem lehet egyszerűen bekapcsolni egy kikapcsolt MRI-berendezést – magyarázta Mercer. – Túl sokáig tartana.

– Az időzítés nagyon kritikus. Elengedhetetlen, hogy gyorsan befejezzük a vizsgálatokat – mondta Richards. – Minden további ott töltött perc kockázatot jelent számunkra, és már így is átkozottul lassabban fogunk haladni a két példányunk cipelése miatt.

– Egy példányt – javította ki Hermione hűvösen. – Egy beteg és egy minta.

Richards viszonzó tekintete ugyanolyan hűvös volt.
– Persze.

– Két csapatban fognak a klinikára hoppanálni – folytatta Scrimgeour. – Az első csapat a kijelölt belépési pontra érkezik, hogy biztosítsa a legközelebbi géphez vezető szabad utat. Amint kialakult a biztonságos útvonal, a csapat többi tagja, akik Mr. Weasley-t és a mintát fogják elkocsikázni, követni fogja.

Itt Scrimgeour megszólította Mercert, az egyetlen muglit a küldetésen.
– Mint azt ön is tudja, Dr. Mercer, a hoppanálás csak akkor lehet vállalni, ha a hoppanálást végző már egyszer járt egy célállomáson. Ez természetesen nem vonatkozik az oldalirányú hoppanálásra. Biztosíthatom, hogy a londoni törzsvendégeink, Hermione és Honoria, már elég jól ismerik az utcát és a klinikát, így önök oldalirányban fognak utazni.

– Nagyszerű – mondta Mercer. – Legutóbb Dr. Patil cipőjét hánytam le.

Padma erőteljesen bólintott.
– Szarvasbőr volt. Ki kellett dobnom őket.

– Az utolsó pillanatban két új játékos érkezett a csapatba. Jason Lam, mint az egyetlen másik személy, akinek van tapasztalata a… – Scrimgeour Mercerre nézett, hogy segítsen neki abban a kifejezésben, amit csak nemrég ismert meg.

– Orvosi képalkotás – tette hozzá.

– Orvosi képalkotás – ismételte Scrimgeour –, tehát Dr. Mercernek fog segíteni a gép működtetésében. Feltéve, hogy nincs ellenvetés Mr. Lam részéről? Mondanom sem kell, hogy ez egy önkéntes küldetés.

– Nincs ellenvetés – mondta Lam, aki mugli származású medimágus hallgató és Mercer pártfogoltja volt.

– Dr. Mercer, biztos benne, hogy egy személy elegendő lesz ahhoz, hogy segítsen önnek a feladatában?

Mercer bólintott.
– Jason ugyanolyan alkalmas, mint két technikus.

– Jó – mondta Scrimgeour. – A gyógyítók, Honoria Cloot és Mira Khan fogják szállítani Mr. Weasley-t. – Scrimgeour Aisha Malikhoz, egy fiatal traumatológus ápolónőhöz fordult, élénksárga fejkendőben: – Sajnálom, Miss Malik, tudom, hogy ön kifejezetten önként jelentkezett, azonban a pálcákra szükség van, mivel Mr. Weasley a küldetés során stabil mágikus sóbálvány állapotban kell tartani. Szükségünk van mindenre, amit csak tudunk biztosítani. Ön itt marad.

– Értem – mondta az ápolónő.

– Mr. Lam és Dr. Mercer lesz a felelős a mintáért. Richards és Kent ügynökök, Miss Granger és én magam leszünk a biztonságiak.

Padma és Hermione egyszerre emeltek tiltakozást.

– Minden tisztelettel – kezdte Padma –, tisztán emlékszem, hogy azt mondta, hogy legalább egy magas rangú biztonsági tisztnek mindig a létesítményben kell maradnia. Mi van, ha hírt kapunk Taransayból, amíg önök távol vannak?

A miniszter láthatóan ingerülten fordult Cowboyhoz.
– Richards ügynök, úgy tűnik, igaza volt a becslésében, hogy milyen reakciót vált ki a csapatba való felvételem. Fordítana, kérem?

– Nem jöhetsz, mert béna vagy. Legfeljebb lelassítana minket. Legrosszabb esetben mindannyiunkat veszélybe sodorsz – mondta Cowboy.

Hermione elkomorult Richards nyerseségére.

Scrimgeour nehézkesen leült, az előbb említett sánta bal lábát maga elé támasztva.
– Hermione, ez igaz?

– Szükség van rád itt – volt minden, amit a lány mondott.

A férfi felsóhajtott.
– Szükségünk van egy negyedik emberre a biztonsági csapatban. Annyi év alatt, amióta küldetéseket tervezek, még soha nem küldtem ki csak háromfős csapatot.

Emily Finch szólalt meg.
– Uram, ha megengedi?

– Nem, nem szabad, Miss Finch, már eleget tett értünk ezen a héten. Különben is, van egy alternatívám a fejemben.

Scrimgeour tekintete találkozott Hermione szemével. A lány hitetlenkedő tekintete elárulta, hogy pontosan tudja, kit akar önkéntesnek felajánlani. Világos volt, hogy már megbeszélte a jelöltet az amerikaiakkal.

– Nem – mondta Hermione.

– Malfoy lesz a negyedik.

A teremben tiltakozás tört ki.

Hermione hitetlenkedett.
– Malfoy csak úgy tud kiszabadulni a kötelékéből, ha megöli azt, akihez kötődik, és ez nagyobb valószínűséggel történik meg, ha pálcához jut. Hogyan lenne hasznunkra a küldetésen, ha nem tudja megvédeni magát, nemhogy bármelyikünket? Úgy értem, ugye nem javasolja komolyan, hogy engedjük meg neki, hogy pálcája legyen?

Scrimgeour megrázta a fejét.
– Pálcát nem. – Egy enyhe biccentéssel Kent ügynököt egy nagy szekrényhez küldte, amelyet kinyitott, majd belépett. A szekrény eleje egyértelműen egy csökkentett raktárpáncélterem homlokzata volt. Pillanatokkal később kilépett, odasétált Scrimgeour íróasztalához, és nem túl óvatosan egy nagyméretű, pumpás puskát helyezett rá.

– Javasoljuk, hogy az Alany helyette egy Remington 870-est használhasson – magyarázta az összegyűlt csoportnak, Hermione felé irányuló vigyor szellemével.

Alec Mercer keze tétován a levegőbe emelkedett.
– Hm, kaphatok én is egyet?

hozzászólások: 0